Távol a világ zajától

Távol a világ zajától

Gál Zoltán

10860
1
SHARE

Léteznek-e véletlenek, vagy ‒ ahogy mondani szokás ‒ ennek így kellett történnie – ez a morfondírozás is lehetne történetünk fedőlapja. Idén szeptemberben léptük át 5. évünk kezdetét, távol az otthontól és úgymond távol a civilizációtól. Az, hogy mennyire távol, a későbbiekben majd kiderül.

 

Csíkszeredából indul a történetünk. Tanulmányaimat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem könyvelés és gazdasági informatika szakán végeztem, és bátran ki merem jelenteni, hogy sehol a világon nem éreztem volna jobban magam, és sehol nem gazdagodtam volna annyi élménnyel, mint itt. Az egyetem után sikerült azonnal elhelyezkedni, egy évet egy csíkszeredai magánvállalatnál dolgoztam, majd hat évig közalkalmazott voltam a pénzügyi szférában.

Szerettem, amit csináltam, jó volt a munkaközösség, itt is rengeteg tapasztalatot szereztem, baráti kapcsolataim alakultak ki. Országos viszonylatban nézve aránylag a bérezés is jó volt, simán meg lehetett belőle élni, de félretenni nem igazán. A párommal albérletben töltöttük csodálatos napjainkat, de egyre jobban foglalkoztatott saját kis otthonunk létrehozása. Elkezdtünk informálódni bankoknál, fontolgattuk az ajánlatokat, de valami ott legbelül visszatartott, nem igazán akartunk belevágni egy harmincéves hitelbe. A külföldi munkavállalás ebben az időszakban még nem került terítékre egészen addig, amíg egyik este kíváncsiságból megnyitottam az egyik munkaközvetítő internetes oldalt, hogy lássuk, egyáltalán milyen ajánlatok vannak. Ekkor az egyik hirdetésnél beugrott egy olyan fotó, ami szerelem volt első látásra: gyönyörű, hihetetlennek tűnő kis sziget az Atlanti-óceán közepén, távol a világ zajától. Nagyon kevés reményt fűzve ahhoz, hogy valaha is visszaírnak nekem, elküldtem önéletrajzunkat és egy székely ruhás fotót rólunk. Még aznap délután jött a telefonhívás, a vonal túlsó végén egy kedves magyar nő beszélt Tresco-szigetről, aki felajánlotta az állást. Ez egy pénteken történt, és rá egy hétre kellett ott lenni.

Első gondolatom az volt, hogy na, akkor most mi lesz. Hát nem mondom, hogy sok ennél agyilag fárasztóbb délutánunk lett volna, de a nap végére úgy döntöttünk, elfogadjuk az ajánlatot. Itt jegyezném meg azt, hogy a kedves munkaajánló hölgynek, az volt az első kérdése: van-e magyar útlevelünk, mert ez az egyik feltétele annak, hogy hivatalosan munkába állhassunk. Igen volt a válaszom, hiszen épp aznap délelőtt kaptuk kézhez magyar útleveleinket, akkor még az elsők között Csíkszeredában. Ez már egy jel volt, úgy gondoltuk, nem lehet ekkora egybeesés, ez nem véletlen, belevágunk.

Mindketten közalkalmazotti szférában dolgoztunk, így egy évig felfüggesztettük állásainkat, összepakoltunk, összeszorítottuk fogainkat, és belevágtunk. Célba érésünket kétnapos utazás előzte meg repülővel, autóbusszal és hajóval, de a látvány, ami fogadott, lélegzetelállító volt, szebb, mint a fotókon.

 

A szikladarab Amerika és Anglia között

A sziget neve Tresco, az angliai Scilly-szigetcsoporthoz tartozik, az angolok úgy szokták mondani, hogy ez egy szikladarab Amerika és Anglia között. Itt nagyon kedvesen fogadtak minket, kiderült, hogy még sok magyar dolgozik a szigeten, kis, családias, jó hangulatú közösség. Tresco egy család tulajdonát képező kis sziget, lakossága nem több mint 60, szezonban pedig – ami tavasztól őszig terjed – felmegy 150-re. A sziget fő tevékenységét nyaralóházak (szám szerint 95 darab) üzemeltetése jelenti, van egy kocsma, két étterem és egy bevásárlóközpont.

Ami még érdekesség: Tresco egy autómentes sziget, nincs közvilágítás, az emberek nem zárják ajtóikat, a piac honesty box-szal működik, azaz elveszed, amire szükséged van, a pénzt pedig bedobod egy kis dobozba. Nincs rendőrség, nincs kórház, nincsenek közigazgatási szervek, csend van és béke. Az emberek, akik itt töltik szabadságukat, általában csendre, nyugalomra, pihenésre vágynak, és nem mellékesen eléggé borsos árat fizetnek szükségletük ilyenfajta kielégítéséért.

Első éveinket háztartási munkával töltöttük, aminek nagy részét a takarítás tette ki, hozzáteszem, ezt is lehet élvezettel és jó kedvvel csinálni, főleg akkor, ha a honorárium is tisztességes. Az otthoni munkahelyünk felfüggesztése végül 3 évesre tolódott, de időközben sikerült szakmai téren is haladni, és a 3 év elteltével, hosszas és nagyon nehéz fontolgatás után úgy döntöttünk, addig maradunk itt, amíg jól érezzük magunkat. Nagyon nehéz döntés volt, és otthon még nehezebb volt bemenni a régi munkahelyre, ahol mindenki már szívesen és szeretettel várt vissza, és közölni, hogy sajnos nem térünk vissza irodai asztalunkhoz. Akkor hónapokig nem tudtam eldönteni, hogy jól döntöttünk, vagy sem, csak manapság kezdtem úgy érezni, hogy helyes döntés volt.

Időközben szerelmünket hivatalosítottuk, szeptemberben ünnepeltük kétéves házassági évfordulónkat, és januárban beköszönt a gólya is. Gyereknevelés szempontjából – ami az első éveket illeti – nem tudunk ennél, szebb, tisztább, csendesebb es biztonságosabb helyet elképzelni.

Azt nem mondom, hogy letelepedtünk, és úgy érzem, soha nem is fogunk. Mindig Székelyföld lesz az otthonunk, hiányoznak családtagjaink, otthoni barátaink, a szép erdélyi tájak.

A szigetlakók

1 COMMENT

  1. Egyedül vagyok. Nincs semmim. Magyarországon Budapesten élek hostelben…..mindig annyiból, amit kapok, össze tudok kaparni. Szívesen elmennék valahová, főleg egy ilyen gyönyörű szigetre. Rengeteg tapasztalattal rendelkezem, és főleg emberismerettel. Gyógyítást, gyógymódokat …. csakis természetszerű eljárással.
    Nincs senkim……….Segítséget kérek. Valójában még utazásra sem telik.
    Hajnal Kata a nevem……….a HAJNAL-t kedvelem megszólításnak.
    Ha bárkinek javaslata van, örömmel veszem. Nem köt már semmi a “hazámhoz”! De magyar vagyok!

LEAVE A REPLY

17 − 13 =