Hasonló cikkek
Amikor felmerült a kérdés, hogy mihez kezdjek az egyetem elvégzése után, majdnem világos volt, hogy csak egyetlen ésszerű lehetőség van: külföld. Tudtam, hogy a végzettségemmel szülőfalumban, Kibéden és környékén nehéz lenne elhelyezkednem, és nem igazán költöztem volna vissza Marosvásárhelyre vagy esetleg még messzebbre, Kolozsvárra. Dániában szerettünk volna szerencsét próbálni a párommal, viszont végül Londonban kötöttünk ki. A választás nagyon egyszerű volt: mindketten beszélünk angolul, valamint mindkettőnknek volt már tapasztalata vendéglátásban, és talán ebben az ágazatban a legegyszerűbb az elhelyezkedés. Amikor útnak indultunk, már tudtuk, hogy ez nem hetekről vagy hónapokról szól majd.
Marosvásárhelyen, a Sapientia EMTE fordító és tolmács szakán végeztem, így jól jött a nyelvtudás. Nehéz szívvel hagytuk magunk mögött a párommal Kibédet és Szovátát. 2014 novemberében jöttünk ki, egy vasárnapon, és az azt követő csütörtökön már állásinterjúra indultam. Szerencsém volt, hogy korábban már dolgoztam angol nyelvű környezetben – a Student Travel jóvoltából az Egyesült Államokban –, így egy-kettőre fel is vettek.
A munkával járó ügyintézés ment, mint a karikacsapás. Magyar útlevéllel jöttünk, és mindenhová azzal regisztráltunk. Igazából a National Insurance-számon kívül csak bankszámlaszámot kellett nyitnom, és ez is nagyon egyszerű és gyors folyamat volt. Kezdő szintű nyelvtudással is egyszerű kiváltani a szükséges papírokat.
Hotelben kezdtem, pincérként. Eleinte nehéz volt, és nem is a munka, hanem inkább a honvágy miatt. Ennek ellenére hamar belejöttem, és januárban már a hónap munkása lettem. Megszerettem a munkámat, annál is jobban a munkatársaimat. „Válogatott” társaság vagyunk: vannak lengyel, román, magyar, litván, nepáli és török munkatársaim is. A hónapok elteltével egyre több mindent megtanultam, és két hónappal ezelőtt előléptettek, így most esténként én felelek a vendéglőért, a szobaszervizért, a bárért és a konferenciatermekért. Élvezem az új felügyelői munkakörömet és a velejáró felelősséget is. Az új beosztás természetesen szerény fizetésemeléssel is járt, ami jól jön az itteni magas árak és lakbérek mellett.
A pincérek általában itt is minimálbérért dolgoznak, ami mostanig 6,70 font volt óránként. E hónaptól 7,20-ra emelték a legalacsonyabb órabér értékét. A párom és én havonta majdnem 900 fontot költünk a városon belüli utazásra és a lakhatásra, ami londoni viszonylatban nagyon olcsónak számít. Itt amúgy majdnem minden drágább, mint otthon, ami persze nem meglepő a fizetésekhez képest.
A főnököm török, és az igazgatónk angol, így nyilvánvaló, hogy egyikük sem rokonom, és mégis elég rövid idő után előléptettek. Otthon sajnos nem igazán így működnek a dolgok. Tapasztalatom szerint itt jobban értékelik a tudást, a munkát, a szorgosságot. Ilyen téren lenne, amit tanulniuk az otthoni cégvezetőknek és igazgatóknak.
A hazaköltözés szinte naponta megfordul a fejünkben, és szándékunkban is áll hazamenni néhány éven belül. Abban is biztosak vagyunk, hogy nehéz lesz. Nem London miatt, mert azért egyáltalán nem rajongunk. Az életszínvonal azonban sokkal magasabb itt, és azt is tudom, hogy a jelenlegi pozíciónknál még feljebb is kerülhetünk. Így aztán néha vegyes gondolataim támadnak, de ha belegondolok az esetleges londoni családalapításba, beleborzongok. Túl sok az ember, és túl sokfélék. És mi túlságosan ragaszkodunk az otthoni értékekhez. Szerencsére hamarosan hazamegyünk néhány napra, és fél év távollét után ismét feltöltődünk. Már csak 25 nap…
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819