Hasonló cikkek
Barátosi József Gábor családjában nem egyedi jelenség a sakk iránti elszánt vonzalom, hiszen testvére és felmenői is előszeretettel űzték ezt a sportot. A Morfondír.ro arról kérdezte a lelkes sakkoktatót, hogy milyen álmok rejtőzhetnek a sakkfigurák között, és mi motivál egy embert arra, hogy kisgyerekekkel foglalkozzon.
– Hogyan született meg a sakkozáshoz fűződő szenvedélye?
– Testnevelést végeztem 1985-ben Bukarestben, és utána kihelyeztek Zilah mellé tanítani egy falusi iskolába, ahol nem igazán tudtam a sportok terén képviseltetni magamat, mert a városiak mindenben legyőztek minket.
Van egy ikertestvérem, aki sakkozott, és 1977-ben országos második helyezést ért el Marosvásárhelyen. Minket a két nagyobbik testvérünk tanított meg sakkozni, mivel ők is űzték ezt a sportot; úgy látszik, hogy ez egy, a családunk által nagyon kedvelt sportforma. Emlékszem, hogy még kisgyerekek voltunk, amikor nagytatám sakktábláján megmutatták a különböző fortélyokat. Ezek alapján döntöttem el, hogy újra neki akarok fogni sakkozni, és a testvérem segítségével beiratkoztam az egyik akkori klubhoz, mivel annak idején le kellett igazolni egy sportszövetséghez, és legalább második minősítést kellett elérni ahhoz, hogy sportállást lehessen kérelmezni. Én 1990-ben tettem meg ezt a lépést, második sportállásként sakkra szakosodtam. Később csak Szabédon, egy Maros megyei faluban tudtam elhelyezkedni, 24 km-re Vásárhelytől. Az akkori sportlíceum igazgatója, Szász Adalbert megkért, hogy segítsek be neki, mert akkor csak egyetlen tanár volt a sakk-körön. Megkért továbbá arra is, hogy vizsgázzak sakkból, így én kétszer is vizsgáztam, 1995-ben és 1996-ban. Másodjára megkaptam a tanári titulust, azóta itt vagyok.
– Mióta oktatja a sakkot?
– Már 1985 óta oktatok, hiszen amikor a Zilah melletti falucskában észrevettem, hogy a gyerekeknek nem megy a sakkozás, akkor nekifogtam, és mindenkit megtanítottam rá. Ez mindenki számára fontos volt, főleg hogy télen csak a folyosókon és a termekben lehetett testnevelésórákat tartani, de ez veszélyesnek bizonyult, így inkább sakkoztunk. Szép lassan már akkor elértem, hogy megyei bajnokaim voltak, mind egyénileg, mind csapatszinten, és én is kezdtem járni országos bajnokságokra. Most már több mint harminc éve ezzel foglalkozom.
– Az akkori rendszer támogatta ezt a fajta sportot és elhivatottságot?
– Igen, sőt! Ez azért volt lehetséges, mert több klub volt. Itt, Marosvásárhelyen is szombaton és vasárnap voltak bajnokságok, és nagyon sokan játszottak, csak sajnos a forradalom után ezek megszűntek. Kellett volna őket támogatni, és most nincs annyi támogatási lehetőség. Például jelenleg városszinten vagyunk mi, és van egy Maris 2003 klub, de oda inkább nyugdíjasok járnak, és nem fektetnek akkora hangsúlyt az oktatásra. Még volt egy Mureș 2004 elnevezésű klub, de ők tíz év után felbomlottak. Jelenleg még a Juvenes klubnál tartanak sakkoktatást, ott az egyik volt kollegám oktat.
– Jelenleg vannak ennek a tevékenységnek támogatói?
– Mi a tanfelügyelőséghez és a minisztériumhoz tartozunk, de azt kell hogy mondjam, elég jó támogatást kapunk. A sakkszövetség még annyiban besegít, hogy amikor világbajnokságra vagy Európa-bajnokságra megyünk, akkor főként felkészítők révén támogatnak minket.
– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a pályája során?
– A sakk kitölti az életemet, hiszen ebből és ezért élek. Fiatalnak érzem magam, nem számít, hogy hány éves vagyok, amíg gyerekek között lehetek. Főleg a kicsikre szakosodtam, öttől tízéves korig, és utána átadom őket a jobbaknak. Az az érdekes, hogy a testnevelésből nagyon sok mindent át tudtam hozni a sakkba, főleg a módszereket és a tervezést. Úgy érzem, hogy jó úton haladok, és emellett folyamatosan tanulok, hiszen most is voltam Jupiteren egy versenyen, és feliratkoztam továbbképzésre. Ezt a kurzust a Nemzetközi Sakkszövetség szervezi, és főként az iskolás sakkoktatásra összpontosít.
– Fel lehet építeni a sakkozás logikáját, vagy kell némi tehetség ahhoz, hogy valaki igazán jól tudjon sakkozni?
– Kell tehetség is, de mindenki meg tudja tanulni. Egyeseknek ez könnyen megy, mások viszont nem értik a logikáját, nem látják át, hogy miként működik. Én nagyon játékosan, viccesen tanítom. Mesékkel szoktam kezdeni az oktatást, hogy honnan ered a sakk, a bábok hová kell lépjenek, milyen értékkel bírnak, továbbá különböző játékokat is szoktunk játszani. A gyerekek ezeket nagyon szeretik, és utána szép lassan megtanítjuk nekik a megnyitásokat, a taktikákat, a végjátékokat. Ez egy nagyon komplex játék, egy élet sem elég arra, hogy az ember megtanulja. A világbajnokok sem tudnak mindent, csupán pillanatnyilag többet tudnak az ellenfélnél. Egyszer egy világbajnok azt mondta nekem, hogy a különböző megmérettetések során mindig valami újjal gazdagodik.
– A kicsik fogékonyabbak a tanulásra?
– Igen, és jobban szeretik, sőt sokkal tisztelettudóbbak, ami nem hátrány, hiszen a „mester” előtt mindenkinek alázatosnak kell lennie.
– Hogyan állnak a szülők a sakkoktatáshoz? Hát a gyerekek?
– Többnyire pozitívan, hiszen mindenki tudja, hogy ez a kör fejleszti a kisgyerekek gondolkodásmódját. Volt olyan szülő, aki csak azért hozta a gyerekét oktatásra, mert hallotta, hogy magyarul is beszélek, és azt akarta, hogy a gyermek megtanuljon magyarul. Hát magyarul nem igazán tanult meg, de sakkozni viszont igen.
A gyerekek örömükben mindig beszaladnak a terembe, most már olyan sokan vagyunk, hogy alig férünk. Mindig várják az órát, mert az oktatás mellett szünetet is adok nekik, ami alatt fociznak vagy kosaraznak. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a fizikai mozgás is a mentális tréning után és közben. A nagyon nagy sakkozók is két-három órát fizikai edzéssel töltenek ahhoz, hogy kibírják ezt a megerőltető próbát.
– Hetente mennyi időt vesz fel a diákok hétköznapjaiból ez a kör?
– A kezdők hetente négy órában tanulnak, a haladók ötben, de van olyan gyerek is, aki minden órán itt van. Volt, hogy az unokaöcsém is besegített, ő nemzetközi mester, és időnként vasárnap is tartottunk órákat. Úgy gondolom, hogy ez tényleg sok időt elvesz, ezért csak az tudja csinálni, aki igazán elhivatott, és szereti. Ezenkívül vannak különböző versenyek, néha ellátogatunk Udvarhelyre és Kolozsvárra, a jobbakkal pedig járjuk az országot. Miden évben van egyéni bajnokság Căciulatán és csapatmérkőzés Jászvásáron, továbbá az országos iskolás bajnokság előtt táborba is megyünk Szovátára, és nyáron szeretünk részt venni Csíkban a Postabank versenyen. Ezek mellett minden évben elmegyünk Csíksomlyóra és Zsögödfürdőre is.
– Milyen díjakat sikerült eddig bezsebelni?
– A legjobbakat! Viccet félretéve, 2007-ben volt az első nagy eredményem, ekkor voltam először világbajnokságon Törökországban. Két kislánnyal mentünk oda, az egyik Moldovan Petruța Alisia, aki első lett feladványos sakkban, ami azt jelenti, hogy bizonyos időn belül különböző feladatokat kellett megoldania. A másik kislány, Seiranian Meri is jó eredménnyel végzett, hiszen hatodik lett. 2011-ben volt a legnagyobb eredményem. Ognean Mihnea-Ionuț, egy régeni diák öt és fél éves korában jött az óráimra a nagytatájával, és másfél éven belül országos bajnok, a következő évben pedig világbajnok lett Krakkóban. 2012-ben hetedik helyezést ért el Jászvásárban, a kilencévesek kategóriájában, majd 2013-ban világmásodik lett Görögországban, ugyancsak a kilencévesek között. Meglepetésként ért, hogy milyen nagyszerű tehetséggel született ez a kisfiú. Ezek után még kétszeres Európa-bajnok lett rapidsakkban és feladványos sakkban. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ő egy kiváló tehetség, hiszen az országos bajnokságon hat feladványt kapott, melyre mindössze egy órája volt, és ő 11 perc alatt megoldotta. Az EB-én, ahol két órát kapott kilenc feladatra, ugyancsak ilyen nagyszerűen teljesített. Ebben az évben újra európai második lett.
– Mit mondana el nekünk a MOL Mentor-díjról?
– Hát ez óriási meglepetés volt számomra, hiszen előző évben az egyik kolléganőmet segítettem hozzá a díjhoz. Még irigykedtem is, hogy milyen jó neki, de gondoltam, hogy ehhez meg kell érjen az ember. Voltam a díjkiosztón is, és gyönyörködtem benne, hogy milyen szép ez az esemény. A maros megyei tanfelügyelő, Petru Sorin a múlt év végén mondta, hogy küldjek néhány adatot magamról, mert szeretne jelöltetni a díjra. Nagyban hozzájárult még a díjhoz a kolléganőm, Ligia Letiţia Jicman, aki tavaly részesült a díjban, Bănescu Gheorghe szülő és a csíkszeredai nemzetközi mester, Bíró Sándor. Februárban felhívtak, hogy a 274 jelöltből tizedmagammal megnyertem a díjat. Nekem olyan volt ez a díj, mint az Oscar, a cannes-i Arany Pálma vagy egy olimpiai érem. Nem is tudom, hogy megérdemlem-e…
– Hány gyereket foglalkoztatott eddig?
– Hát ezt nehéz lenne megmondani, mindig csoportokat oktatok. A kezdőknél vannak nyolcan, a haladóknál tízen, míg a performance csoportban tizenketten. Ezenkívül nagyon sokan jönnek egyénileg, harminc, negyven diák egyszerre. Az is megtörténik, hogy lemorzsolódnak, ez mindig nagyon változó. Az egyik program során, az iskolai tevékenységek mellett még évente megközelítőleg 500-600 gyereket tanítunk, akik aztán nemzeti bajnokságokon mérik össze a tudásukat.
– Miért jó sakkozni?
– Elsősorban azért, mert szórakoztató, bárki bármilyen korosztályból játszhatja. Szerencsére játsszák is, főleg az idősek a parkokban. Bármilyen időjárás esetén lehet sakkozni, lefoglalja az embert, ha unatkozik vagy épp szomorú, akkor örömet okoz. Igazán az esztétikája és a filozófiája fog meg engem, az ember nem képes abbahagyni, mindig akad egy alkalom, amikor előveheti a táblát. Ez egy olyan öröm, amely folyamatos, és a sakk talán olyan, mint az élet. A sakktábla 64 mezője erőket képvisel, amelyek folyamatosan változnak. Egyesek úgy vélik, hogy az egész univerzum benne van, mások szerint ez egy fekete-fehér mágia. Csodálatos dolog, hogy miket lehet alkotni, az ember elveszíti az idő fogalmát; egy egész életet le lehet így játszani.
BARÁTOSI JÓZSEF GÁBOR
1961. június 12-én született Marosvásárhelyen.
1980-ban végezte középiskolai tanulmányait a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban.
1985-ben szerzett képesítést testnevelés szakon a bukaresti ANEFS-en (Academia Națională de Educație Fizică și Sport).
1990-ben specializálódott sakkra.
1996-ban szerezte meg tanári diplomáját.
Jelenleg Marosvásárhelyen él, és sakkot oktat a sportiskolában.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819