SHARE

Számítógépekkel először harmadik-negyedik osztályos koromban találkoztam, annak idején a Tanulók Házánál volt egy informatikai szakkör, ott kezdtünk erről tanulni. Már hatodik osztályos lehettem, amikor a tanárnő rátért a programozás tanítására, és nekem igazából akkor tetszett meg ez a szakma. A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium matematika–informatika szakára jártam, és onnan Marosvásárhelyre, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számítástechnika szakára vezetett az utam. Ez egy négyéves képzés volt, amelynek elvégzését követően az IT-szektorban gyakorlatilag bárhol el lehet helyezkedni. Az egyetem után egy fél évig voltam Angliában, az államvizsgámon dolgoztam, és a hazautazásomat követően kezdtem el dolgozni Marosvásárhelyen.

 

A kis, dinamikus cégnél, amelynél azóta is dolgozom, webfejlesztéssel foglalkozunk, weboldalakat és saját tervezésű komponenseket készítünk, amiket nemzetközileg értékesítünk. A világ minden tájáról vannak klienseink.

Három évvel ezelőtt született a döntés, hogy külföldre utazzunk, akkor a mostani feleségem még egyetemista volt az orvosin; már akkor úgy készültünk, hogy szeretnénk gyűjteni egy kis pénzt, hogy tudjunk elindulni a közös utunkon. Úgy gondoltuk, neki lesz nehezebb munkát találni, én bárhonnan el tudom végezni a feladataimat. Két évvel ezelőtt, januárban utazott ki Németországba, én egy hónap múlva követtem őt. A marosvásárhelyi céggel úgy egyeztünk, hogy egy fél évig még náluk maradok, távolról dolgozom nekik, és majd meglátjuk, mi lesz tovább. Itt is próbáltam munkát keresni, de az nem megy olyan gyorsan, főleg hogy nem beszélek németül. Mivel itthonról dolgozom, nem nagyon vannak német kapcsolataim, ezért most is csak annyit tudok, hogy épp nem adnak el az utcán.

Fél év után az otthoni főnökömmel megegyeztük, hogy maradok. Fizetés szempontjából valószínű, hogy jövedelmezőbb lenne, ha itt lenne munkahelyem, de akkora különbség nincs, ha beleszámoljuk, hogy minden nap be kellene menjek egy nagyobb városba dolgozni.   

A németországi IT-szektorban nagyon fontos, hogy kinek mennyi tapasztalata van. A hat év orvosihoz képest otthon az IT-szakot viszonylag könnyen el lehet végezni, mégis egy kezdő IT-szakember sokkal többet keres, mint egy rezidens orvos. Itt, Németországban kérdeztem néhány barátomat erről a helyzetről, és arra a következtetésre jutottam, hogy a két szektorban tevékenykedő szakemberek nagyjából ugyanannyit keresnek. Egy kezdő programozói fizetés kétezer euró körül mozog, amit otthon is el lehet érni, csak épp hosszabb idő alatt, legalább ötéves tapasztalattal. Valószínűleg ezért döntenek sokan úgy, hogy külföldön kamatoztatják tudásukat. Emellett az sem elhanyagolható tényező, ha valaki tapasztalatot gyűjt egy külföldi cégnél, ami egyébként sokkal lazább, stresszmentesebb, mint otthon. Ha itt van egy munkád, akkor nyugodt lehetsz, hogy ki tudod fizetni a lakásod bérét, a számlákat, ha két-három hónapig dolgozol, akkor autót vehetsz magadnak, míg otthon azért dolgozol, hogy ne kopjon fel az állad. Az itteni emberek megengedhetik maguknak, hogy kétszer elmenjenek nyaralni és egyszer sízni, de ez otthon még mindig luxusnak számít.

Mindent összevetve szerintem Romániában ez az egyedüli olyan szektor, ami versenyképes a külföldi munkapiaccal, ennek ellenére nagy szakemberhiány van ezen a téren. Egyre nagyobb a kereslet rá, így azt mondanám, most van felfutóban ez a szakma.

Minél hamarabb haza szeretnénk menni, ez nálunk folyamatosan aktuális kérdés, és elég nehéz döntés, egyrészt mert a feleségem most rezidens, másrészt szeretnénk gyűjteni egy házra, és ez nem megy olyan gyorsan, mint terveztük.


 

Jelen írás a Morfondír.ro hetilap XXI. századi nomád történetek. A székelyföldi munkaerő-migráció jelene – szakmai vélemények és személyes élettapasztalatok mentén című kiadványában jelent meg. A kiadványt e-mailben igényelheti az office@morfondir.ro címen.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY