MEGOSZTÁS

„Télen Csíkban csak hokimeccsre érdemes járni” – tartotta évvekkel ezelőtt a közvélemény, ami mára érvényét vesztette. Egyik kiemelkedő ellenpélda erre az Erőss Zsolt Arénát minden nap látogató, maroknyi fiatal, vagyis az a teremlabdarúgó-csapat, amely még ha nemrégiben alakult is, máris messze elvitte Csíkszereda hírnevét. Az Imperial Wet Futsal jelenleg megkérdőjelezhetetlen éllovasa a román teremlabdarúgó-másodosztálynak, ahonnan igazán nagy babérokra készül törni.

A semmiből való kiemelkedésről Görbe Walter, a csapat főtámogatója és fenntartója, valamint Szőcs László játékos-edző beszélt óriási lelkesedéssel.

 

– Csíkban nem igazán volt hagyománya a futsalnak. Honnan jött az ötlet egy csapat kialakítására?

G. W.: Így igaz, nem volt hagyománya, viszont 8-10 évvel ezelőtt Csíkszeredának volt futsalcsapata, ami az első osztályban szerepelt – igaz, ez hamar fel is bomlott. Az ötlet úgy született, hogy egy barátokból álló tehetséges focicsapat megkeresett azzal az kéréssel, hogy tudnám-e a támogatni futsalprojektet, ami a román futsalmásodosztályban való részvételt foglalt magában. Én, mivel szeretem a sportot, legfőképp a focit, és láttam a fiúk szemében a komolyságot, adtam egy esélyt, hogy bebizonyítsák, mire képesek a pályán. És hogy őszinte legyek, nem is csalódtam bennük.

– Milyen elsődleges célokkal indult útnak a csapat? Ehhez képest hol tart most?

G. W.: Miután beiratkoztunk a román futsalmásodosztályba, a cél az volt, hogy úgy vigyük végig a bajnokságot, hogy egy pontot se veszítsünk, és legyünk bajnokok, ami sikerült is a 2015–2016-os kiírásban. A 2016–2017-es bajnokság célja, hogy megvédjük a bajnoki címünket. A csapat jól halad, hiszen mi vagyunk a tabella élén.

imperial.wet4

Teljesen önerőből tartja fenn a csapat működését, vagy vannak más támogatók is?

G. W.: A csapat működését 70 százalékban önerőből biztosítom, a fennmaradó részt pályázatalapú támogatásokból sikerül finanszírozni.

– Nem féltetek, hogy miként fog reagálni a csíki közösség egy viszonylag új sportágra?

Sz. L.: Magabiztosan indultunk neki a másodosztálynak, ugyanis ezt megelőzően számos focitornát nyertünk már belföldön és külföldön egyaránt. Korábban létezett már a Walter által említett csapat, ami idővel megszűnt, de az általános tapasztalat azt mutatta, hogy rengeteg embert érdekelt ez a merőben más világ. Sokan látogattak ki a meccsekre, a sajtó is többször írt rólunk. Mi úgy éreztük, hogy ez hiányzik Csíkszeredából, és a pozitív oldaláról néztük a dolgokat: ha eredményesek leszünk, akkor visszanyerhetjük magunk mellé azt a közösséget, amely már kiéhezett egy teremlabdarúgó-csapat létére.

imperial.wet2

– Hogyan történt a csapat összeállítása? Barátok, korábban focizó fiatalok vágtak neki a kalandnak?

Sz. L.: Úgy kezdődött az egész, hogy egy kisebb társaság Csíki Sapientia néven helyi tornákon vett részt. Ekkor még nem volt anyagi hátterünk nagyobb dolgokban gondolkodni, eddig ért a takarónk. Aztán megszervezték a tusnádfürdői teremlabdarúgó-tornát, ahonnan a csapatunk egyik tagja, Dobri Norbert is származik. Ő hívott meg minket erre a turnéra, ahol az Imperial Wet szintén először lépett színre. Az elődöntőben sikerült legyűrni őket, de én csak utána vettem észre, hogy ez Walter csapata, aki nem mellékesen a szomszédom. Épp egy rangosabb torna következett Magyarországon, így aztán nem sokáig gondolkodtam: átmentem hozzá, és megkérdeztem, nem szeretné-e, ha a két csapatból összegyúrnánk egy igazán erőset. Gondolkodás nélkül rábólintott az ajánlatra. Mivel az eredeti csapatban is voltak barátaink, egyáltalán nem volt gond az összeszokással vagy az ismerkedéssel.

imperial.wet3

Biztos voltak olyanok, akik eleinte nem jósoltak nagy jövőt nektek lévén, hogy amatőr csapat vagytok – ennek ellenére igazán magas szintre jutottatok el. Hogy látod ezt mint csapatkapitány?

Sz. L.: Természetesen akadtak irigy emberek. A Székelyfölön megszokott dolog, ha valaki új dologba vág, ráadásul ha sikeres is lesz abban, azt eleinte irigykedve nézik. Félreismertünk néhány embert. A tapasztalatukkal nagy hasznára lehettek volna a csapatnak, de az együttműködés nem jött létre. Ez viszont nem tántorított el minket. Csak reménykedni tudtunk, de mégis hittünk abban, hogy jó eredményeket tudunk majd elérni, és nem vallunk szégyent. A dolgok jelenlegi állása minket igazol, nem szóljuk el magunkat, de reméljük, hogy a közeljövőben is megmarad ez a sikeresség.

– Apropó sikeresség, miben látod a csapat mozgatóerejét? Mi a titka az eredményességeteknek?

Sz. L.: Elsősorban a hatalmas szív és az odaadó lélek az, amit kiemelnék, de az összetartás és a nagyon jó csapathangulat szintén ide sorolhatók. Ki merem jelenteni, hogy mindenkinek ez a második családja. Edzés után mindig elidőzünk még az öltözőben, rengeteget beszélgetünk, ezáltal még jobban megismerjük egymást. Ez pedig, úgy látom, nagyon kihat a játékunkra is.

imperial.wet7

Feltételezem nem ez az elsődleges foglalkozásotok. Mit csináltok a hétköznapokban?

Sz. L.: A csapat hetven százalékának jelenleg munkahelye van, ahol napi szinten helyt kell állnia. A délutáni edzésekre nagyjából már mindenki szabad, de épp emiatt tavaly nehézzé is vált az edzések összeegyeztetése a magánélettel. Ennek okán sem szerettünk volna első körben már a legfelsőbb osztályban indulni, előbb ki kellett próbálni, hogy aktív dolgozói életvitellel is sikeresek tudunk-e lenni.

Egy sikeres csapat mögül látod a jelenlegi csíkszeredai sportéletet. Van igény minden sportágra a városban?

Sz. L.: Úgy látom, hogy igen. Mivel különböző egyéniségek vagyunk, mindenki más és más sportágakban találja meg önmagát. Ezzel együtt pedig szükség is van egy ilyen széles palettájú sportkínálatra akár sportolóként, akár érdeklődőként, akár nézőként. Szerintem jobb, ha a kibontakozás lehetőségével az ember nincs országhoz, esetleg régióhoz kötve. Ha a lehetőség biztosítva van, a saját hazájában is sikeres tud lenni, ez pedig sokat számít egy sportoló életében.

imperial.wet6

Tervben van egy esetleges fiatal teremlabdarúgó-generáció kinevelése, vagy csak a profi csapatra összpontosítotok?

Sz. L.: Az első sikeres év után a főtámogatónkban is többször felmerült ez a kérdés. Ha idénre nem is, de jövőre már tervben van egy ifigeneráció kinevelése az Imperial Wet égisze alatt. Azok, akik jelenleg nem dolgoznak, és tagjai a csapatnak, tudnának majd komolyabban foglalkozni a fiatal korosztály felkészítésével. Fontos, hogy legyen egy stabil utánpótlásunk, hiszen mi sem focizunk, míg a világ…

Van már néhány fantasztikus élményed a labdarúgás szintjén. Ki tudnál emelni egy igazán különlegeset?

Sz. L.: Kétségkívül a tavalyi másodosztály megnyerése jelenti számomra a non plus ultrát. Utcahosszal vezettük a bajnokságot, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy pontszámban sem tudnak befogni már minket, akkor éreztem igazából, hogy beérett a munkánk gyümölcse. Ötéves korom óta sportolok, de karrierem csúcsát jelentette az a pillanat.

 


GÖRBE WALTER

1981. november 18-án született Csíkszeredában.

Nyolc évet cselgáncsozott Dániel Sándor tanítványaként, két évet kézilabdázott szülővárosában, míg végül három évet focizott a Hargita-hegység túloldalán, Székelyudvarhelyen.

Kedvencének a labdarúgást tartja, ezért is vágott bele az Imperial Wet finanszírozásába.

Vállalkozóként szállítmányozással foglalkozik.

 

SZŐCS LÁSZLÓ

1990. április 1-jén született szintén Csíkszeredában.

Labdarúgói pályafutását tízéves cselgáncsmúlt előzte meg, amelyben nagy szerepe volt édesapja hasonló sportágú múltjának. Valószínűnek tartotta, hogy cselgáncsozóként fog babérokra törni, de a foci iránt is kezdett érdeklődni.

A kezdetekben a Start 2000-nél focizott Burus Csaba irányítása alatt, majd egy évet töltött a Mobila Sovata csapatánál. Ezt követően hazajött az FK Csíkszeredához, és itt is fejezte be nagypályás labdarúgói karrierjét.

A foci iránti lankadatlan vágy arra késztetette, hogy teremlabdarúgóként folytassa pályáját, hozzáértését a csíkszeredai Imperial Wet Futsal játékos-edzői pozíciója méltóképp igazolja.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ