MEGOSZTÁS

A kulturális örökség minden nép, közösség számára a múltban gyökerezik, és mivel ezek a szellemi javak tünékenyek, így szükség van a megmentésükre, továbbéltetésükre. Ezen megfontolásból született a Felcsík Kistérségi Társulás és a Csíkdánfalvi Nőszervezet közreműködésével a viseletvarró képzés ötlete, melyet két évvel ezelőtt indítottak el a Hargita Megyei Művészeti Népiskola segítségével és Kisné Portik Irén néprajzkutató-muzeológus, a Hargita Megyei Művészeti Népiskola szövő-varró tagozata oktatójának vezetésével. A tanfolyam előzményeként tekintik a 2015 februárjában megtartott viseletbemutatót, amelyet a csíkdánfalvi kultúrotthonban szerveztek meg. A tanfolyam egyik fő célja felhívni a figyelmet arra, hogy régen sokkal színesebb volt a felcsíki népviselet, mint a mostanában használt fekete-piros szőttesek.

Bálint Farkas Enikővel, a képzés egyik résztvevőjével beszélgettünk tevékenységeikről, az eddigi tapasztalatokról, és arról, hogy ő maga milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb.

 

– Fontosnak tartom a megszerzett tudás továbbadását, hiszen pedagógus is vagyok. Ez egy nagyszerű, remek lehetőség erre. A tanfolyam kezdete előtt meghívót is kaptunk, amelyben az állt: „a dánfalvi viselet összes ruhadarabját képes lesz megvarrni” – nekem nem is kellett több, azonnal jelentkeztem. A képzés ingyenes volt, rajtunk múlt, hogy miből mennyit tanultunk meg, mennyit gyakoroltunk. Az itt elsajátított dolgokat a munkámban is felhasználhatom, továbbadom a gyerekeknek az óvodában – mondta el érdeklődésünkre Enikő.

mariaTerve a madarasi székely ruhába öltöztetett babák számára létrehozott szoba kialakítása, a régi és eredeti népviseletek feltárása, a helyi népszokások és hagyományok újraélesztése volt.

Tankóné Péter Mária Teréziával beszélgettünk.

A tanfolyam anyagi hátterét a Hargita megyei önkormányzat biztosítja az oktató és a résztvevők számára. Az alapképzés kétéves, akkreditált tanfolyam, amelynek végén a részvevők diplomát kapnak, továbbá van egy harmadik, kiegészítő év is, ami szabadon választható. Az első körben elindult csoport 24 személyből állt, köztük akadt 18, de még 60 éves is.

– Nemsokára Irénke néni abbahagyja a tanítást, így még inkább szerencsésnek éreztük magunkat, hogy tanulhatunk tőle. Heti három órát töltünk a csíkdánfalvi kultúrotthon klubtermében a varrótechnikák elsajátításával. Oktatónk megmutatta az öltéseket, a mintákat, otthon kellett gyakorolnunk, fejlesztenünk saját magunkat. Első évben az öltésminták megtanulásával foglalkoztunk, először a szálszámolásos öltések, majd a kirajzolt minta utáni öltések következtek.

viselet3

A második évünk már mozgalmasabb volt, ekkor kezdtük el a tulajdonképpeni viseletvarrást. Az első évben elsajátított öltésmintákat alkalmazva nekiláttunk az alsószoknyáknak, ingeknek, kötényeknek, még a csipkét is mi magunk varrtuk, nem horgoltuk. Az öltésminták gyakorlásához először egy terítőt varrtunk, amelyen a szálszámolásos öltéseket gyakoroltuk: azsúrozás, boszorkányöltés, lapos öltés, pelenkaöltés. Oktatónk mindig azt mondta: a terítőnk a füzetünk, és ez így is volt – mesélte Enikő.

A képzés harmadik évében következett a horgolás elsajátítása, ami még jelenleg is folyamatban van. A résztvevők népviselethez való táskákat, hárászkendőket, kiegészítőket készítenek, saját ízlés szerint alkalmazva a színeket, összetársítva azt a székely ruhával.

viselet2

– Akadtak olyanok, akik már nem végezték el a harmadik évet. Jelenleg nyolcan vagyunk aktív résztvevői a képzésnek, az első és második évben kétszer ennyien voltunk. Nagyon sikeresnek tartom ezt a kezdeményezést, azon túl, hogy rengeteget tanulunk, hagyományt ápolunk, egy igazán jó közösség alakult itt ki, minden órával egyre jobban összekovácsolódtunk. Szomorúan gondolunk arra, hogy nemsokára vége a képzésünknek, hiszen remek három év volt. Örülök, hogy itt lehettem, hálás vagyok a lehetőségért a szervezőknek. Lelkiekben és a gyakorlatban is sokkal gazdagabb vagyok, mint három évvel ezelőtt – zárta gondolatait Enikő.

 


konyvbemutatoKISNÉ PORTIK IRÉN

Néprajzkutató, Szászrégenben született 1955-ben, elemi és középiskolai tanulmányait is itt végezte.

Jelenleg a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal kulturális felügyelője, a Hargita Megyei Művészeti Népiskola oktatója.

Munkásságáért 2003-ban Aszalós-díjat, 2005-ben Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést kapott.

Önálló kötetei:

Kossuth Lajos a magyar nép tudatában, 2002;

Barát Jóska, Gyergyóalfalu Naszreddin Hodzsája, 2006;

Gyergyó és a fenyő, 2006;

Rejtélyes számok a hiedelemvilágban, 2008;

Barát Jóska, az alfalvi adomázó, 2012.

Két kötet társszerzője:

Felső-Maros vidéki keresztszemesek, Kriterion, 1985;

Két nagyanyám időjósló mondókái, Népismereti Dolgozatok, Kriterion, 1994.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ