Hasonló cikkek
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 2720
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 2720
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 2720
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Emléktáblát állítani Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászók tiszteletére – ezzel a céllal indult útnak október elején az EKE gyergyói osztályának négytagú expedíciós csapata: Köllő Zsolt-Yede, Ambrus Zoltán, Fülöp László és Csibi Márti. A kihívásokkal teli, nehéz terepen megtett út nemcsak fizikailag erősítette, lelkileg is nemesítette a feladatot vállalókat, akik a Kancsendzönga legmagasabban fekvő buddhista kolostorában helyezték el példaképeik emléktábláját.
Belső utazás, lélekben megtett kilométerek, békesség, a pillanat örökkévalósága: Csibi Márti élménybeszámolójában nemcsak a fizikai nehézségekről, megpróbáltatásokról vall őszintén. A hegyek hívásának ő sem próbál ellenállni…
– Milyen fizikai és lelki felkészülésre van szükség egy ilyen utazáshoz a te esetedben?
– A fizikai felkészülésre az én technikám az úszás, ez jött be a legjobban, mert ez egy olyan sport, ami növeli a tüdő kapacitását. Sok mindennel próbálkoztam – futással, terepfutással – valójában ezek is felkészítik az izmokat, de az úszás vált be leginkább. Viszont már többször bebizonyosodott, hogy a fizikainál sokkal nehezebb a mentális megerőltetés: egy-egy ilyen túra mentálisan mindig jobban igénybe vett, mint fizikailag. Most együtt is készültünk, húszkilós zsákokkal mentünk fel az Egyeskőre, egyszer, kétszer egymás után, mert tudtuk, hogy a Kancsendzöngán is nagy szintkülönbségeket kell majd megtenni.
– Mire készültetek, és milyen nehézségekkel találkoztatok az út során?
– Amikor megérkeztünk Katmanduba, ott épp nagy ünnep volt, így aznap nem tudtuk intézni az engedélyeket, papírokat a Kancsendzönga nemzeti parkba való belépéshez – ugyan a folyamatokat már itthonról elindítottuk, ott is akadt elintéznivaló. Utána repülőút, valamint egy tízórás, terepjáróval megtett út kellett ahhoz, hogy elérjünk oda, ahonnan el tudtunk indulni gyalogosan. Terepjáróval olyan helyeken mentünk, hogy egy idő után már örültem, hogy besötétedett és köd van, legalább nem láttam, milyen szakadékok voltak alattam… A hegyen 14 napot töltöttünk, első és második nap még volt telefonjel, utána már nem, így a tábla elhelyezéséről sem tudtunk információt adni az itthoniaknak. Tíznapi járás után érkeztünk meg az alaptáborba: a Kancsendzönga felé vezető völgy nagyon hosszú és sok benne a szint, így az alaptáborig tízezer méter szintkülönbséget tettünk meg, a visszafelé úttal pedig már húszezret a 188 km alatt. Voltak olyan napok, hogy 1800 méternél is több szintet tettünk meg felfelé, több napig mentünk hátunkon a 25 kilós zsákokkal, egy olyan terepen, amit nem ismertünk. Mindig másképp alakult, mint ahogy itthon gondoltuk, hiába néztünk térképeket, kisfilmeket, olvastunk el blogokat – a valóságnak köze sem volt az egészhez. Az Everest alaptáborában sok a látogató, nagyon népszerű hely, a Kancsendzöngára viszont kevesen mennek: összesen nagyjából ötven turistával találkoztunk, de alig 2-3 olyan elvetemült volt, mint mi, hogy vitte a zsákját a hátán, leginkább hordárokat fogadtak. Nekünk két hordárunk volt, egyik vitte a csapat felszerelését, ami a táblákból és a felszerelésükhöz szükséges szerszámokból állt, a másik pedig rotációsan vitte valakinek a csomagját, így minden negyedik napon egyikünknek „pihenője volt”.
A nehéz terepet a földrengés is átrendezte, voltak olyan földcsuszamlásos helyek, beszakadt hidak, ahol valahogy át kellett menni egy fatákolmányon a több tízméteres mélység felett. Ha lenéztem, láttam a hömpölygő folyót, ahogy köveket görget maga előtt, de ha nem néztem volna a lábam elé, nem láttam volna, hová kell lépnem…
– Úgy gondolom, egy ilyen utazás nemcsak fizikai, de lelki síkon is történik. Óriási belső erő kell ahhoz, hogy az ember a megfelelő lelkiállapotban legyen, és ki tudja hozni magából a legtöbbet fizikailag is.
– Tény, hogy amikor fáradtak vagyunk, szurkáljuk egymást, mindenből problémát csinálunk. Én igyekszem ilyen helyzetekben is a békességet keresni, de igazából adódtak olyan alkalmak, amikre nem vagyok büszke, amikor nem a békesség mellett tettem le a voksomat, hanem az én igazságomat akartam mindenképp kibontakoztatni.
Négy férfi „ellenében” voltam (Magyarországon csatlakozott hozzánk egy gyergyói származású hegymászó, Erdélyi Róbert), így minden alkalommal, amikor szavazásra került sor, ők négyen egyet gondoltak, én pedig mást. Azon gondolkodtam, hogy vajon ez azért van, mert én nő vagyok, ők pedig férfiak, és teljesen másképp látjuk a dolgokat, vagy személyiség kérdése? Nagyon nehéz erre felkészülni, mert minden embernek más a ritmusa a hegyen, fárasztó és nehéz, hogy a saját lépéseidet egy másik emberéhez tudd igazítani. A napi ritmust nehéz, de a hosszú távút még nehezebb összehangolni, és mégis a hegyen eltöltött időt szeretni kell, békesség kell legyen benned, és ne csak egy kipipált tételként tekints rá, hanem éld meg a pillanatot, told ki az időt, amennyire lehet. Azt mondják, hogy a nyolcezres mászók önző módon egyedül mennek a 2-es, 3-as tábortól, de én most már tudom, hogy ez nem önzés, ezt nem lehet másként csinálni: ez egy egyéni harc. Ennek az útnak a kapcsán is teljesen más élményeink vannak, ugyanazok a történetek zajlottak le, de az élmény mindenkinek saját eddigi tapasztalatai alapján, saját lelki érzékenysége szintjén működik.
Mentálisan nem lehet felkészülni, úgy gondolom… csak olyan helyzetekben tudod edzeni magad, amikor kitolod a saját komfortzónád határait, ami viszont veszélyes, félelmetes, főleg hogyha társaságban vagy. Mert akkor a többiek megismerik a gyenge oldaladat, rájönnek, hogy sebezhető vagy, amit esetleg ki is használhatnak – persze nem teszik meg, de ott van benned a félelem, hogy megtehetik.
Számomra ez valójában egy belső utazás volt: amellett hogy megtettünk 188 kilométert két lábon, a lelki lábaimon ennek sokszorosát tettem meg, sokszoros szintkülönbségekkel.
– Az emléktáblákat egy buddhista kolostorban helyeztétek el. Volt-e ezzel kapcsolatban előzetes terv, vagy ott kellett döntsetek az adott helyzetet figyelembe véve?
– Nem ismertük a terepet, ezért nem volt tervünk arra, hová helyezzük el az emléktáblákat: itthon fel sem merült az a lehetőség, hogy egy kolostorban helyezhetnénk el. A Sherpa Gaun elnevezésű falut serpák lakják, és ott mondták el, hogy biztonsági érdekeket figyelembe véve jobb lenne, ha a kolostorba tennénk a táblát. Volt egy vitaestünk akkor, ahol én voltam az ördög ügyvédje: minden provokatív, kételkedős kérdést feltettem, ami csak eszembe jutott, hiszen ezeket a válaszokat haza kellett hoznunk azok számára, akik esetleg kételkednének döntésünk helyességében. Addig nem álltunk fel az asztaltól, amíg mind a négyen nem gondoltuk ugyanúgy a döntést. Felmerült az is, hogy ez a kolostor a négyezer méteren lévő alaptáborhoz képest csak kétezer méteren van, de a magassággal és a méterekkel szemben győzött az idő távlata, hogy biztonságos helyen van a tábla, hiszen a helyiek megígérték, hogy úgy fognak vigyázni rá, mint a szemük fényére. Nagyon megható volt, hogy az egyik falon a dalai láma, Buddha, Siva istenek képe volt látható, a másik falon pedig Erőss Zsolt és Kiss Péter mosolygós arca. Nagyon erős szerepet játszott a döntésben az is, hogy ez az a magasság és az a hely, ahová bármelyik egészséges ember el tud jutni, így akár egy zarándokhely is lehet Erőss Zsolt és Kiss Péter barátai, hozzátartozói, tisztelői számára. Utólag azt gondolom, ha már itthon tudtunk volna erről a lehetőségről, ugyanígy döntöttünk volna.
– Onnan tovább indultatok a négyezer méteren lévő alaptáborba.
– Hét- és nyolcezer méter magas hegycsúcsok között sétálni számomra semmivel sem összehasonlítható érzés.
Sok minden lepergett előttem, és azt hiszem, hogy most maximális szinten éreztem azt fent a hegyen, hogy miért nem lehet nemet mondani a hívására. Egyszerűen esély sincs rá, hogy azt mondd: nem csinálom! Csak arra van esély, hogy azt mondd, amikor eljön az ideje, itt leszek. Talán ezt minimális szinten megértettem. Aztán végiggondoltam, hogy újságíróként hányszor kérdeztem Zsolttól butaságokat… Most én is megpróbáltam megfogalmazni, amit ott fenn éreztem, de bármilyen kifejező is a magyar nyelv, és hiába találtam meg a legjobb szavakat, mégsem tudtam leírni, amit éreztem. Ott álltam, és egyszerre történt meg a születésem, a jelenem és a halálom is, nem abban a formában, hogy lepergett előttem az életem filmje, hanem az idősíkok teljesen egybeolvadtak egy pillanattá, minden ott történt meg. Ott, abban az egységes pillanatban feloldódott minden a nagyságban: minden, ami személyes, ami ego, ami kicsinyes becsvágy.
Aztán arra gondoltam, milyen gyönyörű helyen van a sírja Zsoltnak és Péternek. Próbáltam minél jobban beleégetni a retinámba, hogy ezentúl, ha valaki a szemembe néz, láthassa benne…
– Milyen emberekkel találkoztatok ott, hogyan láttad őket?
– Csodálatos élmény volt ez is, az ott élők nyitottsága, barátságossága feledhetetlen. A házaik nagyon egyszerűek, fából és pléhből ácsolják össze őket, köveket tesznek a tetejükre. A tűzhely viszont nagyon fontos, azt vigyázzák, és a kertjeikre is nagy gondot fordítanak, szépen megművelik.
Többnyire dahl bhatot esznek, ezt fogyasztottuk mi is az ott töltött idő alatt, ez egy rizses étel, többféle zöldségszósszal, sok fűszerrel, jellegzetes csípős ízzel.
Én vittem magammal egy egészségügyi dobozt, különféle gyógynövényekkel, aromaterápiás olajokkal, és a hordáraink látták, hogy abból látom el a többieket, ezért ahogy mentünk végig a falvakon, begyűjtötték nekem a betegeket. Volt térdfájás, begyulladt szem, fekélyes láb, fejfájás, gyomorbántalmak. Furcsán figyeltek az elején, orvost ott sosem láttak, és rám egyfajta kuruzslóként tekintettek. Azt a csodálatos egyszerűséget, a békét, a csendet, amit ott tapasztaltam, szeretném megőrizni magamnak a mindennapi rohanásban, és egyszer majd visszatérni oda.
Archívum: 2016. november 8.
A Kancsendzönga a föld harmadik legmagasabb hegye a Himalájában (8586 m), Nepál és India határán fekszik.
Erőss Zsolt és Kiss Péter a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció keretében 2013 márciusában indultak a csúcs megmászására, amelyet 2013. május 20-án értek el. A két hegymászó nem tudott visszatérni a 4. táborba: május 22-én az expedíció vezetése sikertelen keresést követően eltűntnek nyilvánította őket.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület gyergyói osztálya és a gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentő Egyesület 2014 óta minden évben teljesítménytúrát szervez a Gyergyói-havasokban és a Hagymás-hegységben Erőss Zsolt hegymászó emlékére.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819