„A bajnokok köztünk járnak”

Hasonló cikkek

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Egy bőröndnyi kíváncsisággal Indiában

május 24, 2017

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Egy állattenyésztő, aki a jelenben él, és a jövőt tervezi

május 6, 2017

Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819

Györgyicze Anna: elértem, amit akartam

április 14, 2017

„Fontos, hogy a székelyek lássák, a bajnokok köztünk járnak” – vallja Fábián Andor fiatal filmrendező, aki önmaga is tanúbizonyságot tett arról, hogy bátorsággal, kitartással és székelyes hozzáállással álmaink megvalósíthatók. Múlt csütörtökön a székelyudvarhelyi moziterem falai közé újra élet költözött egy olyan nagyszerű filmalkotásnak köszönhetően, amely összefonja az amerikai filmek stílusát egyfajta egyedi, székelyekre jellemző eszmeiséggel. A Testszobrászok viadala című film ötletéről, egy kezdő filmrendező első lépéseiről és a felmerülő problémákról beszélgettünk.

– Mióta foglalkozik filmezéssel? Mi vonzotta ebben a szakmában?

– Filmezéssel röviddel az egyetem megkezdése előtt kezdtem foglalkozni, megközelítőleg három évvel ezelőtt. Jelenleg a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) fotóművészet, filmművészet és média szakának harmadéves hallgatója vagyok. Leghamarabb azt tanultam meg az egyetemi évek alatt, hogy a filmkészítés igazi útja a csapatmunka. Sokszor segítettünk egymásnak a vizsgafilmek elkészítésénél, kalákáztunk, cserélgettük a funkciókat. Aki az egyik filmben rendezett, az a másikban gyártásvezetőként segített. A mostani filmben is talán az segített a legtöbbet, hogy megtanultam: a jó filmhez a jó csapat ugyanolyan fontos, mint a jó történet. Azért döntöttem a filmespálya mellett, mert kreatív munkának képzeltem el, és ez be is igazolódott. A filmkészítést egyfajta varázslatként fogom fel, aminek elsődleges feladata elbűvölni a nézőt. Ehhez kell egy jó történet, egy jól kitalált képi világ és zene – ezek mind olyan eszközök, amik hozzájárulnak a varázslat létrejöttéhez.

– Hogyan született a Testszobrászok viadala című, első, már a nagyközönségnek is bemutatott filmje?

– Az ötlet Nagy Hunor testépítő-világbajnok egyik csíkszeredai motivációs előadása után született meg bennem. Az előadás során sok újdonságot hallottam a sport világáról. Ott hallottam először, hogy létezik lábprotézises futóbajnok, aki egyben fotómodell is, valamint azt is, hogy létezik olyan kisember, aki ki tudja ütni Mike Tysont. A legjobban viszont azok a dolgok maradtak meg, amiket Hunor a saját életéből hozott fel példának. Elmesélte, hogy világbajnokként sem volt könnyű beindítani saját edzőtermét, a csíki Powerhuni Gymet; egy időben biztonsági őrként is dolgozott; sokan heccelték, hogy miért kell egy világbajnoknak másodállást vállalnia. Úgy gondoltam, ezek olyan finomságok, amikre fel lehet építeni egy jó filmet. Megkerestem Hunit, és ő mondta, hogy idén Both Ricsi is készül az INBA testépítő-világbajnokságra. Egy múltbéli világbajnok készít fel egy jövőbelit – ez megint olyan helyzet volt, ami filmre kívánkozott. Végül Ricsi is beleegyezett abba, hogy film készüljön róla, így már nem volt más hátra, csak az, hogy nekifogjunk a munkának.

– Milyen koncepció alapján építette fel a filmet? Mi volt a cél?

– A film koncepciója az amerikai stílus ötvözése volt egyfajta székely gondolatisággal. A formát az amerikai filmekből ismert gyorsvágásos, videoklipes történetmeséléssel képzeltem el. A film alapgondolatát pedig az adta, hogy vajon milyen a székelyek és a világ közötti viszony? Hogyan viselkedik egy székely otthon, és hogyan viselkedik a világ színpadán? Ricsi és Huni két igazi székely karakter, a testépítés valójában csak ürügy volt arra, hogy megmutassuk, mit jelent az, amikor világméretűvé válik a székely.

– Hogyan fogadták a szereplők az ötletet? Milyen szinten volt beleszólásuk a munkafolyamatba?

– Igazából mindketten egyből ráharaptak a dologra. Huni azt mondta, ő a tettek embere, ahol tud, segít, hogy elkészüljön a film. Ricsi hasonlóképpen érzett a dologgal kapcsolatban, ráadásul a filmet egy plusz motivációs tényezőnek látta. Úgy érezte, hogy a film felelőssége is tolóerőként hat majd rá a versenyen.

– Milyen nehézségekkel találta szemben magát kezdő filmrendezőként?

– A legnagyobb nehézség az anyagi támogatás megszerzése volt. Filmesként relatív a semmiből tűntem elő, nem volt még olyan filmesprojektem, aminek akkora visszhangja lett volna, hogy a kapcsolati tőke mellett magával hozza az anyagi tőkét is. Legalább harminc helyre elmentem gyalog szponzort keresni, e-mailben több mint százhúsz intézménynek írtam – ebből négytől kaptam pozitív választ. Legelőször a székelyudvarhelyi Hanga üzlet reagált pozitívan, ez hatalmas löketet adott a folytatáshoz. Rögtön utána következett az S.C. Ikos Conf, akik szintén fontosnak találták, hogy támogassák a filmet. Az általuk adományozott összeget a hangtechnikai utómunkára fordítottuk. A Kabdebó Nyomda vállalta a plakátok ingyenes kinyomtatását, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal pedig rendelkezésünkre bocsátotta a mozitermet a bemutatóhoz. Nagyon hálás vagyok mindannyiuknak, mert az ő segítségük nélkül lehetetlen lett volna aprólékosan, komolyan kidolgozni az egész projektet.

– Mit gondol, mennyire sikerült „eladni” a filmet? Mennyire volt befogadható a nézők számára?

– Úgy érzem, sikerült befogadhatóvá tenni a filmet. A kezdetektől fogva fontosnak tartottam azt, hogy fiatalos szemléletmóddal álljak a témához. Elsődlegesen nem azt tartottam szem előtt, hogy alkotóként mit akarok mondani, hanem azt, hogy nézőként mit szeretnék látni. Az volt a jó ebben a témában, hogy megmozgatta a témára nyitott embereket és a szkeptikusokat egyaránt. Akik alapból nyitottak voltak a témára, azok azért jöttek el, hogy mélyebben belelássanak a testépítés egészébe, a szkeptikusok figyelmét pedig a téma különlegessége, bizarrsága keltette fel.

– Milyen érzés volt részt venni a vetítésen? Milyen pozitív és negatív kritikák érték?

– A vetítés életem egyik legizgalmasabb és legstresszesebb napja is volt egyben. Úgy érzem, a csapat apait-anyait beleadott a szervezésbe. Az esemény sikeréhez az is hozzájárult, hogy sok helyről kaptunk segítséget. Fazakas Szabolcstól kaptunk egy csúcsminőségű projektort, Demeter Zoltán, a Székelyföldi Regionális Stúdió munkatársa pedig profizmussal vezényelte le a technikai részt. Magyari Tekla hasonlóan profin konferálta fel a filmet, és moderálta az utána következő beszélgetést. Ő, mondhatni, az ellentáborból érkezett, nem kenyere a testépítés, de pont ez adta a dolog izgalmát és feszültségét. Kívülállóként a legérdekesebb nézőpontokat ragadta ki a filmmel kapcsolatban. Kellemes meglepetés volt, hogy ennyien érdeklődtek a film iránt. A kezdetektől fogva bíztam benne, hogy így lesz. Ott voltam a moziban akkor is, amikor Jakab Ervin A Nagyküküllő útja című filmjét mutatták be. Jólesett látni, hogy akkor is telt ház volt a moziban. Jóleső érzés tudni, hogy a film egy olyan kapcsolatteremtő eszköz, amivel még meg lehet szólítani az embereket.

A filmet ért kritikákból is fontos dolgot tanultam meg. Az indokolatlan kritikák általában körön belülről érkeztek. Nem azok kifogásolták a filmet, akik egyáltalán nem értenek a testépítéshez, hanem azok, akik maguk is foglalkoztak vagy foglalkoznak vele. Néha azt éreztem, vannak, akik irigyelik Ricsi eredményét. Hála istennek ebből volt kevesebb, rengeteg gratulációt és biztatást is kaptunk testépítőktől és kívülálló emberektől egyaránt.

– Melyek a jövőbeli tervek a filmmel kapcsolatban? Milyen más filmeket várhatunk Öntől?

– A film utóéletét még nem egyeztettem le teljesen a csapattal. Az én elképzelésem az, hogy minél több emberhez eljuttatjuk a filmet. Közönségközpontú utóéletet szánnék neki. A legfontosabb az, hogy Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában is legyenek még vetítések. Fontos, hogy a székelyek lássák, a bajnokok köztünk járnak. Ez motivációt jelenthet a székely fiatalok számára. A következő filmterv még nincs papíron leszögezve, de Hadnagy Feró barátommal a katolikus temetővel kezdtünk behatóbban foglalkozni. A katolikus temető nem egy szokványos temető: sokan használják átjáróházként a Csereháttól a város irányába és fordítva, mások pedig a lelki békét keresik ott. Egy-két ijesztő legendát is lehet hallani a helyről. Még nem állt össze a fejünkben a kép, de már dolgozunk az ötleten.

Nagy Hunorral készült írásunkat itt olvashatják; a Both Richárddal készült interjúnkat pedig itt érik el.

FÁBIÁN ANDOR

„Tedd, vagy ne tedd! De ne próbáld!” (Star Wars)

1994. április 19-én született Székelyudvarhelyen.

Testszobrászok viadala stáblista

Rendező: Fábián Andor

Operatőr: Farkas Antal

Producer: Fábián Kornélia

Rendezőasszisztens: Csiszér Zsolt

Hangmérnök: Csiszér Zsolt

Hangmérnök: Csizmadia Attila

Plakátfotó: Józsa Levente

Plakátszerkesztés: Zavacki Krisztián