SHARE

Idén tizedik alkalommal szervezik meg Nagygalambfalván az Interetnikai Tábort, amelynek megalapítója Kányádi György nagygalambfalvi lelkipásztor és Tobias Walzok, németországi ifjúsági lelkész, aki öt évig végzett önkéntes munkát Erdélyben. A tábor a pusztai cigánytelep gyermekeinek felkarolása mellett a magyar–német önkéntesek számára biztosít platformot, amely által a fiatalok kölcsönösen megismerhetik egymás kultúráját. A közel egyéves önkéntes munkájáról, németországi tapasztalatairól és élményeiről mesélt szerkesztőségünknek Feleki Krisztina. Beszámolójából megtudhatjuk, hogyan értékelődnek át az előítéletek, milyen szerepe van egy önkéntesnek külföldön, és egyáltalán mit lehet tanulni a külföldi jó példákból.

 

Krisztina a középiskola befejezése után az önkéntességet választotta: az Erasmus+ programon belül működő EVS-sel (European Voluntary Service) tizenegy hónapot töltött a németországi Melaune faluban. Szülőfaluja, Nagygalambfalva és az Evangelische Jugendscheune Melaune Egyesület között évek óta szoros az együttműködés. Ő sorban a harmadik, aki részt vett a közel egyéves önkéntes programban.

– A fogadószervezet fő profilja fiataloknak szóló foglalkozások szervezése, ifjúsági csoportok létrehozása vallásos keretek között. Az egészen kicsiktől kezdve különböző korosztályoknak tartottunk szemináriumokat, előadásokat, ezenkívül minden hónapban egyszer ifjúsági istentiszteleten és félévente internacionális szemináriumon vettünk részt különböző európai országból érkező önkéntesekkel. Ezeken a szemináriumokon mindenki bemutathatta a saját munkáját, elmondhatta, hogyan érzi magát az új környezetben, volt, akivel megosztani, ha, mondjuk, honvágyunk volt – mesélte Krisztina, aki elutazása előtt egyáltalán nem beszélte a német nyelvet.

A fiatal önkéntes elmondása szerint az első időszakban igyekezett angolul beszélni mindenkivel, akivel csak lehetett.

– A nénivel, akinél laktam, szótárt használtunk. Ha elmentünk közösen valahová, én vittem a német szótárt, ő pedig a magyart, aztán fokozatosan sikerült egyre több szót elsajátítanom. Egyszer egy héten nyelvórára jártam, de emellett folyamatosan fejlesztettem magamat, a szobám falai például telis-tele voltak német szavakkal és kifejezésekkel. A csoportból én voltam az egyetlen, akinek végül sikerült középfokú nyelvvizsgát tennie, amire nagyon büszke vagyok – hangsúlyozta Krisztina.

feleki.krisztina1o

 

Milyenek a német emberek?

Annak ellenére, hogy a németekkel kapcsolatban előítéletei voltak, miszerint rideg, barátságtalan emberek, a kint töltött időszak ezeknek az ellenkezőjét erősítette meg benne.

– Hiába találtam szembe magam egy teljesen más kultúrával, mégis azok az emberek sodródtak az utamba, akik segítő szándékkal közeledtek felém. Ennek kitűnő példája, amikor eltévedtem Münchenben. A már említett szemináriumra utaztam első alkalommal, viszont hazafelé sikerült lekésnem a buszt. Teljes kétségbeeséssel, szinte nulla nyelvtudással próbáltam elmagyarázni az információs pultnál, hogy mi történt, és azt tapasztaltam, hogy nagyon megértőek voltak velem, segíteni próbáltak, végül még a jegyet is féláron kaptam meg – részletezte Krisztina.

Amint arról a fiatal önkéntes lapunknak beszámolt, az önkéntesség fogalma átértékelődött Németországban és a nyugati országokban egyaránt, nagyon felkapott dologgá vált.

feleki.krisztina6

– Az emberek nyitottak az új kultúrák felé, kíváncsiak arra, hogyan élnek mások. A heti foglalkozások alkalmával magyar énekeket, néptáncot tanítottam a gyermekeknek és a fiataloknak. Nagy szenzációnak számítottak a magyar ételek, amelyeket én készítettem el nekik, mint a minikürtőskalács vagy a környékbeli önkéntesekkel együtt elkészített töltött káposzta, amit egyenesen imádtak. Elvittem a saját székely ruhámat is, ami ugyancsak kuriózumnak számított, hiszen az ő vidékükön nem őrzik a régi népi öltözékeket.

A heti rendszerességű előadások mellett két alkalommal sikerült iskolai tanórákon részt vennem, leginkább a 6–7. és a 12. osztályokban. Azt tapasztaltam, hogy a diákok sokkal felszabadultabbak, több dolog meg van engedve nekik az órákon, éppen emiatt jóval fegyelmezetlenebbek, zajosabbak, mint amilyenek mi voltunk itthon – tudtuk meg.

feleki.krisztina5

Bár a tizenegy hónapos önkéntes program keretében rengeteg új ismeretet szerzett, barátságai alakultak ki, Krisztinának nem volt lehetősége meghosszabbítani a programot, hiszen már megvolt az utódja, aki tovább folytatta a munkát. Ennek ellenére még két hónapot töltött el mint bébiszitter a nyugat-németországi Dülmenben.

– Egy magyar családnál vigyáztam két kislányra, de két hónap után megtapasztaltam, hogy nem is olyan könnyű „anyának” lenni. Az országot nagyon szeretem, mai napig is azt képzelem, hogy kint fogok dolgozni, de nem mindegy, hogy milyen munkát találok.

Németországban az emberek vigyáznak a környezetre, felszedik a szemetet maguk után, jobban betartják a törvényeket, mint Romániában. Bárhol jártam, azt tapasztaltam, hogy folyamatosan újítanak, akár épületeket vagy utakat. Az autósok figyelnek a gyalogosokra. Ami számomra nagyon érdekes volt, hogy Németországban nem lehet bármit letölteni az internetről, mivel ez illegálisnak számít. Külön letöltési díjakat kell fizetni – nyilatkozta Krisztina.

feleki.krisztina4

 

A nagygalambfalvi Interetnikai Tábor szerepéről

A program befejezéseként a székelyudvarhelyi fiatal a Nagygalambfalván megszervezett Interetnikai Tábor lebonyolításában vett részt. Tobias Walzok, mint azt már fennebb említettük,  öt évig volt önkéntes Romániában, ez idő alatt beleszeretett a székely és a magyar kultúrába, még magyarul is megtanult. Kányádi György nagygalambfalvi lelkipásztorral közösen 2007-ben alapították meg a tábort, és eldöntötték, hogy az önkéntes program keretében lehetőséget nyújtanak egy kölcsönös testvérkapcsolati rendszer kiépülésére.

feleki.krisztina9

– A tábor célkitűzése a pusztai cigánytelepen nevelkedő gyerekek felkarolása, valamint a németországi testvérkapcsolat révén érkező fiatalok integrálása. A kéthetes tábor ideje alatt a magyar és a német önkéntesek bibliai színdarabokat adnak elő, kézimunka-tevékenységeken vesznek részt, énekeket tanulnak és különböző workshopokkal segítik a roma fiatalokat a fejlődésben. Sok az olyan gyerek, aki nemhogy írni, olvasni nem tud, de az ollót sem tudja használni, a gyerekek a kezdetekben a kettős sorbaállás fogalmát sem tudták értelmezni. Ezért 2011 óta a tábor részeként egy iskolanapot is szerveznek, ahol a szervezők és önkéntesek játékosan próbálják fejleszteni a gyerekek alapismereteit. A tábor második hetében az önkéntesek különböző kirándulásokon vehetnek részt, amelyek révén megismerhetik kultúránkat, hagyományainkat.

A Németországban eltöltött önkéntes évet megelőzően is több évben vettem részt a tábor szervezésében, és látom a fejlődést. A gyerekek nagyon hálásak azért, hogy egy évben egy hétig valaki rájuk figyel – osztotta meg lapunkkal tapasztalatait Krisztina, aki végezetül még hozzátette: nagy öröm volt, hogy részt vehetett egy EVS-programban. Annak ellenére, hogy mennyi mindentől tartott az elején, úgy érzi, mostanra megerősödött, és át tudott adni valamit a kinti fiataloknak, ami a miénk, a sajátunk.

 


FELEKI KRISZTINA

„Annyi mindent megtapasztalhattam, és olyan jól bántak velem, hogy bárkinek ajánlom: vegye a bátorságot, és éljen a önkéntes program lehetőségével. Körbeutazhatja az adott országot, megtapasztalhatja az ottani kultúrát és mentalitást.”

 

1996. augusztus 29-én született Székelyudvarhelyen.

Középiskolai tanulmányait a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban végezte.

 

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY