SHARE

Csernátonból származom, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi kihelyezett tagozatán, óvodapedagógus és tanítóképző szakon szereztem diplomát. Helyettesítőként dolgoztam iskolában és óvodában egyaránt Kézdivásárhelyen és a környező falvakban. Korábban nem terveztem, hogy más területen dolgozzak, de mivel az itthoni kereset kevésnek bizonyult a lakásépítéshez, a barátommal, aki ma már a vőlegényem, arra a döntésre jutottunk, hogy szerencsét próbálunk külföldön.

 

Ismerősöktől kaptam a címet egy közvetítőhöz, aki által Svédországban lehetett dolgozni. Legkevesebb három hónapra kellett vállalni a kinti munkát, de ha akartam, többet is maradhattam. Mindenképp több hónapot akartam maradni, hogy két-három éven belül majd itthon tudjak munkába állni. Lehetett választani, hogy a mezőgazdaságban, kint a földeken vagy üvegházban szeretnék dolgozni. A paradicsomot termelő üvegházra esett a választásom. Nem volt nehéz a beilleszkedés, egyrészt mert társasági embernek tartom magam, másrészt a munkatársak is nagyon nyitottak voltak.

Mielőtt kimentem, csak egy szerződést kellett aláírnom, a többi ügyintézést a cég végezte. Biztosították a szállítást és a szállást is. Első alkalommal autóbusszal mentünk Németországig, és onnan komppal áthajóztunk a Balti-tengeren Trelleborgba. Ott vártak ránk a helyiek, és mindenkit a lakóhelyére vittek. Mikor három hónap múlva jöttünk hazafelé, a kompról leszállva Németországban volt egy kis balesetem: több mint egy órára bent rekedtem a csomagszállító liftben. Mivel senki sem volt a közelben, a társaim felhívták a német rendőrséget, ők végighallgatták, hogy mi a probléma, utána letették a telefont arra hivatkozva, hogy nem tudnak angolul… Végül egy ott dolgozó ember talált rám, elmondta, hogy nagyon gyakran gond van a lifttel, majd azonnal segítséget hívott. Nemsokára ki is szabadultam.

A többi alkalommal mindig repülővel utaztunk, volt, amikor Budapestről, máskor Kolozsvárról indultunk. A repülés nagy élmény volt számomra, csodás látvány tárul elénk a felhők felett. Az is élmény volt, hogy egy alkalommal láttuk, ahogy mellettünk elhalad egy másik repülő, nagyon közel volt, és nagyon gyorsan ment.

voloncsnoemi9

 

Trelleborg, ahogyan én látom

Én és még 12 társam a kikötővárosban, Trelleborgban lakunk. A legtöbb szomszédunk arab, de vannak köztük svédek és afrikaiak is. A felettünk lakó arabok gyakran étellel kínálnak minket, a régebbi társaink mondták, hogy ez náluk szokás, mert tiltja a vallásuk, hogy kidobják az ételt, így elosztogatják azt a szomszédoknak. Érdekes ételeket kóstoltunk, amelyek mind látványban, mind ízvilágban nagyon eltérnek a mi megszokott ételeinktől és ízlésvilágunktól. Egyébként Svédországban édeskés kenyeret árulnak, ami nem ízlik nekünk, ezért  mi sütünk magunknak kenyeret.

A többieket, akik még ott dolgoznak az üvegházban, a környező falvakban szállásolták el, ők minden reggel busszal jönnek munkába. A busz a mi cégünké, és csakis a mi munkatársainkat szállítja. Mi Trelleborgból biciklivel járunk dolgozni, mivel a közelben van az üvegház. Egy kaszálón vágunk át minden nap, és több alkalommal is találkozunk vándorcirkuszosokkal, akik ott telepedtek le.

Trelleborg nem túl nagy város, szabadidőnkben gyakran megyünk városnézőbe. A központban van egy régi viking palota, ami nagyon érdekes látvány, egyszer még viking ruhába öltözött emberekkel is találkoztunk a palotaudvarban. Szintén a város szívében van egy nagy szökőkút, amit egy hatalmas sárkánykígyó ölel át. Épp ez a szökőkút volt életem egyik csodás pillanatának, a lánykérésemnek a tanúja.

A központban van egy pláza, oda is gyakran ellátogatunk. Az egész központot éttermek, gyorséttermek hálózzák be. Itt szinte minden kultúrába belekóstolhattunk. Akad török, kínai, arab, thai, olasz és svéd étterem, de román árusokkal is találkoztunk. Nagyon népszerű étel a kebab, majdnem mindenhol lehet kapni. Alkoholt viszont csak az erre a célra kijelölt üzletekben árusítanak. Az élelmiszerüzletekben csak sört lehet kapni, az is inkább alkoholmentes, vagy legfeljebb 3,5 százalék alkoholt tartalmaz. Alkohol- és cigarettavásárlás esetén mindig kérik a személyi igazolványt, kiskorút nem szolgálnak ki ilyen árucikkel, sőt energiaitalt sem vásárolhat az, aki nem töltötte be a 16. életévét.

A közeli városba, a 27 kilométerre délre található Malmőbe is ellátogattunk. Ott is több érdekes látnivaló van, ilyen például az Öresund-híd, ez egy kombinált közúti-vasúti híd, ami összeköti Malmőt Dánia fővárosával, Koppenhágával; ilyen még a Szent Péter-templom, ami a 14. századból maradt fenn; vagy a Turning Torso, ami viszonylag új építészeti látványosság, és  Svédország legmagasabb épülete. Malmőben is sokféle néppel találkoztunk, köztük nagy számban arabokkal, de magyarokkal is. Malmö központjában is van egy hatalmas és gyönyörű pláza, ahol a sok áru mellett nagyon finom kávékülönlegességeket lehet kapni.

Volt lehetőségem úszkálni az Északi- és a Balti-tengerben is, amit évekkel ezelőtt még nem is álmodtam volna. Ezek csodás élmények. Kötöttem életre szóló barátságokat, megtanultam toleránsnak lenni, elfogadni másokat, együtt élni más emberekkel, más szokásokkal.

 

Megélhetés Svédországban

Svédországban a fizetések messzemenően nagyobbak, mint itthon. Igaz, mi nem keresünk annyit, mint a helybéliek, de akkor is megérte nekünk kimenni. Az étel drágább, mint itthon, a telefonfeltöltés, ami nekünk nagyon fontos, ugyanannyiba kerül, mint Romániában. A helyieknek egyébként ez az összeg aprópénz.

A munkahelyen napi nyolc órát dolgozunk, és van, amikor hétvégén is, de nem mindig. A paradicsomgondozásnak több munkafázisa van, azt mind meg kellett tanulni. Ha valakinek nehézsége akadt, mindig megkérdezték, hogy mi a gond, miben tudnának segíteni, és segítettek is. A munkában a fő elvárás a minőség, utána a mennyiség. Mindig vannak minőségi ellenőrzések, ez az elsődleges. Persze van norma is, amit a nap végére mindenkinek el kell érnie.

voloncsnoemi7

 

„Mindenki a saját életével foglalkozik”

A svédek érdekes emberek. Nem nagyon barátkoznak az „idegenekkel”, de nem is kezelnek úgy, hogy az sértő lenne. Ha olyan a munkakör, ahol napi szinten találkozunk, beszélgetünk, ők is nyitottabbak lesznek. Mindenki a saját életével foglalkozik, nem másokról pletykálkodik, hanem  a saját szabályai szerint él, saját ruházati stílust alakít ki. Mindenki úgy él, hogy neki jó legyen. Nem adnak a nagy házakra, viszont a kényelem számukra elsődleges. Családonként több autójuk is van, amelyeket gyakran cserélnek, az újabb modelleket szerzik be, viszont a retroautókat is előszeretettel gyűjtik. Jó időben sokan biciklivel járnak, az idősek, a fiatalok és a gyerekek is. A hétvégéket érdekes programokkal töltik, ejtőernyőzéssel, repülőmodellek röptetésével és ehhez hasonló dolgokkal. Nagyon szabad szelleműek, ez tetszik bennük a legjobban.

Szeretek Svédországban lenni. A lakásunk ötpercnyire van a tengertől, csodás a város, és a munkát is nagyon szeretem. Nagyszerű hely, de a célom eléréséhez közeledve nagyon várom, hogy hazajöjjek. Hiányzik a családom, hiányoznak a barátaim. Rengeteg jó dologról lemaradok, esküvőkről, összejövetelekről, családi programokról, új családtagok érkezéséről/távozásáról, amiket ha elmulasztunk, soha senki nem tudja visszaadni.

voloncsnoemi6

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY