Melyek a szükséges első lépések egy kezdő zenekar számára? Hogyan juthat el öt tehetséges fiatal az ötlettől a megvalósításig, legyen szó zenekarnévről, dalszövegekről vagy koncertszervezésről? Az együttes tagjaival – Sztojka Borbálával, Kövecsi Norberttel, Jánosi Szabolccsal, Lázár Tamással és Jason T. Howsonnal – a 1st Attempt zenekar történetéről, az eddig megélt mérföldkövekről, a jövőbeli tervekről és arról beszélgettünk, hogy valójában mit is jelent egy zenekarhoz tartozni.
– Meséljetek a kezdetekről. Honnan jött a zenekar ötlete?
J. T. H.: A zenekar három és fél éve működik. Szinte mindannyian autodidakta módon tanultunk zenélni. Én régen szaxofonozni tanultam, később jobban kezdett érdekelni a basszusgitározás, azt gondoltam, hogy az majd egyszerűbb lesz. Az első felállás az én fejemből pattant ki, akkor még csak négyen voltunk. Bori például a kezdetekben nem énekesként, hanem gitárosként volt benne a bandában. Az első időszakban két koncertünk volt itthon a Tea Pubban és az Alsó G. Pubban. Erre a két koncertre Lázi, a ritmusgitárosunk szobájában gyakoroltunk, egy fél évig ez volt a próbatermünk. Megpróbáltuk a legjobbat kihozni magunkból, és előadni azt a nyolc dalt, amellyel készültünk. Nagyon fiatalok voltunk, fogalmunk sem volt arról, hogyan kell megszervezni egy koncertet. Az első koncertjeinken még hangosítás sem volt, és saját dalokat sem játszottunk. A banda 2013-ban vált teljessé. Azóta nagyon sokat fejlődtünk mindenféle téren.
A legnagyobb áttörést a 2014-es Peron Tehetségkutató jelentette számunkra, ekkor kezdtek egy kicsit komolyabban venni bennünket. Nagyon örültünk az elismerésnek, hiszen hónapokig gyakoroltuk azt az egy dalt, amellyel végül sikerült nyernünk is.
– Ha meg kellene határozni a zenei stílusotokat, akkor hová sorolnátok magatokat? Milyen dalok szerepelnek a repertoárban?
K. N.: Az első időszakban leginkább punkos, metálos dalokat játszottunk. Többek között a Sex on Fire volt a sláger, de sok Subways-, White Stripes- és Nirvana-dalt is játszottunk. Igyekeztünk vegyesen válogatni. Mindig közösen megbeszéltük, hogy melyik dalokat játsszuk. Nyilván az első időszakban komoly szempont volt olyan dalt választani, amit el is tudunk játszani. A későbbiekben pedig már kihívásként éltük meg, ha nehezebb dalt választottunk, mert valamilyen szinten fel kellett nőnünk a feladathoz.
J. Sz.: Ha a stílusunkat kell jellemezni, akkor a „finomvegyes” jelző a legtalálóbb. Nem is szeretjük magunkat beskatulyázni. Mindenből játszunk egy kicsit, amit általában az alternatívzene-dobozba tesznek az emberek. A mi zenénk mindenkinek szól.
– A dalaitok szövegeit az énekesnőtök, Bori írja. Bori, mesélj a szövegek megszületéséről.
Sz. B.: Egészen kicsi korom óta foglalkozom zenéléssel, énekkel. Már negyedik osztályos koromban, a ballagásra írtam egy dalt, és megtanítottam az osztálynak. Később zeneórákra jártam, furulyázni tanultam, és gitáriskolát is végeztem, szóval egész életemet végigkövette a zenélés. A 1st Attempt zenekarba gitárosként kerültem, aztán egyszer csak rájöttünk, hogy én tudok énekelni. Aztán valahogy a dalszövegekkel is így alakult. A dalszövegírás, a színpadi jelenlét is különleges számomra. Mindannyian belekerülünk egy nyugodt, tiszta hangulatba, amit máshol nagyon ritkán lehet megélni.
Nagyon ritka az az eset, hogy egy dalszöveg csak úgy lett, mindig sok munka van mögötte. Soha nem írok magyar dalszövegeket, mert úgy érzem, túl érthető lenne. Engem általában vidám embernek ismer a környezetem, de aki megérti a dalszövegeink valódi értelmét, az láthatja a valóságot. Számomra nagyon fontosak a belső értékek, a szellemiség, a dalszövegekben is szeretem átadni ezeket az eszméket.
– Milyen mérföldköveken vagytok már túl mint zenekar? Eddig milyen rendezvényeken léptetek fel?
K. N.: A Peron Tehetségkutatót követően 2014 nyarán megjelent az első kislemezünk, majd az azt követő évben a YouthBank pályázatának köszönhetően megjelenhetett második kislemezünk is, amely már ki is lett nyomtatva száz példányban. Ezt mindenképp nagy sikerként éltük meg.
J. Sz.: Az évek során nagyon sok zenekart megismertünk, éppen ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően jutottunk el számtalan koncertre. Többek között voltunk már koncertezni a Palma Hillsszel, a The nobody elseszel, a The Pinwheelsszel. Az ő segítségükkel vettük fel első videoklipünket is.
J. T. H.: Felléptünk Tatán a Víz, Zene, Virág Fesztiválon, a budapesti Music Expón, a Tusványoson, az EMI-táborban és a Sic Feszten. Ez utóbbi helyszínen például a Kistehén előzenekaraként léphettünk fel. A fesztiválok mellett számos környező városba elhívnak azok a zenekarok, akikkel baráti kapcsolatot sikerült felépítenünk az évek során. Több alkalommal voltunk Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában.
– A három és fél év alatt számtalan fesztivál, koncert és még több próba van a hátatok mögött. Mit jelent számotokra a zenekar?
J. T. H.: Én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy akik nem zenélnek, hogyan is tudnak élni. Enélkül üres lenne az életem.
J. Sz.: Valójában még én sem értem, hogyan is csöppentem bele ebbe a bandába, de úgy érzem, hogy velük a legjobb.
K. N.: Ez a zenekar jelenti az életemet. Ötödik osztályos korom óta foglalkozom zenéléssel. Amikor fent vagyok a színpadon, akkor tudok igazán önmagam lenni. Amikor gitározom, akkor kommunikálok.
L. T.: A zenekar számomra az önmegvalósítás egyfajta módja, valamint ennek a legfontosabb része, hogy mindezt a barátaimmal tehetem. A 1st Attemp tulajdonképpen egy család. A legfontosabb dolog az életemben.
Sz. B.: Imádom ezt a zenekart. Itt tudok a legőszintébben létezni. A színpadon tudom igazán kiadni az érzéseimet. A zenekar minden tagja igaz barátom.
– Nemsokára egy új szakasz következik zenekarotok életében, hiszen négyen is elkezditek egyetemi tanulmányaitokat. Hogyan tovább?
J. T. H.: Továbbra sem szeretnénk alábbhagyni a zene iránti szenvedélyünkből. Mindannyian Kolozsvárra megyünk egyetemre, ami nincs óriási távolságra innen. Szinte bármikor haza tudunk jönni próbálni, minden csak szervezés kérdése. Novemberben itthon koncertezünk a Fészek Music Pubban.
J. Sz.: A zenekar hosszú távú célja betörni a magyarországi zenei piacra. A csapat véleménye az, hogy a Magyarországra való kijutás talán sokkal nagyobb fejlődési lehetőséget hozhat. Kint már megvan az a közönség, akik ezt a fajta stílust szeretik. Itthon jóval kevesebben vannak, és nekünk az az érdekünk, hogy minél többet koncertezhessünk és tanulhassunk.
K. N.: Hamarosan megjelenik második videoklipünk is, amelyben lesz szerelem, sivatag és sok más érdekes dolog. Érdemes követni bennünket.
Tagok:
Sztojka Borbála – ének
Kövecsi Norbert – szólógitár
Jánosi Szabolcs – dobok
Lázár Tamás – ritmusgitár
Jason T. Howson – basszusgitár
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819