SHARE

Tanulni, fejlődni, más kultúrákat, népeket megismerni – a külföldi munka által nyújtott lehetőségek, amelyek elsősorban nem a gyors anyagi gyarapodás szempontjából hasznosak, de mindenképp hozzájárulnak az élettapasztalatok bővítéséhez, és hosszú távon „befektetésnek” bizonyulnak. Így gondolkodott a gyergyószentmiklósi dr. Kiss Károly is, aki állatorvosként és karateedzőként itthon kamatoztatja a nagyvilágban szerzett tapasztalatait, és vallja: minden fiatalnak ki kell próbálnia magát külföldön, hogy újszerű látásmóddal gazdagítsa szülőföldjét.

 

Kiss Károly 2016 februárjában nyitotta meg kisállatorvoslással foglalkozó rendelőjét Gyergyószentmiklóson, ahol nemcsak laborvizsgálatokat, oltást, mikrocsip-beültetést végeznek, de csontsebészeti műtéteket is végrehajtanak, ami országos szinten is ritka, hiszen kevés az ortopédiára szakosodott állatorvos Romániában.

– Egyre nagyobb igény van a csontsebészettel foglalkozó szakemberre az állatorvoslásban, ezért nemcsak Gyergyószentmiklóson van munkám, Kolozsváron is van magánpraxisom, ahol műtéteket végzek, de járok Székelyudvarhelyre és Ploiești-re is. Mindezzel együtt nem az orvoslást tartom nehéznek, hanem megértetni az emberekkel azt, hogy a csontsebészetben nincs száz százalék. Lehetnek komplikációk, a felmerülő problémákat kezelni kell, és ehhez az állattulajdonosok különböző módon állnak hozzá: nem mindenki érti meg, hogy egy törés esetén nem biztos, hogy olyan lesz a gyógyulás, ahogy azt elképzelték. Ilyen esetben az állatot 6-8 hétig bezárva kell tartani, csak pórázon szabad kivinni naponta kétszer – ezt sokan nem tartják be, ami csökkenti a gyógyulás esélyeit. Nemrég Nagykárolyból hoztak egy lebénult kutyát, de sajnos nem a legfontosabbnak számító 24 órán belül, ami döntő lehet egy ilyen esetben – vázolta a szakma nehézségeit Kiss Károly.

kiss-karoly2

 

A bürokrácia nem hagy teret a fejlődésnek

Károly az egyetem elvégzése után itthon kezdett el dolgozni, de a bürokratikus rendszer, a személytelen, papírmunkán alapuló orvosi munka elvette a kedvét, hiszen úgy érezte, nincs lehetőség a szakmai fejlődésre. Így barátnőjével közösen – aki ma már a felesége – úgy döntöttek, külföldön próbálnak szerencsét.

– Tanzániába mentünk, mivel voltak ott ismerőseim, akik állatorvosi rendelőt akartak nyitni. Mivel azonban a bürokrácia ott még jobban virágzik, mint nálunk, nem sikerült ez a terv, ezért Írország felé indultunk, egyrészt azért, mert angol nyelvterület, nem kellett vízum, sem munkavállalási engedély; másrészt pedig azért, mert én valójában lovakra szerettem volna szakosodni, és itt fejlett a lovaskultúra és a lógyógyászat. Hamar kiderült azonban, hogy egy lókórházba bekerülni külföldiként szinte lehetetlen. Egy ideig próbálkoztam, de aztán feladtam, és elmentem egy álláshirdetésre, bekerültem egy ortopédiai szakkórházba, ott kezdtem el tanulni. Eközben végeztem egy kétéves sebésztovábbképzést Angliában, és közben folyamatosan dolgoztam. Az írországi kórházba (North Dublin Orthopaedic Animal Hospital) most is visszajárok dolgozni, dr. W. T. McCartney sebész specialista a szakmai mentorom; idén nyáron voltam egy hónapot kinn, és valószínű, hogy télen is megyek még – mesélt szakmai próbálkozásairól, eredményeiről Kiss Károly.

 

Kisállatkultúra itthon és külföldön

Míg nálunk csak most kezd „divat” lenni a kisállatokkal való fokozott törődés, az orvosi szolgáltatásokra való igény, külföldön már létezik kisállat-biztosítás, ami lehetővé teszi akár a költségesebb műtétek elvégzését is, ezáltal elegendő pénz jut a rendelő korszerűsítésére, és a szakmai fejlődésre is.

– Itthon azt látom, hogy az emberek nincsenek hozzászokva a minőséghez, pedig ez is egy szolgáltatás, ahol elvárás kellene legyen nemcsak a magas színvonalú munka, de az ügyfelekkel való kommunikáció is. Amikor megműtök egy kisállatot, másnap érdeklődök a gazdájától a hogyléte felől, ezt nagyon furcsának találják, holott külföldön ez természetes. Akárcsak az, hogy kiteszem a telefonszámomat a rendelőben a falra, hívható vagyok, vagy oltás esetén elmagyarázom, mire való, milyen betegségektől védi meg az állatot.

Ugyanakkor azt is látom, hogy egyre többen áldoznak erre, ha kisállatot tartanak, akkor az ellátására is gondot fordítanak – tudtuk meg az állatorvostól.

kiss-karoly3

 

Karate – az ígéretes sportág

Az itthoni nehézségek ellenére Kiss Károly és felesége a család, a barátok hiányát érezve sosem gondolkodtak azon, hogy végleg külföldön maradnak. Itthon rengeteg a tennivaló, nemcsak az állatorvoslás terén van szükség új szemléletre, hanem a sportban is, amit a karate testesít meg Károly számára.

– 26 éve karatézom, most már elsősorban edzőként dolgozom, hivatalos képviselője vagyok Romániában a JSK-nak (Japan Karate Shotofederation). Létrehoztam egy sportklubot Gyergyószentmiklóson, ennek keretében több mint ötvenen vagyunk, gyerekek és felnőttek egyaránt. Idénre két nagy edzőtábort tervezek, és a gyermekeket versenyre szeretném vinni. Tudom, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez a munka eredményt hozzon, és országos vagy nemzetközi versenyen is meg tudjunk jelenni. 2020-tól olimpiai sportág lesz a karate, és ha nem is erre az olimpiára, de a következőre remélem lesznek olyan sportolóink, akik képviselni tudják Gyergyót – mesélt nagy terveiről az optimistán gondolkodó gyergyói állatorvos.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY