A székelyföldi lovasközösség számára nem ismeretlen Hamza Viktória neve – legutóbb a Székelyföldi Lovas Ünnepen kápráztatott el bennünket lovaival, Babszival, Szirénnel és Jaffával együtt. A 22 éves komárom-szőnyi lány a lovak szabadon idomítására adta a fejét, amelynek lényege, hogy a lovak minden felszerelés és kényszerítő eszköz nélkül látványos és egyben különleges mutatványokat hajtanak végre. Türelmének és elszántságának köszönhetően saját maga által kiképzett lovaival nagy sikernek örvendett Gyergyószentmiklóson is. Az alábbi interjúban Viktóriát kérdeztük többek között a lovaival való együttműködéséről és a szakma kihívásairól.
– Hogyan került kapcsolatba a lovak szabadidomításával?
– Hat évvel ezelőtt kezdődött kapcsolatom a szabadidomítással, ekkor láttam az interneten egy bemutatót, amelyen Jean Francois Pignon szerepelt a lovaival. Nagyon elbűvölt a látvány, és akkor eldöntöttem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, és e szerint a módszer szerint fogom képezni a lovaimat. A kezdet nagyon nehéz volt, segítséget nem kaptam. Magyarországon akkoriban kevésbé volt elterjedt ez a módszer, és sajnos anyagilag sem engedhettük meg, hogy bárkitől is eltanuljam a szakmát. Nem volt más választás, az interneten fellelhető videók alapján képeztem magamat.
– Mi volt benne a legnagyobb kihívás?
– Nos, a saját temperamentumom, ugyanis én elég hirtelen haragú és türelmetlen ember voltam. A lovak képesek nevelni az embert, megtanítottak rá, hogy gyorsan nem lehet tartós eredményre törni. Talán ez volt a legnehezebb. Ma már sokkal jobban tudom magamat kontrollálni, egyre ritkábban fordul elő, hogy türelmetlen vagyok bizonyos helyzetekben. A lovak megérzik, hogy az ember épp milyen hangulatban van, ezért először saját magunkban kell rendet tenni ahhoz, hogy oda tudjunk állni eléjük. A lovak tiszta lények, gátlásoktól mentesek, nincs bennük rosszindulat. Mindent, amit esetleg negatívumként élünk meg, azt mi vetítjük ki rájuk.
– Mi van akkor, amikor egy edzés alatt nincs sikerélmény? Hogyan kell ezen továbblépni?
– Nem kell arra törekednünk, hogy továbblépjünk. Ilyenkor én arra törekszem, hogy az élmény kellemes legyen a lónak: amikor érzem, hogy nem megy, nem erőltetem, de ez nem azt jelenti, hogy ráhagyom a dolgot. Kitűzök magamnak egy sokkal kisebb célt, és azt próbáljuk elérni. Ha a célt nagyon magasra tűzzük ki, és minden erőnkkel el akarjuk azt érni, akkor nincs esélyünk rá, és ez a lónak sem tesz jót. Az a legfontosabb, hogy mindig jó élménnyel, jó érzéssel fejezzük be a munkát.
– Mit tapasztalt, a lovak milyennek találják az embereket?
– Ragadozó lényeket látnak bennünk, ez teljesen biztos. Minden emberben megérzik, hogy milyen, hogy jó vagy rossz a kisugárzása. A jó emberek közelségét szívesen elviselik.
– Meséljen a lovairól.
– A pályán három különböző fajtájú, életkorú és mentalitású lovat láthatott a közönség. A kis tarka egy ötéves shetlandi kancapóni, a szürke egy nyolcéves welsh félvér kancapóni, a legnagyobb pedig egy ötéves haflingi kanca. Magam képezem őket. A lónak már az elején be kell bizonyítanom, hogy biztonságban van, nem akarom őt bántani. A képzések során ezt folyamatosan megerősítjük, hiszen nem azért vagyok vele, hogy jól érezzem magam, nemcsak kérni, követelni akarok tőle, hanem szeretném, ha együttműködnénk, egy csapat lehetnénk, és így teljes harmóniában tudnánk dolgozni.
– A lovasszakmának nem egy elterjedt ágazata a szabadon idomítás. Miért éppen ezt választotta?
– Voltak korábban problémáim a lovakkal, nem volt teljes az összhang, éreztem, hogy valami hiányzik, de nem tudtam pontosan, hogy mi is az. Aztán rátaláltam erre a módszerre, ami teljesen megváltoztatta az életemet és a lovakkal való együttműködésemet. Nagyon nagy hatással volt rám.
– Hogyan látja jövőjét ebben a szakmában?
– Vannak még lovaim az itt látottakon kívül, így létszámban tudjuk növelni ezt a műsort. Otthon már voltak bemutatóim öt lóval is, de a szállítás eléggé körülményes. Van, mit csiszolni, finomítani a jeleimen.
– Ez a módszer tényleg a beszélgetésnek egy formája?
– Természetesen az, csak nem abban a formában, ahogyan épp mi ketten beszélgetünk. A lovak is használnak hangjeleket, de esetükben 99 százalék a testbeszéd és egyetlenegy százalék a hangjelzés. Én beszélek a lovakhoz, a nevükön szólítom őket, illetve nyugtatás céljával használom a hangomat, de a mutatványokhoz nem kapcsolok hangot, csak és kizárólag a testbeszéd van jelen, illetve a pálca, ami a kezem meghosszabbítását jelenti.
SZABADIDOMÍTÁS
A szabadidomítás az erőszakmentes lókiképzésen alapszik, a megfelelő szintű bizalom és tisztelet kölcsönös kialakulását feltételezi, ám a különböző nehézségű látványos elemek (pl.: spanyollépés, ágaskodás, fekvés, ülés) tanulása és végrehajtása is a foglalkozások részévé válnak. A ló teljes bizalmat és döntési lehetőséget kap, hogy az emberrel marad, végrehajtja a feladatot vagy sem. Ennek megfelelően a bemutatókor a lovakon nincsen semmilyen felszerelés vagy kényszerítő eszköz. Az ember kezében az egyetlen eszköz a kontaktpálca, amely nem fenyítőeszköz, hanem a kommunikációban és a jelek megerősítésében segít.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819