SHARE

A divat szó hallatán sok nő szeme felcsillan, hiszen, valljuk be, sokan vagyunk, akik egy vasárnap délutáni szieszta közben szívesen forgatjuk a divatmagazinokat, vagy éppen szeretjük követni az aktuális divatirányzatokat és trendeket. A modellek, a kifutók, a káprázatos ruhaköltemények és a vakuk fényei sok nő számára gyerekkori vágyálomként jelenhetnek meg. Emelje fel a kezét, aki gyerekkorában szívesen felpróbálta anyu magas sarkú cipőjét, és próbált „divatbemutatósat” játszani! De vajon milyen lehet a vaku túlsó oldalán állni? Hogyan néz ki egy divatfotózás a fotós szemével? És valójában mitől jó egy divatfotó? Jére Zsolt divatfotóssal beszélgettünk.

 

– Sikeres emberek vonatkozásában mindannyian kíváncsiak vagyunk a legelső lépésekre, meséljen hát, honnan indult? Mióta foglalkozik fotózással?

– A legelső lépésekre mindig nehezemre esik visszaemlékezni, többnyire azért, mert az én életemben jóval több komponens segített hozzá a pályaválasztáshoz. Mondhatom, hogy művészcsaládból származom, ugyanis édesapám nagyon sokáig filmezéssel foglalkozott. Éppen emiatt már fiatalként közel állt hozzám ez a világ, kíváncsisággal fordultam egy akkor még számomra ismeretlen világ fele.

A későbbi években tanulmányaimat a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában folytattam, ahol többek között szobrászatot is tanultam. Az iskolai évek alatt a fényképezőgép szinte alap iskolai felszerelésnek számított. Azokban az években a szociális jellegű témakörök foglalkoztattak.

– Mikor kezdett el kimondottan divatfotózással foglalkozni? Mi indította el ezen a pályán?

– Egyetemi éveimet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti szakán töltöttem, ahol egy nagy kiugrási lehetőséget kaptam, hiszen egy Erasmus-programnak köszönhetően három hónapig Budapesten, Zsólyomi Norbert fotós mellett dolgozhattam, akit nagyra becsül a szakma. Sokat köszönhetek a kint töltött időszaknak, hiszen rengeteg mindent megtanultam, sok olyan kulisszatitokba láthattam bele, amire lehet, hogy itthon nem lett volna lehetőségem. Ez a budapesti szakmai gyakorlat indított el a divatfotózás irányába.

divat2

– Hogyan képzeljünk el egy divatfotózást? Mi alapján választja ki a modellt az aktuális munkájához, hol találja meg őket?

– Azt tudom mondani, hogy szerencsére szép lányokból, profi vagy amatőr modellekből nincs hiány. Eddig még nem okozott nehézséget egy-egy projekthez modellt találni, legyen az nő vagy férfi. Én jobban szeretek ügynökségekhez szerződött lányokkal dolgozni, mivel sokkal könnyebb velük a munka, viszont ez nem jelenti azt, hogy amatőrökkel nem dolgozom együtt. Arra is volt példa, hogy az utcán szólítottam meg egy lányt egy fotózással kapcsolatban, mivel akkor tökéletesen passzolt abba a koncepcióba. Legtöbb esetben a közösségi médiát is felhasználom ilyen célra.

– A modell megtalálásán kívül milyen elemeknek kell passzolnia, hogy valóban jó legyen az adott divatanyag?

– Mint minden más projektnél, itt is lépcsőfokokról és természetesen egy erős csapatról beszélhetünk. Az első lépcsőfok az ötlet, erre építjük rá az egész koncepciót. Nagyon sok elemet kell összhangba állítani, kezdve a helyszíntől a hangulatig, a világításig, az anyagok textúrájáig, a sminkig és a frizuráig, valamint a kellékekig. Nekem szerencsém van, hiszen közel egy éve egy komoly csapat áll a segítségemre, akik támogatják munkámat. A székelyudvarhelyi Brilliante Szépségszalon két munkatársa – Kovács Krisztina sminkes és Dávid Kinga fodrásznő – a jobb és bal kezem. Ezenkívül sokáig együtt dolgoztam Vincellér Zsuzsannával.

– Saját projektjeire visszagondolva, mit gondol, miben rejlik képeinek egyedisége?

– Én annak örülök a legjobban, ha van egy képem, és öten ötféleképpen reagálnak rá, vagy alkotnak véleményt róla. Ha mégis ki kellene ragadnom egy jellemvonást, az talán a minimalizmus lenne. Szeretem a fehér-fekete összeállításokat – ennek ellenére nem látom fekete-fehérben a világot –, az ellentéteket, a letisztultságot. Egyik projektemet tudom felhozni példának, ahol a leginkább szembetűnőek az ellentétek. Ez a projekt Tami-kockaként vált híressé, mivel egy Tamara nevű modellel dolgoztunk együtt. Ebben a közös munkában leginkább arra fektettük a hangsúlyt, hogy kiemeljük a női modell gyengédségét, lágy vonásait, szemben a minimalizmust leginkább jellemző tárggyal, egy egyszerű kockával. Ehhez társítottuk a visszafogott, egyszerű sminket és frizurát.

divat5

– Melyik képeire a legbüszkébb? Tárta már kiállítás formájában a nagyközönség elé alkotásait?

– A leginkább kiemelkedő számomra az a három képem, amelyek a francia Vogue honlapján jelentek meg 2015-ben. Úgy gondolom, ez bármilyen területen tevékenykedő fotós számára nagy elismerés.

Ezen felül azonban ez mégiscsak nehéz kérdés, mivel valamilyen értelemben minden képemre büszke vagyok. Ez olyan, mintha a szülőnek a gyerekei közül kellene választania, hogy melyik a szebb. Őszintén szólva, azért nem állítottam ki a képeimet, mert nem tudom kiválasztani azt a tizenkettőt, amit nyilvánosságra szánok.

– Vannak példaképei vagy olyan szakmabeliek, akikre felnéz? Mitől jó egy divatfotós?

– Nem mondhatnám, hogy vannak példaképeim, számomra a példakép valamilyen szinten egyfajta követést, lemásolást is feltételez, amivel nem értek egyet.  Ebben a szakmában lehet másolni a nagy fotósok műveit, az is lehet, hogy az illető hírnevet is szerezhet ezzel, de csak ideig-óráig. Előbb-utóbb el kell érni egy olyan szintet, amikor önmagunkból nyerjük az inspirációt. Akit azonban ebben a szakmában tisztelek, az Alexi Lubomirski angol fotós, aki mind szakmailag, mind emberileg megragadott.

Véleményem szerint egy divatfotósnak a legfontosabb tulajdonságai közé kell tartoznia a kreativitásnak, de még inkább fontos az, hogy megújuló egyéniség legyen, aki mindig újabb és újabb oldalát tudja megmutatni. Az a jó divatfotós, aki a képei által egyfajta impulzív energiát tud átadni a befogadónak.

– Hazai vizekre evezve, mit tapasztalt, milyen nehézségekkel szembesül egy divatfotós egy olyan székely kisvárosban, mint Székelyudvarhely?

– Évek óta dolgozom ezen a szakterületen, de szinte alig van székelyudvarhelyi megrendelés. Az egyedüli kivételt Szász Zsuzsa képezi, aki dizájnertáskákkal foglalkozik. Ezzel szemben több felkérésem volt már Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Brassóból, Kolozsvárról, Csíkszeredából, de még Londonból és Oroszországból is kaptam felkérést.

Azt tapasztalom, hogy a székelyudvarhelyiekben berögzültek bizonyos fotósok nevei, és valamilyen szinten presztízskérdésként kezelik, hogy éppen kinél készítettnek el bizonyos anyagokat.

– Mindig nehéz azt hallani, hogy egy tehetséges fiatal nem találja meg a helyét, egzisztenciáját szülőhelyén, ön mégis Székelyudvarhelyen él. Mi köti ide?

– Bár Székelyudvarhelyen élek, nyitott vagyok mindenféle lehetőségre. Mivel a legtöbb munkát más városokból kapom, éppen ezért sokat utazom. Ezenkívül terveim között szerepel meghódítani az egész világot. Budapesti szakmai gyakorlatom során kiépült jó néhány olyan kapcsolatom, amelyeknek köszönhetően a közeljövőben több projekt idejére is ki kell utaznom Magyarországra. Remélhetőleg ezek a munkák hozzásegítenek egy színvonalas és erős portfólió összeállításához, amellyel akár a nemzetközi piacon is harcba szállhatok.

 


divatfotosJÉRE ZSOLT

Jére Zsolt 1989. szeptember 6-án született Székelyudvarhelyen.

Gyakornokként dolgozott Zsólyomi Norbert fotós mellett Budapesten.

Együtt dolgozott Simon Alíz tervezővel, valamint Köteles Csillával (Art Models), aki elnyerte az év dizájnere címet.

Közös projektben vett részt a Chocolate Fashion Coffe divatbloggereivel is.

2015-ben három fotója jelent meg a francia Vogue honlapján.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY