MEGOSZTÁS
Fotó: Jére Zsolt

Furcsa gyerek egy kisvárosban, akinek az öltözködés, a divat jelentette az önkifejezési vágy beteljesülését, és aki távol szülőföldjétől, gyengeségeivel, félelmeivel szembeszállva, időt és energiát nem sajnálva dolgozott takarítóként, pincérként és eladóként, mígnem az áldozatos munka gyümölcse beért. Ma már a londoni Sports of Sebnél modellügynök-asszisztensként hódítja meg a világot. Vinczellér Zsuzsával az angliai élet nyújtotta lehetőségekről, a divatvilág helyzetéről beszélgettünk.

 

− Gyerekkorod óta érdeklődsz a művészetek különböző formái iránt. A zene, a tánc, a divat mindig szerves részét képezték életednek. Minek vagy kinek hatására indultál el ezen az úton?

jere

Milyen lehet a vaku túlsó oldalán állni? Hogyan néz ki egy divatfotózás a fotós szemével? És valójában mitől jó egy divatfotó?

Jére Zsolt divatfotóssal tavaly nyáron beszélgettünk.

− Történetem tipikusan hathat („furcsa gyerek egy kisvárosban”), számomra mégis egyedi, mivel velem történt. Egész életemben erős kifejezési vágy élt bennem, ami leginkább az öltözetemben nyilvánult meg, és lássuk be, ez nem túl könnyű, ha egy olyan városban nősz fel, ahol minden rossz/vicces/elítélendő, ami kicsit is más.

Aztán az egyetemi évek alatt, a nagyobb város és dr. Keszeg Anna hatására még nagyobb teret nyert a divat, a művészetek, összességében a vizuális világ iránti vonzalmam.

− Az egyetemi tanulmányaid befejezése után nem sokkal Anglia felé húzott a szíved. Miért választottad éppen Londont?

− A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán, a Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézet magyar tagozatán diplomáztam. Az egyetem elvégzését nem feltétlenül a megszerzett tudás miatt tartom szükségszerűnek – nagyszerű tanáraim és csoporttársaim révén új látásmódokra, lehetőségekre tettem szert, amelyek nélkül biztosan másként alakult volna az életem.

A tanulmányaim elvégzése után mindenképp egy másik országban szerettem volna kipróbálni magam, és divatmenedzsmentet, divatkommunikaciót akartam tanulni. Egy ugyancsak divattal kapcsolatos álláslehetőség azonban otthon marasztalt, de amint a vállalat rájött arra, hogy ha minőségi terméket akarsz produkálni a divat világában, az nagy befektetést igényel, gyorsan profilt váltott. Ez viszont már nem volt összhangban az én terveimmel, így néhány hónappal később továbbálltam. Ekkor jött az újratervezés, és mivel már egy évvel korábban is London volt a cél, nemsokára a lutoni reptéren találtam magam.

vinczeller6
Fotó: Jére Zsolt

− Mit nyújtott számodra ez a város? Véleményed szerint mivel adhat többet a külföldi élet?

− Számomra mindig frusztrációt okozott az angol nyelv használata, és én mindig szeretek szembeszállni a saját gyengeségeimmel. Eldöntöttem hát, hogy elkerülhetetlenné teszem, hogy angolul kelljen beszéljek. A másik tényező a remek divatiskolák palettája volt, amit végül nem is használtam ki. Több nyílt napra ellátogattam, még ösztöndíjat is megpályáztam, de a szakmában dolgozók mind azt javasolták, hogy inkább menjek el dolgozni, tapasztalatot szerezni.

Az első évem inkább azzal telt el, hogy angolul tanuljak és anyagi függetlenséget teremtsek magamnak. Négy napot dolgoztam takarítónőként egy hotelben (mert otthon sikerült elhitetniük velem, hogy az én nyelvtudásom minden máshoz kevés), majd egy amerikai étteremben felszolgálóként és trénerként tevékenykedtem, és néhány nappal ezelőttig még eladó is voltam egy cipőket gyártó és forgalmazó üzletben.

vinczeller4

− Milyen lehetőségeid voltak a tanulás és a munka területén?

− A város sokkal többet nyújt, mint amiért ideköltöztem. Itt szinte bármit kipróbálhatsz, megtanulhatsz és megtehetsz, a lehetőségek végtelenek. Sokáig én sem használtam ki a város adta szépségeket, mert túl elfoglaltnak hittem magam, de mostanra próbálom minél több szegletét felfedezni. Épp a minap látogattam el a Barbican Centre The Vulgar – Fashion redefined kiállítására, és ilyenkor mindig eldöntöm, hogy többször kellene hasonlóan cselekednem. Ha itt élsz, és nyitott vagy az új megismerésére (mert vannak, akik itt sem tudnak elrugaszkodni a régi bevésődésektől), rengeteg embert, kultúrát, világnézetet stb. megismerhetsz, és ez csodálatos módon alakíthatja az énképedet és a világról alkotott képedet egyaránt.

Hogy a jól ismert szólással éljek, azt is mondhatnám, hogy itt sincs kolbászból a kerítés, de inkább azt mondom, hogy itt is kolbászból van a kerítés, csak lehet, hogy épp magasabb az a kerítés, és húsosabbak azok a kolbászok… Hiszem, hogy bárhol bármire képes vagy, de itt a nagyvárosból adódóan valahogy több módod van kipróbálni és fejleszteni magad.

Ha például nem szeretnél újabb éveket és rengeteg pénzt költeni egyetemre, végtelen mennyiségű, rövid lejáratú kurzusból válogathatsz, ezek célzottan tanítanak meg egy-egy területet. Én így végeztem el egy személyiedző-képzést a YMCA-nél, és a jövőben többféle kurzus elvégzését tervezem, mert akkor biztosan csak azzal a témával foglalkozom, ami érdekel, továbbá könnyebben be tudom osztani az időmet és a pénzemet. Ez nem azt jelenti, hogy nem ajánlom például egy főiskola vagy egyetem elvégzését, sőt! Nagyon jó diákhiteleket lehet igényelni, és az intézmények az órarend összeállításánál próbálják figyelembe venni, hogy a diákok többségének dolgoznia kell, hogy fenntartsa magát.

A munkát illetően pedig, ha reális képed van a képességeidről, két napon belül garantáltan kapsz munkát. Lehet, hogy nem az lesz álmaid munkája, és nem maradsz ott sokáig, de kezdetben jó, hogy tanulj, és fedezd a kiadásaidat. Ha karrierépítésről beszélünk, szintén megmutathatod, hogy mit tudsz, kaphatsz olyan munkát, amit szeretsz, és ahol megbecsülnek. Ne hidd el, ha bárki mást mond!

vinczeller5
Fotó: Jére Zsolt

Hogyan találtál rá az állommunkára? Melyek a jövendőbeli terveid ebben a szakmában?

Jelenleg büszke modellügynök-asszisztens vagyok a Sports Of Sebnél. A SOS egy elismert londoni ügynökség, ami modelleket, táncosokat, színészeket, tornászokat stb. közvetít TV-s, online és nyomtatott reklámkampányokhoz. Az előkönyveléstől a modellekkel és az ügyfelekkel való kapcsolattartáson át a közösségi médiáig mindennel foglalkozom. Nagyon szeretem a munkámat és a főnökömet, Seb Holdent. Folyamatosan tanít, bátorít és bízik bennem, naponta megdicsér, és önálló döntésekre sarkall, még ha ezzel néha kockázatot is vállal. Szerintem tanítania kellene a főnöki létet. Tudom, hogy népszerűbb szidni a főnökünket, én azonban örömmel jövök be dolgozni.

Seb Holden

Gemma McFarlane-Edmond, Vicki Leung, Seb Holden, Yasmin Ogbu, Erin Anna Jameson. http://sportsofseb.com/
Gemma McFarlane-Edmond, Vicki Leung, Seb Holden, Yasmin Ogbu, Erin Anna Jameson http://sportsofseb.com/

Hogy hogyan szereztem az én csodálatos munkámat? Mivel mindig új lehetőségek után kutatok, szokásom fotósoknak, stylistoknak, kreatív igazgatóknak felajánlani, hogy asszisztensi munkát vállalok egy-egy fotózás, forgatás erejéig, tudásért, tapasztalatért cserébe. Az élet olyan jó volt velem, hogy együtt lakhattam Yasmin Ogbuval, aki egy csodálatos modell, művész és kreatív igazgató, ő az én őrangyalomként el is hívott egy forgatásra, amelyet a mostani főnököm szervezett. Megtetszett neki, ahogyan dolgozom, és megközelítőleg két hétre rá behívott az első munkanapomra – azóta is ott dolgozom.

Célom, hogy méltón képviseljem az SOS-t mint jövendőbeli modellügynök. Azonban más területeken is látható leszek: a napokban indult a blogom, emellett a sport és a divat területén is van néhány ötletem, amelyek mentén majd elindulok. Ezért mondom, hogy egyelőre London tökéletes hely számomra.

Sokáig modellkedtél, divatbemutatókon láthattunk.

– Sosem voltam professzionális modell, otthon ez nehéz is. Akadtak bemutatók, fotózások, de ritkán találni olyan jó és megbízható ügynökséget, ami elegendő munkával lát el. Ugyanakkor nem is lehettem volna kifutómodell, nincsenek meg hozzá a fizikai adottságaim. Esetleg reklámanyagokban, ahol különböző arcokat keresnek, viszont az otthoni, nagyobb reklámanyagokhoz is Londonba és más országokba jönnek be a felkérések.

vinczeller8

− Milyen különbségeket látsz a divat világában itthon és külföld között? Egyáltalán mi a véleményed a székelyföldi divatról?

– Szerintem mindenki számára látható, hogy óriási különbség van a kettő között. Tudom, hogy a kérdés a milyenre és nem a mekkorára vonatkozott, de szerintem ez pontosan leírja a milyenségét is.

Sosem tudok erről a témáról röviden beszélni. Most megpróbálok: nem szeretem a hazaik többségének ízlését – remélem ez „politikailag” eléggé korrekt volt. Észlelhető a változás, a fiatalabb generáció jobban odafigyel az öltözködésére, de még mindig csak egy sémát látok. Kevés a kreativitás és a bátorság. Tisztelet a kivételeknek, mert vannak, akik egyenesen lenyűgöznek. A divatot hasonlóan jellemezném, mint a politikát. Az emberek még mindig harcolnak ellene, vagy éppen figyelmen kívül akarják hagyni, és nem veszik észre, hogy az életük része. Minden nap.

Minden ruhadarab a divat egy korszakának a leképeződése (értem a fast fashion termékeit, amelyeket a legnagyobb mennyiségben fogyaszt a társadalom), csak lehet, hogy egy három évvel ezelőtti trendnek felel meg, de attól még a divat része. Tehát minden nap, amikor az emberek ruhát öltenek magukra, a divat részévé válnak. Vagy akár, ha tágabb értelemben vesszük a divatot, a különböző műsorok, újságok fogyasztásával szintén részévé válnak ennek a világnak.

vinczeller9

– Hogyan lehetne változtatni a divattal kapcsolatos berögződéseken?

– Változtatni először a fejekben kellene. Amíg az emberek nem tudatosítják, hogy a divat fontos és hasznos eszköze személyiségünk kifejezésének, nem lesz változás.

Sokkolva ért a felismerés egy Londonban szervezett magyar rendezvényen, hogy az emberek meghatározó része ugyanúgy nézett ki, mint otthon. Ahogy végignéztem a tömegen, szinte semmi nem utalt arra, hogy egy világvárosban vagyunk. Megdöbbentő. Hiába van óriási kínálat, ha nincs rá igény, nemde?

Hiszem, hogy minden fiatalnak – és ezért tudom, hogy sokan megköveznének – úgy kellene néhány évet élnie külföldön, mint ahogyan régen kötelező volt a katonaság. Nem azt mondom, hogy itt éljék le az életüket, én sem akarok itt megöregedni, de néhány év távol a családtól, a kényelemtől olyan önállóságra tanít, amit otthon ritkán tapasztalhatsz meg. Megismersz egy vagy több új kultúrát, nyelvet, szokást, és helyt kell állnod egy idegen terepen. És ami a legfontosabb, tudást és egy sokkal tágabb világnézetet vihetsz haza, amivel csak fejlesztheted a régiódat. Például otthon még nem ismert ötleteket valósíthatsz meg, megtanulhatsz különböző üzletvezetési modelleket, vagy – az én esetemből kiindulva – akár megtanulhatod, hogy milyen munkáltatóvá válj, hogy az alkalmazottaid szívesen dolgozzanak veled. És a lista még közel sem ér itt véget. Majd meglátja, aki elég bátor hozzá!

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ