SHARE

Az elmúlt években, különösen Románia Európai Unióba való belépését követően rengeteg orvos és ápoló döntött úgy, hogy a jobb kereset és a színvonalasabb életviszonyok reményében külföldön keres munkát. Magyarországot Franciaország, Anglia és Németország követi a sorban, ami a legnépszerűbb úti célokat illeti, és noha az állam nemrég úgy döntött, növeli a fizetéseket az egészségügyben, továbbra is nagymértékű migrációval számolhatunk az országban.

Az egyre nagyobb méreteket öltő szakemberhiányról Vass Leventével, a Studium Alapítvány kuratóriumi alelnökével beszélgettünk.

 

– Meglátása szerint milyen az orvosi szakma megítélése Romániában?

– Az orvosi szakma egy keresett szakma: egyrészt relatív jó kereseti lehetőséggel kecsegtet, másrészt Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban óriási az orvoshiány, így jó fizetés reményében az egyetemi és rezidensévek elvégzését követően a pályakezdő orvosok gyakran elhagyják az országot.

Ami az orvosi hivatás betegek általi megítélését illeti: 5-6 éve az egészségügyi minisztérium készített egy felmérést, amelyben az egészségügyben tapasztalt problémák közül a betegek a hetedik helyre sorolták az orvosoknak adott hálapénz mennyiségét. Ebből az vonható le következtetésként, hogy a betegek, annak ellenére, hogy a hálapénz elítélendő, nem ebben látják az egészségügy legfőbb problémáját. Inkább az egészségügyi intézmények hotelszolgáltatásait, az élelmezést, a higiéniát, valamint a középkáderek, a kiszolgáló személyzet kedvességét hiányolták. Ez valószínűleg azért van így, mert az asszisztensekkel, az ápolókkal sokkal többször találkoznak naponta, mint az orvosokkal.

Mind a tanári, mind az orvosi, mind pedig a papi hivatás az emberek által elismert hivatások. Felmérések szerint az orvosok és a tanárok nagyon előkelő helyzetben vannak az emberek bizalmi indexét tekintve.

– Évente több száz fiatal végzi el az orvosi egyetemet az ország különböző pontjain. Milyen helyzettel állunk szemben, ami a szakmában való elhelyezkedést illeti?

– Tíz éve nagyon kevés rezidens végzett Romániában, akkor könnyebben elhelyezkedtek a szakmájukban. A rezidensvizsga 2010-es megváltozását követően azonban növekedett a rezidensképzést végzők száma, így ma a rezidenséveiket befejező és szakvizsgázó fiatal szakorvosok nem tudnak mind elhelyezkedni a szakmájukban Romániában.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) általános orvosi karán évente megközelítőleg 140 fiatal magyar orvos végez, ez hatéves ciklusra számítva 840 orvostanhallgatót jelent – az egyetemi évek elvégzését követően körülbelül egyharmaduk elmegy Magyarországra, és csak kétharmaduk marad az itthoni rezidensképzésben. Ebből az egyharmadból a többség orvosi szakmákban helyezkedik el külföldön, az itthon maradóknak pedig becsléseink szerint 15-20 százaléka előbb vagy utóbb elhagyja a szakmáját, vagyis nem orvosként, hanem gyógyszerügynökként, különböző egészségügyi intézmények vezetőiként, cégvezetőként látja el tevékenységeit. Kisebb azoknak a száma, akik teljesen megszakítják a kapcsolatot az orvoslással.

– Amint azt fennebb említi, a fiatal orvosok egyharmada már az egyetem elvégzését követően úgy dönt, külföldön próbál szerencsét. Mivel magyarázzák döntésüket?

– Egyértelműen a jobb kereset reményében mennek külföldre. Akár azt is lehet mondani, hogy ez két lépcsőben történik. Első lépésként nagyobb százalékuk Magyarországra megy, ott végzi el a rezidensképzést, és már a képzés ideje alatt vagy a szakorvosi vizsgát követően először ügyeletek formájában, kisebb-nagyobb periódusokra, utána már teljes családjával együtt elköltözik Nyugat-Európába. Érdekes, hogy nagy részük megtartja lakását Magyarországon azzal a céllal, hogy a hosszabb-rövidebb külföldi tartózkodás után, mire a gyerekek iskolába vagy felsőbb osztályokba kerülnek, vagy akár öregségükre visszaköltözzenek. Hogy ez mennyire valósul meg, arra nincsenek adataink, hiszen még nem éltünk eleget ahhoz, hogy ezt lássuk.

– Mit gondol, miért épp Magyarországot választják a legtöbben úti céljukul?

– Magyarországon már orvoshiány van, és könnyebb a rezidensképzésbe való belépés. Az itthonról kiutazó fiatal orvosok előre tudják, hogy milyen állásra, melyik városba, melyik kórházba mennek. Ez az, amiért mi is azt javasoltuk, hogy a rezidensvizsga eltörlésével segítsük a fiatalok egészségügyi piacra való bekerülését, a szakosodáshoz való hozzáférését.

– Hogyan látja, ezek az emberek a külföldön megszerzett tudást és tapasztalatot követően még hazatérhetnek-e Romániába?

– Nagyon kevesen térnek haza. Az elmúlt 10-15 évből négy-öt olyan példát tudok, akik szakképesítésüket Magyarországon szerezték meg, és házasság révén vagy más okokból úgy döntöttek, visszaköltöznek főleg tömbvidékre, Marosvásárhelytől keletebbre, a Székelyföld különböző területeire.

– Ön szerint az elvándorlás mellett döntő fiatal szakemberek mit hiányolnak az itthoni rendszerből? Mi motiválja őket?

– A jobb megélhetés reménye és annak a tapasztalatnak a hiánya, hogy ahogy idősödik az ember, már nem az a legfőbb motivációja, hogy mennyit keres, és milyen körülmények között él, hanem az, hogy milyen viszonyrendszert alakít ki a családjával, a környezetével, a barátaival. Azt hiszem, hogy ez az a pont, amit nem lehet előre látni, de mindenki, aki elköltözik Nyugat-Európába, ezen a téren picit megbánja a fiatalkorában hozott döntését, és ez az az ok, amiért – visszacsatolva egy előbbi kérdéshez – az 5-10 éve szakosodott orvos megtartja a házát azzal a céllal, hogy majd visszaköltözik Erdélybe vagy akár Magyarországra.

– A helyzet ismeretében hosszú távon milyen következményei lehetnek az orvosok elvándorlásának?

– Bár nincs magyar főtanszék a MOGYE-n, a magyar orvosképzés biztosított Erdélyben. Érdekes és paradox helyzet. A tanárképzés, a tanárutánpótlás biztosítása lesz nagyobb kihívás a jövőben. Jelenleg az orvosutánpótlás meg van oldva, hiszen Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Barótról, Gyergyóból több orvos van a képzésben, mint amennyire az elkövetkező 30 évben az illető nagyvárosokban szükség lenne. Úgy gondolom, hogy a román egészségügyi képzésre az jellemző, hogy túlképez – sokkal nagyobb keresletet elégít ki, mint amekkorára az országnak igénye lenne. Más szóval programáltan, egyetemi szinten és részben már rezidensi szinten is orvosokat képezünk a nyugat-európai országoknak.

Ez nagyon nehéz kérdés. Ha látjuk, hogy a gazdasági szektorban sok mérnökre, informatikusra lenne szükség, akkor egy egészséges egyetemi képzési rendszer megalkotásakor felmerül a kérdés, hogy nem kellene az orvosis helyeket valamilyen formában csökkenteni? Továbbá a csökkentett helyek száma elégséges-e ahhoz, hogy az elvándorlást is megoldja, és képzési szinten is elegendő orvost hagyjon az orvoslás biztosítására Romániában? Ami szintén nagyon fontos, hogy az országban, főleg az egyetemi központokban aránytalanul oszlik meg az orvosok elhelyezkedése. Az egyetemi központok megyéiben jó az orvosellátás, azonban olyan megyékben, ahol nincs egyetemi központ, és ezen belül ahol gazdaságilag is gyengébb a megye helyzete, ott nagy orvoshiánnyal küszködnek. Tehát egyszerre igaz az, hogy orvoshiány és orvostúlképzés, orvostöbblet van Romániában.

– Mi a véleménye, hogyan lehetne itthon tartani a fiatal szakembereket? Milyen jövőképre lenne szükség ehhez?

– Úgy gondolom, hogy a röghöz kötés nem elfogadható, és az egyetemi évek elvégzését követően a rezidensek képzését, piacra lépését támogatni kell például azáltal, hogy amint a szakvizsgát leteszik, a biztosító pénztár egy köszöntőlevéllel üdvözölje őket, és jelezze számukra, hogy amint a rendelőjüket megnyitják, vagy kórházi állásban dolgoznak, számukra az ingyenes receptfelírás, a küldőpapírírás, a betegszabadságra küldés lehetősége minden körülmények között biztosított, hiszen ez a betegek alapvető joga, amelyet bármelyik orvos, még a fiatal orvos is megejthet, erre lehetőséget kell teremteni számára. Hátrányos helyzetű térségekben szolgálati lakások biztosításával, akár életre szóló támogatásokkal, kedvezményekkel tudjuk ezt a kérdést megoldani, tehát mind gazdaságilag, mind szakmai szempontból kedvezőbb feltételeket kell teremtenünk.

Sok esetben nem is a pénzkérdés a probléma, hanem inkább az, hogy nagyon nagy az eltérés az ellátás minősége között. Egy orvos mindent megtesz azért, hogy a legjobb szolgáltatást nyújtsa betegeinek, és eléggé tehetetlenül áll akkor, amikor tudja, hogy a világon van kezelés egy olyan betegségre, amit ő Romániában nem tud kezelni vagy azért, mert az egészségügyi innovációk megközelítőleg negyven százalékát nem használjuk, vagy azért, mert nincs pénz, vagy mert a rendszer nem fogadja be ezeket, és így abban a helyzetben van, hogy a betegnek kezelés hiányában nem tud jobb életkilátásokat, jobb életminőséget biztosítani.

– Mi az, amit a Studium Alapítvány intézményesen szem előtt tart a szakemberek hazavonzásában?

– Mi nem hazavonzzuk őket, mi nem akarjuk elengedni őket. Azt hiszem, hogy az orvoslásban az lenne a legfontosabb, hogy tudjunk örvendeni egymás sikereinek, meghallgatni egymás bánatait, ismerjük egymást. Mi alapítványként, és én képviselőként is azon dolgozom, hogy ez minél jobban megvalósuljon. Minden kicsi háló, amit össze tudunk hozni, megerősíti a közösségünket, a valahová tartozás élményét adja. Azt hiszem, az az egyik legfontosabb, hogy 40 évesen el tudom képzelni, hogy 60 évesen azt fogom mondani: jó volt ezt a hivatást választani, tartozom valahová, annak a közösségnek vannak sikerei, tapasztalati úton szerzett élményei, és ezeknek én is a része lehetek.

– Milyen lesz a helyzet tíz, húsz, ötven év múlva?

– A barátokat 80 éves koromban is meglátogatom majd, vagy legalább hasznos tanácsokkal látom el őket egy séta közben Marosvásárhelyen. Beszélgetéseink egyharmada a fájdalmainkról szól majd, egyharmada a gyermekeinkről, egyharmada pedig arról, hogy a szakmánkban milyen előrelépések, fejlesztések történtek ahhoz képest, amikor mi kezdtük. És el tudjuk majd mesélni, hogy bezzeg a mi időnkben…

 


STUDIUM ALAPÍTVÁNY

1999-ben jött létre.

11 kuratóriumi tagja van, elnöke: prof. dr. Jung János.

Küldetése a marosvásárhelyi állami magyar felsőoktatás segítése, az állami magyar tannyelvű egyetemek háttérintézmény-rendszerének kialakítása és működtetése.

Szerteágazó tevékenységével arra törekszik, hogy a fiatal pályakezdők értelmét érezzék annak, hogy itthon tanuljanak és dolgozzanak. Fejlődésre alkalmas, kedvező körülményeket kíván teremteni számukra, hogy itthon is versenyképes tudást szerezhessenek meg.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY