Hasonló cikkek
Gyerekkorában játékokat készített, majd hordható játékokra, színes, vidám teremtményekre váltott. Both Ritával a csíkszeredai Wild to Wear márka alkotójával egy húsvéti kézművesvásáron beszélgettünk.
– Mióta kezdtél ezzel foglalkozni?
– Nemrég gondoltam végig, hogy vannak olyan modellek, amelyek már ötévesek, de gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza, még iskoláskoromra. Arra tisztán emlékszem, hogy gimnáziumban már volt olyan alkalom, hogy egy barátnőmmel vásárt szerveztünk az iskola egyik lépcsőjén, a szünetekben árultuk az előző éjszaka elkészített tárgyakat.
A varrás pedig a játékkészítéssel kezdődött nálam, szintén középiskolás koromban. Ekkor nagyon sok játékot készítettem textilből, filcből és ezekhez hasonló anyagokból. Egyetem után volt egy elég monoton tévés munkám (híradót vágtam), így kreativitásomat délután, a játékkészítésben éltem ki.
– Mi a civil szakmád?
– Matematika–informatika szakon érettségiztem Csíkszeredában, majd az egyetemet Kolozsváron végeztem a Sapientián. Operatőr vagyok, azt is nagyon szeretem csinálni, fontos része a vizualitás az életemnek, de az utóbbi öt évben a bálnagyártás került előtérbe. Előfordul, hogy kitalálok egy képet vagy azt, hogy hova képzelem el a modellt. A helyszíneken mindig sokat gondolkodom, ahogy azon is, hogyan fogom lefotózni a modellt, milyen környezetben, milyen ruha lesz rajta. Általában én fotózok, kivéve, amikor nem sikerül modellt találnom, akkor a férjem készíti a fotókat, és én vagyok a modell.
Olykor egy-egy helyszínhez találok ki egy táskát. Legutóbb, amikor hátizsák-kollekciót terveztem, eldöntöttem, hogy a Szent Anna-tónál akarom azokat lefotózni. Az anyagválasztás, tervezés már korábban megvolt, de a jövendőbeli kép befolyásolta a végső darabokat. Van egy origamiművész Angliában, aki origamimaszkokat készít. Nagyon geometrikus figurák ezek. Tőle rendeltem rókamaszkokat, és a fotózáson a fiú és a lány modell egy-egy ilyen maszkot viselt.
– Honnan jöttek a bálnák?
– A bálnák a testvérem agyából pattantak ki. Egyszer egy nyaraláson üldögéltünk, ő pedig a szórakoztatásunkra bálnákat rajzolt mindenféle vicces ruhában és vicces pozícióban. Ezt követően a születésnapjára készítettem egy bálnás laptoptáskát.
– Ez hasonló volt a mostani modelljeidhez?
– Igen, nagyon hasonlított a mostanában is készülő laptophuzataimhoz. Nálam fontos motívum az, hogy ajándékba készülnek az adott darabok. Most is gyakran előfordul, hogy kitalálok embereknek dolgokat, elképzelem, hogy minek örülnének. És ez egy idő után fontosabb lett, mint az akkori munkám. Akkor még kicsik voltak az unokatestvéreim, nekik is rengeteg játékot készítettem.
– Később jöttek a rókák, mint a bálnák?
– Egy kicsivel talán újabbak a rókák, mint a bálnák, de nem sokkal. Körülbelül fél év eltéréssel készült el az első róka-telefontartó az első bálnához képest. Aztán jött sorban a táska és a hátizsák is. A hátizsák-kollekció elég új: meg kellett találjam a megfelelő anyagot, ami strapabíró és elég kényelmes is.
– Hogyan lettek a játékokból a táskák?
– Már akkor is, amikor ezt a rengeteg a rengeteg játékot készítettem, gondolkoztam azon, hogy mi lehet az a tárgy, ami nagyon hasonlít egy játékhoz, és nagyjából azt jelenti az emberek számára, amit egy játék – viheted magaddal, felvidít, játékos –, de használható a mindennapokban is. Egy bizonyos kor után az ember nem szokott játékokat hurcolni magával, én pedig a nagy gyerekeknek is szerettem volna készíteni valamit. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha az a valami épp táska lenne.
– Milyen anyagokkal dolgozol?
– Általában pamutvászonnal, különböző textilekkel és bőrökkel. Amikor megtaláltam ezeket a színes bőröket, nagyon megtetszettek nekem. Mindig maradékbőrökkel dolgozom, tehát nem az a helyzet, hogy én egy állatból egy másik állatot szeretnék készíteni. A különböző gyáraknál megmaradt bőröket vásárolom meg, és azokkal dolgozom. Sok a sérült bőr is köztük, de a jó részüket fel tudom használni. Általában nem tudok válogatni, azt veszem meg, amit találok.
– Romániából szerzed be az anyagaidat?
– A bőröket igen, de az itteni gyárak is külföldi bőrökkel dolgoznak. A textileket meg mindenhonnan rendelem, főként külföldi oldalakról. Általában célirányosan, mindig kisebb darabokat szerzek be, hogy ne ismétlődjenek a minták, és természetesen az áruk miatt sem tudok métereket vásárolni belőlük. Tematikusan szoktam válogatni vagy aszerint, hogy az adott ember egyéniségéhez szerintem mi találna. Többféle anyagom van: kislányos, fiús, sportos, nyári, iskolás, hegymászós és még sorolhatnám. Most találtam vízálló mintás anyagokat, szóval nemsokára valóra válik egy nagy álmom: jövő hónaptól fotóstáskát készítek majd.
– Hogyan áll össze egy darab, hogyan készíted el őket?
– Egy új szabásmintánál általában lerajzolom a terveket, majd kipróbálom, hogy működik-e, de a prototípus utólag mindig változik. A legújabbak az oldaltáskák meg a textil-bőr kombinálásával készült hátizsákok, illetve a pelenkázótáskák. Egy barátnőmnek gyereke született, én ekkor hallottam először a pelenkázótáskáról, amit teletömnek pelenkákkal, van benne pelenkázómatrac és más hasznos dolgok. Ő mondta, hogy szüksége lenne egy ilyenre, úgyhogy elkészítettem az első táskát, meg egy hordozható pelenkázómatracot is hozzá.
Egy pénztárca vagy táska elkészítésének alapja a színek kiválasztása. A bőröknél nem tudok bármit rendelni, abból válogatok, ami éppen van, ezért azokhoz válogatom a többi anyagot. A pénztárcák esetében mindig valamilyen tematika mentén dolgozom, most például van egy vonatos témám. Mindent én találok ki, van olyan, amit rendelésre készítettem, és nagyon népszerű lett.
Egy munkanap alatt körülbelül másfél pénztárcát tudok elkészíteni, egyet teljesen befejezek, egyet pedig előkészítek a másnapi munkához.
– Hogyan képzeljük el műhelyedet?
– Tele van rengeteg anyaggal. Nem olyan szép, mint amilyennek szeretném, de lassacskán szépítgetem. Tavaly november óta van műhelyem, azelőtt otthon dolgoztam, a nappali felét bitoroltam a műhely számára.
– Mikor indult el a Wild to Wear márka, tudatosan építed?
– Megközelítőleg négy éve indult, igyekeztem az elejétől tudatosan csinálni, a logón és a fonton például sokat gondolkoztam. A részleteknél is (címkénél vagy névjegykártyánál) is odafigyeltem arra, hogy egyediek legyenek. A férjem animációkat készít, szóval van érzéke ehhez, úgyhogy ő is besegített.
– Úgy tűnik, hogy elbújsz a márkád mögé. Igazam van?
– Mivel kezdetben két eléggé különböző dologgal – média és bálnagyár – foglalkoztam, igyekeztem őket különválasztani. Az elején ez egy tudatos rejtőzködés volt, mert a munkámhoz képest ez csak hobbi volt, és ekkor talán még nem is vállaltam fel teljesen. Ez mára teljesen megváltozott, de még mindig nem tolom előtérbe magam.
– Hol és kiknek értékesíted termékeidet?
– Nagyon sok az internetes rendelésem, de a vásárokon látom igazán, hogy kik vásárolják lényeimet. Főleg a saját korosztályomat érem el, alkotásaimat a fiatal felnőttek szeretik a legjobban. Meglepően sok rendelésem van Csíkszeredából és környékéről, de a világ minden részére küldtem már valamit. Feltettem egy térképet a nappalinkba, ezen szeretném megjelölni azt, hogy hová küldtem már bálnát.
– Gyakran veszel részt vásárokon?
– Ha a teljes évet nézzük, akkor kevés vásáron veszek részt, de a legutóbbi karácsonyi időszakban három vásáron is voltam (Bécsben, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön), ami szerintem elég sok. A barátaim elég szétszóródva élnek az országban, ezért általában olyan helyen vásározok, ahol össze tudom kötni a munkát a velük való találkozással, szórakozással.
– Látsz-e különbséget egy külföldi (Bécs, Budapest) és egy székelyföldi vásár között?
– Mindenhol vannak olyan emberek, akik lelkesek és vásárolnak, és mindenhol előfordul az is, hogy értetlenkednek a bálnáim láttán. Viszont minden vásár más, mindenhol más a népszerű, más tetszik az embereknek. Azt pedig, hogy mennyire lesz jó egy vásár, mennyire éri meg részt venni rajta, azt nem lehet kiszámítani. Az a tapasztalatom, hogy nincs különbség a külföldi és a székelyföldi vásárok között, lehet, hogy a külföldieknek több pénzük van, de ott sem úgy van, ahogy elképzelnénk, külföldön sem szórják a pénzt, ott is gyakran gyűjtenek egy-egy kézművesdarabra.
BOTH RITA
1986-ban született Csíkszeredában.
2004-ben érettségizett a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban, matematika–informatika szakon.
2008-ban diplomázott Kolozsváron, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) filmművészet, fotóművészet, média szakán.
2010-ben mesterizett fotó-videó szakon, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen.
2008-ban készítette el az első bálnatáskát.
2010 óta Wild to Wear márkanév alatt készíti alkotásait.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819