SHARE

A textilek és a ruhák iránti korai érdeklődésemet a nagymamáimnak és dédnagymamáimnak köszönhetem, akik gyönyörű dolgokat szőttek, hímeztek. A családunkban hagyománya van a ruha- és textilkészítésnek, édesanyám is gyakran alkotott szabadidejében. 

Az iskolában Molnár Gyöngyike tanítónőm nagy hangsúlyt fektetett a művészetekre, különböző művészeti és kézművesszakköröket látogattunk, alkotó-, tánc- és zenetáborokban teltek a nyaralások. Később Zsigmond Márton rajztanárom bátorított a művészi pályára. 

 

A Márton Áron Elméleti Líceum matek–infó szakán végeztem. Tervezgettem ruhákat saját használatra és alkalmanként barátoknak is. Az érettségire való készülődés mellett kezdtem el művészeti órákra járni. Szerettem a reál tantárgyakat, viszont az anyagok iránti érdeklődésem sehogy sem tudott háttérbe szorulni.

A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem ruha- és díszlettervezés szakán diplomáztam 2008-ban. Nagyon kreatív, avantgárd és konceptuális elvek alapján folyt a képzés, önállóságra és teherbírásra neveltek, viszont sajnos nem volt lehetőségünk szoros kapcsolatok kialakítására a helyi ruha- és textiliparral, amit 2008-ban a gazdasági válság nagyon negatívan befolyásolt. A megrendelők a Távol-Keletre helyezték át a gyártás kivitelezését, így a romániai gyártók sorra zárták be gyáraikat, műhelyeiket.

Szerencsére hamar sikerült nagyon jó állást találni Kolozsváron – egy német online banknak dolgoztam, de közben hajtott a vágy és a kíváncsiság, hogy kipróbáljam magam a szakmában, így egy év után beadtam a felmondásomat, és összecsomagoltam. 

Kedves barátnőm kezembe nyomott egy újsághirdetést dániai továbbtanulási lehetőségekről, és mivel engem mindig is lenyűgözött Skandinávia vizuális világa, elhatároztam, hogy elvégzem a divattervezői technológia szakot. Nagyon gyakorlatias képzés volt, ott tanultam és értettem meg a gyártási előkészítéseket, a gyártóval való kommunikációt, az ár-minőség kategóriákat stb. Sok újat tanultam, ami nem a művészethez kötődik, de ami a mai világban fontos eszköze az alkotási folyamatnak. 

Aktívan részt vettem az egyetemi szervezet működésében is, marketing-, PR- és rendezvényszervezői feladatkörökben tevékenykedtem. A tanulás során lehetőségem nyílt  szőrmére szakosodni egy, a Kopenhagen Fur által támogatott pályázaton keresztül. Megtanultam értékelni a bőrt és a szőrmét, ami ha becsben van tartva, éveken, generációkon keresztül hatékonyan kiszolgálja azt, aki használja. Északon a zord időjárás miatt nagyon praktikus, akárcsak egy hargitai télen. A szőrmének ugyan otthon, Csíkban  is hagyománya van, ám nem sok fejlődés történt a szakmában ezen a téren, holott rengeteg feldolgozatlan nyersanyagot termelünk, amiből megfelelő technikai felszereltséggel és hozzáértéssel nagyszerű, minőségi dolgokat tudnánk létrehozni. Jó lenne a kihalófélben lévő szakmákat megmenteni és továbbfejleszteni, hogy az a tudás, ami már megvan, ne vesszen el, sőt feladatunk, hogy továbbfejlődjön.

Nem terveztem hosszú távra, de a dán nyelv elsajátítása által egy teljesen új világ nyílt meg előttem, és úgy alakult, hogy egyelőre még itt vagyok Dániában. Az újonnan szerzett tudásomnak Koppenhágában vettem hasznát, számos dizájnerrel dolgoztam együtt, projekteken, valamint különböző tanfolyamokon, konferenciákon vettem részt, rendszeresen jelen voltam a koppenhágai divatheteken is (2014-ben saját kollekcióval).

Három éve dolgozom együtt a Lanugo branddel, alkalmazottként kezdtem, később saját dizájncéget hoztam létre. Ruhatervezéssel, gyártási előkészítéssel, webshoppal, marketingkonzultációs tevékenységekkel foglalkozom. Nem egyszerű feladat, de nem igényel nagy anyagi befektetést, és a kemény munka meghozza gyümölcsét.

Véleményem szerint aki keményen dolgozik, és nyitott a lehetőségekre, otthon is nagyon jól feltalálja magát. Én még nem igazán próbáltam ki magam hazai pályán, úgyhogy nincs konkrét összehasonlítási alapom, csak a hallottakra, látottakra, olvasottakra tudok hagyatkozni. Úgy látom, Erdélyben is sokat fejlődött a divatszakma, most már nemzetközi szinten is vannak olyanok, akik Erdélyt képviselik, amire büszkék lehetünk. Nagyon sok tehetséges művész és alkotó él ebben a régióban. 

Sok volt évfolyamtársam elhagyta az országot továbbtanulás, fejlődés céljából, de szerencsére sokan haza is tértek/térnek. Tévhit, hogy külföldön könnyebb érvényesülni,  mint hazai pályán. Kemény munkával, nyelvtanulással, kapcsolatteremtéssel jár minden. Ha az ember idegenben van, semmi nem egyértelműen adott, és mindenki új szerepeket tölt be a társadalomban, nem azt, amihez otthon hozzászokott. Egyszerűen minden újraértelmeződik. Nyilván a fővárosokban, nagyvárosokban nagyobb a pörgés, elérhetőbbek az eszközök. Dániában nagyon sok lehetőség van tanulásra, fejlődésre, teljesen más a tanügyi rendszer. A gyakorlat és az elmélet egyensúlyban vannak, a teremben tanultakat azonnal gyakorlatba ültetik. 

Nem biztatok senkit arra, hogy elhagyja az otthonát, és teljesen új életet kezdjen idegenben, viszont csak ajánlani tudom a nemzetközi tapasztalatszerzést, a kapcsolatteremtést és a nemzetközi piacok, valamint a koprodukciók felé való nyitást. A jövőre nézve vannak konkrét, Erdéllyel kapcsolatos terveim is, mind tervezés, mind gyártás, forgalmazás terén. 

Fontos, hogy Erdélyben is legyenek erős egyesületek, szakszervezetek, és hogy a művészek együtt fogalmazzák meg és képviseljék az erdélyi autentikus, vizuális értékeket. Szerencsére már erre is vannak sikeres kezdeményezések. Szükség van modern műhelyekre, ahol a művészek együtt dolgozhatnak, kísérletezhetnek, és szükség van a hagyományos technikák, módszerek ismeretére is. Elengedhetetlen a szakmán belüli összefogás, hogy bemutathassuk és értékesíthessük termékeinket, szolgáltatásainkat egy nemzetközi, versengő piacon.


 

Jelen írás a Morfondír.ro hetilap XXI. századi nomád történetek. A székelyföldi munkaerő-migráció jelene – szakmai vélemények és személyes élettapasztalatok mentén című kiadványában jelent meg. A kiadványt e-mailben igényelheti az office@morfondir.ro címen.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY