Hasonló cikkek
A magyarországi határ mellett lévő városban, Nagykárolyban születtem. A gimnáziumi évek alatt sokszor felmerült a hova tovább kérdése, és az osztálytársaimhoz hasonlóan én is a magyarországi egyetemek listáját helyeztem előtérbe. Ennek ellenére úgy alakult, hogy Székelyföldre kerültem, Csíkszeredába, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) élelmiszer-mérnöki szakára. Így utólag visszatekintve ez volt életem egyik legjobb döntése.
Nekem már Székelyföld is külföld volt, teljesen más szokások, hagyományok, emberek… Szerencsére a párommal, aki székely származású, együtt mentünk az egyetemre. A rokonai nagyon megkönnyítették a beilleszkedést, habár nem volt annyira szükség rá. Öt év egyetem után nagyon megszerettem ott élni, de hát a szülők és a rokonság nagy része mégis távol volt tőlünk, így abban maradtunk, hogy megpróbálunk otthon munkát találni. Másfél évet voltunk otthon, Nagykárolyban, én élelmiszermérnökként dolgoztam egy tejfeldolgozó üzemben, a párom pedig keksz- és ostyagyárban, illetve egy húsfeldolgozó üzemben kapott munkahelyet. Először nagyon örültünk, hogy frissen végzettekként kaptunk állást a szakmánkban, igaz a fizetéssel nem voltunk kibékülve, de úgy gondoltuk, lesz jobb is, és legalább itthon vagyunk.
Saját életet építeni
Néhány hónap elteltével azonban rá kellett jönnünk, hogy nem megoldás az, hogy a szüleinknél lakunk, és a havi 700 lejes fizetésből nem fogunk saját lakást, saját életet építeni. Egy év munka után jött a lehetőség, hogy doktorálhatnék vegyészmérnöki szakon, és ezáltal visszamehetnénk Székelyföldre, hogy ott végezzem a kutatómunkát. Nem kellett sokat gondolkodjunk rajta, a következő hónapban már újra Csíkszeredában voltunk. Megkaptam álmaim munkáját: taníthattam az egyetemen, közben tanultam és kutattam. A páromnak nem volt ilyen szerencséje, több hónap keresgélés után kapott egy lehetőséget, amiről akkor úgy vélekedtünk, hogy ideiglenes munkának jó lesz. Több mint három évet éltünk Csíkszeredában, ezalatt ledoktoráltam, és a párommal össze is házasodtunk. A problémák ott kezdődtek, amikor a doktorival járó ösztöndíj lejárt. Kezdő tanári fizetéssel és az ideiglenesnek vélt, két évig tartó munkából származó fizetés megint nem volt elég ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk. Ekkor jött az ötlet, hogy pár hónap külföldön elősegítené az otthoni haladásunkat. Így került a férjem Dániába, ahol eredetileg úgy volt, hogy csak néhány hónapot marad, aztán hazajön, és megalapozzuk a jövőnket Székelyföldön. Ennek ellenére két-három hónap után már úgy gondolta, hogy jobb, ha én is utána megyek, és az akkori fizetésem négyszereséért dolgozom.
A munkakeresés nehézségei
Azt, hogy Dániát választottuk, igazából csak a szerencse döntötte el. Rengeteg külföldi dolgozik itt, főként farmokon, de nagyon sokan vannak, akik már az egyetemi tanulmányaikat is itt végzik el. A kijutáshoz csak személyi igazolvány vagy útlevél is elég, továbbá a munkavállalás sem kerül túl sok utánajárásba. A munkaszerződés és egy formanyomtatvány szükséges hozzá, amit az internetről le lehet tölteni. Persze, először a bevándorlási hivatalba kell bejelentkezni, majd utána az ún. „yellow card”-ot igényelni. A hivatalokban nagyon kedvesek voltak, mindent részletesen elmagyaráztak, így körülbelül tíz percembe telt, amíg mindent elintéztem.
Munkát találni nagyon nehéz, még annak is, aki itt végzi tanulmányait, hiszen előnyben vannak a dán dolgozók (ami érthető is). Egyelőre még nem dolgozom, de nem azért, mert nincs rá lehetőség, hanem azért, mert nekem a nyelvek mindig is nehezen mentek, és az otthonról hozott angol nyelvtudásom még nem elegendő ahhoz, hogy kommunikálni tudjak. Jelenleg ezt próbálom fejleszteni. A dánok amúgy kedvesek, nagyon jól beszélik az angolt, de nagyon sok helyen kérik az alapszintű dán nyelvtudást is. Ingyen dán nyelvkurzusokkal segítik a külföldről érkezőket, hogy minél hamarabb megtanulják a nyelvet (ez is tervben van).
„Jelenleg várjuk, hogy mit hoz a jövő.”
A minimálbér kicsivel több, mint bruttó tízezer dán korona, ami megközelítőleg 1400 eurónak felel meg. A fizetésből nagyon sok adót levonnak, ez függ attól, hogy házas-e az illető, vannak-e gyerekei stb. Az albérletek – főként a nagyobb városokban – elég drágák, 2500-3000 dán koronától akár 5-6000-ig alakulhatnak, attól függően, hogy kisvárosban, nagyvárosban vagy farmon bérlünk lakást. Nekünk nem kell rezsit fizetni, de ez is változó értékű. Az élelem elég drága, 1500-3000 korona körüli, persze függ attól, hogy ki mennyit eszik, és hogy főz-e vagy sem. Sokan Németországból vásárolnak, mivel ott olcsóbb.
Az itteni emberek nagyon kedvesek, de eléggé távolságtartó személyiségek. Ismerősöket szereztünk, de nem mondanám, hogy nagy barátságok köttettek. A dánok életstílusa nyugodt, gondolom főként azért, mert nem kell agyonhajszolják magukat azért, hogy ki tudják fizetni a havi számláikat.
A hazaköltözésnek egyelőre nem látjuk a lehetőségét, viszont azt sem döntöttük el, hogy itt maradunk-e. Jelenleg várjuk, hogy mit hoz a jövő.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819