MEGOSZTÁS

Csíkszeredából indult, és meg sem állt Budapestig, de távolabbi helyekre is vágyik. Kamaszkora óta foglalkoztatja a fotózás. Fotóit kiállították már az Amerikai Egyesült Államokban is, 2014-ben a Sony World Photography Organisation beválogatta képeit a legjobb tíz közé. Jelenleg lelkesen készül egyetemi felvételijére, hiszen tudja, lehetőségek egész sora vár még rá a nagyvilágban.

 

– Véredben van a művészet. Mikor lángolt fel a fotózás iránti vágyad?

– Tízéves lehettem, amikor érdeklődni kezdtem a fotózás iránt, mivel ezt láttam édesapámtól, aki épp 2007-ben kezdett el ezzel foglalkozni. Egyébként majdnem minden művészeti ág érdekelt akkor, ének, tánc, írás, fotózás, de ez annyi idősen nem is lehetett volna másképp. Akkor még nem tudtam, hogy mi fog igazán érdekelni, néha még most sem tudom.

Az első fotóid megjelenése óta nagyon sok sikert elértél már. Hogy érezted, milyen esélyeid voltak akkor, kezdő fotósként?

– Nem gondolkodtam azon, hogy milyen esélyeim lehetnek, édesapám ösztönzött, hogy tegyünk egy próbát. Akkor még elég kezdő szinten voltam, bár most sem érzem, hogy bármennyivel is több esélyem lenne, mint akkor volt. Egy ilyen nagy, nemzetközi fotóverseny válogatásába nagyon nehéz bekerülni. Sok mindentől függ, rengeteg szempont van.

iringo4

A fotózás mellett tudtom szerint a tánc híve is vagy. Milyen jelentőséggel bírnak az életedben ezek a művészeti ágak?

– A fotó és a tánc a legnagyobb szerepet kapták az életemben. Nem telik el úgy egy napom sem, hogy ne gyakorolnék, ne fejleszteném a tudásomat, és úgy érzem, ez a két dolog valahol segíti, kiegészíti egymást.

Milyen szempontok alapján választasz modellt vagy témát a fotózásokhoz?

– A modelljeim leginkább a barátaim. Számomra fontos, hogy a modell el tudja engedni magát, hogy ne szorongva lépjen a fényképezőgép elé. Általában olyan embereket választok alanynak komolyabb projektekre, akik szinte bármire rávehetőek a fotózáson, mivel az elképzeléseim, a témáim soha nem egyszerűek.

Mi az, ami inspirál téged?

– Nehéz kérdés, mindig változó. Legtömörebben elmondva, akármi tud inspirálni, ha hatással van rám. Időjárás, zene, tánc, vers, film, fotók, élethelyzet, érzelmek.

– Édesapád is régóta foglalkozik fotózással. Mondhatjuk, hogy ő a mentorod?

Így is mondhatjuk. Nagyon nagy szerepet játszik az életemben, mindig ő az első, akitől véleményt kérek, és ő az, akire az egyik legjobban hallgatok, ha változtatásról van szó, mivel ilyenkor nem azt nézi, hogy a lánya vagyok. Nincs benne elfogultság, egyszerűen elmondja, amit gondol, elhatárolódik a személyes kapcsolatunktól. Kritikusan bár, de építő jelleggel mond véleményt, ad tanácsot nekem. Az ő munkáit itt lehet megtekinteni: http://www.attilasimon.com/.

– Manapság mindenki fotózik. Szerinted mitől jó egy fotós?

Manapság tényleg mindenki fotózik, ez már a mindennapjaink részévé vált. Nehéz megmondani, hogy mitől jó egy fotós, ez nagyon szubjektív. Számomra attól jó egy fotós, ha valamilyen hatást, érzelmet tud kiváltani belőlem, és a képét nem felejtem el. Visszagondolva a képre, napok, hónapok vagy évek múltán újra megnézve azt, megmozgat bennem valamit. Nekem fontos, hogy egy kép kiemelkedjen a többi közül, ne legyen sablonos, olyan, amit bárki megcsinálhat. Nyújtson egy más szemléletet nekünk, nézőknek, valami olyat, amit amúgy észre sem vennénk, mutasson rá valami különlegesre.

iringo5

– Dolgozol jelenleg valamilyen projekten? Mit láthatunk tőled legközelebb?

Igen, az egyik kis projektem a felvételihez szükséges munkám, az lesz a legújabb. A leghosszabb projektem három éve tart, és reményeim szerint még jó néhány évig folytathatom. Érdekel a romák élete, ezért már több éve visszajárok hozzájuk, és fotókat készítek róluk. Remélem, hogy az a bizalom, ami köztünk van, még inkább megerősödik, és a fotóim tükörként mutatják majd ezt.

 


iringo6SIMON IRINGÓ

1997. március 11-én született Csíkszeredában.

Tanulmányait a csíkszeredai Joannes Kájoni Szakközépiskolában folytatta, ezzel párhuzamosan elvégezte a Hargita Megyei Művészeti Népiskola fotóművészet szakát is.

Hét éve foglalkozik fotózással.

2016-ban költözött Budapestre, önkéntes az Auróra kommunikációs csapatában, és tagja a R3D ONE tánccsoportnak, Radóci Lilla vezetésével.

Jelenleg Budapesten tartózkodik, izgatottan készül a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem felvételijére, fotográfia szakra.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ