MEGOSZTÁS

A székelyek leleményessége nem vitás, azt azonban mi sem sejtettük, hogy környékünkön néhányan igazán kemény fába vágták a fejszéjüket. És hogy mi a közös bennük? Bátran kijelenthetjük, hogy egyvalami biztosan: mertek nagyot álmodni, és olyat alkotni, aminek széles e világon csodájára járnak.

 

Imets Tamás biciklis telefontöltőjével került reflektorfénybe, újabban pedig az agyhullámokkal vezérelt készülékét kapta fel a média. Habár a csíkszeredai fiatal a Magyar Innovációs Szövetség és a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány ösztöndíját is elnyerte, nem állt meg a kezdeti sikereknél, folyamatosan fejleszt, dolgozik valamin. Hogy minél több tudást magába szívjon, nemrég iskolát is váltott.

„Szerettem volna tudományokat tanulni, leginkább matematikát és informatikát, hiszen ezekre szükségem van a projektek elkészítéséhez. (…) Tanulok és fejlesztek az elképzeléseim megvalósulásának érdekében” – osztotta meg portálunkkal Tamás, aki kérdésünkre annyit azért még elárult, húsz év múlva nem alkalmazottként, hanem inkább vezetőként látja magát, és azt vallja, kellő munkaerővel és a külföldi piacot célozva a technológiából és a tudásból manapság bárhol meg lehet élni.

A vele készült teljes cikk itt olvasható.

imets

 

Szabó Pétert gyerekkkorától vonzotta a fa, sokáig ácsként dolgozott, 25 évig pedig a Kolozsvári Magyar Opera énekeseként tevékenykedett. Néhány évvel ezelőtt elhatározta, olyat csinál, ami sehol máshol nincs. Így született meg Júlia, a világ első kőrisfából készült autója, amely nagy sikert aratott a Frankfurti Autoszalonon.

„Én tudtam, hogy ebből nagy szenzáció lesz, de azt nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elterjed, és ilyen messze elmegy a hír. Amerikától Oroszországig mindenhonnan kaptam dicséretet az autóra. (…) Két hét alatt meg kellett tanulnom kezelni ezt a nagy érdeklődést, amit a három évig milliméterekre pontosan farigcsált autóm váltott ki” – részletezte a Koronkán élő polihisztor.

A Szabó Péterrel készült interjúnkat ide kattintva találja.

faauto

 

A hangszerkészítés napjainkban nem mondható egy szokványos, mindennapi tevékenységnek, különösen akkor, ha a hangszerek királynőjéről, az orgonáról beszélünk. Bartis Szabolcs számára hosszas külföldi tanulást követően tíz éve bizonyosodott be, hogy igény lenne egy sípgyártással foglalkozó műhelyre, és valakire, aki ezt működtetné, hiszen az újonnan készült sípokat addig Magyarországról és Németországból rendelték.

„2005-ben kaptam egy konkrét felkérést egy németországi orgonaépítőtől, aki Szászrégen mellett egy műemlék orgonát restaurált, és megkérdezte, hogy elkészíteném-e az orgona sípjait. Elvállaltam annak ellenére, hogy sem szerszámom, sem helyiségem nem volt, ahol dolgozzak” – mesélt a kezdetekről a Vox Humana létrehozója, akitől azt is megtudtuk, hogy az út elején tapasztalt nehézségek ellenére később társa is akadt Bodor László személyében. Ma már ketten fogják össze az évek óta együtt dolgozó csapatot, terveznek, pályáznak, a vállalkozás életében pedig a fejlődést tartják a legfontosabb tényezőnek.

A hiánypótló vállalkozásról nemrég cikkeztünk. 

vox-humana

 


A Milyenek a székelyföldiek? elnevezésű karácsonyi számunk Mindenhez (is) értenek című kategóriájába a teljesség igénye nélkül a Morfondír.ro hetilapban megjelent írásainkból szemelgettünk. Amennyiben hallottál hasonló, értékeket hordozó kezdeményezésről, üzenj nekünk kommentben vagy az office@morfondir.ro e-mail címen.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ