SHARE
Fotó: Bagi István

Érdekes szakma, különleges ember, izgalmas életút. Széles körű kapcsolatai határokon átívelő szálakat fűznek emberek és iparágak között. Hobbiként indult a gombásztevékenysége, aztán fokozatosan hivatássá alakult. Folyamatosan vizsgálja és elemzi a világ változásait, hogy azokhoz a lehető legoptimálisabban igazodjon a tevékenységével úgy, hogy közben mindig értéket hozzon létre, és a helyi erőket lendítse előre. Fekete András Oszkárral, a szociológusból lett szarvasgomba-szakértővel és -termesztővel beszélgettünk.

 

– Különleges utat választottál magadnak. Hogyan jutottál el a szociológiától a szarvasgombászatig?

– Az életutam szoros összefüggésben áll a múltammal és a családi szálakkal, hiszen édesapám Csíkszeredában gombaszakértőként is ismert. Belenőttem a gombászéletbe, együtt jártam az erdőre édesapámmal, akitől fiatalon megtanultam a föld feletti gombafajtákat, és ismertem a lelőhelyeket. Nyolcadikos koromban már megközelítőleg 300 gomba nevét tudtam latinul, és tisztában voltam a róluk szóló tudományos adatokkal is. A szarvasgombával való foglalkozás kérdése először Székelyudvarhelyen merült fel bennem, amikor a tanítóképzőbe jártam. Találkoztam egy történész professzorral, Gerendás Lajossal, aki felhívta a figyelmem a gombák ezen kevésbé ismert csoportjára mondván, meg kellene tanulnom a szarvasgombászatot, hiszen a szarvasgomba a legértékesebb a gombák sorában, és hazánkban alig foglalkoznak vele. Akkor még semmit sem tudtam a szarvasgombáról, mert a gombászatról szóló könyvek mindig csak az utolsó lapokon emlegették azzal a megjegyzéssel, hogy ezzel a gombával nem kell foglalkozni, hiszen alig találtak néhányat. Keresztúron volt egy mérnök úr, Misky Mihály, aki 1996-ban már 20-30 éve foglalkozott a föld alatti gombavilág tanulmányozásával egy kolozsvári professzorral, Pap  Gézával együtt (1920‒2002). Ők a 70-80-as években komoly tudományos munkát végeztek Erdély föld alatti gombavilágát kutatva, többek között a szarvasgombákat is feltérképezve. A föld alatti gombafajok közül egyedül a szarvasgombák alkalmasak fogyasztásra, és gasztronómiai szempontból is csak ezek értékesek.

Amikor kezdtem többet megtudni a szarvasgombáról, nagyon megtetszett ez a különleges terület, és legkedvesebb hobbimmá vált. 1997-ben  találkoztam a magyarországi kollégámmal, Bagi Istvánnal, akivel megfogalmazódott bennünk, hogy üzletet is fel kellene építeni a szarvasgombára alapozva, és elkezdtünk hivatásszerűen foglalkozni a témával. Megállapítottuk: ahhoz, hogy legyen üzlet, kell gomba; ahhoz, hogy legyen gomba, kellenek hozzáértő gombászok és kutyák; továbbá ahhoz, hogy legyenek szakavatott gombászok, tudást kell átadnunk mindenkinek, aki nyitott a szarvasgombászatra. Így indítottuk el 2004-ben az első szarvasgomba-szemináriumot, amit 2005-ben megismételtünk, de akkor már 3-4 alkalommal. Hat év lefolyása alatt több száz embert tanítottunk meg a szarvasgombászatra. A szemináriumok résztvevőinek 15-20 százaléka mai napig nálunk dolgozik.

Tíz év képzés után már nem kell gondunk legyen az utánpótlásra, mert a rendszer önműködővé vált, és a tudás szájról szájra terjed. A szarvasgombászat komoly iparággá nőtte ki magát, amióta foglalkozunk vele, és közben megjelent a konkurencia is, de kétségtelen, hogy az első lépéseket ezen az úton mi tettük meg az országban. Sőt Bulgáriában és Azerbajdzsánban is mi voltunk a kezdeményezők. Ezek a külföldi kapcsolatok mai napig élnek.

– Egy jól működő, szarvasgombával foglalkozó cég tulajdonosának mondhatod magad. Hogyan találtál társakat a terved megvalósításához? Mik voltak a kihívások?

– Az egyetemi éveim alatt a szociológia szakon belül vidékfejlesztési szakirányt választottam. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi tevékenységem szoros összefüggésben áll a vidékfejlesztéssel, hiszen a szarvasgombát jellemzően a városoktól távol eső, globalizáció szempontjából perifériának mondható területeken gyűjtik be. A szociológia az a tudomány, amely a világ dolgainak értelmezésével foglalkozik. Állandóan kérdez és vizsgálja az éppen zajló folyamatok miértjét. Ez a kérdező, megkérdőjelező és értelmező gondolkodásmód előnyömre vált, amikor szarvasgombászattal kapcsolatos, céges célokat tűztem ki magunk elé, viszont sokszor éreztem úgy, hogy jobb lett volna közgazdaságtant hallgatnom az egyetemen, mert akkor könnyebben tudnám rendezni a cég üzleti dolgait. Ezt úgy oldottam meg, hogy kerestem magam mellé olyan embert, aki ért az üzleti folyamatokhoz és a pénzügyek kezeléséhez.

A szarvasgombával foglalkozó vállalkozások dolgozói sosem unatkoznak, hiszen ez egy állandóan változó, átalakuló és fejlődő üzletág, ami mindig tartogat kihívásokat, és arra késztet, hogy tartsuk a lépést, mert egyébként lemaradunk, és a nevünk kitörlődik a köztudatból. Évről évre új erőfeszítéseket kell tenni, hogy szinten tartsuk az üzletet. Sokszor váratlanul újraosztják a lapokat, és visszaállítanak a startvonalra – nekünk erre is fel kell lennünk készülve. Kialakult egy állandó körforgás, hiszen a gombászok folyamatosan új felvásárlókat keresnek jobb feltételek reményében, és közben érkeznek újak, vagy visszatérnek régiek. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk az időjárás tekintetében is, hiszen a csapadék mennyisége jelentősen befolyásolja az éves gombatermés mennyiségét. Akkor örülünk a legjobban, ha nedves, párás időjárás van, mert a meleg, dunsztos idő nagyon jót tesz a szarvasgombának, és bő termést eredményez. Szerencsére két lábon állunk, ami azt jelenti, hogy két országban vagyunk jelen a tevékenységünkkel – Magyarországon és Romániában egyaránt. Ez azért nagy szerencse, mert eléggé valószínűtlen, hogy egy évben mindkét országban rossz legyen a termés. A kétéltűség jelenti számunkra a biztosítékot és a biztonságot. Amikor szezon van, folyamatosan utazunk, és járjuk a lelőhelyeket. Ez nem az a megszokott ülőmunka, amit sokan végeznek, de mi ebben leljük örömünket.

fekete.oszkar
Fotó: Bagi István

– Céged tevékenysége nagyon szerteágazó, mégis minden, amit tesztek, valamilyen formában kapcsolatban áll a szarvasgombával. Hogyan állt össze a fejedben a kép, hogyan bővült a skála?

– Kezdetben elsősorban a szarvasgomba adásvételével foglalkoztunk, de idővel rájöttünk arra, hogy ez a tevékenység nem elég ahhoz, hogy az élvonalban maradjunk, és maximálisan kihasználjuk a gomba nyújtotta lehetőségeket. Egy időben nagy hangsúlyt fektettünk a gombászképzésre, aztán egyre inkább előtérbe került szarvasgomba-turizmus vagy az élvezeti gombászat. A turistaprogramok alkalmával nem annyira az a célunk, hogy profi szarvasgombászokat képezzünk, hanem sokkal inkább az, hogy egy emlékezetes, kellemes élménnyel gazdagítsuk a résztvevőket, és megismertessük velük a szarvasgomba igazi ízét, valamint bemutassuk a szakszerű felhasználását ennek az egyedülálló fűszernek. Mindemellett egyik nagy célunk az, hogy az iparban is jelen legyünk félig feldolgozott termékekkel, hiszen kellő mennyiségű szarvasgombát tudunk összegyűjteni ahhoz, hogy ellássuk a különböző gyárakat ezzel a különleges és természetes fűszerrel. Szeretnénk, ha a begyűjtött nagy mennyiségeket nem kellene exportra ítélnünk, hogy aztán feldolgozott formában a sokszorosáért vásárolhassuk meg itthon, hanem helyben szeretnénk értéket teremteni a munkánkkal, és hosszú távon a helyi gazdaság növekedéséhez akarunk hozzájárulni. Az ipari piacon való jelenlét kihívás, mert az olaszok olyan nevet építettek fel maguknak ezen a téren, amellyel nehéz versenyezni, de nem lehetetlen. A köztudatban az igazi szarvasgomba Olaszországból származik, viszont arról kevesen tudnak, hogy az olaszok gyakran külföldről vásárolják fel a kitűnő minőségű gombákat, és azt adják tovább saját marketinggel. A primer feldolgozás egyfajta hozzáadott értéket képviselne, hiszen olyan konzerv jellegű termékek jönnének létre, amelyek könnyen kezelhetők, szállíthatók és tárolhatók lennének, ami az iparban igen fontos szempont. A friss szarvasgombáról nem mondható el mindez, hiszen komoly kihívást jelent a megfelelő tárolási hőmérséklet biztosítása és a szakszerű szállítás. Hozzá nem értő kezek között a legjobb szarvasgomba is rövid idő alatt tönkremegy és használhatatlanná válik. Egyelőre hátrányban vagyunk a piacon mind tudásban, mind a befektethető infrastruktúrában, de folyamatosan építkezünk és fejlesztünk, hogy megvalósuljon a tervünk.

– Érdekesen hangzik a szarvasgomba-turizmus. Mesélnél erről?

– A szarvasgomba-turizmus alapvetően rugalmasan működik, és az igények függvényében alakítjuk a szolgáltatásokat: akkor szervezünk turistasétákat, amikor igény van rájuk, és ott, ahol ezt igénylik. Egy-egy ilyen alkalom abból áll, hogy 5-8 fővel elmegyünk szarvasgombászni 2-3 órára. Viszünk kiképzett kutyákat és hozzáértő gombászokat. Megmutatjuk az érdeklődőknek a begyűjtés módját, és ismertetjük az alapokat. A közös gombászat után következik a kóstolás egy étteremben, ahol meg lehet ízlelni a föld alatti világ gyümölcsét. A szolgáltatás a kóstolással együtt válik kerek egésszé. Az a célunk, hogy kialakítsunk egy kapcsolatrendszert néhány szállodával és étteremmel különböző helyeken, amelyek pluszszolgáltatásként hirdetnék a szarvasgombászatot és a kóstolást. Itthon felkapott helynek számít Brassó, Segesvár és Csíkszereda. Az utazásszervezők mindig nyitottak az újra, hiszen az útikönyvekben ajánlott helyek bemutatása és felfedezése egy idő után elcsépeltté válik. Ilyen esetekben kitűnő program a szarvasgombászat. Jellemzően külföldiek szokták igénybe venni ezt a szolgáltatást.

fekete.oszkar3
Fotó: Bagi István

 – A szarvasgombászképzések végén vizsgáztattok is? Hogyan válhat valaki elismert tagjává a szarvasgombászköröknek? 

– Nálunk nincs ilyen vizsga, viszont Magyarországon indítottunk néhány együttműködő partnerrel egy államilag elismert képzést, amelyre befizetve két hétvégi oktatás keretében az érdeklődők elsajátíthatják a szarvasgombászat alapjait. Erről a tudásról a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) által is elfogadott vizsgát tehetnek a résztvevők, amely feljogosítja őket a törvényes szarvasgombászatra. Ennek a tanúsítványnak elsősorban Magyarországon van jelentősége, hiszen ott néhány éve bevezették a szarvasgombászatra vonatkozó új törvényeket, amelyek szigorúan szabályozzák ezt tevékenységet. Ha valaki meg szeretné szerezni ezt a tudást és papírt Romániában, akkor azt kiküldjük Magyarországra vizsgázni. Szerencsére a magyarországiak nagyon rugalmasak, és EU-s állampolgárként a magyar nyelvtudás hiánya sem jelent akadályt, hiszen angol nyelven is letehető a vizsga, vagy szükség esetén tolmács közreműködése is megoldható.

Ahhoz, hogy valaki szakértővé váljon ezen a területen, több kell egy néhány alkalmas tanfolyamnál és a sikeresen letett vizsgánál. A szakértővé válás egy hosszú folyamat, amelyet nem lehet megspórolni vagy lerövidíteni, hiszen minden tudásnak meg kell érni és el kell mélyülni, és természetesen mit sem ér a rengeteg felhalmozott elmélet gyakorlati tapasztalatok nélkül. Úgy gondolom, hogy a ternészet szeretete, a lelkesedés, az érdeklődés, a nyitottság és a belső motiváció az alappillérei annak, hogy valaki sikeres legyen ebben a szakmában, és természetesen a kitartás sem egy mellékes tulajdonság, hiszen ez az út tele van útvesztőkkel, zsákutcákkal, hepehupákkal, meglepetésekkel, és természetesen szépségekkel. Én is hobbigombászként kezdtem annak idején. Talán éppen ez a titka annak, hogy mai napig lelkes és aktív vagyok.

– Tevékenyek vagytok Románia és Magyarország területén is. Hol van több lelőhely? Hol van több termés?

Mindkét ország termelő ország, és egyiknek sincs jelentős felvásárlói piaca. A fogyasztás leginkább a fővárosokban összpontosul, de ott is elenyészőnek számít a fogyasztás mértéke Európa nyugati országaihoz képest. Magyarország nagyjából öt évvel korábban indult el ezen a pályán Romániához képest, és ezt az előnyt tartotta is egészen mostanáig, de mára Románia is annyira bepörgött, hogy azt lehet mondani, lassan lehagyja vagy már le is hagyta Magyarországot termésben – ez egyszerűen annak tudható be, hogy nagyobb ország, és több az erdő, ahol nagyobb területen több ember foglalkozik szarvasgombászattal. Románia ott van Bulgária, Macedónia és Törökország, vagyis azon délkelet-európai országok sorában, amelyek rohamosan fejlődnek és növekednek.

Magyarországon vannak a legjobb termőterületek, ami a koncentráltságot illeti, hiszen jól körülhatárolható, kis régiók képezik a lelőhelyeket, ami leegyszerűsíti a gombászok munkáját, és szinte biztos sikert jelent azok számára, akik „kincskeresésre” indulnak. Romániában teljesen más a gomba szóródása, és sokkal nagyobb kihívást jelent sikerre vinni szarvasgombászként a lelőhelyek szétdaraboltsága miatt. Úgy gondolom, hogy a jövőben Ázsiában kellene jelen lennünk, mert az a leggyorsabban növekedő piac – ott van a legtöbb pénz az emberek kezében, és a gazdasági középréteg több millió főt számlál, akik mind arra vágynak, hogy európai cikkekhez jussanak, és kipróbáljanak különleges termékeket.

fekete.oszkar4
Fotó: Bagi István

 – Használtak szarvasgombát a magyar konyhában?

– A 2007-ben megjelent könyvünkben vaskos részt szántunk a szarvasgomba kultúrtörténetének világszinten, és természetesen kitértünk a magyar vonatkozásokra is. Jelen adataink szerint a 17–18. századra visszamenően ismerték és használták ezt a gombát hazánk területén. Olyan információkat is találtunk, hogy egy bizonyos típusú fehér szarvasgombát, amelyet időnként disznógombaként is emlegetnek, Csík vármegye környékén gyűjtötték be, és csíkszépvízi örmény kereskedők értékesítették Bécsben. Magyarország arról is híres volt, hogy 1911-ben jelent meg a Magyarország föld alatti gombái című könyv, amely világszinten az egyik legátfogóbb irodalom volt ebben a témában, mivel benne volt a Nagy-Magyarország föld alatti gomba- és szarvasgombatérképe, ami abban az időben egyedülálló megvalósításnak számított. Az 1950-es évektől a 2000-es évekig ez a tudás látszólag feledésbe merült, mert a szocializmus idején a szarvasgombát a burzsoával hozták összefüggésbe, amely réteg akkoriban nemkívánatos része volt a társadalomnak. Ma újra él a tudás, és szerencsére egyre gyűl azoknak a száma, akik értenek ehhez a szakterülethez. Az említett lelőhelytérképek sokat változtak az idők során. Rá kellett jönnünk arra, hogy ma már nem érdemes a 1911-es feljegyzésekre alapozni, mert átalakultak az élőhelyek, és ahol régen erdő volt, ott lehet, hogy most füves puszta van, ahol biztosan nem fogunk szarvasgombát találni.

– Hogyan lehet gazdagabbá tenni az ételeket szarvasgombával?

– A legegyszerűbb receptek a legjobbak a szarvasgomba esetében. Az a fő alapelv, hogy zsíros és meleg ételekhez érdemes fűszerként társítani. Főzéskor a gomba vastag kérgét nem hámozzák le, hanem szépen lemossák, és azt is fogyasztják – ez a ropogós karéj hozzátartozik az élményhez. Tanácsos odafigyelni a hőmérsékletre is, amikor szarvasgombát használunk a konyhában, mert 60 fokos hőhatás felett elveszíti illatát és élvezeti értékét. Klasszikus felhasználás lehet egy tükörtojás vagy rántotta fűszerezése. Miután elzárjuk a lángot a kész étel alatt, ráreszeljük a gombát, és lefödjük egy fél perc hosszára, hogy a gomba megdunsztolódjon a zsíros gőzben, gazdagítva az ízélményt. Vajba reszelve is kitűnő ízharmónia hozható létre vele, de húsokkal is hatásos a társítás. A kevesebb több alapon érdemes gondolkodni, ha szarvasgombával főz az ember, mert ez egy nagyon érzékeny fűszer, és könnyen elnyomják más ízek, ha nem figyelünk oda rá.

fekete.oszkar5
Fotó: Bagi István

– Mit javasolsz annak, akit érdekel a szarvasgombászat? Hol és hogyan érdemes elkezdeni?

– Szerintem a jövőben a termesztésre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, mert ebben látok jövőt és lehetőséget. A természetes lelőhelyekről való begyűjtés már nem ad teret az új gombászoknak. Mindenkinek megvan a saját vadászterülete, amelyről nem tágít, és nem szívesen osztja meg másokkal. Sajnos emiatt viták is szoktak lenni, és ezeket érdemes elkerülni, megelőzni – feltérképezve a piacon megjelenő új igényeket, és megtervezve azok kiszolgálásának módját, kialakulhat egy új szarvasgombász-nemzedék, amely kiegészíti a mostaniak munkáját, és létrehozza a saját vadászterületeit. Amit termeszteni lehet és érdemes, az a perigordi szarvasgomba – itt gyakorlatilag egy fára ráoltjuk a gombát, és kiültetjük erdő formájában, megteremtve ugyanazokat a feltételeket, amelyek a természetben adottak. Ilyen szinten nincs különbség a szabadon nőtt és a termesztett gomba között minőségben, viszont lehet különbség a hely adottságai függvényében – ilyen például a talaj minősége és az időjárási viszonyok. A termesztést egy hosszú előkészítő és várakozási folyamat előzi meg, hiszen a kiültetett erdők jellemzően 5-10 év múlva kezdenek teremni. Mi vagyunk az elsők Romániában, akik ezzel próbálkoztak, és örömmel kijelenthetem, hogy múlt évben már találtunk az ültetvényünkön szarvasgombát.

– Mire vagy a legbüszkébb a szarvasgombászpályád kapcsán? Mik a terveid és céljaid a jövőre nézve?

– Az a célunk, hogy megtartsuk és továbbépítsük a vezető szerepünket a délkelet-európai régióban. Arra törekszünk, hogy bekerüljünk a nagyok közé. Az üzletépítésnek a nagy kihívása nem az, hogy el tudsz-e érni egy célt, hanem hogy ki tudsz-e tűzni egyet. Sok idő kellett ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljuk és megfogalmazzuk, milyen irányba kellene menni – az egy másik kérdés, hogy elérünk-e oda valaha.

Az egyik nagy mérföldkő a szarvasgomba-termesztésben elért siker volt, ráadásul mindezt Szeben környékén valósítottuk meg, amiről tudvalévő, hogy nem egy mediterrán környék. Ez azért érdekes, mert a köztudatba az van beivódva, hogy a perigordi szarvasgombát csak mediterrán éghajlaton lehet termeszteni – mi megmutattuk, hogy a Kárpátok aljában is lehetséges. A szarvasgombász-pályafutásom másik fontos mozzanata az volt, amikor két évvel ezelőtt a Jászságban találtunk egy 1,3 kilós nyári szarvasgombát, amelyet leszárítottunk egy speciális eljárással, és a magyar államnak ajándékoztuk. Jelenleg a Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, és arra hivatott, hogy felhívja a magyar emberek figyelmét az országban fellelhető természeti értékekre. A kipreparált szarvasgomba átadásának a vártnál nagyobb sajtóvisszhangja volt, ami külön jóleső érzéssel tölt el a mai napig. A sikerek közül még az azerbajdzsáni expedíciónkat emelném ki, amikor a Dél-Kaukázus vonulatát gombásztuk végig, és készítettünk egy átfogó tanulmányt a témában, ami azért különleges, mert azt a vidéket még senki sem térképezte fel előttünk.

fekete.oszkar6
Fotó: Bagi István

– Szarvasgombászkörökben is elterjedt a „Szerencse fel!” mondás, ami eredetileg a bányászok szállóigéje. Mennyire lehet a szarvasgombász a szerencséjének kovácsa, ha ismeri a talajt és a lelőhelyeket? Mennyire van súlya a szakszerű szedésnek a lelőhelyek megőrzése szempontjából?

– Minden a lelőhelyek és a szakszerű szedés ismeretén múlik. Ezt a szakmát nem lehet megtanulni könyvekből, hiszen a terepmunka során jön a tapasztalat. Mindenkinek listázni és menedzselni érdemes a lelőhelyeit – ez egy hosszú felderítő folyamat és munka, aminek soha nincs vége, hiszen állandó változások vannak, amelyeket követni kell, és alkalmazkodni kell hozzájuk. Fontos, hogy gombászás közben csak azokat az érettebb darabokat takarítsuk be, amelyeket a kutya megmutat – ne ássuk fel az egész területet, hogy az utolsó gombát is kiszedjük. Sajnos Kelet-Európában nagyon sok elrettentő példa van, ugyanis a társadalom alján lévő csapatokat hidegen hagyja a szakszerűség fogalma, találnak egy gombát, vesznek egy kapát, és szétvágják az egész erdőt még több gomba reményében. Ez kifejezetten káros, de nagyon nehéz tenni ellene. Vannak próbálkozások, mint a területek bekerítése vagy őrök alkalmazása, de így is sok a szakszerűtlen és ártó beavatkozás. A fekete szarvasgombák jellemzően a talaj felszínéhez közel nőnek, míg a fehér szarvasgombák mélyebben, arasznyira vagy akár 50-70 cm-re is lehetnek a felszín alatt. Alapvető szabály, hogy betakarítás után visszatemetjük az üreget, odafigyelve a terület és a leendő szarvasgomba-állomány épségére. A szarvasgombászat különbözőképpen működik Magyarországon és Romániában. Magyarországon a gombásznak vizsgával kell rendelkeznie, és a terület kezelőjétől vagy tulajdonosától engedélyt kell kapnia, hogy elkezdhesse a gombászatot. A jó helyeket gyakran meghirdetik liciten, és aki többet ígér, azt engedik be az adott helyre gombászni. Romániában ehhez képest vad kapitalizmus folyik korlátok nélkül – aki bírja, marja jeligére.

 


FEKETE ANDRÁS OSZKÁR

1981. április 29-én született.

2000-ben érettségizett a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben.

2002–2006 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának hallgatója volt, szociológia szakon, vidékfejlesztés szakirányon.

2004–2005 között a budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Karán tanult részképzéssel.

1997-ben 7. helyezést ért el a VI. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyen, A szarvasgomba termesztési lehetőségeinek adaptációja a székelyföldi Rugonfalván című dolgozatával.

2003-tól a friss-szarvasgomba-kereskedésben vezető, romániai Truffoir Kft. igazgatója.

2008-tól a szarvasgomba-termesztéssel foglalkozó, franciaországi Robin Pepinieres Kft. romániai és magyarországi képviselője.

2008-ban kutatóexpedíciót szervezett Azerbajdzsánba, a Dél-Kaukázus föld alatti gombáinak feltérképezésére.

2011-től a magyarországi szarvasgombatermő erdők menedzsmentjével foglalkozó Truffleminers Kft. tulajdonosa, munkatársa.

A szarvasgombász mesterség című ismeretterjesztő könyv társszerzője.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY