SHARE

A boldogság áthatja lényét, pedig néha oly sok a probléma, egyik nagyobb a másiknál, de hiszi, hogy ezek mind-mind megoldódnak. Mert ők hatan – a két szülő és a négy gyermek – örülni tudnak a puszta ténynek, hogy léteznek egymásnak, hogy egészségesek, vagy azok lesznek előbb-utóbb, hogy otthonukban meleg van – konkrétan és átvitt értelemben is –, és néha rend meg tisztaság is.

Szentgyörgyi Csatlós Noémi Erzsébet és Szentgyörgyi Tibor négy gyereket nevel, a legnagyobb közülük hatéves, a legkisebb nemrég töltötte be a négy hónapot. Az édesanyát arról faggattam, milyen négy kisgyereket nevelni, hogyan osztja be az idejét, miként oldja meg a nehézségeket.

 

Nem gyakori ma, hogy a szülők négy gyereket vállaljanak. Így alakult, vagy szándékosan ilyen nagy családot terveztetek?  

Bennem nagyon korán felébredt a gyerekek iránti szeretet, a vágy, hogy gondozhassam, szeretgessem, babakocsiban tologassam, kis koromban néha még etettem és pelenkáztam is őket. Hét- vagy nyolcéves lehettem, amikor elkezdődött: az iskolából hazaérkezve nagyon gyorsan elvégeztem azt, ami ahhoz kellett, hogy a szülők elengedjenek, és máris mentem babázni. Ha épp nem volt a szomszédban, a szomszéd negyedben vagy az ismeretségi körben kisbaba, intenzíven kértem otthon a kisöcsit, kérdeztem, mikor lesz már nekem, nekünk a nővéremmel kistestvérünk. Mondták a szülők számtalanszor, hogy már nem lesz, de nem nyugodtam. Amikor már unták a témát, anyukám azt merte mondani (nem is tudom, belegondolt-e abba, hogy milyen következményei lehettek volna), hogy majd lesz nekem gyerekem. Attól a perctől vártam, és gondolkoztam, hogy mikor lehet… Különleges ajándék lett emellé a férfi, aki nélkül ez nem sikerülhetett volna, a férfi, akit tisztelek, becsülök és megbecsülök, csodálok, szeretek, és akire felnézek. Most már a férjem is el meri mondani, hogy középiskolás korában ő is megálmodott egy nagy családot, talán a négy gyereket is elképzelte időben ahhoz képest, hogy a fiúkban nem mindig fogalmazódik meg a gyerekek utáni vágy. Én arra emlékszem, hogy tudtam, legalább két gyermekem lesz, ha lehet. Emlékszem, először akkor éreztem magam nagyon dühösnek, azt éreztem, hogy akár ölni is tudnék, amikor első osztályos koromban a szomszéd Szabolcsot tologatva elaludt a babakocsiban, és jött egy nagy autó, talán még dudált is, s Szabi felébredt. A nővérem mindig csodálkozott rajtam, ő más utakon járt, inkább olvasott. Egyszer meg is kérdezte, hogyhogy nem félek, és mit csinálok, ha majd Szabi sírni kezd. Érdekes, ezeken én nem is gondolkodtam, és a rám bízott gyerekek nem is sírtak. Soha nem fogom elfelejteni, hogy kicsivel nagyobb koromban volt szerencsém a hathetes Danira vigyázni. Elbüvölő látvány volt a kis szőke angyal törékenysége, az érzés is felejthetetlen, ahogy sétáltunk a napsütésben. Azt hiszem akkor és ott egy életre belopta magát a szívembe, talán azért van nekünk is azóta Danink, sőt Fannink is. Fannival is sétáltunk néhányszor, akkoriban született meg a kisöccse, Dani. Ahogy a kislányoknak a minél kisebb babák a vonzóak, az akkori énem beleszeretett a hathetes Daniba. A sor tulajdonképpen egy nagyobb babával kezdődött, a különleges Attilával, aki egy pelenkázás alkalmával képes volt négy pelenkát is „elhasználni”, amíg be nem bugyoláltam, mert akkor ugyebár még nem ilyen pelenkák voltak. Aztán volt Roland, Arnold, Ivett, Tóbiás, Adrienn kisbabám. Egyszóval nagyban meghatározta gyerekkoromat a babázás, inkább az igazi babákkal, semmint játékbabákkal.

Nagyon szerettem volna még lovagolni is, most a szívem repes, ha a fiaimat látom lovon, bár nem adtam még fel ezt az álmomat. Vágtázni aranyszínű búzamezőkön át, erdőkön, mezőkön keresztül, szélben, hóban, napsütésben, forró nyárban… Ezt az érzést az múlja majd felül, ha a gyerekeimmel lovagolhatok, bár lehet, akkor nem szűnik a világ, inkább az aggodalom kerít majd hatalmába. Az uszkálást eddig nem volt nehéz megszerettetni három gyerekünkkel, szerencsére ez közös hobbi a férjemmel. Nem úgy, mint a sízés, a lovaglás és a korcsolya, de bízom benne, hogy sikerül bevezetni a gyerekeket ezen gyönyörű sportok mindegyikébe. Sízni – még így is, hogy szoptatok, és egyelőre egyedül probálkozom ismerkedni e sportág szépségével – idén már kétszer sikerült. Nem panaszkodom, hisz nem mindennapi életet élek, élünk, kiváltságosak vagyunk, semmink sem hiányzik a boldogsághoz, csak olyan „apró” dolgok, mint például egy magánház nagy udvarral (de az is csak akkor, ha már ezen a nyáron beköltözhetünk). Szépek a hétköznapok, sikerült megszerettetnem a férjemmel a színházat, legalább három napomat feldobja, ha színházba készülhetek.

 

Az időbeosztásról és a gondok megoldásáról

– Négygyermekes anyaként sízni tanulsz, színházba jársz, Mi, haton… címmel blogot vezetsz. Hogyan sikerül beosztanod az idődet? 

– Van, hogy jobban sikerül, olyankor nagyobb a rend, a tisztaság, és talán kétfogásos ebéd is készül, és van, hogy kevésbé könnyű a napunk, de a déli alvás ideje alatt tudok főzni, időnként  én is ledőlök (ez megmaradt szokás a terhesség idejéből), vagy olvasgatok, írok… A gyerekek közül hárman óvodások, olyankor több csend van, de például rég nem voltunk csak ketten a legkisebbel, Balázzsal, mert betegecskék voltak, ma csak Dani van óvodában. Fanni már öt hete nem volt, de így is jó, eljátszanak egymással. Cserébe nagyon jó úton haladunk Fannival a szobatisztaság felé, és nagyon rohamosan fejlődik a beszédkészsége. Érdekes, ha Dani is itthon van, Petivel játszanak, olyankor Fanni többet unatkozik, inkább rám támaszkodik, és több a féltékenység is, de ha csak Peti van itthon, akkor többet játszik Fannival. Alapjában véve optimista vagyok, de léteznek hullámok: ha nyűgösebb a napunk, front vagy betegség van, tudok én is szomorkodni, panaszkodni, zsörtölődni. Ha netán gond adódik, vagy túlságosan kifáradok, mindig akad valaki, aki megvigasztaljon. Daninak kitűnő érzéke van ehhez, ha nincs béke és harmónia, meg akarja oldani a helyzetet, ölelget, puszil, szépen bánik a testvéreivel, odaad bármit, csak sírás ne legyen. Ez történt a nyáron is, amikor a gyerekek egy másik óvodába mentek. Peti játszott egy számára új játékkal, ami neki ilyenkor szent. Egy kisfiú, aki abba az óvodába járt, otthon érezve magát, el akarta venni tőle a játékot, Peti nem adta, és sírás lett a vége. Dani is épp játszott valamivel, de felismerve a helyzet súlyosságát, odavitte az ő játékát a kisfiúnak, így megoldódott a probléma, Dani megmentette a család becsületét.

Szentgyorgyi Csatlós Noémi Erzsébet3

 

A testvérek is nevelnek…

– Sikerül-e a nagyobb gyerekeket bevonni a nevelésbe? Ha igen, hogyan?

– Szerencsésen alakult, hogy egymás után jöttek az apróságok, így itthon lehetek velük. Nem mondom, hogy mindig zökkenőmentesen sikerül lezárni a napot. Azért is szerencsés, mert már jó barátok, nagyon szépen tudnak együtt játszani, hosszan eljátszanak, szinte azt mondhatom, soha nem unatkoznak. Így nekem is könnyebb, tudom végezni a dolgomat. Nálunk nem a tévézés a fő program, napi egy rajzfilm, vagyis legfeljebb 15 perc a megengedett, hétvégenként esetleg egy kicsit hosszabb rajzfilmet is választhatnak. Biztosan nem könnyű annak, aki délután 5 és 6 között vagy még később ér haza munkából a gyerekeihez. Ehhez képest én kedvemre csinálhatok bármit a lakás falain belül, mert ha a gyerekeknek épp fülgyulladásuk van, kevesebbet járunk ki, de mindig meggyógyulnak, aztán jön a tavasz, nagyokat sétálunk, játszunk majd a szabadban is. Gyönyörű szép dolog gyereket nevelni, megvannak a nehézségei, de sokkal több a megható, szívmelengető pillanat, mint az embert próbáló, keserű perc. Napról napra jobban mennek a dolgok, a gyerekek felmossák a leolvadt havat, asztalt terítenek, segítenek egymásnak kezet mosni, öltözni, vetkőzni. Peti rengeteget foglalkozik Fannival (főleg, ha Dani oviban van), bilizteti, felülteti a WC-re, kirakózik, játszik vele. Amikor Balázs sír vagy unatkozik, hamar kitalálnak valamit, mondogatnak, énekelnek neki, rengeteget puszilják, simogatják. Meg is van az eredménye, a tegnap négy hónapos kislegény most ötödjére szortyos, de örülünk, hogy ennyivel megússzuk. Nincs szebb, mint a szerető testvéri kapcsolat, nincs annál jobb érzés, hogy szeretik és sokszor segítik is egymást. Megvannak a civakodások is, de így testvérek a testvérek: egyik pillanatban úgy összevesznek, hogy sír mindenki, s ha nem szólunk bele, a következőben már szent a béke.

 

Gyerekszáj

– Az egyik blogbejegyzésedben ezt olvastam: „A  hatéves szájából olyan szépen hangzik az újszülött felé: úgy vártalak, hogy megszüljél, kicsi Balázs.” Biztosan még sok olyan szó, kifejezés van a tarsolyodban, amit a gyermekeid mondtak.

Nagyon sok „nagyot” mondanak az ízletes frizurától, az energiásig (allergiásig). Az anya hidegmelegtől (idegbeteg) az istent megfizetemig minden van. Jó hallani. Ahogy már a nagytesók megértik a kétéves selyp szavacskáit, énekelnek együtt, mesét „olvasnak” egymásnak. Tudják, hogy a bikákáká a csigabiga, hogy a kukuikákká az a kukurikú jóreggelt. Vagy ebédnél, amikor nem jól jön ki a lépés, és az újszülöttel a vállamon vagyok kénytelen asztalhoz ülni, mert épp görcsös, a hatéves néhányszor rám pillant, és rám szól: „Na, egyél, ha kitetted magadnak, egyél!”, olyan határozott hangnemben, mint ahogy már nem is tudom, kitől hallhatta. Marha a fa alatt, nyári piros marha – apa szájából üdítően hangzik így, megtanulják, hogy a tehénnek még másképp is mondják, s ezt nagy kacagás kíséri. Máskor a négyéves ezt mondja a kétévesnek: „Fanni, nem bírom ezt a sírást!”, mire a lány egyből elhallgat. Csak tudnám, mi van a hangjában, hogy így hat. Vagy azt tudnám, az enyém miért hatástalan néha… Volt olyan is, hogy Dani megjegyezte: „Anya, sokkal kisebb már a hasad!”, és  rögtön mondta utána: „Igen, mert Balázs kiszületett.”

 

Három fiú között egy lány

– Két fiú után született meg Fanni, a lány, utána ismét fiú következett. Milyen élmény lányt nevelni a fiúk között?

Lányt nevelni a fiúk között nem egyszerű dolog, sokkal másabb, sokszor azt mondom, az ő nevelgetése felér a három fiúéval. De nemcsak nehezebb, annál szebb is, nem tudunk betelni vele, gyönyörködünk minden percben, mennyi mindent tud, érzelmileg mennyire fejlett már, és milyen rohamosan fejlődik, minden pici mozdulatomat utánozza, krémezi a babapopsit, hozza a tiszta pelust, csuszlit, törülközőt, lenyűgöző, máris benne van az anya. Nem mondom, hogy csak rá jellemzőek az előbb felsoroltak, de nála sokkal hangsúlyosabb, nem hangulat- vagy kedvfüggő. Nagyon el kell legyen foglalva ahhoz, hogy ne vegye észre, épp mit csinálok, és abban neki mi a dolga. Mindig is vágytam arra, hogy legyen egy kislányom, de mivel nem úgy alakult, az első két fiú után meg voltam győződve, hogy úgy pontosan jó, és elhalványodott ez az álom. Aztán újra eljött a gyermekáldás ideje, nagyon felélénkült a kislány iránti vágy. És úgy adta a jó Isten, hogy – bár csak kérdőjellel – már a második terhesgondozói látogatáson bekerült a könyvecskénkbe, hogy lány. Nagyon vártam a következő találkozást a doktor úrral, és akkor már felkiáltó jeles lányunk lett. Érdekes, hogy kérdés és szavak nélkül éreztem a doktor úr drukkolását, ami a nőnemű magzatot illeti. Szó, ami szó, apa egyenesen szerelmes a lányába, nem is titkolja ezt, nap mint nap szerelmet vall, és ennél magasztosabb érzés kevés van, ha van egyáltalán.

Szentgyorgyi Csatlós Noémi Erzsébet5

 

Pedagógusi végzettség és a saját gyerek nevelése

– Hogyan érzed, a pedagógusi végzettséged segít a gyereknevelésben?

Úgy gondolom, igen. Most a gyakorlatban látom, mennyire fontos a következetesség, a mondókázás, a dalolás, a ritmus – hirtelen ezek jutnak eszembe, bár sokat olvastam az egyetem elvégzése után is, a terhességek alatt is, hogy hétről hétre mi történik, míg a pocakban vannak, majd ha megszületnek, hogyan fejlődnek, és így tovább. Eszembe jut, amit  az újszülött reflexeiről tanultam, ami szerintem azért maradt meg, mert épp akkor nekem is volt otthon egy újszülöttem. Ha elölről kezdhetném, sem csinálnám másképp, bár nem mindig és mindenki nézett rám kedvesen, amikor kisbabával érkeztem órákra, esetleg a hospitálásokra. Egy esetre kifejezetten emlékszem, ami akkor nagyon rosszulesett, de talán igaza volt az óvónőnek, hogy a pici baba elvonta az ovis gyerekek figyelmét. Nagyon örülök, hogy az egyetem évei alatt betekintést nyerhettem az ovis és a kisiskolás életbe, így fogalmam van arról, mi és hogyan történik a gyerekeimmel nap mint nap. Nagyon megszerettem a tanítást már az egyetem évei alatt, majd később a helyettesítések során még inkább. Féltve őrzött álmom, hogy egyszer majd én is taníthatom a saját csoportomat vagy osztályomat. Sokan mondják, hogy van nekem itthon, akit tanítgatni, nevelgetni, de azért én is szeretnék dolgozni, kiteljesíteni magam más területen is, mint az anyaság. Bár nagyon félek, hogy hogy tudok majd helytállni tapasztalat nélkül az első években, és hogy tudok felkészülni a négy gyerek mellett úgy, hogy ők ne lássák kárát, mégis reménykedem, hogy valahol, valamikor megtapasztalhatom a tanítás örömét.

 


SZENTGYÖRGYI CSATLÓS NOÉMI ERZSÉBET

Kézdivásárhelyen született 1986. október 25-én.

A Bod Péter Tanítóképzőben érettségizett 2005-ben.

Egyetemi tanulmányait a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közgazdaságtan szakán végezte 2008-ban. Ezt követően, 2010-ben a szebeni Lucian Blaga Egyetemen mesteri oklevelet szerzett, pénzügy szakon, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi tagozatán óvodapedagógus és tanítóképző szakon is egyetemi oklevelet szerzett 2014-ben.

Házasságot 2009-ben kötött, férje Szentgyörgyi Tibor.

Négy gyermek, Peti, Dani, Fanni és Balázs édesanyja.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY