MEGOSZTÁS

Kézdivásárhelyen születtem 1996-ban, és szülőfalumban, Gelencén nevelkedtem. Itt végeztem az általános iskolát, majd a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző óvó- és pedagógusképző szakán folytattam a tanulmányaimat, ahol 2015-ben érettségiztem.

 

Amikor 11. osztályos voltam, és lassan döntés előtt álltam, hogy hogyan is tovább, egyre jobban éreztem a késztetést arra, hogy külföldön tanuljak. Nagy volt bennem a kitartás, rengeteget tanultam a jó érettségi átlagért, mindig a legjobbra hajtottam, és bizonyítani akartam magamnak. Vágytam az önállóságra és arra, hogy ismeretlen környezetben és helyzetekben egyedül találjam fel magamat. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy megtaláljam önmagamat, távol kell lennem a jól ismert környezetemtől, a szeretteimtől.

Ahogy eldöntöttem, hogy igenis külföldön, Magyarországon tanulok tovább, elkezdtük begyűjteni a beiratkozáshoz szükséges papírokat, amiket először le kellett fordíttatni magyar nyelvre, és interneten, majd postán keresztül eljuttatni az egyetemre. Számunkra ez bonyolult és nagyon hosszas procedúra volt, mert Magyarországon teljesen eltérő az oktatási rendszer, és minden szigorú határidőhöz volt kötve.

 

A magyarországi érettségiről

Magyarországon öt tantárgyból kell érettségi vizsgát tenni, négy kötelezően előírt tantárgyból – magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, idegen nyelv –, az ötödiket az érettségire jelentkező választhatja ki. A diák dönt arról is, hogy mely tantárgyakból kíván középszinten és melyekből emelt szinten vizsgázni. Az emelt szint magasabb követelményeket támaszt, de több vizsgapontot lehet szerezni vele a felsőoktatásba való bekerüléshez. A középszintű érettségin a vizsgázók saját iskolájukban oldják meg az írásbeli feladatokat minden vizsgatárgyból (ezeket itt is javítják ki), majd ugyanott szóbeliznek. Az emelt szintű vizsgán az írásbeli dolgozatokat nem a tanuló iskolájában javítják és értékelik, hanem olyan tanárok végzik ezt a feladatot, akik nem ismerik a tanulót. Az egyetemi/főiskolai felvételi során a vizsgázókat az érettségi vizsga eredménye alapján rangsorolják. Az én bejutásomat a beküldött bizonyítványaim alapján az otthoni átlagaimból számolták ki, a románérettségimet pedig többletpontként számították mint idegen nyelvet.

cseh.zsuzsanna

 

Egyedül, a családtól távol

Bejutottam a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának gyógytornász szakára, ahol 2015 szeptemberében el is kezdtem a tanulmányaimat. Ezúton is szeretném hangsúlyozni: az, hogy ide bekerültem, és megkaptam a lehetőséget arra, hogy itt tanulhassak, a szüleim érdeme, ugyanakkor a testvéreim és a szerelmem támogatása, biztatása is példaértékű számomra. Ők mindig és mindenben ott voltak, vannak velem, és a mai napig számíthatok rájuk.

Már a középiskolában megfogalmazódott bennem, hogy gyógytornászként szeretnék majd dolgozni, hiszen ekkor sokat edzettem; szerettem volna sportolókkal együtt dolgozni, és a sporttal együtt járó sérülések rehabilitációjával foglalkozni. Sokan mondták, hogy közvetlenségem miatt jól állna nekem, ha emberekkel dolgoznék. Mára már sokkal magabiztosabb és határozottabb vagyok, sok mindent tapasztaltam, és ezáltal sok minden átértékelődött bennem, szemléletmódomban is jelentős változások történtek. Ebben a félévben kezdtük meg a gyakorlati órákat, és idén kezdünk el terepre járni Pécs környéki kórházakba.

Az, hogy ennyire messze jöttem, nagy váltás volt, hiszen Kézdivásárhely és Pécs között a közlekedés meglehetősen idő- és pénzigényes, így tudtam, hogy legjobb esetben is csak havonta tudok majd hazamenni.

Amikor egyedül maradtam, és elkezdődött az önállóságom – amire azelőtt mindig vágytam –, az nem volt valami szívmelengető érzés; főleg hogy ikertestvérem, Kriszti, akivel addig szinte mindent együtt csináltunk, nem volt velem. Otthon ő volt kettőnk közül az, aki helyettem is mindent megcsinált, minden hivatalos dolgot elintézett helyettem is, róla másoltam azokat a házi feladatokat, amikhez nekem nem volt kedvem, bárhová mentünk, kivasalva kaptam tőle a ruháimat a kezembe. Ő most Brassóban tanul a Transilvania Egyetem pedagógia szakán, az évfolyamon egyedüli magyarként. Hiányzott a nővérem, Zsófika folyamatos támasza is, aki tündéri személyiségével mindig fel tud vidítani és hatni tud rám. Borzalmas volt a tudat, hogy több száz kilométer és 17 órai utazás választ el a szerelmemtől is.

Az első hónapomat a hivatalos papírok elintézésével, a diákigazolvány, a személyi igazolvány, a bankkártya és más, az egyetemhez szükséges dokumentumok beszerzésével és leadásával töltöttem. A Google segítségével kerestem rá minden épületre, címekre – ahol ezeket a hivatalos dolgokat kellett elintéznem –, volt, amikor eltévedtem, és a járókelőktől kérdezősködtem, akik mindig nagyon szívesen segítettek.

cseh.zsuzsanna3

Ahogy az oktatás megkezdődött, beültem egyedül egy padsorba, nem mertem ránézni a társakra, nemhogy megszólalni. Akkor éreztem magam először nagyon egyedül. Mindenki a barátnőjével vagy más ismerősével érkezett. Nem sokkal később beugrott két lány mellém, bemutatkoztak, és már aznap elhívtak bulizni. Nagyon közvetlenek és nyitottak voltak. Ők most is nagyon jó barátnőim. Van, amikor egyetemi diákmunkát is vállalunk az évfolyam- és szaktársakkal, olyankor nagyon sokat szoktunk beszélgetni, viccelődni, jól érezzük magunkat, közelebb kerülünk egymáshoz. A szobatársam, Rebeka valósággal a pszichológusom, egyben az egyik legjobb barátnőm, bármilyen tanácsért fordulok hozzá, mindig nyitott szívvel áll rendelkezésemre. Nagyon egymáshoz nőttünk, mivel a nap legnagyobb részét együtt töltjük, mindent együtt csinálunk. Ő sokat segített a közösségbe való beilleszkedésben is.

A kezdetekben néhányan felfigyeltek a kiejtésemre, többen mondták már nekem, hogy ízesen beszélek, tetszik nekik a tájszólásom. Idén januárban az egyetemi laptól (Pécsi Bölcsész) is megkerestek, és interjút készítettek velem. Kérdeztek a román nyelvhez és kultúrához való viszonyomról, a székelyföldi hagyományokról és szokásokról. Én szívesen meséltem nekik a falusi disznóvágásokról, az édesanyám által készített zakuszkáról, s arról, hogy habár magyarul beszélünk, más szavakat is használunk: székely tájszavakat, mint pityóka, lapító, murok, és románból kölcsönzött szavakat is mint, aragáz, kalorifer, punga stb. Elmondtam, hogy egy alkalommal megleptem a mellettem ülő csoporttársamat, mikor azt mondtam: „Légyszi, add kölcsön a pixedet”, ő meg bámult rám értetlenül, pedig én csak egy tollat kértem.

cseh.zsuzsanna5

 

Újdonságok az önálló életben

Az elején furcsa volt, hogy magamnak kellett megvásárolnom a kaját és mindent, amire szükségem volt, nem ehettem azt a menüt, amit anyukám főzött, és nekem kellett mindenről gondoskodnom. Szokatlan volt számomra a forintra való átváltás, nem tudtam, milyen árkategóriákban mozognak a termékek. Mostanra megtanultam, hogy ne is számoljam át fejben az árakat.

Az is  meglepett, hogy a magyarországi fiatalok sokkal nyíltabban beszélnek a magánéletük, a párkapcsolatuk intim részleteiről. Mi otthon sokkal zárkózottabbak vagyunk. Az itteni hozzáállás egyébként nekem kifejezetten szimpatikus, mert így én is nyíltabban beszélhetek ezekről a dolgokról. Nagyon jólesett továbbá az a közvetlenség és spontán segítség, amit főleg a szobatársamtól, de a többiektől is sokszor kaptam.

 

Szerelmem, Pécs

Nagyon szeretem az itteni embereket, nagyon sok barátság alakult ki az egyetemen, a kollégiumban és az edzőteremben, ahová járni szoktam. Nagyon szeretem Pécset, a szívem csücske, és második otthonomként tekintek rá, bárhogyan is alakul majd az életem.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ