Székely Vegán Floridában

Székely Vegán Floridában

Fülöp Róbert

5416
0
SHARE

Kézdivásárhelyen születtem 1978-ban, ott is nőttem fel, majd Brassóban végeztem autómérnöki egyetemet. Ezt követően egy szállítóvállalatnál dolgoztam Kézdin. Régi álmom volt, hogy kimenjek Amerikába, nagyon vonzott a szabad élet és a korlátlan lehetőségek gondolata. Már nagyon untam az otthoni stagnálást, a politikai civakodást, a fejlődés hiányát, az alacsony fizetést, a semmittevést és az értelmetlen tivornyázásokat, úgyhogy kaptam az alkalmon, hogy szervezett úton, H2B-munkavízummal kijussak Amerikába. A vízumom hat hónapra szólt, de úgy gondoltam, ha tetszeni fog, és lesz rá lehetőségem, akkor tovább maradok. Ez 2005 májusában volt, most 2015 októberét írjuk.

 

Az elhelyezkedés és a beilleszkedés nagyon simán ment. Itt rengeteg a bevándorló, és legtöbben nulláról kezdték, ők szívesen segítenek az újonnan érkezőknek, mert néhány éve vagy évtizede rajtuk is segítettek mások. A tévhittel ellentétben a magyarok is segítik egymást, s bár itt-ott van ellentét és civakodás (mint minden más közösségben), ezek leginkább a mulatságok alatt történnek, amikor az emberek felöntenek a garatra.

A kijutáshoz szükséges ügyintézés elég simán ment, mert szervezett munkacsoportként jöttünk, tehát itt kinn már vártak lakással, munkával, és a papírokat is intézték. Ég és föld a különbség a hazai, valamint az amerikai ügyintézés és kiszolgálás között. Bár itt is van bürokrácia (sokkal kisebb mértékben ugyan, mint otthon), de legalább hagyják elindulni és boldogulni az embert. A rabló állam itt is elveszi a részét – ugyanúgy, mint bárhol a világban –, de legalább nem a startvonalnál kezdenek el gáncsolni, mint Romániában. Emellett van sok kiskapu, és nincs annyi korlátozás meg szabályozás. Én például 2007-ben indítottam egy számítógép-szervizelő céget Connecticutban, amit otthonról jegyeztettem be interneten keresztül, egy hét múlva kiküldték az engedélyt, és indulhatott az üzlet. Hét évig futott a cégem, és soha senki nem jött ki ellenőrzésre, vagy azért, hogy megkérdezze, mit, hogyan és miért csinálok.

Annak ellenére, hogy az állam egyre nő és egyre szocialistábbá válik, még mindig meg lehet itt élni az amerikai álmot. Annyi pénzt lehet keresni, amennyi időt és energiát kész az ember belefektetni. Itt sincs banánból a kerítés, de ha igazán akarod, és teszel érte, akkor tudsz haladni.

Persze minden az igényektől függ… Lehet 3000 dollárért is, de 500-ért is lakást bérelni, és lehet havi 200 vagy 1500 dollárt, de még ennél is többet költeni ételre és italra. Az átlagos tendencia azt mutatja, hogy minél többet keresel, annál többet fogsz költeni, hogy anyagi javakkal, étellel, itallal, szórakoztató cikkekkel stb. kompenzálni próbáld a sok munkára pazarolt időt és energiát. De ez nem működik, mert ha működne, akkor minden gazdag ember boldog lenne, de a legtöbb nem az. Amikor néhány évvel ezelőtt rájöttem erre, akkor vettem egy darab földet Floridában, bezártam a cégem, leköltöztem oda, és elkezdtem a tanyázást és a biogazdálkodást. Most keveset keresek, de kevés a költségem, több a szabadidőm, és néhány év múlva, amikor a farm önellátóvá válik, akkor még szebb lesz az életem. Építettem egy kis házikót, tehát nem fizetek lakbért vagy bankrészletet.

A munkáról még csak annyit, hogy ha keményen és tisztességesen dolgozol, akkor azt itt nagyon értékelik és megbecsülik. Lesz haladás, fizetésemelés és előléptetés, és magánvállalkozóként is ugyanez a helyzet. Senkit nem érdekel, honnan jöttél, vagy hogy kit ismersz. Bizonyítanod kell. Amikor kijöttem és láttam, hogy a menedzser keményebben és többet dolgozik, mint a legtöbb alkalmazott, akkor nem jött, hogy higgyem. Otthon ilyet nem sűrűn láttam.

A magyar ember sokat tanulhatna az amerikaitól tolerancia és munkaetika terén. Itt mindenkinek van esélye kitörni és megteremteni magának a kívánt életmódot. Itt a tetteid és az erényeid alapján értékelnek. Hátrányként a túlzott individualizmust említeném, ami sajnos eltávolítja az embereket egymástól, és nem fogja össze a helyi közösségeket, tehát ilyen téren az amerikai tanulhatna a magyartól.

Végezetül hadd ejtsek néhány szót a honvágyról és a hazaköltözésről, mert erre sokan kíváncsiak. Régebb nagy patrióta voltam, és néhány évig honvágyat is éreztem. De az utóbbi öt évben rengeteg változáson mentem át, tanulmányoztam filozófiát, gazdaságot, történelmet stb., jó adag önismeretre tettem szert, és mindettől nagyon megváltozott az álláspontom a „velág nagy dógairól”.

Most már úgy látom a dolgokat, ahogy szerintem a valóságban vannak, nem pedig úgy, ahogy azt „tanították”. A határ nem más, mint egy képzelt vonal, az ország csak egy adófarm, és az állam/kormány egy legális maffia. Megosztják, és egymás ellen fordítják a népeket, és a legtöbb ember még mindig beveszi a maszlagot, hogy az állam jót akar nekünk, miközben a valóság az, hogy csak kizsákmányol, mint ahogy azt mindig is tette. Ezért hát nem érzek már semmiféle kötelezettséget vagy szeretetet egyik ország (adófarm) felé sem. Világpolgár vagyok. Ott vagyok otthon, ahol jól érzem magam, és az az adófarm a haza, amelyik legkevésbé zsákmányol ki, és a legkevésbé korlátozza szabadságomat.

Aki többet szeretne tudni az életmódomról és az életfilozófiámról, annak ajánlom a blogomat:

https://www.youtube.com/szekelyvegan

Videoválaszaimat itt találják meg (akinek kérdése van, ugyanitt akár névtelenül is felteheti azt):

http://ask.fm/szekelyvegan

És követhet a Facebook-on:

https://www.facebook.com/SzekelyVegan

ahajt székely2

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY

5 × 2 =