SHARE

Milyen megítélésben részesül ma az a viselet, amely az ünneplést, a kivételes alkalmat volt hivatott jelezni a múltban? Van-e még jelentősége azoknak a ruhadaraboknak, amelyeket az asszonyok maguk varrtak meg egy-egy téli kaláka alkalmával?

Blotár Ibolyával, a Diana & Abel székelyruha-készítő és -kölcsönző manufaktúra alapítójával beszélgettünk a székely ruha értékéről a múltban és a jelenben.

 

– Közel huszonhat éve készít és értékesít székely ruhákat. Sokéves tapasztalata alapján mit gondol, milyen értéke volt a múltban a székely ruhának? Mennyire értékelik ma az emberek a hagyományokat?

A régi időkben a székely ruha egyenlő volt az ünneplőruhával. Kizárólag olyankor viselték, amikor ünnepeltek, éppen ezért nagyon különleges szerepet töltött be az emberek életében. Általában faluhelyen télen összegyűltek az asszonyok kalákába, és ki-ki megvarrta a maga székely ruháját, amire aztán nagyon vigyázott, és mivel egy évben csak néhány alkalommal viselte, hosszú ideig „kitartott”.

Ahány vidék, annyiféle székely ruha. Én kizárólag az udvarhelyszéki népviselet szerint készítem a ruháimat. Érdekességképpen hozzáfűzném, hogy például hozzánk közel, Lövétén külön ruhát viseltek a menyecskék, a férjes asszonyok és az elvált nők, egy elvált nőnek nem szabadott felvennie az asszonyoknak szánt szoknyákat, és így tovább.

Azt tapasztalom, hogy ma már vesztett értékéből a székely ruha. Nagyon sokan inkább kölcsönöznek, és főként a fiatalok teherként élik meg, ha ballagásra vagy kicsengetésre kell felvenniük népviseletünket. Nagyon kevés azoknak a száma, akik vásárolnak vagy készíttetnek székely ruhát. Leginkább nagyszülők vásárolnak unokáknak keresztelőre, ballagásra, továbbá gyakran felkeresnek Magyarországra elszármazottak is, utóbbiakban a honvágy hatására gyakran felerősödik a hagyományok iránti tisztelet.

– Minek hatására kezdett el székelyruha-készítéssel foglalkozni?

Tizenhét éven keresztül az Akarat Szövetkezet menyasszonyi- és székelyruha-kölcsönzőjében dolgoztam. A régi rendszerben nem is lehetett felnőtt méretű székely ruhát kapni, csak óvodásoknak volt megengedett a kölcsönzés nőnap alkalmából, de ez is rengeteg papírmunkával, felügyelettel járt. Mindig értékesnek tartottam a székely ruhát, a hozzá kapcsolódó hagyományokat. Az én székely ruhámat nagymamám varrta.

1994-ben, fiam születését követően neki készítettem el az első székely ruhát. Akkor fogalmam sem volt arról, hogy ez majd ekkora szenvedéllyé alakul. Nem voltam képzett varrónő, önállóan, ahogy tudtam, elkészítettem keresztelőjére a ruhácskát, és így szépen, lassan elkezdtem tanulni. Berze Vilmos szabómester volt a tanítóm, másfél évig inasként dolgoztam mellette. Abban az időben még nem voltak olyan lehetőségek, mint manapság, ami a tanulást illeti. Külön utakon kellett megszereznem Magyarországról Gazda Klára és Haáz Sándor Székelyek ünneplőben című könyvét, amely mai napig nagy segítségemre van

– Ahogy a Diana & Abel név is sugallja, a székelyruha-készítés és -kölcsönzés mellett vadászati ruhákkal és kellékekkel is foglalkozik. Hogyan egyeztethető össze ez a kétféle vonal?

Sajnos csak székely ruhából nem lehet megélni. Szükség volt egy olyan kiegészítésre, amely biztosíthatja a megélhetést. Régen négy-öt emberrel dolgoztam együtt, ma már egyedül vagyok a műhelyben.

Szeptembertől márciusig tart a vadászati szezon, ilyenkor csak ezeknek a ruháknak az elkészítésével foglalkozom. Márciussal bezárólag, a vadászbálokkal lejár a szezon, ilyenkor kezdek el székely ruhákat készíteni. Ami ebben az időszakban készül, nagyjából egész évre elegendő.

– Milyen elemek tartoznak egy hagyományos női és férfi népviselethez?

A női viselethez tartozik a blúz, a mellény, a kötény, a szoknya, az alsószoknya, amiből van szűk és bő szoknya, a zsebkendő, a hárászkendő és a csizma vagy a karaktercipő. A mi vidékünkön, a Küküllő mentén az egyszínű piros vagy a piros alapon fekete csíkos a hagyományos. A kötény általában tulipánmintás. A zsebkendőnek is fontos szerepe volt a régi időkben, hiszen ha a lány „véletlenül” leejtette, annak a fiúnak lett a kedvese, aki legelőször felvette azt a földről. Fontos kiemelni, hogy a szoknya hossza is beszédes volt: térd fölé csak a hajadon lányoknak érhetett a szoknyája, az asszonyoké lábszárközépig ért. A hárászkendő fekete vagy piros lehetett. Az időjárási viszonyoknak megfelelően csizmát vagy karaktercipőt hordtak az ünneplő mellé. Az volt a fontos, hogy széles, kockasarkú legyen a cipő, csizmát általában szüreti bálra húztak.

A férfiak viseletéhez tartozik a kalap, az ing, a mellény, a harisnya, a zeke és a csizma. Létezett az úgynevezett csizmanadrág is, amelyeket hétköznapokon munkához hordtak, és valamivel puhább anyagból készült. Egy érdekességre felhívnám a figyelmet: a férfiharisnyánál nagyon fontos a zsinórozás. Ahány vidék, annyiféle módon díszítették, a varságiak és csíkszeredaiak például egyforma piros, dupla zsinórozást használtak, dacára a földrajzi távolságnak. A zeke színe is meghatározott volt, fekete vagy szürke lehetett. Manapság sok fiú, férfi panaszkodik, hogy a gyapjú mint anyag kényelmetlen számára. Mi már megszoktuk a kényelmet, régen nem nagyon volt, amiből válogatni.

– Mennyi időbe telik egy székely ruha elkészítése?

Székely ruhát csak úgy lehet készíteni, ha az ember leül mellé, és kizárólag arra koncentrál. Egy teljes női szett elkészítése megközelítőleg egy hétbe telik, míg egy férfiruhaszett három nap alatt készül el. Jobban szeretek férfiruhát készíteni, mert bár hamarabb elkészül a nőinél, sokkal nehezebb a varrása, az ingek ráncolása. Szeretem a zsinórozást, a kidolgozottságot. Manapság negyede annyian készítenek férfi székely ruhát, mint nőit.

– Mi a legszebb a munkájában?

Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, hogy Isten tartson meg, amiért foglalkozom ezzel, és van, akihez forduljanak. Nagyon hálásak tudnak lenni az emberek. Sokféle embert megismerhetek a munkámnak köszönhetően. Volt olyan anyuka, aki a négy hónapos ikreinek készíttetett kislány és kisfiú székely ruhát, de egy olyan 78 éves bácsi is megkeresett Zetelakáról, aki Amerikából tért haza, hogy varrjak neki székely ruhát, amiben majd eltemethetik.

A ruhák elkészítése, a gombok kézzel való felvarrása után, a kész szetteket kivasalva felteszem a vállfára kihűlni. Számomra ez a legnagyobb elégtétel.

 


BLOTÁR IBOLYA

Több éven keresztül kiállításokon, vásárokon vett részt, például a Míves Emberek Sokadalma vagy az Ezer Székely Leány Napja rendezvényeken.

Számos környező településről rendelnek tőle ruhákat, például Sepsiszentgyörgyről, Székelyzsomborról, Kőhalomról, Marosvásárhelyről és Kolozsvárról.

Számára a legfontosabb, hogy minőségi alapanyagokból dolgozzon, eredeti és tartós ruhadarabokkal ajándékozhassa meg vásárlóit. Ahogyan fogalmazott: Sokan készítenek székely ruhát, de nem mindegy, hogy hogyan.

1 COMMENT

LEAVE A REPLY