Hasonló cikkek
Bár mindenki életében lehetnek kilátástalan időszakok, mégis nehezen tudjuk elképzelni, mi vezethet odáig, hogy valaki hajléktalanná váljon. Mihez tud kezdeni, kihez tud segítségért fordulni egy otthon nélkül maradt, bajba jutott ember? Az Albert Schweitzer Alapítvány székelyudvarhelyi küldötteivel, Kosztolányi Annával és Farkas Rékával a hajléktalanszálló működéséről, tevékenységeiről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
– Melyek az alapítvány célkitűzései? Hogyan tudnak hozzájárulni a hajléktalan személyek életminőségének javításához?
K. A.: Az Albert Schweitzer Alapítvány 1996 óta működik, egészen 2013 májusáig azonban egészségügyi területen tevékenykedett. Az alapítvány három és fél éve vette át a székelyudvarhelyi polgármesteri hivataltól a 11 férőhelyes éjszakai hajléktalanszálló működtetését, amely már 1999-ben megnyitotta kapuit. A szálló elindításakor csak férfiak jelentkeztek hozzánk, ma három nő és kilenc férfi hajléktalan személy szerepel a rendszerben.
F. R.: Ahogyan az a számokból is látszik, sajnos nem rendelkezünk elegendő kapacitással. Jelenleg is van még két olyan személy, aki segítségért fordult hozzánk, és ha ágyat nem is, de matracot fel tudunk ajánlani nekik. A szálló két szobából álló helyisége túl kevésnek bizonyul ahhoz, hogy mindenki igényeinek megfeleljen, aki hozzánk fordul.
K. A.: A hajléktalan személyek délután öt órától másnap reggel kilenc óráig tartózkodhatnak a szálláson. Vacsorát biztosítunk számukra, amelyet közös ebédlőben fogyaszthatnak el. A ferencesek templomának apácái rendszeresen ételt készítenek számukra. Hétvégén és ünnepnapokon az alapítvány oldja meg az étkeztetésüket. Ezenkívül tisztálkodási alapcsomagot, tiszta ruhát kapnak a lakók. Fürdési, mosási lehetőséget is biztosítunk, sőt a szálló rendszabályzata szerint kötelező ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása.
– Elmondásuk alapján a hatvan év feletti korosztály van hangsúlyosan jelen a szálló életében. Milyen történetekkel érkeznek önökhöz az emberek? Egyáltalán hogyan válik valakiből hajléktalan?
F. R.: Sokféle történetet hallottunk és tapasztaltunk az évek során. Van, aki válás következményeként került utcára, mások a lakásmaffia áldozatai lettek. Olyanok is vannak, akik önhibájukon kívül kerültek börtönbe, és mikor kiszabadultak, nem volt hová menniük; a munkanélküliség is sokakat sodort a szakadék szélére.
– Milyen szabályai vannak a hajléktalanszállónak? Hogyan történik egy újonnan érkező személy befogadása?
K. A.: Az egyik legfontosabb szabály, hogy ittas állapotban senkit nem engednek be a szállásra. A másik lényeges dolog a tisztálkodás, a ruháik tisztán tartása. Mindezekhez eszközöket biztosítunk, a szappantól a borotvahabig mindent.
F. R.: Ha valaki először érkezik hozzánk, tüdő- és vérvizsgálatra küldjük őt, hiszen egy ilyen kis, zárt közösségben nagyon fontos, hogy semmilyen fertőző betegséget ne engedjünk elterjedni. Ezután következik a folyamat adminisztrációs része. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a hajléktalanszállót a székelyudvarhelyi önkormányzat tartja fenn udvarhelyi illetőségű rászorulók számára. Ha az illetőnek hiányoznak a személyes iratai, akkor igyekszünk ezeket pótolni, valamint ismertetjük vele a házirendet, a szabályokat, amelyeket el kell fogadnia, és erről nyilatkozatot kell aláírnia.
Amennyiben valaki nem tartja be a szálló házirendjét, többszörös figyelmeztetés után eltanácsoljuk, és többé nem veheti igénybe az általunk nyújtott lehetőséget.
– A szállás és étkezés biztosítása mellett milyen más tevékenységekkel segítik a rászorulókat?
K. A.: Igyekszünk olyan tevékenységeket kitalálni, amelyek segítik kizökkenteni őket a mindennapokból. Nagyon nehéz sikerélményt megélnünk, hiszen nagyon kevés az esély arra, hogy valakit integrálni tudjunk a munkaerőpiacra ebből a korosztályból. Éppen ezért igyekszünk odafigyelni arra, hogy ne csak fizikai szinten segítsük őket, hanem lelkiekben is gyarapodhassanak, vagy csak egyszerűen elmondhassák a gondjaikat. Ezek az emberek ránk vannak utalva, még ha sok esetben ezt ők nem így látják.
Az udvarhelyi hivatalnak köszönhetően heti rendszerességgel lehetőségünk van különböző konzultációkat tartani, ahol mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok vagy szociális munkások tartanak csoportos foglalkozásokat, beszélgetéseket. Csoportfoglalkozást tartott nálunk Asztalos Lehel szociálpszichológus, Sinka Arnold, Tófalvi Beáta pszichoterapeuta és Telman Enikő tréner, szociális és mentálhigiénés szakember is.
F. R.: Igyekszünk olyan pályázatokra is jelentkezni, amelyekkel további dolgokkal tudjuk támogatni a szálló lakóit. Elindulásunk óta minden évben megszervezzük a jótékonysági fotópályázatot, amelyre a fotósok a megadott tematika szerint elküldhetik munkáikat. A szakmai zsűri kiválaszt húsz fotót, ezekből kiállítást szervezünk, az alkotásokat pedig bárki megvásárolhatja. A befolyó összegből alapgyógyszereket vásárolunk a lakók számára. A szálló lakói közül sokan szociális segélyt vagy nyugdíjt kapnak, de nagyon kis összegekről beszélünk, ezért szükség van arra, hogy gyógyszerekkel is segítsük őket. Krónikus betegeink számára sajnos nem tudjuk vállalni a teljes gyógyszerkészlet megvásárlását, de igyekszünk minden lakónak lehetőséget biztosítani arra, hogy egészségügyi ellátásban legyen része.
2015-ben először szerveztünk tartósélelmiszer-gyűjtést a Merkúr áruházlánccal közösen. Ez a gyűjtés nagyon sikeresen zárult, éppen ezért idén szeretnénk újra megszervezni.
– Ha munka szempontjából nehéz is integrálni ezeket a személyeket, mégis milyen módja van annak, hogy befogadja őket a társadalom?
F. R.: Sok rendezvényen megjelenünk, és magunkkal visszük a szálló lakóit is, éppen azért, hogy az emberek is megszokják a jelenlétüket, és a hajléktalanok is újra visszaszokjanak az emberek közé. El szoktunk látogatni a Míves Emberek Sokadalmára, különböző főzőversenyekre járunk. Három éve például A legnagyobb mennyiségű töltött káposzta egy edényben elnevezésű verseny Guiness-rekord felállításában is részt vállaltunk.
K. A.: A szállóban minden nagyobb ünnepet közösen megtartunk. Együtt farsangozunk, mikulásozunk és karácsonyozunk. Megtartjuk a születésnapokat. Minden évben másfél napos kirándulást is szervezünk, ahol játszunk, karaokézunk, filmeket nézünk. Ezeken a rendezvényeken mindig nagyon jól érzik magukat a lakók. Különböző játékokkal, tombolákkal és ajándékokkal kedveskedünk nekik. Volt példa arra is, hogy az udvarhelyi színház felajánlásának köszönhetően közösen néztünk meg egy színházi darabot.
Ezenkívül olyan tevékenységeket is kitalálunk számukra, amelyek segítenek abban, hogy hasznosnak érezzék magukat. Ilyen volt például a kéztörlőszövés, amelynek eredményeként rengeteg anyag készült, már csak a támogatókat várjuk, akik hasznát vennék a kézzel szőtt kéztörlőknek, és cserébe bármilyen módon segíteni tudnák munkánkat.
– Az alapítvány tevékenységeihez a kézműves-gyermektáborok szervezése is hozzákapcsolódik. Meséljenek ezekről a táborokról.
F. R.: Idén szerveztük meg első hagyományőrző táborunkat öt-tíz éves gyerekeknek Nyikómalomfalván. Ebben a táborban különböző kézműves-tevékenységeket tanulhattak meg a gyerekek, például bútorfestést vagy nemezelést. Számunkra igazi feltöltődés gyermeknevetést hallani, hiszen bár nagyon fontos számunkra a hajléktalan emberekkel való munka, de ugyanakkor egy nagyon nehéz és kevés sikerélményt adó feladat.
– Mi a legnehezebb az önök munkájában?
F. R.: Bár mindannyian megtanultuk, hogy érzelmileg nem szabad kötődni a rászorulókhoz, és nem családtagjaink, nem lakunk egy helyen, mégis nagyon megvisel, ha elveszítünk valakit.
K. A.: Ezek az emberek, ahogy életükben is egyedül vannak, úgy halálukban is. Sokszor pap nélkül, családtagok nélkül halnak meg, csak mi vagyunk ott, akik eltemetettjük.
– Mit tapasztaltak az elmúlt évek során, mennyire fordulnak segítőkészen önök felé a város lakói? Hogyan tud segíteni az alapítványnak az, aki tenni szeretne a hajléktalanokért?
K. A.: Év közben is szoktunk felajánlásokat és támogatásokat kapni, de az adventi, karácsonyi időszak a legmeghatározóbb. A Katolikus Nőszövetségtől minden évben Mikulás-csomagokat szoktunk kapni, ezenkívül – szintén felajánlásból – minden évben karácsonyfát díszítünk a szállóban, ajándékcsomagokat készítünk a lakóknak, és karácsonyi menüvel kedveskedünk nekik. A szálló lakóihoz alkalmanként fodrásznő és fogorvos is jár, akik készséggel elvállalták, hogy besegítenek munkánkba.
F. R.: A jövőben szeretnénk egy szociális fektetőt létrehozni, amelynek elindításához támogatókra van szükségünk. Ennek a projektnek az lenne a célja, hogy a magukra hagyott, idős, magatehetetlen személyek számára olyan helyet biztosítsunk, ahol huszonnégy órás felügyelettel tudnák gondjukat viselni, hiszen a gondoskodást soha nem szabad abbahagyni.
Amennyiben szeretné segíteni az Albert Schweitzer Alapítvány munkáját, anyagi támogatást a következő bankszámlaszámra utalhat:
IBAN: RO02RNCB0156016330770003
BCR Odorheiu Secuiesc
FUNDAŢIA ALBERT SCHWEITZER DIN ROMÂNIA
Bárcsak nagyobb figyelmet és nagyobb viszhangot kapnának a hasonló kezdeményezések. Valószínű, hogy úgy könnyebb lenne további támogatásokhoz is jutni.
Egy magyarországi példa: a hajléktalanok olcsó kompakt kamerákkal készített fotóiból naptár születik, amit ugyancsak ők értékesítenek. Igen nagy sikerrel. A bevételeket szállókra, étkezésekre fordítják…