MEGOSZTÁS
Fotó: Csabagyöngye Kulturális Központ

A tusnádfürdői fiatalember egyszerre hagyományőrző és újító szellemű, szenvedélye a néptánc. A színpadon keresztül megérezte a tánc örömét és a közösséghez tartozás erejét. A Fölszállott a páva című tehetségkutatóban különleges hozzáállásával és lelkes fellépésével nyűgözte le a nézőket, mindemellett azonban a vizuális művészetekre is szentel időt.

Melles Endrével a néptáncról és annak emberformáló szerepéről beszélgettünk.

 

Műépítész szakon járt középiskolába, később az egyetemen vizuális művészetet tanult. A tánc mellett a fotózás és a videózás világának is rabjává vált. Melyikben érzi magát otthon?

Gyermekkoromtól foglalkoztat a tánc és a fényképezés; iskoláimban is végigkísért a művészettel való szoros kapcsolat, ami belülről meghatározza az embert. Természetesen nem azt éreztem, hogy azáltal leszek művészember, hogy annak megfelelő végzettséggel rendelkezek, ez idő alatt inkább az volt a legfontosabb, hogy megtaláljam a saját önkifejezési formám, a saját hangom. Ebben a két ágazatban, a táncban és a képi megformálásban érzem eddig otthonosan magam, de folyamatosan keresem az utam, még nem értem „haza”.

Mikor érezte azt, hogy hatalmába keríti a tánc? Hogyan került a táncoséletbe?

Talán 13 éves lehettem, amikor a két nővérem ösztönzésére először megnéztem egy néptáncpróbát. Ők aktív tagjai voltak a helyi Gyöngyvirág Néptáncegyüttesnek, így engem is bevontak a forgatagba. Az első benyomásom az volt, hogy ez menni fog, hiszen kettőt jobbra, kettőt balra, és ennyi az egész. Igen ám, de ott volt egy lány, akinek a kezét meg kellett fogni, akire figyelni kellett, egyszóval bonyolódott a helyzet. Meg kellett táncoltassak egy lányt, figyelnem kellett a ritmusra, magamra, a páromra, még esetleg énekelnem is kellett, és mindeközben jól kellett éreznem magam. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy nagy kihívás számomra. Hála a nővéreimnek, hogy belevittek a néptáncba, és a jó Istennek, hogy a mai napig is folytathatom ezt a tevékenységet. Ezáltal egy olyan közösséghez tartozom, ami otthonérzetet, biztonságot ad  a népi kultúrán keresztül, amit őseink megéltek, és a hagyományok útján  átmentettek a mai fiataloknak. Nagyon nagy örökségnek, kincsnek tartom a hagyományainkat.

melles.endre4

Egyszerre hagyományőrző és újító szellemű. Meg tud férni e kétféle irányultság egy időben?

Sokat gondolkozom azon, hogy a hagyományőrzés egy  ómódi dolog, vagy sem. Ezt mind ma, a saját eszközeinkkel, a jelenben tesszük, már nem támaszthatunk fel senkit és semmit, viszont megidézhetünk valamit a hagyatékból. Igenis vannak olyan útmutatások, amelyek mentén lehet hagyományápolást folytatni, és a megadott szabályok, keretek szerint újra lehet éleszteni az elfelejtett szokásokat, a mai világunkra átformálva emészthetőbbé téve azt. Az újítás nem működik gyökerek nélkül, ezért is fontos visszanyúlni gyökereinkhez, megismerve azt, mint egy Hogyan tovább? útmutatót a mai világunkban. Én hiszek a szájról szájra, kézről kézre és lábról lábra terjedő kultúránkban, mivel nagyon sok idő alatt érett olyanná, amilyen, és tökéletes, akár a patakban csiszolódott kő.

Hogyan vált a néptánc a hivatásává?

Amikor a kolozsvári egyetemi éveim alatt napi több órát foglalkoztam tánccal az Ördögtérgye Néptáncegyüttesben, feltettem magamnak a kérdést: vajon milyen lehet azt csinálni, amit szeretsz, minden nap hivatásként átélve azt, és úgy fejlődni, haladni előre. A diákéveim végén egy nagyszabású előadáson dolgoztunk Orza Călin rendezésében, az ott kapott tapasztalatok és ösztönzések miatt döntöttem úgy, hogy ősztől már hivatásos táncosként folytatom az utam. A Háromszék Táncegyüttes táncosa és később tánckarvezetője lettem, ami igazán motiváló. Mint karvezető nagyon sok tapasztalatot szerzek csapatépítés, oktatás terén, emellett itt a vizuális művészeti előképzettségemet is felhasználhatom, hiszen majdnem minden előadás arculatát én tervezem.

Fotó: Vigadó Művelődési Ház, Kézdivásárhely
Fotó: Vigadó Művelődési Ház, Kézdivásárhely

Van jövője a néptáncnak?

Azt gondolom,  hogy a néptánc nemcsak mozdulat, ének, jókedv, hanem egy mélyen szántó üzenet a múltból, amire figyelni kéne, mert arra tanít, hogyan is férjünk meg egymás mellett, egy közösségben, hogyan is fejezzük ki érzéseinket, magunkat úgy, hogy mégis megmaradjunk az emberi határokon belül. A mai világban egyre jobban hiányzik az identitás, a hovatartozás, a közösség, a szeretet és az emberség, nagyon megváltoztak az értékrendszerek. Ezért hiszem azt, hogy van jövője a néptáncnak. Több generáció is felnőtt rajta, még senkit nem dobott ki, mivel erős a megtartóereje, és igaz értékekkel vértezi fel az embert, aminek birtokában boldogabban jár-kel majd a jövőben.

A Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos tehetségkutatóban is fellépett.

Számomra nem a díj, a helyezés számít, hanem a befektetett munka, az önmegismerés, az út, ami a színpadig vezet, ami által haladok, tapasztalok, tanulok és ismerkedem. Az említett tehetségkutatón azért vettem részt, mert fontosnak tartom, hogy népszerűsítsük értékeinket. Persze nem vásárra vinni, eladni olcsón, hanem felmutatni, hogy más is csodálja, megismerje, elsajátítsa. Szólótáncosként kevesen jelentkeztek Erdélyből, ezért szerettem volna képviselni és felmutatni azt, hogy habár nálunk nem szerepel az oktatási rendszerben a néptánc, mégis vannak olyanok, akik magasabb fokon próbálják művelni a néptáncot. A szólótánc azért is nehezebb, mert az ember egyedül kell betáncolja a színpadot, minden porcikája, mozdulata jól látható, minden szem előtt van – ilyenkor fontos, hogy kiegyensúlyozottan és minél természetesebben táncoljunk attól függetlenül, hogy ez hol történik.

Legutóbb Békéscsabán, a XVIII. Országos Szólótáncfesztiválon vettem részt, ahol döntőbe jutottam, és különdíjban is részesültem. Eddig ez a legnagyobb elért eredmény, visszajelzés, ami arra ösztönöz, hogy tovább folytassam az utam, hiszen jó irányba haladok. Fontosnak tartom a kritikát, a külső szemet, mert ezáltal az ember kap egy külső képet magáról. Persze minden lóra nem kell felülni…

Fotó: Csabagyöngye Kulturális Központ
Fotó: Csabagyöngye Kulturális Központ

Mire tanít a néptánc?

Az már bizonyított tény, hogy a tánc boldogít, és akinek néptánc, népi énekek és népzene egészíti ki az életét, az tartozik egy közösséghez, a mindennapi életben is jobban boldogul, mivel a népi kultúránk bármely részét gyakorolva, megélve az ember mindenféle szempontból sokat fejlődik. Szert tesz magabiztosságra, sikerélményre, és szeretetben van. Ezenkívül mint személy is fejlődik (koordináció, reflex, figyelem, testtudat stb.), egészségesebben tud egy közösségben elhelyezkedni, boldogulni, élni. A tánccal kifejezhetjük mindazon érzéseket, amit leírni vagy szóban elmondani nem lehet.

– Milyen jövőbeni tervei vannak?

Sok van az ember fejében, de ember tervez, Isten végez. Egy biztos: lépkedek, haladok tovább, ahogy eddig is, érzéseimet figyelembe véve, jelenlegi helyzetem átgondolva, a következményeket vállalva. Folytatom az eddig elkezdett életutamat, hivatásomat, emellett új utakra is szeretnék lépni: saját, önálló előadáson, a szolisztikus legényes tánc újításán is gondolkodom. Nem szabok határt magamnak, és igent mondok a jövő kihívásaira!

Fotó: Majnik Fotó
Fotó: Majnik Fotó

 


melles.endreMELLES ENDRE

1990. január 19-én született Tusnádfürdőn. Két nővére ösztönzésére ment el az első táncpróbára.

Az általános iskola után a középiskolát a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumban végezte.

A táncházak rendszeres résztvevője volt, számtalan fellépésen vett részt amatőr néptáncegyüttesekkel:       a Gyöngyvirág Néptáncegyüttessel (Tusnádfürdő) és a Köpice Néptáncegyüttessel (Csíkszereda).

Következő állomás Kolozsvár volt, ahol a Művészeti és Formatervezői Egyetem hallgatója volt vizuális művészetek (fotó, videó, képfeldolgozás) szakon. Itt ismerkedett meg az Ördögtérgye Néptáncegyüttessel,  Both József és Both Zsuzsanna a Népművészet ifjú mesterei címmel kitüntetett táncművészekkel és néptáncpedagógusokkal. Kettejük munkássága rendkívül nagy hatással volt rá.

Részt vett az évente megszervezett Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón, a Szamosújvári Mezőségi Fesztiválon és megannyi kisebb rendezvényen, valamint gyűjtőutakon Erdély-szerte (Melegföldvár, Bánlaka, Szilágysámson, Gyimesközéplok, Szék, Magyargorbó stb.).

2011-ben részt vett a Tedd ki a pontot legényesversenyen, ahol különdíjban részesült.

2012 nyarán részt vett a  Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Hegyen-völgyön lakodalom című előadásban, Novák Ferenc Tata rendezésében. Ugyanebben az évben szóló kategóriában a döntőig jutott az Erdélyben megszervezett Médiabefutón.

2012 őszén jelentkezett a Háromszék Táncegyütteshez.

Az évek során együtt dolgozott olyan neves táncművészekkel és koreográfusokkal, mint Orza Călin, Furik Rita, Ivácson László, Könczei Árpád, Fitos Dezső,  Kocsis Enikő, Busai Norbert, Busai Zsuzsanna, Farkas Tamás, Kádár Ignác.

2013-ban részt vett a Fölszállott a Páva című tehetségkutatón, ahol két fordulón továbbjutott, majd következett a Tedd ki a pontot legényesverseny, ahol elnyerte a Feketelaki lassú magyar leghitelesebb előadója díjat és a közönségdíjat is.

2014-ben elnyerte a Fekete János Poncsa táncának újraalkotója díjat, majd az Erdélyi Verbunkversenyen II. helyezést kapott. Ebben az évben részt vett a XVII. Országos Szólótáncfesztiválon is.

2015-ben a II. Erdélyi Verbunkversenyen elnyerte az Év legényestáncosa fődíjat.

A Legényesek védelmében címmel koreográfiát készített a 25. Sepsiszentgyörgyi Népzene- és Néptánctalálkozóra.

2016-ban  részt vett Hajós Nóra előadóművész egyhetes nyári táborában, ahol elsajátította a Lisa Nelson által kifejlesztett tuning scores elnevezésű mozgásformát.

A XII. Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján neki ítélték a kiemelkedő férfi táncos díjat az Erdély- menyegző című előadásban való teljesítményéért.

A XVIII. Országos Szólótáncfesztiválon a döntőbe jutva elnyerte a Martin György Táncszövetség különdíját a kötelező és a szabadon választott táncok hiteles megformálásáért.

A Honvéd Táncszínházzal (mai Magyar Nemzeti Táncszínház) folytatott közös munkát, a Tűztánc és a Dózsa György című előadásokban.

Jelenleg a Háromszék Táncegyüttes tánckarvezetője és táncosa.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ