SHARE
Fotó: Puskás Renáta

A húsvét előtti Szentháromnap várakozással és bűnbánattal eltöltendő időszakának egyik fontos műfaját vette górcső alá keddi előadásában Szabó András csíkszeredai zenetanár. A július 9–16. között zajló Csíkszeredai Régizene Fesztivál hivatalos programjában idén ez volt a harmadik, a közönség számára is nyitott előadás a Régizenei Nyári Egyetem szakmai programjaiból.

 

A protestánsok alapvetően kétfajta énekeskönyvtípust különböztettek meg és használtak. A kancionále (latin: cantionale) vagy impressom/impressum elsősorban a verses kanciót (strófákba szedett, metrikus ének a reneszánsz kor óta) tartalmazta, közkedvelt volt az ún. magyar históriás ének; ebből fejlődött ki a genfi zsoltárokat, népénekeket tartalmazó énekeskönyv, vagyis a gyülekezeti énekeskönyv. A graduál a magyar nyelvű gregoriánt, az iskolamester, illetve kántor és az alapvetően iskolás gyermekekből és diákokból álló liturgikus kórus szertartási énekét tartalmazta. A kancionále és a graduál az iskolamester/kántor és a lelkész használatában állt, számukra szolgált normaszövegül.

Az előadó a fesztivál idei fő témájához, a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódva választotta témaként a lamentáció műfaját. Amint azt Szabó Andrástól megtudhattuk: a lamentációt manapság inkább csak a római katolikusok éneklik, eredetileg viszont a református liturgiában is helyet kapott. A református liturgiában is gyakorolt műfajról van tehát szó, hiszen többek között mind a kolozsvári, mind pedig a debreceni graduálpéldányok és más, korabeli graduálok lamentációlapjainak szélei szembetűnően megkoptak az idők folyamán.

Fotó: Puskás Renáta
Fotó: Puskás Renáta

A graduál a protestáns szertartási énekeskönyvek összefoglaló neve. A kifejezés a római rítusból származik. A graduále a mise változó részeinek énekeit tartalmazza, korábban a szentély előtti lépcsőről (latin: gradus) az előénekes által énekelt tételek gyűjteménye volt.

Másrészt pedig több levéltári adat, egyházkerületi jegyzőkönyv tudósít a húsvétot megelőző lamentációk előadásának kérdéseiről folytatott vitákról, ezek az előadó értelmezésében egyértelműen azt bizonyítják, hogy a lamentációéneklés gyakorlatban volt. Noha előadásában Szabó András a Gyulafehérváron 1636-ban kiadott Öreg Graduálban található lamentációt vizsgálta, a Márton Áron Főgimnáziumban tartott értekezésén azt is megjegyezte bizakodva, hogy a lamentációéneklés ismét kezd felszínre törni az utóbbi években, és kísérletek történnek annak felélesztésére.

 

Szabó András névjegye a fesztiválhonlapon.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY