Maradok, amíg tart a kalandvágy

Maradok, amíg tart a kalandvágy

Páll Olivér

690
0
SHARE

Vannak fiatalok, akik a kiteljesedésüket úgy tudják megélni, hogy elutaznak. Messzire utaznak, hosszú időre. Sokan megkérdezik, hogy miért nem próbálunk megélni itthon, de én már tudom, hogy vannak emberek, akik bevállalják, hogy a lelküknek és szellemüknek is enni adnak, nemcsak a testüknek. Amikor arra adtam a fejem, hogy külföldre megyek dolgozni, akkor az anyagi gyarapodás mellett más motiváció is életbe lépett. Bizonyítja ezt az az apróság is, hogy már sokadszorra vállaltam be a messzire utazós, hajós munkát, fotósként több szerződésnek eleget téve. Fejemben ott van az itthoni lehorgonyozás lehetősége is mint távlati opció.

 

Kezdjük onnan, hogy egy napon úgy döntöttem, hajóra megyek dolgozni. A pénzkereseti lehetőség nálam is alapvető motiváció volt, emellett azonban nagyon vonzott a kalandvágy, az utazás lehetősége, a világ felfedezése. Mint mindenki más, aki hajóra indul melózni, én is felkerestem egy „rabszolgakereskedő” céget Brassóban, ők jó pénzért beszerveztek egy ilyen pénzkeresős hajóútra. Egyébként nem olyan nehéz bekerülni, csak alapdolgokat kell tudni, valamennyi angoltudást és az én esetemben fotós alapismereteket kértek számon. A kemény dió a hajón következik, az első három hónap próbaidő alatt, ahonnan még haza is küldhetnek, ha nem felelsz meg az elvárásoknak.

Gondolom, mindenkinek van olyan ismerőse, aki hajón dolgozik vagy dolgozott, de ha nem, akkor legalább ismer olyan személyt, akinek van ilyen ismerőse. Munka szempontjából a legnépszerűbb részlegek a fotózás, a vámmentes boltokban az eladói szakma, a kaszinó alkalmazottai, a bárosok, a vendéglőkben pincérek. Valahogy kevesen akarnak takarítani. Aki ilyen munkára készül, annak tudnia kell, hogy egy szerződés 6-8 hónapja alatt nagyon kevés a szabadidő, bár néha a kikötőkben jut néhány óra az új helyek felfedezésére is. Ehhez a munkához is, mint minden máshoz, szükséges egy bizonyos fokú teherbírás, de nem lehetetlen ezt csinálni, meg lehet tanulni, bele lehet szokni.

A flottában különböző méretű hajók vannak, én egy közepes befogadóképességűn dolgozom. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy négycsillagos úszó hotelt, három-négyezer vendéggel, ezerfős személyzettel és számos szolgáltatással. Színház, tematikus bárok, éttermek, úszómedencék, napozók, a hajó közepén nyitott, elegáns tér várja az utazókat, ahol általában élő zene szól – minden van itt, amire egy vendégnek szüksége lehet. Együttesek a hajó más helyiségeiben is szórakoztatják a vendégeket, minden zenei igényt igyekeznek kielégíteni, a szórakozás számos fajtája iránt érdeklődő vendég találja meg a neki megfelelőt. Vásárlásra is bőven akad lehetőség: a butikokban az ékszerektől kezdve az édességekig gazdag a kínálat. A nagyobb hajókon yachtklub működik, ami tulajdonképpen hotel a hotelben – egy elkülönített rész a felsőbb társadalmi réteg számára.

 

Fotósként a hajón

Mit csinálnak a fotósok a hajón? Egyértelműen fotóznak, de elsősorban a vendégeket kell fotózni, hogy aztán eladjuk nekik a képeket. Kis stúdiókat alakítanak ki a hajón, és ide kell becsábítani a klienseket, hogy aztán meggyőzzük őket arról, milyen jó lesz nekik, ha készül róluk néhány profi fotó. Ez nem is olyan könnyű meló, hiszen szigorú szabályok vannak, és nagyon kell tudni, hol van az a pont, amikor a meggyőzés még nem megy át agresszív akaratosságba, tukmálásba. Mégis szinte mindennaposak, rendszeresek az olyan helyzetek, amikor egy-egy vendég kiakad, hisztizik, hogy hagyjuk őt békén. Ugyanakkor a technikával is harcolnunk kell, hiszen ma már mindenki rendelkezik saját fotós eszközzel. Tehát olyan jó fotót kell készíteni, hogy a vendég ne tudja azt visszautasítani. A szakmai fejlődés így nekem azt jelenti: a legrövidebb idő alatt a lehető legjobb minőségben elkészíteni a szükséges mennyiségű fotót.

A munka mellett számomra nagy tanulság, hogy milyen komolyan veszik a biztonsági intézkedéseket egy hajón. Minden hajón dolgozó kötelező módon rendelkezik alapképzéssel, ugyanakkor hetente tartanak biztonsággyakorlatot, ahol mindenki megtanulja, hogy mi a feladata. Annyira komolyan veszik ezeket a dolgokat, hogy képesek leszállítani a hajóról, ha nem tudjuk megfelelően a dolgunkat.

 

Jobban lehet spórolni, mint a szárazföldön

A nehézség számomra az, hogy aránylag hosszú ideig, hat-nyolc hónapig vagyok távol, egy idő után már hazakívánkozom. Pozitívumként értékelem azokat az élményeket, amelyekben valószínűleg nem részesültem volna e munka nélkül, akárcsak a számos lenyűgöző, egzotikus hely látnivalóit, amelyeket szintén nem ismerhettem volna meg, ha nem ezt a munkát választom. Ezekért már megérte elmenni, de természetesen anyagilag is érdemes bevállalni az utazásokat. Olyan szempontból szerencsés a hajós élet, hogy jobban meg lehet takarítani a keresetet, mint a szárazföldön. Én sokat költök a hobbimra; a légi fotózás, a videózás pénzigényes mesterség, így még nem sikerült pénzt megtakarítani, de tervezem, hogy majd ilyen is legyen.

A fiatalok életük alakításánál felteszik az örökös kérdést maguknak: menjenek világot látni, vagy maradjanak itthon? Mindenképp azt mondom, ha valaki vonzást érez a kaland, az utazás, a világjárás irányába, az próbálja ki ezt a lehetőséget. Tapasztalatként, tanulásként nagyon jó, csak ajánlani tudom mindenkinek. Én mindenképpen több lettem tőle. Amúgy nem vagyok egy nagyon barátkozós típus, de úgy érzem, nyitottabb lettem ezáltal, jobban megy a kapcsolatok kialakítása, a kommunikáció az emberekkel, és egy új lehetőséget is jelentett: kilépni a hétköznapokból. Mintha egy kettős életet élnék, itthon van egy életem, azok között, akik ismernek, ott pedig van egy másik életem, azok között, akik nem várják el, hogy legyek valamilyen, amilyennek ismernek. Az anyagi jólét csak egy szegmense a dolgoknak, de legalább ennyire fontos volt számomra a saját magam által alkotott előítéletek leépítése.

Hosszú távú terveimben nincs benne a hajós élet. Itthon képzelem el a jövőt. Arra viszont még nincs konkrét tervem, hogy meddig szeretném ezt a munkát végezni. Voltam már úgy vele, hogy ez lesz az utolsó. Ez már a második utolsó… De eljön majd az idő, amikor tényleg az utolsó utazás lesz. Ez nem egy családbarát munkahely, de egy darabig még lehet űzni.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY

3 × három =