SHARE

„Az életben az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani.”

Paulo Coelho

 

A Kaufland Románia negyedszerre szervezte meg az OlimpiadeleK elnevezésű, ezúttal iskoláknak és óvodáknak kiírt versenyét, amely különböző összegekkel támogatja a romániai intézmények fejlődését. Székelyudvarhely az Orbán Balázs Általános Iskolával büszkélkedhet, egyikeként annak a 101 intézménynek, amelyek elnyerték a támogatást. Az öt hónapig tartó küzdelemről, a kitűzött álomról és a felemelő végkimenetelről Gábos Annával, az iskola igazgatónőjével beszélgettünk.

 

Hogyan szereztek tudomást a versenyről, hogyan indult a történet?

– A kauflandos reklámlapban egész nyáron hirdették a negyedik alkalommal megszervezett versenyt. Első évben napköziket, második évben elemi iskolákat, harmadik évben gimnáziumokat, negyedik évben pedig többféle intézményt céloztak meg a kiírással. A verseny metodológiájára – amit bárki elolvashatott – október környékén az egyik, Kauflandban dolgozó szülő hívta fel a figyelmem. Két napra rá szerveztem egy gyűlést, és elmondtam a kollégáknak, hogy van esélyünk megnyerni a kétezer eurót – akkor még csak ebben hittem. Legelső munkánkat október 28-án töltöttük fel az online felületre, tehát másfél hónapos késéssel indultunk, és mégis sikerült mindent behozni, majd nyerni.

– Mi volt a verseny menete, mik voltak a szabályok?

– A versenyre összesen 1400 intézmény nevezett be. Az akció szeptember 15-én indult, és két részből állt.

Az I. rész november 30-ig tartott, ekkor kiértékelték, hogy a benevezett iskolák mekkora pontszámot gyűjtöttek a megadott tevékenységekkel. Ekkor felállítottak egy ranglistát, és amely intézmény ekkor az első száz iskola között szerepelt, megkapta a kétezer eurót. Hargita megyében akkor öt iskola gazdagodott ezzel az összeggel, mi akkor a 83. helyezést értük el. Nagyon örültünk a nyereménynek, de tudtuk azt, ha tovább megyünk, akkor van esélyünk nagyobb összeget is nyerni.

A II. rész eredményhirdetését február 29-re tűzték, ekkor is megvizsgálták, az iskolák hány pontot gyűjtöttek össze. A második fordulóban már jóval nagyobb összegeket lehetett nyerni: az első helyezett 40 ezer, a második 30 ezer, míg a soron következő 101 iskola 20 ezer eurót kapott. Sejtettük, hogy van esélyünk, de időnként mégis kételkedtünk abban, hogy nyerhetünk. Március 15-én tudtuk meg, hogy a 86. helyezést értük el, vagyis megnyertük a 20 ezer eurót. Összességében a kétrészes verseny alatt 22 ezer eurót nyertünk.

– Hogyan zajlott élesben a verseny?

– Mindenki számára négy területet – környezet; sport és egészség; kreativitás és hagyományok; tudomány, kultúra, nevelés – adtak meg, amelyek köré rengeteg tevékenység épült: például növényültetés, egészséges életmód, fogápolás, kiállítások, zene-táncfesztiválok, gyári üzemlátogatás, hulladékgazdálkodás stb. Szám szerint 109 féle tevékenységet lehetett elvégezni, amire egyenként pontokat kaptunk. Mi a gyerekekkel mind a 109 tevékenységet megcsináltuk.

Ha egy programban 30 gyermeknél kevesebben vettek részt, akkor minimális pontszámot lehetett szerezni, ha azonban 30-nál több gyereket mozgattunk meg, akkor nyilván nagyobb pontszámot kaphattunk.

isi

A témákat leosztottuk a kollegákkal, én biológus végzettséggel a környezetvédelem, a faültetés, a gyomlálás témaköröket vállaltam.

Merem állítani, ha ebből a pénzből semmit nem kaptunk volna, akkor is megérte, egy életre szóló élmény volt. Akárcsak az „Iskola másként” program, csak épp öt hónapig tartott.

Székelyudvarhelyen hét intézmény nevezett be a versenyre, de nem sikerült bejutniuk az élmezőnybe. Mi az aligazgatóval leosztottuk a munkát, és összefogtuk a tevékenységeket. Eben rejlett a titok. Minden tevékenységről fényképeket készítettünk, amiket képekkel együtt feltöltöttünk az online felületre, majd három szempontból leírást is adtunk hozzá: miért csináltuk ezt a tevékenységet, mit nyertek vele a gyerekek, és mi lett a tevékenység eredménye.

iskolaa

– Hogyan érezték magukat a gyerekek a verseny során?

– Az iskolában van egy hirdetőtábla, ahová folyamatosan kifüggesztettük a munkákat. Tudósítottuk őket arról, hogy mire hány pontot szereztünk, és még mennyi hiányzik, így próbáltunk mindenkit motiválni.

A gyermekek nagyon élvezték a tevékenységeket, mindig kérdezték, hogy hova megyünk még, és mit csinálunk. Tésztát sütöttek, nemezeltek, sok esetben kiállítást szerveztünk a folyósón, és még sorolhatnám. Rengeteg jó szándékú szülő segített a szállításban, a nyersanyagok beszerzésében, és aktívan részt vettek a közös cél elérése érdekében, majd hálájukat fejezték ki azért, amit ez idő alatt gyermekeik elsajátíthattak.

sulii

– Gondolták-e, hogy ekkora összeggel gazdagodnak?

– Tudtuk, hogy 40, 30 és 20 ezer eurós díj is van, de a versenybe való benevezéskor egyetlen cél lebegett a szemünk előtt: a kétezer eurós díj. Tudtam, hogy másokhoz képest nagy késésben vagyunk, de amikor láttam, hogy rövid időn belül sokakat utolértünk, akkor már elhittem, hogy talán van tovább is.

– Mire fordítják a megnyert összeget?

– A kétezer eurót már elköltöttük, ekkor az összeg elköltését illetően közvélemény-kutatást végeztünk a gyerekek körében, hogy érezzék, ez az ő érdemük is. Mivel a közösségre gondoltunk, így végül vásároltunk egy pingpongasztalt, amit az udvaron állítottunk fel, és beszereltettük az iskolarádiót.

A 20 ezer eurót október 1-jéig kell elköltenünk, minden kolléga leírta, hogy mi hiányzik az osztályából. Az elemi osztályok iskolai színes bútort kapnak a személyes tárgyak tárolására, továbbá projektorokat, mágneses táblákat is vásárolunk majd. Amely osztályok a legtöbb pontot hozták a versenyben, az összeg függvényében laptopot is kapnak. A legnagyobb ajándék egy multimédiás projektor lesz az előadóteremben.

– A diákok hogyan fogadták a jó hírt?

– A gyerekek még nem tudják, mert le kellett adni egy pályázatot, hogy mire szeretnénk költeni az adott összeget. Erre április 15-én kapunk választ. Ha elfogadták az elképzeléseinket, akkor elmondjuk a gyerekeknek is, de nem akartuk, hogy csalódjanak, ha valamit nem tudunk megvalósítani. Amennyiben pozitív választ kapunk, a nyár folyamán mindent felszereltetünk, ami nagy meglepetés lesz a nyári vakációból visszatérő gyerekeknek.

– Hogyan látja, a szeptembertől februárig tartó időszak összefogása, hogyan járult hozzá az iskolai közösség fejlődéséhez?

– A pénznél sokkal nagyobb érték az, amit ez a verseny kiváltott belőlünk, tényleg egy nagy családdá lett az iskolai közösség. Közösen harcoltunk, bánkódtunk, örültünk, ennek szenzációs összeforrasztó ereje volt.

iskol

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY