Rezidens orvosként a coburgi klinikán

Rezidens orvosként a coburgi klinikán

Opra Botond

1024
0
SHARE

A nevem Opra Botond, Kézdivásárhelyen születtem. 12 évig voltam diák a Nagy Mózes Elméleti Líceumban, ahová sok kellemes emlék fűz. Miután érettségiztem, Marosvásárhelyre kerültem, ott folytattam tanulmányaimat az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karán. Már az első években világossá vált számomra, hogy nem szeretnék az otthoni egészségügyi rendszerben dolgozni csúszópénzre várva, hogy meg tudjak élni.

 

Ehhez csatlakozott a kalandvágy – és lehet, hogy egy jó adag meggondolatlanság is –, és a diploma megszerzése után arra ébredtem, hogy eléggé hiányos nyelvtudással egy németországi kórház műtőjében állok, Bad Neustadt an der Saale-ban a Rhön Klinikumban, és nagyon jó lett volna, ha legalább felét értem annak, amit próbálnak elmagyarázni nekem. Egy jókora adag szerencsével és a már itt dolgozó barátaim segítségével bekerültem a kórház oktatóprojektjébe, egy úgynevezett scholarship programba, ami abból állt, hogy heti két alkalommal nyelvórára jártam, amit a klinika finanszírozott, ezenkívül minden nap a műtőben készítettek fel a munkára.

 

Frankföldön

Miért választottam Németországot? Egyszerűen azért, mert ide volt a legkönnyebb kijutni. Sokan mondják, hogy a németek hidegek, barátságtalanok és nagyon távolságtartóak, de én eddig mindennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Jelenleg Coburgban élek, és rezidensként dolgozom a Klinikum Coburg nevű kórházban mint altató- és intenzív terápiás orvos. Ez a régió kicsit elhatárolódik a többi német tartománytól, mint otthon, Erdélyben Székelyföld Romániától, az itt lakók ugyanis nem németnek, még csak nem is bajornak, hanem franknak tartják magukat. Ez a vidék Bajorország legészakibb részét alkotó Frankföld, lakói még ma is büszkén frankoknak vallják magukat, miközben immár több mint három évszázada hivatalosan is a bajorokhoz csatolták őket. A vidék nagyon szép: nagy erdők, sziklák, középkori várak és kastélyok találhatók itt. Coburgnak egy kicsi, de szinte tökéletes állapotban megmaradt óvárosa van, ahol egy szép kastély található, ami 1918-ig a coburgi hercegek székhelye volt. Nem messze tőle egy hegytetőn emelkedik Németország egyik legnagyobb középkori vára, amit a frankok koronájának is neveznek.

 

Ügyintézés Németországban

Itt, Németországban is hatalmas a bürokrácia, az ügyintézés eléggé döcögős, gyakori az eredménytelen ide-oda küldözgetés. Az európai uniós orvosi oklevél elismertetése azonban nem ütközik különösebb nehézségekbe. Szükséges hozzá a diploma, egy B2-es szintű – azaz középfokú – német nyelvvizsga, továbbá a személyi igazolvány és a keresztlevél, mindez hitelesítve és német nyelvre lefordítva. Természetesen az intézés folyamatában tartományonként kisebb-nagyobb eltérésekkel kell számolni. A Romániában szerzett orvosi diplomával csak a német állam által is elfogadott jóváhagyás (németül: Aprobation) megszerzése után lehet hivatalosan orvosként dolgozni, és csak ezt követően lehet beiratkozni az orvosi kamarába. Az iratcsomómat a régió székhelyén, a Coburgtól 62 km-re lévő würtzburgi kormányhivatalba (Regierung von Unterfrankenbe) kellett beadnom jóváhagyásra, ahol mindenféle hivatalos ügyet intéznek.

 

Orvosi lét német földön

Nagyon szeretem a munkámat, mást nem is tudnék elképzelni az orvosi szakágak közül, az altatás mellett általában a műtétek vagy balesetek utáni súlyos betegeket kezelem. A klinika nagyon jól felszerelt, létezik minden gyógyszer, amire szükség van, a kivizsgálások nagy részét is meg tudják itt csinálni. Csak azokat a betegeket küldjük az egyetemi vagy más, specializálódott klinikákra ‒ az állapotuk súlyosságától függően ‒, akiket nem tudunk ellátni, mert például nincs ér-, ideg- és mellkasi sebészetünk.

Hogy miben más – a fizetésen kívül – az orvosi lét Németországban, mint otthon? Elsősorban nagyobbak az elvárások a kezdő orvosokkal szemben. Amíg otthon – természetesen szaktól és klinikától is függően – viszonylag későre válnak a fiatal orvosok önállóvá, itt ez elég hamar alap elvárássá minősül. Így nagyobb a felelősség, és talán azt is ki lehet jelenteni, hogy bizonyos szakágakban többet is kell dolgozni. De a szakmai előrehaladás gyorsabb, és több lehetőség van a fejlődésre.

 

Bérek és költségek

A fizetés klinikánként változó lehet, mivel a német orvosok szövetsége – a Marburger Bund – által kiharcolt bérszerződés betartása tudtommal nem kötelező a kórházak részéről. A klinikák nagy része viszont ezt veszi alapul. Itt, Németországban, Romániával ellentétben, egy kezdő orvosi fizetésből nyugodtan meg lehet élni. A lakbérek eléggé változatosak, kisebb városokban természetesen olcsóbban lehet lakni, a nagyobb városok körül egy ugyanolyan lakásért általában többet kell fizetni. Várostól függően átlagban 500 és 1000 euró között lehet lakást bérelni. Németországban a bérlakások többnyire nem berendezettek, egyes helyeken csak a konyha van felszerelve. A szolgáltatásokért az otthonihoz viszonyítva eléggé borsos árat kell fizetni. Egy vendéglőben átlagban kétszer-háromszor többet kell fizetni, mint otthon, vagy például a telefonálás, a fodrászat is jóval drágább. Az élelmiszerek a nagy üzletláncokban nem kerülnek többe, mint Romániában.

 

Németországban vagy otthon?

Hogy mit tanulhatunk az itteni közösségtől? Ezt szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie. Hogy meddig szeretnék ennek a közösségnek tagja maradni? Azt még nem tudom pontosan, de a közeljövőben még itt szeretnék élni, és szakmai tudásomat gyarapítani. A barátnőm utolsó éves a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, nemsokára ő is végez, és utánam jön Németországba. Aztán közösen eldöntjük, hogyan tovább…

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY

14 − tizenkettő =