Főoldal / Színes / A hangszerzetes, aki fényt hagyott Csíkszeredában

A hangszerzetes, aki fényt hagyott Csíkszeredában

Jeszenszky István és barátai, Tóth Eszter (Naptengeri) és Pablo Arellano zeneszerző nem mindennapi dologra vállalkoztak, amikor eldöntötték, zúzmarás városunkba is elhozzák fénykoncertjüket. A múlt szombati varázslatot követő napokban a hangok mellett a szavak is megszülettek, így hát Istvánnal gyermekkoráról, az Indiában töltött időszakról, a szívben, a jelenben való időzés és a tudatosság fontosságáról beszélgettünk.

 

– Jeszenszky Istvánról az Indiában töltött éveket megelőzően nem sokat tudunk. Milyen gyermekkorod volt?

– Vas megyében és az Alföldön nevelkedtem, szinte párhuzamosan, mert az egyik szülőm alföldi volt, a másik pedig őrségi, Vas megyei. Mind a két nagyszülőpárom állatokat tartott, volt tehenünk, csirkénk, malacunk, és az iskolaszünet alatt mindig az volt a dolgom, hogy őrizgessem őket. Kivittem a tehenet a mezőre, sőt nagypapával megtanultam fejni is, és amit tudtam, elvégeztem a gazdaságban. Énekelni tanultam tőlük, nagyanyámtól, nagyapámtól eltanultam a régi szép magyar dalokat, amit a természettől kaptak. Édesanyámtól is ugyanezt örököltem, ő népdalénekesként pici gyerekkorom óta örömet szerzett nekem szépséges dalaival.

Nem szerettem az iskolát, mert azt láttam, hogy szeretetlenül és örömtelenül tanítanak, ehelyett inkább a zenei mestereket kerestem, vagy ők kerestek meg engem, úgyhogy korán, hatodik-hetedikes koromban megtanultam citerázni, kísérni magamat a népdalaimmal. Aztán 15 éves koromban édesanyám részletre megvette nekem az első cremona gitáromat, és azon kezdtem el játszani. Tinédzserkorom azzal telt, hogy a citerám után nagyon mélyen beleszerelmesedtem a gitáromba, és megtanultam az összes abban az időben énekelt beatdalt, emellett saját dalokat is írtam.

A zene mellett nagyon szerettem a sportot is, fociztam, kosaraztam, atlétizáltam, hiszen az éneklés mellett az is nagyon fontos volt nekem, hogy a természetben mozogjak, ott legyek a testemben. A többi nem érdekelt, nem érdekeltek az iskoláim, hogy mit végzek, hogy le kell-e érettségizni vagy sem, a ballagásomra sem mentem el – de ha valami zenével kapcsolatos dologról volt szó, akkor mindig ott voltam az első sorban. Mindig szabadságban éltem, és ezt a szüleimnek és a nagyszüleimnek köszönhetem, akik ilyen szabadon neveltek fel.

istvansky5

– Miért épp Indiát választottad következő állomásodul? Hogyan találkoztál a mestereddel?

– India választott engem. 22 éves lehetettem, amikor az egyik barátomtól kaptam ajándékba egy indiai hangszert, a sarodot, ami a gitár és a citera ötvözete. No, egy évig állt a sarokban, aztán elkezdtem rajta játszani, és elmentem egy kurzusra is a bázeli zeneakadémiára. Ott ismerkedtem meg Ali Akbar Khannal, aki Delhibe irányított, hogy ott majd találkozunk, és bemutat egy másik mesternek, akitől tanulhatok. Három hónap alatt körbeutaztam Indiát, nagyon sok mestert meglátogattam, aztán fogtam magam, és elmentem Ali Akbar Khan koncertjére, aztán a koncert után az öltözőbe, és mondtam, hogy én vagyok István, Magyarországról jöttem, és szeretnék hangszert tanulni. Emlékezett rám, és be is mutatott édesapja egyik tanítványának, Sharan Raninak, egy hatvanegynéhány éves hölgynek, India egyik leghíresebb sarodmesternőjének (ő volt az első nő, aki ezen a hangszeren játszott),  aki azt mondta, hogy jöjjek el másnap újra. Másnap meghallgatott, énekeltem, zenéltem neki, ő pedig azt felelte: itt maradsz tíz évig, és gyakorolsz. Hát így maradtam tizenöt évig Indiában, reggeltől estig gyakoroltam a sok szép indiai zenét.

istvansky12

– És azóta keresztül-kasul járod a világot…

– Indiából visszajöttem Magyarországra, és jártam a világot mindenfelé, amerre hívtak. A hangszeres játék után az éneklés mellett döntöttem, a tibeti, mongol, altáji, magyar, iráni, perzsa, hindu és észak-indiai stílusokat ötvözve megszületett egy csodálatos harmónia, egy olyan stílus, ami teljesen sajátos. Megjött az a belső hang, amivel ég és föld között az isteni üzeneteket közvetíthetem. Azt éneklem, amit egy meditáció során érzek, és ez egy varázslat.

Nagy-nagy örömmel átölelem a diófát, kinn vagyok a természetben a rózsáimmal, és abban a pillanatban megénekelem mindazt az energiát, amit a virágoktól, a fáktól kapok. Közvetítem azt a szépséget, ami a természetben van, és azt a csodálatot, ami a szívben lakozik. Ehhez nem kell elmenni messzi világokba, elég, ha felfedezed magadat, a csendet, a hangodat, a művészetedet. Isten tökéletes tehetséget és ezzel együtt hatalmas gazdagságot adott neked. A gazdagság nem kívül van, hanem mélyen a szívedben, és ha erre rádöbbensz, akkor nem mész el otthonról, nem mész el a szívedből, ott időzöl, amikor csak teheted.

– Úgy érzem, minden tanításod tulajdonképpen három dolgon alapszik: élni és élni hagyni; elcsendesíteni az elmét, és a jelenben lenni; mindent a szíveden keresztül szemlélni. Hogyan érhető el ez az állapotot?

– Gyakorlással. Azt mondják, hogy ez a tudatosság tudatosságának a tudatossága, amit úgy érsz el, hogy gyakorolsz. Hogy mit? A csendet. Ülsz egy helyben, és élvezed a csendet. Először ülj csendben egy percig, aztán öt percig, majd tíz percig, fél óráig, ölelj át egy fát, ami lassan elkezd veled beszélgetni, elmondja neked saját történetét, és segít, hogy újra visszatalálj a természethez. Amikor gyakorolsz, akkor Istennel beszélgetsz, imádkozol, kinyílik a szíved. Mondd el naponta a szent mantrákat, „Vagyok, aki vagyok”, „Sugárzóan egészséges vagyok és fiatal”, és egyszercsak az elme megáll.

Minden illúzió az egész világon, csak az a gyönyörűséges pillanat igaz és őszinte, amit együtt töltünk, mert a jelenben történik. És a pillanat a legegyszerűbb tiszta dolog, ami létezik, hogy itt ülünk, nézek a szemedbe, és nézel a szemembe, itt vagyunk együtt a szépségben, és amikor éneklünk, akkor ugyanez történik, a jelenben vagyunk. Gyere vissza a jelenbe, és légy boldog! Gyere vissza a jelenbe, és élvezd a pillanatot! Gyere vissza a jelenbe, és virágozzál! Virágozzál minden ember szívében, minden leány méhében, minden gyermek fényében. És mi az a virágzás? A jelen. A tudatosság. A csillogás. Hogy átéled a lélek-jelen-létet – milyen szép magyar szó.

istvansky9

– Azt vallod, ha valamit nem értünk, ha valaki azt mondja, hogy erre vagy arra nem vagyunk képesek, akkor azt az információt elraktározzuk a fájdalomtestünkbe. Hogyan tudunk megszabadulni ezektől a gócpontoktól, és a múltat megbocsátva a saját utunk felé fordulni?

– Ilyenkor visszamegyünk a múltba, de csak azért, hogy megköszönjük a tanítást. Megbocsátjuk az illetőnek, hogy tudatlanul a félelméből tanított. Ha valaki örömből, szeretetből tanít, az nem bánt, nem okoz félelmet, fájdalmat. A jelenben öröm, örökkévalóság, boldogság van, nincs tér, nincs idő. A megbocsátással elengedsz, és ha visszajönne ugyanaz a dolog, akkor már tudod, hogy nem a tiéd, nincs dolgod vele, mert a múltból jön. Ilyenkor fülön kell csípni az elmét, és azt mondani, igen, látom, de a jelenben vagyok, már nem érint meg, nincs dolgom vele. És ha kikapcsolod az elmét, akkor megszűnik az ítélkezés, a fájdalom, vége a megszokott játszóháznak, a gondolatoknak, a beidegződéseknek.

istvansky1o

– Elmondásod alapján mindenki csodálatos hanggal rendelkezik, csak az énekel hamisan, aki nem őszinte magához. Mit mondanál annak, aki ebben kérné a segítségedet?

– Azt mondanám, hogy gyakoroljon. Aki például nem akar kimenni a házból, az énekelje magának azt, hogy „Csigabiga, gyere ki, ég a házad ideki”.

Őszintének lenni annyi, mint megbocsátani azt a hazugságsorozatot, amit hét generáció óta cipelsz magaddal. Bármikor eldöntheted, hogy a mai naptól kezdve őszinte leszel magadhoz. Lehet, hogy csak egy hétig bírod, de egyre többször tudod majd elcsípni az elmét, aki mindig ki akar bújni, át akar vágni, és egy idő után már természetes lesz ez az állapot. Mindig megmondod, amit gondolsz, és vállalod a tetteid, szavaid következményeit. A tettem, a hangom a holnapom.

Kerüld az erőszakot, becsülj minden lelket, aki leszületett veled, mert felelősséggel tartozol mindenkiért. És egy idő után a gyakorlásból megszületik a csoda.

istvansky2

– Szombati fénykoncerteden azt mondtad, Csíkszeredában azért van ilyen nagy köd, mert sok a negatív gondolat. Te hogy érezted itt magad?

– Amikor megérkeztem, hatalmas köd fogadott, mindenhol máshol 14-15 fok volt, itt pedig jégvirágos világ. Szobámba lépvén leültem imádkozni: szeretnék holnap egy napocskát; szeretném, ha kicsit jobb idő lenne; bocsáss meg napocska ennek a népnek, ezeknek az embereknek, biztosan sokkal több gondot fordítanak azokra a dolgokra, amik nem szívből jönnek, hanem az elméből.

Úgy érzem, hogy az a kétszáz ember, aki eljött a koncertünkre, nagyon átalakult, végigsírta, végigénekelte a három órát, nem is akart hazamenni. Közösen élveztük azt a jelent, amit létrehoztunk. Itt van a tudatosság helye, és csak annyi kell hozzá, hogy menjünk ki a csigaházunkból, fedezzük fel a csillagos eget, tiszteljük a természet anyaságát, és becsüljük meg azt a keveset, amink van…

 

U. i. Kedves István, egy hét sem telt el a koncert óta, és Csíkszeredában süt a nap.

 


istvansky11Jeszenszky István legközelebb december 20-án, Budapesten lép fel a Fény ünnepén.

Több információ az eseményről itt érhető el.

Jeszenszky István (István Sky) Facebook-oldalát itt találod.

 


Vélemények a koncertről:

“Néhány esztendeje Székelyudvarhelyen hallottam először Jeszenszky Istvánt énekelni, zenélni. Megérintett varázslatos hangja, zenéjének tisztasága, őszinte egyszerűsége. István személyiségéből árad az együttérzés, az alázat, a szolgálat. Azóta is sokat hallgatom… A Fénykoncerten az énekhang, a zene simogatott, megtisztított, békességgel, nyugalommal töltötte el testem, lelkem, szellemem. A művészek összehangolt zenéje beragyogta az előadótermet és a velük együtt éneklő közönség lelkét is. Úgy éreztem, hogy mindnyájunk szíve együtt dobbant a Szeretet ritmusára. Esténként szívesen hallgatom újra és újra, s álmom is nyugodtabb…Köszönöm, hogy együtt voltunk, vagyunk a JELenLÉTben.” – Magda

“Eléggé magam alatt voltam a koncert előtti néhány hétben; Istvánt és munkásságát régóta ismerem, már első alkalommal, amikor meghallottam a zenéjét, a hangját, felszabadító boldogságérzet töltött el, ezért nagyon vártam a koncert estéjét. Többet kaptam, mint amire számítottam. A dalok végén elhangzott mondatok mindenike egy-egy aktuális nehézségemet hozta fel a sötétségeimből, és megvilágosodtak élethelyzetek tanításai általuk. Végig sírtam.” – Renáta

“Hallottam a koncertről, de mivel nem tudtam, ki az a Jeszenszky István, hát rákerestem Youtube-on. A képernyőn keresztül nem voltak rám nagy hatással a dalai, valami mégis azt súgta, el kell mennem a koncertre. Alapvetően szkeptikus alkat vagyok, de amikor ott ültem, leírhatatlan élményekben volt részem, lenyűgöző hangok töltötték be a teret, addig számomra is ismeretlen érzésekkel találkoztam, és még attól sem jöttem zavarba, hogy meg kellett fognom a mellettem ülő férfi kezét. Azt hiszem, ott, akkor átöleltem volna az egész világot.” – Antal

“A Jeszenszky István-koncert hatására, idősgondozóként alkalmaztam a zeneterápiát súlyos időskori demens páciensemnél. Meglepetésemre, mióta minden nap éneklünk, és zenét hallgatunk, megszűntek a betegségével járó tünetek, jó hangulatban telnek a napjaink. Sok ember életét örömtelibbé lehet tenni énekléssel, zenéléssel. Egyszerű dolgok, mégsem tudtam róla. Köszönjük, István.” – Ibolya

“A koncerten a FÉNY MINDANNYIUNK SZíVÉBEN LÁNGRA KAPOTT! Köszönjük, hogy részesei lehettünk e felejthetetlen, csodálatos és felemelő koncertnek, ahol a bennünk dobogó szív egy ütemre dobbant a dalok hallgatásakor. Amikor a mellettem ülő ismeretlen kezét fogva is éreztem azt az energiahullámot, ami elindult, berezegtetett és feltöltött engem, közben a könnyeim csak úgy megjelentek, és folytak utat törve maguknak, nagyon jó volt ezt a belső tisztulást megélni, és most is visszaemlékezni rá. Én várom a legközelebbi alkalmat, hogy újra dalolva, feltöltődve és “fényben úszva” lehessek! Áldás mindenkinek, akinek köszönjük ezt az együttlétet, és mindannyiunknak, akik által részesei lehettünk e ritka eseménynek!” – Erzsébet

Olvasta már ?

Hajnal Renáta: a testépítés új értelmet adott az életemnek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük