SHARE
Fotó: Vargyasi Levente

Sepsiszentgyörgy az a hely, ahol mindig történik valami. A város megérdemelten viseli a lüktető jelzőt, hiszen egy olyan ötletekkel és rendezvényekkel teli kultúrfészek, amely rendszeresen nyújt élményeket különböző kutúrafogyasztói köröknek.

 

Az ötletekből kifogyni nem látszó sepsiszentgyörgyi Városimázs Iroda Gang Rehabje pont egy ilyen új és a régióban egyedülálló, városszépítő, képzőművészeti projekt. A Román Kulturális Alap (AFCN) támogatásával létrejött Gang Rehab az évek óta elhanyagolt tömbházak közötti átjárókat hivatott felújítani és a vizuális művészet segítségével sajátos arculatot kölcsönözni számukra.

A projekt túl van az első szakaszon, az eredmény három városi átjáró kreatív rehabilitálása, és a pozitív visszhangoknak köszönhetően mindenképp várható a folytatás.

Festés, kitakarítás, világítótestek felszerelése – nagyrészt ezek a rendberakási munkálatok előzték meg az átjárók falainak díszítését, amellyel a kezdeményező Városimázs Iroda célja hosszú távon javítani a gangot használó lakók közérzetét, biztonságosabbá és kellemesebbé tenni a köztérből a magántérbe való átjárást. Emellett az átjárók belső falán újonnan elhelyezett hirdetőtáblán ezentúl a város kulturális rendezvényeiről szerezhetnek tudomást a járókelők, tehát a díszítő szerep mellett a gangok egy újfajta funkciót is kaptak.

A sikeresen megvalósult projekt kapcsán alkotókat, építészeket és egy zsűritagot is megkérdeztünk a projektben vállalt saját szerepükről, élményeikről, továbbá arról, hogy mit is jelentett számukra ez az újszerű kezdeményezés.

 

Incze Kata és Kopacz Hanna művészek a projektről

– Hogyan kerültetek kapcsolatba a projekttel? Vettetek már részt korábban is hasonló munkában?

Hanna: Esti kocsmai hírekből tudtam meg, hogy ilyen „alvilági” történések (gang és graffiti) zajlanak a városban, és felhívtam Katát, hogy szabad-e a holnap délutánja. Szabad volt, úgyhogy nem sokat haboztunk. Közösen eddig egy festőtáborban voltunk, de nagyon talál az alkotói hozzáállásunk, bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó közös munkánk. Hasonló projektben a szintén itthoni 2013-as PulzArt összművészeti fesztiválon vettem részt alkotóként, Csinta Áronnal és egy vasalódeszkával.

Incze Kata; Fotó: Vargyasi Levente
Incze Kata; Fotó: Vargyasi Levente

– Mit tanultok, és hogyan kapcsoltátok be azt a tudást a projektbe?

Kata: Hanna építészetet, én filmkészítést tanulok, de a rajz – azt hiszem – kisiskolás korunk óta kedvesen-versengős, közös hobbink. Az én tanulmányaim nem kapcsolódnak ehhez a projekthez, de a mozis pályamunkánk (lásd lennebb Kata munkáját – szerk. megj.) ötlete talán abból adódott, hogy engem ez foglalkoztat. Hanna építészeti ismereteit viszont fel tudtuk használni a látványterv elkészítésében, majd a projekt technikai megvalósításában is.

Incze Kata; Fotó: Vargyasi Levente
Kopacz Hanna; Fotó: Vargyasi Levente

– Mi volt a saját koncepciótok, miért tetszett ez a kezdeményezés?

Hanna: A koncepciónk elég hamar kialakult, mindketten galaktikus beállítottságúak vagyunk. Komolyra fordítva a szót, szerettünk volna olyan teret alkotni, amely nemcsak egy muszájátjáró, hanem túllép a funkción, a végigrohanás helyett érdemes megállni, leülni benne. Az ember mindig fél a sötét gangokban, mi a sötétséget akartuk megtölteni értelemmel, színnel és varázslattal.

Kata: Mindkettőnknek izgalmas volt a gondolat, hogy hagyhatunk valami maradandót ott, ahol felnőttünk. Sok lehetőséget láttunk a médiumban és a tér kihasználási lehetőségeiben. Mindenképp szerettük volna, ha a tér részei reagálnálnak egymásra. Persze azért a szabadon választható téma és a jutalom is motiválóan hatott.

Kata munkája; Fotó: Henning János
Kata munkája; Fotó: Henning János

– Hogy látjátok, továbbalakul, fejlődik a város kulturális téren?

Kata: A legtöbb szentgyörgyi elég erős kulturális háttérrel indul el, ami szuper, és mindenképp a város érdeme. Sokat fejlődött, aktualizálódott, és egyre fontosabb kulturális ponttá válik.

Hanna: Ha arra gondolok, hogy egyszer hazaköltözöm, soha nem aggódom, hogy unatkozni fogok. Mindig meglesz az a néhány koncert, színdarab, képzőművészeti esemény vagy kosárlabdameccs, amelyekre máshol is elmennék.

Hanna munka közben; Fotó: Vargyasi Levente
Kata munka közben; Fotó: Vargyasi Levente

– Ismerősi, baráti körötökben milyen Gang Rehab-visszhangot hallottatok?

Hanna: Mindenki nagyon támogatott, a megvalósításban is rengetegen közreműködtek, de a család, a barátok mindig elfogultak, az ő véleményük „csak” ösztönzően hatott. Először akkor mosolyodtam el a reakciókon, amikor megláttam egy Facebook-profilképet a falunk előtt, egy teljesen ismeretlen lánynak az idővonalán.

Kata: Igen, azt hiszem, csak pozitív visszajelzést kaptunk. De kíváncsiak vagyunk, meddig tart ez az „autentikus” állapot, vagyis hogy elkezdik-e majd összerajzolgatni a falakat – ez elég izgalmas kérdés egy ilyen műfaj esetén.

Fotó: Henning János
Fotó: Henning János

– Pestre is elvittétek a hírt?

Kata: Persze!

Hanna: Naná! Már el is hívott egy tapasztalt graffitis barátom, hogy fessünk közösen, egészen meghatódtam tőle. Az osztálytársaim is nagy lelkesedéssel fogadtak, amikor visszatértem a festés után.

Fotó: Henning János
Fotó: Henning János

 

Nehéz dolga volt a zsűrinek

Rátz Attila képzőművész, egyben az öttagú szakmai zsűri egyik tagja reklámgrafikusként kapcsolódott be a projektbe, hiszen korábban már több hasonló street art megmozdulást (hídpillérek rehabilitációja, kazánház falának díszítése) is szervezett Sepsiszentgyörgyön.

A jelentkező művészek bemutatómunkáinak elbírálásakor Attila szerint az egyik elsődleges szempont a díszítő jelleg, a minél barátságosabb hangulat megteremtése volt.

– Fontos volt számunkra, hogy az emberek ne féljenek áthaladni a tömbház alatti átjárókon, helyette keltse fel érdeklődésüket a színes falfestmény. Merüljön feledésbe a piszkos, sötét, rideg átjáró, és egy kellemes hangulatot árasztó térbe lépjen az áthaladó. Persze a kivitelezhetőség és az időtállóság szintén két fontos szempont volt – tudtuk meg.

Fotó: Henning János
Fotó: Henning János

Egy tucat munka érkezett a kiírt pályázatra, főként Sepsiszentgyörgyről, de Budapestről és Erdély több városából is küldtek pályamunkát. Attila számára a beérkezett munkák mindegyike képviselte alkotója egyediségét, eredetiségét és kreativitását.

– Mindegyik munkát el tudtam képzelni a gangokban, a pályázók nagyon jól ráéreztek a kiírásra. De első körben csak három alkotás kivitelezésére volt keret, ezért nehéz volt a szelektálás – mesélte Attila.

Cora Dumitrescu és Török Áron építészek javasolták azokat a gangokat, amelyeket alkalmasnak gondoltak a felújításra. A végül kiválasztott három gang a város különböző pontjain található, olyan negyedekben, ahol a művészeti projektek kevésbé megszokottak. Cora az építészeti beavatkozások, a felmérések, a rajzok és az előméretezések, valamint az engedélyeztetéshez szükséges dokumentációk előkészítésében, míg Áron a projekt előkészítése mellett a helyszínek kiválasztásában és a költségbecslés készítésében vett részt.

Elismerő üzenet; Fotó: Henning János
Elismerő üzenet; Fotó: Henning János

 

És hogy építészetileg mi a legfőbb célja a Gang Rehabnek?

Török Áron építész így fogalmazott: „Az én fejemben a projektnek két célja van: egy ingergazdagabb építészeti környezet megvalósítása a gyalogos ember léptékében, és megmutatkozási lehetőség biztosítása fiatal művészek számára.

És mennyire igaz ez. Újra bebizonyosodott, hogy Sepsiszentgyörgy éberen szeretné tartani a városlakók érdeklődését olyan újszerű és kreatív megoldások iránt, amelyek a Gang Rehabhez hasonlóan különleges vizuális élményben részesítik őket.

Hasonló városszépítő projekt már született a városban: tavaly például a PulzART kortárs összművészeti fesztivál keretében megvalósuló VitrinArt projekt révén hét belvárosi üzlet kirakata kelt újra életre, és dicsérte hét képzőművész kreatív munkáját.

1 COMMENT

LEAVE A REPLY

16 + 10 =