SHARE

Egy héten át tartotta lendületben Gyergyószentmiklóst a művelődési központ által szervezett Családi Sportnapok. Ennek apropóján a gyergyószentmiklósi Lokodi Mátyás hivatásos sportolót kérdeztük a mai gyerekek sportolási szokásairól, valamint arról, hogy a sportos életmód kialakításában milyen szerepet, milyen felelősséget vállalnak a szülők és az edzők.

 

‒ Hogyan lehet összehozni a versenysportot a sportos életmóddal? Az eredménycentrikus hozzáállás vagy a folyamatos fejlődés a hajtóerő?

Egyértelmű, hogy a szóban forgó két tényező ‒ az eredménycentrikus performansz és a fejlődés lehetősége – közül az utóbbi feleltethető meg a sportolás alappillérének, amelyre természetesen a teljesítmény is épülhet. A legfontosabb valójában az életmód, hiszen az definiálja a leghatékonyabban és a legígéretesebben a teljesítmény minőségét. A versenysportot manapság óvatosan kell kezelni, és elővigyázatosan kell részt venni benne, mert behálózta, megfertőzte az önzés és felelősség alól való kibújás. A siker utáni vágy és az ennek érdekében kijelölt útvonal pusztító hatással is bírhat, a játék élvezete átértékelődött, és sajnos már csak másodlagos, harmadlagos szerepet ölt magára.

‒ Ez mit jelent valójában?

Egészen pontosan fogalmazva, a versenysport, ha önmagában látványos és ígéretes fejlődésre is sarkalló, valamint szenvedély által feltüzelt, ettől függetlenül sajnos sokszor a megalázás, az eltiprás, a demoralizálás és az embertelenség példája. Véleményem szerint a lehető legfontosabb az életmód, mert ha az tökéletesített, akkor talán helyt lehet állni a mai versenysport világában, ahol nemcsak a pályán, a sporttevékenységek színpadán véghezvitt teljesítményről és küzdelemről van szó, hanem ezzel párhuzamosan az emberi viselkedések kiábrándító találkozásáról is. A helyes sportos életmód az önértékelésünk mozgatórugója, a versenyszintű sportolás pedig sokszor önmagunk értékeitől foszt és gátol meg, mert ezt diktálja a mai performansz jelleg. Úgy gondolom, ha egy adott sportolónál versenyszinten nem is mutatkoznak fénylő „arany” teljesítmények, attől még saját maga fejlesztése, fejlődése nem bicsaklik meg.

‒ Élsportolónak lenni, vagy egy életre sportolónak lenni – a mai társadalom számára melyik hozzáállás a hasznosabb?

Én úgy vélem, hogy mindig a lehető legegyszerűbb megoldásokat kell magunkévá tennünk és azokból építkeznünk. Egy életre sportolót nevelni csak úgy lehet, ha megvan a gyermekben a tűz, a rátermettség és a belülről jövő késztetés. Egy picit erőltetettnek tartom azt, ha a gyerekeket egyből élsportolónak szeretnénk nevelni, sokkal tartósabb és megalapozottabb, ha a sport fontosságát tárjuk fel nekik, lehetőségeket biztosítva arra, hogy mindenben kipróbálja magát, hogy szabadon választva megszeresse, megkedvelje vagy egyenesen beleszeressen a sportba. Ha ez a „szerelem” megtörténik, akkor lehet építkezni az élsportoló kategória felé.

‒ Milyen előnyökkel szembesülhet egy élsportoló?

‒ Az élsportoló egy életre sportoló marad. Lehet azonban sportbarát és mozgásra éhes embert nevelni még akkor is, ha az illető gyermekkorában nem kacsintgat az élsportolás felé. Nem mindenki keresi a verejtékes küzdelmet és áldozatvállalást, de attól még a szimpátia, az elkötelezettség és az egészséges életmód tudatában és érzésében szeretheti és művelheti a sportot egy életen át. Gasztronómiai megközelítésből akár mondhatnám azt is: sportbarátnak lenni olyan, mint az egyszerű piskótatorta, tápláló és ehető, élsportolónak lenni pedig olyan, mint a hab a tortán, kicsit ízletesebb, mutatósabb, de nem mindenki szereti, és a tortát elfogyasztja akár anélkül is.

Példaképnek lenni: jár-e ez felelősséggel?

A hivatásos sportoló kétfajta lehet. Van, aki jó dolgában „megkergül”, azaz pénzt dob ki minden haszontalan élvezetre, hagyja magát sodródni a mámor csalafinta árjával, és csak rövid távon gondolkozik. A másik kategória példát próbál statuálni, azaz értékeli a helyzetét, és hosszú távon gondolkozik: szeretné megőrizni úgy a teljesítményét, mint az abból eredeztethető jólétet. Aki így tekint magára, az konstruktívan építi sportolói mivoltát, és energiát sugároz környezete felé, ezért amit ő nyújt, az maradandóbb hatással bír akár a jövő generációinak szemében is. Példaképpé is formálódhat, ami valóban felelősséggel jár, az élsportoló helyes életmódja által felvértezett pozitív jelleme a fejlődésre, a feltöltődésre és az önbizalomdoppingra éhes gyermeki lelkeknek elengedhetetlen. Sokszor csak az élethez szükséges döntéshozói, viselkedési formák helyes használatának elsajátítására is elegendő egy példakép életmódja, tehát nem kívánok elfogultan arról szólni, hogy akkor egy hivatásos sportoló életvitele csak és kizárólag hasonló szenvedélyes gyermeki szív melengetésére lenne megfelelő. Sőt adott esetben nem is kell ugyanazt a sportágat szeretnie a példaképet befogadó szimpatizánsnak.

‒ Hol kezdődik és meddig tart az edzők felelőssége?

Az edzők világában is sokszínű társaság vonul fel, van, hogy kizárólag szakmai tényezőként, „diktátorként” van jelen egy edző, amely végső soron követi az elveit és tanít. Mindaz, amit átad, lehet nagyon hasznos az illető sportoló aktív pályafutása során, de a kialakult kapcsolat nem terjed a szakmai tudás átadásán túlra. Az életmód által nevelni lehet, mert az bír a legnagyobb manipulatív tulajdonsággal, és sokat számít, hogy a gyermekek mit látnak, érzékelnek, tárolnak el a példaképnek titulált egyén, sportoló edzéseken kívüli világából.

‒ Mi a véleményed, a gyerekek sportolási szokásainak kialakulását mi befolyásolja a leginkább?

Ha mélyen a dolgok mögé tekintünk, akkor elismerhetjük, hogy a legnagyobb gondot a túlzott liberalizmus okozza. A mai világban biztosan kecsegtetőbb, ha a hagyományok, a kultúra helyett a szabadságot a szájbervilág táplálja. A sportolási szokásokat is, ahogyan sok más aktivitást, befolyásolja az otthonról hozott első hét év, valamint minden egyéb salak, ami Nyugatról áramlik közénk. Abban az esetben, ha a neveltetés során a gyermek masszív „védőburkot” kap, akkor haladni, fejlődni is tud, viszont ha a szabadelvűség elcsépelt képlete lebeg a szülők előtt, és nem képesek, nem hajlandóak odafigyelni a nevelésre, akkor félő, hogy a gyermek számára összefüggéstelenné válik minden, ami egyébként fontos lenne. Sosem szabad elfeledni, hogy egy gyermek lelke akkor virágzik a legjobban, ha megtapasztalhatja a játék élvezetét, örömét akár az udvaron testvéreivel, szüleivel, akár a sportpályákon barátaival, vagy versenyzés keretében.

‒ Hol kezdődik a szülő felelőssége?

Manapság teljes mértékben a szülőn múlik, hogy gyermeke miként kerül közel a sportolói életmódhoz, hiszen ha a szülő nem fektet hangsúlyt erre, akkor gyermekeik érdekeltsége a technológiai vívmányok területére korlátozódhat, ez pedig a mozgástól való szinte teljes elszigetelést jelenti.  Muszáj a szülőnek megtenni az első lépést ezen a téren, el kell vinnie mindenféle tevékenységre, közös programokra gyermekét (és saját magát is). Ha nem is szeret bele a sportba, ha nem is kíván élsportoló lenni, attól még a helyes életmódra való rávilágítás és annak alkalmazása legalább olyan fontos, mint megajándékozni a gyermeket bármiféle éppen trendszerű tárggyal/dologgal.

‒ Milyen különbségeket vélsz felfedezni gyerekkorod és a mostani gyerekek között?

Az én gyermekkoromban senkit sem kellett küldeni játszani, mozogni, szaladni ki a szabadba, mert a „counter strike”-ot szinte élőben játszottuk vagy a „FIFA, NBA, NHL”-t saját magunkra öltött világhírű sportolók alteregóiként űztük. A sport jelentette a boldogság forrását, a versenyszellemet, a kudarc- és sikerélményt, a közösséget, az összefogást, az egymás és szüleink iránti tiszteletet. Az én fiatalkoromban 10 gyermekből 8 érezte azt az ösztönből fakadó késztetést, hogy a szabadban kell keresnie a játék örömét, a fejlődés, a kibontakozás lehetőséget, és legfeljebb két gyermeket kellett noszogatni, hogy tegye azt, amit a többi. A jelenlegi arány pontosan fordítottja az előzőnek, azaz maximum két gyermek érzi a 10-ből, hogy neki kint van a helye.

 


loki4LOKODI MÁTYÁS

Gyergyószentmiklóson született 1987. február 15-én.

A Salamon Ernő Gimnáziumban szerzett érettségi után a Babeș‒Bolyai Tudományegyetemen folytatta tanulmányait.

Csapatok, amelyekben játszott: Rapid Bukarest (Junior I) 2006, Gyergyószentmikósi Jövő (B liga) 2007, Kós Károly Kosárklub Sepsiszentgyörgy (B liga) 2008, ISK Csíkszereda (B liga) 2009, Csíkszeredai Hargita Gyöngye Kosárlabda Klub (2009‒2013), DEAC Kosárlabda Debrecen (2013 óta).

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY

14 − nyolc =