SHARE
Fotó: Tomek Nacho, Flickr

Pontosan fél évvel ezelőtt a britek országuk Európai Uniótól való leválása mellett döntöttek. Akkor lapunk A Brexitről külső szemmel címmel körbejárta az elszakadás lehetséges okait és következményeit. Most újra elővesszük a témát, és három erdélyi fiatal személyes történetén keresztül életszagú Brexit-utánkövetésre törekedünk.

 

Molnár Kinga – Mundford

Kinga és családja két éve választotta Mundfordot, Kelet-Anglia Norfolk megyei faluját új lakóhelyükül. Több ok miatt esett választásuk a szigetországra: férjével beszélték az angolt, Kinga többször járt már Angliában, és tetszett neki, amit kint látott, így amikor férjének, Attilának angliai munkalehetőséget ajánlottak, nem volt kérdés, hogy kiköltözik a család. Kingának pedagógusként rendkívül fontos szempont volt, hogy olyan tanügyi rendszert keressen, amely alkalmas az akkor angolul még nem beszélő gyermekei befogadására, felzárkóztatására. Angliában ezt is megtalálták. Így élnek azóta is Kelet-Anglia egyik népszerű turisztikai megyéjében, Norfolkban, gyönyörű tájakkal, erdővel, tengerrel, ami egy kiránduló családnak, mint amilyenek ők is, mindig tartogat új felfedezéseket.

Kinga zenetanárként, Attila pedig egy ingatlanfelújítással és -kiadással foglalkozó cégnél dolgozik. Jövőbeni céljaik között a lakásvásárlás és a letelepedés szerepel.

molnar-kinga-es-csaladja

 

„Felelőtlen választási végeredmény, ami egyelőre nem érint negatívan”

A Brexit saját életében tapasztalt hatásairól kérdezve Kinga egyértelmű válasza az volt, hogy mindennapjaikban nincs nyoma a Brexitnek. Elmondása szerint valóban volt egy médiapolitikai felfutása az ügynek, de lakóhelyükön akkor sem és most sem érzékelnek változást, ami vélhetőleg annak is köszönhető, hogy védettebb, falusi környezetben élnek. Közvetlen, a kilépést jelentő referendum megszavazása utáni tapasztalata inkább az angol ismerősök bocsánatkéréséhez köthető, amiben bőven volt része. Sokan szégyenkeztek az eredmény miatt, sokan, akik szerint a politika egyértelműen bevándorlásellenes kampányba fordította át a Brexitet.

– A végső szavazati eredmények másnapján kissé fagyos volt a hangulat a kóruspróbánkon, mindenki tűkön ült, csendben. Miután ugyanúgy megtartottam a próbát, mint addig minden alkalommal, a végén csak kifakadt a kórustagokból a kérdés, hogy nem sértődtem meg a Brexit eredményén? Én erre azt válaszoltam, amit akkor és most is gondolok a történtekről: egyáltalán nincs, amiért haragudnom. Az angol közösség egy része meghozott egy merőben megosztó döntést, és ezt elfogadtam. De az, hogy ezt az eredményt senki nem éreztette velem, hogy azóta sem volt semmilyen negatív tapasztalatom, csak ezt az elfogadást erősítette bennem – mesélte Kinga, majd hozzátette, természetesen sajnálja, hogy az angolok többsége a Brexit mellett döntött. Szerinte ezzel maguk alatt is csúnyán elvágták a fát.

Kinga mint pedagógus az oktatási lehetőségek érintettségét is kiemelte, például azt, hogy ha Anglia kilép az Európai Unióból, akkor bizonyára az EU-tagállamok diákjai nehezebben jutnak majd ki Angliába tanulni, ugyanígy valószínűsíthető, hogy nehezebb lesz elfogadtatni a szigetországban az EU-s diplomákat.

Mint sokakat, Kingát is ledöbbentette azon szavazók száma, akik azt mondták, tiltakozásuk jeléül szavaztak igennel, nem pedig azért, mert komolyan gondolták az Európai Unióval való szakítást. Ők ugyanis nem sejtették, hogy tényleg nyer majd a Brexit, csupán meg akarták mutatni a kormánynak, hogy elegük lett. Többek között az alacsony bérekből, az emelkedő ingatlanárakból és a növekvő munkanélküliségből. Aztán, amikor a nem várt eredmények már biztosak voltak, bánták választásukat. Ezt viszont felettébb meggondolatlanságként, felelőtlen gesztusként éli meg Kinga.

 

jakab-orsiJakab Orsolya – Brighton

Orsi rögtön az egyetem befejeztével, 2008 nyarán utazott ki Angliába. Ismerősök példáját látva döntött úgy, hogy kipróbálja, milyen az élet a ködös Albionban, mert mindaddig nem nagyon volt alkalma külföldre utazni. Elsődleges úti célja, Amerika, jóval költségesebbnek és bonyolultabbnak bizonyult, így Anglia mellett döntött. Akkoriban a szigetország még bejáratlan útnak számított, és ez is vonzotta Orsit.

Foglalkozását tekintve egészségügyi szakoktató és tréner. Diplomáit már Angliában szerezte. Jelenleg Brightonban, Anglia pezsgő tengerparti városában él.

 

„Továbbra is hinni szeretnék a britek jobb ítélőképességében”

Orsi szerint annak ellenére, hogy a szavazás előtt az állam pártállástól függetlenül informáló könyvecskét küldött ki postán mindenkinek, hogy a szavazók tájékozottan tudjanak dönteni, a nagyszabású propaganda megelőzte a szavazást. Következésképp az emberek összezavarodtak, és nem tudták megkülönböztetni az igazat a hamistól. A szavazás eredménye pedig sokként érte az Orsi közvetlen környezetében élő angolokat is. Hogy mit jelentett ez? Kinga történetéhez hasonlóan Orsi munkatársai is nagyot csalódtak, hiszen náluk, délen nagy többségben a Brexit ellen szavaztak. Nem csoda hát, hogy kiborultak és helytelenítették az eredményt, ugyanakkor néhányan úgy érezték, magyarázkodniuk kell az igennel szavazók miatt. Orsi is egy pozitív példára emlékszik vissza, éspedig amikor a szavazás másnapján az egyik nyugdíjasotthon idős hölgy lakója sírva ölelte át, és az angol nép nevében elnézést kért tőle. A dolog természetesen mélyebb értelmet nyer egy idősek otthonában, ahol a korosodó, beteg rokonokat, szülőket családtagjaik ápolókra bízzák. Ahol nem mellesleg az ápolók sok esetben külföldi munkavállalók. De ugyanilyen gesztusokkal fogadták Orsit angol munkatársai is, sőt munkáltatója levélben fejezte ki bocsánatkérését, ismertette ellenvéleményét, és megköszönve értékes és odaadó munkáját megnyugtatta, hogy munkahelyén semmilyen változás nem fog történni. (Ha ez egyáltalán kérdésként felmerült volna.)

A hétköznapokról tovább kérdezve Orsi a font gyengülésén és egyes külföldről importált élelmiszerek megemelkedett árán túl egyelőre nem észleli a Brexit közvetlen hatását, ahogyan az átlag brit állampolgárok sem igazán, inkább elviccelik.

– Úgy tartják, a Brexit volt az egyik legnagyobb melléfogás, amit Anglia elkövethetett. Egyetértek azzal, hogy a Brexit Anglia-szerte elindított egy rasszista hullámot, amely a tanulatlanabb réteget hamar magával is ragadta. S bár engem közvetlenül nem értek kellemetlen tapasztalatok, ettől függetlenül azok még léteznek, én azonban továbbra is hinni akarok az angolok jobb ítélőképességében, humanitásában, toleranciájában és nyitottságában. Követem a híreket, ahol egyelőre temérdek spekuláció hangzik el, hiszen senki nem tudja, hogy pontosan mikor és mit von majd maga után a kilépés – részletezte portálunknak Orsi.

 

gergely-ervinGergely Ervin – Crawley

Ervin két éve él Angliában, jelenleg Crawleyben. A hazai állami szférában betöltött pozicíóját maga mögött hagyva eldöntötte, megtapasztalja a Nyugatot. És mivel az angol nyelvet magabiztosan beszélte, választása neki is a szigetországra esett, ahol jelenleg földmérőmérnökként dolgozik. Itt látja munkájában a fejlődési lehetőséget, ez motiválja, és ezért szerepel Anglia továbbra is a jövőbeli tervei között.

 

„Érezhető egyfajta természetes nyugtalanság, de ráérünk még aggódni”

A Brexittel kapcsolatban Ervin is a felborzolt kedélyeket említi meg először. Ahogyan ő sem, úgy angol kollégái sem örültek az eredmény láttán, de meg van győződve arról, hogy ha nem követné a sokszor egymásnak ellentmondó híreket, a gyakorlatban aligha venné észre a változást.

Elmondása szerint tény, hogy az emberek bizonytalanok, és a bizonytalanságukból eredő nyugtalanság pedig senkire nincs és nem lesz jó hatással. Tény az is, hogy zuhant a font, a termékek árai feljebb kúsztak, így nyilván kevesebb marad majd az átlagember zsebében. Úgy véli, még erősebb munkaerőpiaci versenyre lehet számítani, pedig ez eddig sem volt egy könnyű játék, de aggódni azért nem aggódik, meggyőződése, hogy a kétéves leválási folyamat (ha ugyan lesz, és valóban két év lesz) lejártával is maradhat, és maradni is fog az országban.

A találgatás kapcsán, miszerint az angoloknak majd útlevélre és vízumra lesz szükségük az Európai Unió tagállamaiba való belépéshez, Ervinnek a következő vicc jutott eszébe:

Egy idős bácsitól Fraciaországba érkezve kérik az útlevelét.

A bácsi csodálkozva mondja: – Amikor legutóbb itt jártam, nem kellett útlevél.

Az útlevélkezelő erősködik, hogy bizony mindig is szükseg volt útlevélre a Franciaországba való beutazáshoz.

Erre a bácsi: – Állítom, tőlem egy francia sem kérte az útlevelemet a normandiai partraszálláskor!

 

Láthatóan riportalanyaink mindennapjaiban nincs érzékelhetően jelen a Brexit, és jelenleg a kilépés körüli bizonytalanság inkább csak beszédtéma tárgyát képezi a környezetükben élő angol állampolgárok körében is. Egy biztos, most nem csupán Nagy-Britannia nézne gyorsan bele a jövőbe, ha tudna.

1 COMMENT

  1. A munkaadó levelet küldött az embereinek – teljesen jellemző ez az angolokra. Minden helyzetben úriemberek. Tényleg kár, hogy melléfogtak a brexit-el. Az eu-re nézve semmi jó hatással nem lesz.

LEAVE A REPLY