MEGOSZTÁS

Költő, irodalomkritikus, szerkesztő, irodalomtörténész. 1998 óta a kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszék oktatója. Összesen tizennyolc kötete jelent meg, melyek egyaránt tartalmaznak verseket, kritikákat, tanulmányokat és esszéket. Számos ösztöndíj és kitüntetés jelzi a szakma elismerését, számára azonban két kislánya, Hanna és Blanka dicsérete jelenti a legtöbbet. Az elmúlt években a gyermekversek világába kalauzolja el az olvasókat, egy olyan világba, ahol gyermek és a felnőtt egyaránt megpihenhet.

Ezúttal Balázs Imre József életútjába pillanthatunk be, amelyből megtudhatjuk, mit jelent számára összeegyeztetni azt a sokféle és változatos szerepet, amelyet nap mint nap megél.

 

− Az irodalom, a versírás iránti szereteted már egészen korán fellángolt. Mesélj a kezdeti lépésekről! Mikor írtad első verseidet?

− Negyedik-ötödik osztályos lehettem, amikor megírtam életem első versét, amely megjelent a Napsugár gyermekújságban. A későbbiekben a dalszövegfordítás adott egy újabb lökést: a Fiatal Fórum című újságban jelent meg az első dalszövegfordításom, a Scorpions együttes Send Me an Angel című dalát fordítottam le; továbbá az Ébredés nevet viselő székelyudvarhelyi iskolai újságban is jelentek meg munkáim. Amikor középiskolás voltam, évente rendeztek irodalmikreativitás-versenyt, ahol csupán egy idézetet kapott a versenyző, és kötetlenül, bármilyen műfajban leírhatta a gondolatait. Ezeken a versenyeken jómagam is többször részt vettem, egy ilyen alkalommal a megadott idézetet rajzfilmforgatókönyvként gondoltam tovább, ez jelent meg például az Ébredésben.

Mindezek hatására döntöttem a magyar irodalom és nyelvészet szak mellett, angol mellékszakkal kiegészítve. Az egyetemi évek alatt már rendszeresen publikáltam különböző lapokban. Emlékszem, akkor még borítékban küldtem el a verseimet különböző lapoknak, és ugyanígy, borítékban érkezett a válasz is. A későbbiekben a versek mellett kritikáim és tanulmányaim is megjelentek.

balazs.imre6

− Az első köteted, az Ismét másnap megjelenéséig hosszú utat jártál be. A 2000-es évekhez közeledve milyen esélyei voltak egy kezdő írónak, költőnek, hogy bekerülhessen olyan irodalmi körökbe, amelyek elindíthatják a siker útján?

− Harmad-negyedéves egyetemista voltam, amikorra összegyűlt egy kötetre való kéziratom. El is küldtem a nagy nevekhez, akik készségesen megnézték azt, és aláhúzogatták a hibákat. Az volt a legnagyobb kritika, hogy valami még hiányzik belőle. Aztán egy alkalommal, amikor az esti buszon utaztam Kolozsváron, egyedül maradtam, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy a buszsofőr a műszak befejezése után hogyan jut haza. A különböző változatok, kezdve azzal, hogy hazagyalogol, egészen a buszsofőröket szállító autóbuszig, kitöltötték a verseskötetet, így 1998-ban meg is jelent az Ismét másnap.

A ma jól ismert Bretter György Irodalmi Kör a rendszerváltás után indult el, bár elődje, a Gaál Gábor Kör már évtizedekkel korábban is jól működött. A körökre egyetemistaként is gyakran eljártam. A Serény Múmia, az Előretolt helyőrség egyaránt felületet biztosítottak a bemutatkozásra, de a külföldi, akár magyarországi szerzőkkel akkor még nehezebben lehetett kapcsolatba lépni vagy személyesen találkozni. De az is egy többállomásos folyamat volt, ahogyan a többi városban élő írókat megismertem. Így történt, hogy Láng Zsoltot, aki Marosvásárhelyen él, A pálcikaember élete című művének hatására sokáig egy magas, vékony embernek képzeltem el, ezzel szemben – amint az a személyes találkozást követően kiderült – ő egy alacsony, köpcös ember.

balazs.imre2

− Az írói hivatás mellett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanára vagy. Mit jelent számodra a pedagógusi szakma?

− Soha nem hittem volna magamról, hogy tanár leszek. Gyermek- és fiatalkoromban kissé szégyenlős, mondhatni gátlásos voltam, de a gyakorlattal ez valamennyire oldódik. 1998 óta tanítok az egyetemen. Mesterképzős hallgató voltam, amikor felkértek szemináriumokat tartani. Akkor erdélyi irodalmat tanítottam, aztán 19. századi, majd 20. századi irodalomtörténet-szemináriumot vezettem.

Javamra szolgál, hogy egyetemen oktatok, mivel a diákok többnyire azért választják az adott szakot, mert érdekli őket az irodalom vagy legalább az irodalom egyik szeglete. Az egyetemi oktatói szakma nagyfokú szabadsággal is jár, hiszen lehetőség van arra, hogy magunk válasszuk meg a témákat, vagy hogy mit mondunk el egy adott témáról. Minden évben igyekszem változtatni valamin, nem bírtam volna ki, ha tíz évig ugyanazt az előadás-sorozatot vagy ugyanazokat a szemináriumokat kellett volna tartanom.

Ahány évfolyam, annyi új meglátás és vélemény. Nagyon sokszor meglepnek a diákok, egy adott művet olyan szempontból látnak és láttatnak, amire én nem is gondoltam volna. Éppen ettől szép az irodalomról való gondolkodás, hogy nem zárja le és be a különböző műalkotásokat.

balazs.imre3

− Mit tapasztalsz tanárként, melyek az egyetemi oktatás hátulütői?

− Mindenképp ki kell hangsúlyoznom, hogy irodalom szakon nagyon kevésnek bizonyul a hároméves egyetemi oktatás. Ez idő alatt a diákok – részben túlterheltségük miatt – nem tudnak elérni egyfajta szellemi érettséget, amelynek köszönhetően magabiztosan tölthetnék be akárhol a szerepeiket. A négyéves képzésbe több dolog belefért.

A régi generációkkal szemben azt látom, hogy nap mint nap túl sok információ éri a mai gyerekeket. Nehezen tudnak elmélyülni valamiben, ha mégis sikerül, akkor valami másban mégiscsak felszínesek maradnak. Ezzel szemben éppen a generációs különbségeknek köszönhetően kapcsolatteremtő képességeik fejlettebbek. Könnyebben építenek kapcsolatokat, nem esik nehezükre a közönség előtt való szereplés.

−A tanítás mellett tehetséggondozásra is jut időd. Ez pontosan mit is fed?

− Gyakorlatilag minden esetben, amikor fiatalok munkáit kell véleményeznem, igyekszem bekapcsolni az empátiaaktiváló gombomat. Mindig igyekszem ráhangolódni az adott versre, szövegre, szakdolgozatra. Nem tudom megmondani, hogy milyen a jó vers vagy szakdolgozat, mindig próbálom továbbgondolni azt, amit a szerző gondolati szinten elindított.

Szerkesztőként is szoktam szövegeket kapni idegenektől. Sajnos volt olyan is, hogy nem fért bele az időmbe, hogy mindenkinek válaszoljak, de általában már a bemutatkozásnál látszik, hogy érdemes-e foglalkozni a szöveggel. Leginkább olyan személyekkel tudok együtt dolgozni, akiknek sikerül kívülről is látniuk magukat – én mindenképpen ebben próbálok segíteni nekik.

balazs.imre5

− Az eddig megjelent tizennyolc kötet közül bizonyos szempontból mindegyik közel áll hozzád, de ha mégis választanod kellene, melyeket emelnéd a legkedvesebbek közé?

− Nehéz lenne választani, hiszen minden kötetemnek megvan a saját varázsa, azonban a gyerekversek irányába fordulásom és ezáltal a Hanna-hinta és a Blanka birodalma könyvek megírása új fordulatot hoztak. A családomban a versolvasás a mindennapok része. Mióta megszülettek a kislányaim, mindig verseket és meséket olvastam nekik, ők pedig hozzám gömbölyödve hallgatták azokat – most már persze inkább ők olvasnak nekünk, ha épp kedvük tartja. Voltak versek, amelyeket akár ötvenszer is végighallgattak, másokat – egészen kicsiként – a képi illusztráció hiányában továbblapoztak.

Kezdetben a Napsugár, a Szivárvány és a Cimbora gyermeklapoknak küldtem el a verseimet, amelyeket 2009-ben és 2012-ben kötetbe is rendeztem. A Hanna-hintát a feleségem egyszerre olvasta végig a lányoknak, és szinte rögtön kívülről tudták az összeset.

− Mondhatjuk azt is, hogy a gyerekeid társszerzőként vesznek részt a könyvírásban. Miben áll ez a funkció?

− A gyerekeim, valamint a rokonságban élő gyerekek nélkül nagyon sok minden nem is jutna eszembe. Sokszor ők adják az inspirációt, mondanak valami olyat, amiben én meglátom a verset. Ilyen például a lányaim unokatestvérének a mondata, amely így hangzik: „Kedvenc legyem a pillangó.”

A gyerekeim természetesnek veszik a verseket, hiszen ebben nőttek fel, még olvasni sem tudtak, de már verseket költöttek. Blanka számára például természetes volt, hogy ő maga is dedikálja a róla szóló könyvet.

balazs.imre

− Min dolgozol jelenleg? Mit olvashatunk legközelebb tőled?

− A sokműfajúság és a változatosság továbbra is jellemző marad. Idén tervezem megjelentetni egy kritikakötetemet, amelyik száz különböző könyv kritikáját tartalmazza. Minden műről csupán tízmondatnyi kritikát fogalmaztam meg, így gyűlt össze az 1001 mondat.

Az utóbbi időben nagyon foglalkoztat a zeneírás, az Álomfarsang megjelenése óta dallamot is írtam néhány gyermekversemhez, és szó van róla, hogy ezeket akár egy újabb gyermekverskönyv CD-mellékleteként is megjelentessük.

Szaktanulmányaim is készülnek, jelenleg kutatást végzek a magyar szürrealizmus irodalmával kapcsolatban, ezenkívül szerkesztőként és tanárként most éppen a populáris kultúra és az irodalom, Rejtő Jenő és a krimiírók is foglalkoztatnak. Hamarosan olvasható lesz a Korunk új lapszáma az én szerkesztésemben, amelyik ez utóbbi tematikát járja körül.

 


balazs.imre4BALÁZS IMRE JÓZSEF

„Verset tollal írok papírra, és megpróbálok elbújni a világ elől, másra nincs szükségem.”

 

1976. január 9-én született Székelyudvarhelyen.

Tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, a Romániai Írók Szövetségének, valamint a Szépírók Társaságának.

Kötetei:

  • Ismét másnap, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998
  • A nonsalansz esélye, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2001
  • A Dél-Párizs nyárikert, JAK–Kijárat, Budapest, 2001
  • Hervay Gizella, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár–Bukarest, 2003
  • Humor az avantgárdban és a posztmodernben [tanulmány, társszerző: Selyem Zsuzsa], Scientia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004
  • Mint egy úszó színház, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005
  • Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006
  • Vidrakönyv, Koinónia Könyvkiadó, Éneklő Borz Könyvek, Kolozsvár, 2006
  • Fogak nyoma, Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009
  • Hanna-hinta, Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009
  • Avant-garde and Representations of Communism in Hungarian Literature from Romania, Ed. Didactică și Pedagogică, București, 2009.
  • Az új közép, Universitas Szeged Kiadó, Szeged, 2012
  • Blanka birodalma, Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2012
  • Hadikórház a város szélén, Riport Kiadó, Nagyvárad, 2013
  • Jung a gépteremben, Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2014
  • Álomfarsang, Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2015
  • Erdélyi magyar irodalom-olvasatok, Egyetemi Műhely Kiadó – Bolyai Társaság, Kolozsvár, 2015
  • A tenger, Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2016

 

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ