MEGOSZTÁS

Vajon mekkora bátorság és belső motiváció kell egy kontinenseket átívelő, nagy lépéshez? Mekkora erőbefektetéssel jár felépíteni egy kinti életet? Vannak-e nehézségek, vagy minden olyan egyszerű, mint ahogyan az a képeken látszik?

Bozsoky Szabolcsot a kanadai életről, elgondolásról, nehézségekről, befogadásról, azaz a lassan ötévnyi amerikai létről kérdeztük.

 

Milyen elgondolásból költöztetek Kanadába?

– Miután leérettségiztem, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (JGYTF) folytattam tanulmányaimat. Igazán ott nyílt ki számomra a láthatár, de nehezen tudtam elszakadni a szüleimtől, a gyermekkori barátaimtól, a hatalmas honvágy visszahúzta a szívemet a szülőföldemre. Végül Kolozsváron államvizsgáztam, és testnevelő tanár lettem. 12 év hűséges munka után, halvány etnikai és bizonyos politikai nézeteltérések, munkahelyi igazságtalanságok miatt két hét alatt döntöttem úgy, hogy elmegyek hazámból, így elindultam a nagyvilágba szerencsét próbálni, új életet kezdeni. A célpont az Amerikai Egyesült Államok volt, de végül Kanada fogadott. A lényeg az volt, hogy minél messzebbre kerüljek, hogy ne legyen lehetőség könnyen visszafordulni. Ha Európában kerestem volna a helyem, szerintem már régen visszatértem volna.

Jelenleg Oakville-ben lakom, 30 kilométerre Torontó belvárosától. Azért választottam a Greater Toronto Area környékét, mert itt láttam lehetőséget mindabban, amit a jövőre nézve szeretnék csinálni a sport és a zene világában.

Ahajt Bozsoky Szabolcs2

– Nem féltél az ismeretlentől, az idegentől, vagy tudtad, mi vár majd rád?

– Őszintén szólva nagyon vakon ugrottam neki az egésznek, egyik napról a másikra feladtam mindent. Ha több információval rendelkeztem volna, nem biztos, hogy útnak indulok.

Az idegentől, az újtól annyira nem féltem, mint a távolságtól. Alkalmazkodni elvileg könnyen lehet, viszont a távolságot még mindig nehezen viselem.

– Erdélyi magyarként nehéz volt a beilleszkedés az amerikai társadalomba?

– Senkinek sem könnyű, lehet bármilyen nemzetiségű. A kiköltözés után a legnehezebb periódus számomra a nyelv megtanulása, a magam számára kitűzött célok megközelítése, elérése volt. Amerikában, ha az első harcaidat megvívtad, és egyenesbe kerülsz, attól a pillanattól kezdve tied a világ!

– Mennyire tudtad megőrizni az identitásodat a külföldi környezetben?

– Szerintem maximálisan. Kialakítottam egy igazán szűk baráti kört, és nem vesztegetem az időmet felesleges dolgokra. A munkámra koncentrálok, a kitűzött célokért küzdök, és próbálok úgy élni, ahogy szeretek, a számomra fontos értékeket követve, függetlenül attól, hogy hol lakom.

Ahajt Bozsoky Szabolcs5

– Milyenek az ottani emberek?

– Az itteniek többszínűek: egyesek kedvesek, nyugodtak, mások fagyos tekintetűek. Bármerre nézel, mindenki széles mosollyal fogad, okkal és ok nélkül. Érezni, hogy próbálják tiszteletben tartani egymás kultúráját, mindenki megtanulta játszani a saját szerepét, de a kapcsolatok egyre felszínesebbek. Érdekvilág. Gondolom manapság ez már sehol sem újdonság…

– Van-e magyar közösség Torontóban? Tartjátok a kapcsolatot egymással?

– Torontóban szép létszámú a magyar közösség, én is eljárogatok rendezvényekre, koncertekre, sőt besegítek előadókat leszervezni, technikai dolgokat megoldani. Havonta vannak nagyszabású rendezvények, az utóbbi három évben igazán magas színvonalú anyaországi sztárok látogattak ki hozzánk. A zenekarom is többször fellépett magyar rendezvényeken Horváth Charlie, Somló Tamás, Demjén Ferenc (Rózsi) vagy Rúzsa Magdi előzenekaraként.

– Itthon tornatanárként dolgoztál, és a zenei világban is jártas voltál, ott – gondolom – a semmiből kellett újraépíteni mindent. Mekkora kihívás volt ez számodra?

– Hatalmas kihívás volt, egyáltalán nem volt könnyű felépíteni az itteni életemet. Mint sokan mások, lentről kezdtem, munka után, este nyelviskolába jártam. Hosszú, kitartó közbenjárással elértem az otthoni tanulmányaim elismerését, további képzéseken vettem részt, és felsőfokú edzői oklevelet szereztem. Én azzal a céllal jöttem ki, hogy lehetőleg ugyanazt a szakmát kövessem, és egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életfilozófiával haladjak előre. Magasra tettem a mércét, és elég jól haladok a cél felé.

Észak-Amerika legnagyobb futballklubjában, az Oakville Soccer Clubban edzek két különböző korosztályt. Mindkét általam vezetett csapat kanadai ifielit, először szerepeltek labdarugó-bajnokságon. Tavaly a tartományban, Ontarióban a 2003-ban született korosztállyal (OSC Boys Under 14 OPDL) második helyen végeztünk 20 csapat közül. Idén a 2004-ben született OSC csapatunk jelenleg első a ranglistán. Másodállásként az oakville-i Wallace Park Tennis Club menedzseri posztját töltöm be, ahol április és november között rengeteg turnét – ifi-, felnőtt-, férfi-, női bajnokságokat – szervezünk.

Ahajt Bozsoky Szabolcs6

– Okozott-e bármi nehézséget a származásod a munkavállalásban, főleg így, hogy emberekkel dolgozol?

– Bizonyítani kellett! Három hétig önkéntesként dolgoztam, és pozitív döntés született.

– Elmondásod szerint eléggé belemerültél a munkába, ami komoly sikerekhez vezetett. Hogyan sikerült mindezt összehoznod?

– Ami a karrieremet illeti, nem volt könnyű folyamat. Sem otthon, sem itt nem nyújtottak nekem semmit tálcán. Vért izzadtam, és fokozatosan haladtam előre. Egy olyan emberhez képest, aki itt született, háromszor annyit kellett dolgozzak, hogy elérjem a céljaimat, de el kell ismernem azt is, hogy az otthoni 12 év iskola, a tanári, pedagógiai tapasztalatom, majd az egyes fokozati tanári vizsgám rengeteget segített ebben, és sikeressé tett ezen a kontinensen is.

– Hogyan hangolod össze három állásodat a magánéleteddel?

– Jelenleg változatos a munkám, különböző nemzetiségű emberekkel, gyerekekkel dolgozok. Hét napból nagyjából hetet dolgozom. Van, amikor 12 órát, van, amikor csak négyet vagy hatot. Próbálom úgy beosztani a szabadidőmet, hogy mindenhol megfeleljek. Mindig mellőztem a nyolcórás, négy fal közé zárt robotolást, utána pedig a felelőtlenül töltött időt.

– Érezhető-e a kontinensek közötti különbség a munkát, a hozzáállást illetően?

– Meglátásom szerint itt nagyobb a hajsza, többet és többért dolgoznak az emberek. Lényeges, hogy mit, mikor és hol csinálsz.

– Sosem érezted úgy, hogy hiba volt kiutazni?

– Az első év kegyetlen volt. Az elején kissé kételkedtem, de már tudtam, hogy nincs visszaút, és egyébként sem vagyok az a típus, aki könnyen felad bármit is. A kitartás, az akaraterő meghozta gyümölcsét. Aki bevállal egy ilyen típusú kihívást, változást, döntést, az „tökös gyerek” –  mondta kedves ismerősöm és barátom, id. M. R. konzul.

Ahajt Bozsoky Szabolcs7

– Itthon része voltál a zenei világnak, Kanadában hogyan alakult ez a része az életednek?

– Ezen a téren is felfelé ível a karrierem. Több projektben is részt vettem, a Vița de Vie volt alapító tagjával és gitárosával megalapítottuk a The Audiomakers triót, majd később egy teljes zenekart. Közben stúdió- és koncertzenésze voltam Eli Jacob kanadai énekesnek, és nemrég egy új ajánlatot is kaptam Nicole Rayy kanadai country-rock énekesnő részéről, hogy kiegészítsem az élő koncerten fellépő zenekarát.

– Az interneten keresztül figyelve téged egy valóra vált álomnak tűnik az ottani életed. Mi az, ami itthonról hiányzik?

– Mindennél jobban hiányzik a szüleim ölelése, az otthoni ételek és az a néhány cimbora, akik néha még gondolnak rám.

– Milyen jövőbeli terveid vannak? Látsz rá esélyt, hogy hazaköltözz?

– Jelenleg lefoglal, hogy hamarosan megszerzem harmadik állampolgárságomat. Elég nehéz előre látni és tervezni, pont ezért rövid távon gondolkodom.

Lehetséges, hogy valamikor majd visszatérek a szeretett, vén Európába, de hogy pontosan mikor és hová, az a jövő titka.

Ahajt Bozsoky Szabolcs8

 


BOZSOKY SZABOLCS

1976. május 12-én született.

A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanult, majd 2001-ben a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát.

2001-től 2012-ig a szászrégeni Petru Maior Iskolaközpont testnevelő tanára volt.

2012. augusztus 5-én lépte át Kanada határát, azóta is Oakville-ben él és dolgozik.

2 HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ