Főoldal / Színes / Aki hagyja magát provokálni a festészet által
Kép forrása: Expomaraton.ro

Aki hagyja magát provokálni a festészet által

Máthé László sok mindent kipróbált a képzőművészet terén, hogy jelenlegi egyedi stílusa kicsiszolódjon. Megélte a művészekre oly kegyetlenül rátelepedő bizonytalanságérzetet, a nincstelenséget, a számkivetettséget, azonban mindezeket a saját és közönségének javára tudta fordítani. A festőművésszel a bejárt útról beszélgettünk.

 

Hogyan mutatná be magát dióhéjban egy ismeretlen számára?

– Kézdivásárhelyen születtem 1990-ben, és itt is kezdtem el képzőművészetet tanulni a kantai Nagy Mózes Gimnázium rajz tagozatos osztályában, ahol a Vetró házaspár, Vetró András és Vetró B. Zsuzsa voltak a tanáraim. 2005-ben felvételiztem a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumba, ahol Ütő Gusztáv mellett Hervai Katalin, Petrovits István és Bicsy Gyula is tanított. A líceum végeztével, 2009-ben a sikertelen érettségi vizsga miatt egy évet kénytelen voltam otthon maradni és dolgozni. Időközben felvételiztem a budapesti Magyar Művészeti Akadémiára, ahol már az első vizsga után elutasítottak. 2010-ben viszont sikeresen felvételiztem a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemre, ahol jelenleg doktorandusz hallgató vagyok.

mathe laszlo4

– Volt a családjában vagy a közvetlen környezetében olyan személy, aki szívesen rajzolt, akinek a példája inspiráló volt?

Igen, volt, de az a személy sajnos ma már teljesen lemondott az alkotásról. Van egy unokatestvérem, aki nálam jóval idősebb, és gyerekkoromban rengeteget jártam át hozzá rajzolni és modellkedni. Ez utóbbiért cserébe papírokat kaptam. Látogatásaim célja nem az volt, hogy órákat adjon nekem, általában csak papírért mentem, de néha megesett, hogy leültünk koponyát vagy egyebeket rajzolni, ami nagy dolog volt, hiszen már 6-7 évesen valódi emberi koponyát rajzolhattam. A munkái mindig inspirálóak és bátorítóak voltak. Akkoriban festőnek készült, és rengeteg festményét láttam, főleg csendéleteit. Az unokatestvérem kíváncsi alak, és emiatt sok mindenhez értett, a festészetben is rengeteg mindent kipróbált, a csendélettől az absztrakt kompozíción keresztül a színek, a fény-árnyék viszonyok és a paszták hatásáig mindent tanulmányozott. A kortárs utakat kereste, és véleményem szerint jó úton haladt. Nagyon lesújtott, amikor megtudtam, hogy lemondott minden addigi munkájáról. Ezt személyes veszteségként éltem meg. Még ma is elszomorodom, amikor eszembe jut, hiszen Ilyés László volt az egyetlen példaképem. Elhagyatottnak és csalódottnak éreztem magam, nem értettem, hogyan mondhat le valaki egy álomról, amibe ennyi energiát és időt fektetett. Maga a szerény életmódja is tetszett, például nem volt ágya, a földön, a szoba egyik sarkában rendezett be egy kis fekhelyet. Akkoriban nem tudtam elképzelni, hogyan alhat valaki a földön, de nemsokára követtem a példáját, és egész különlegesnek éreztem magam.

Gyerekkoromban mindig rajzoltam, sokszor éjjel is, mert egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Az unokatestvéremnél tett látogatásaim mindig erősebbé és kitartóbbá tettek, még akkor is, ha nem tudtam, hogy mi a művészet, de szerettem rajzolni, és mindig ösztönözve éreztem magam.

Mikor vált nyilvánvalóvá, hogy a festészet az ön igazi útja?

– Igazából még 12. osztályban sem voltam nagyon biztos benne, hogy csakis festészettel szeretnék foglalkozni, mert a színekkel nem könnyű dolgozni. Mindig nagyon fáradt voltam festés után, hiszen nagy koncentrálást és színismeretet igényel. Nekem nem volt türelmem színeket kevergetni meg vigyázni arra, mit mi mellé helyezek, egyszerűbbnek tűnt agyagból megformálni valamit, vagy épp szénnel betenni egy árnyalatot, mintsem színekkel megoldani a formát, a fényeket vagy esetleg a perspektívát. A líceum első éveiben még biztos voltam abban, hogy két lehetséges pálya van, amit szeretnék választani: a grafika vagy a szobrászat. Mindkettőt színek nélkül is nagyon jól lehet csinálni. Ettől eltekintve festegettem is, de nem nagyon szerettem.

Anyagszerűség tanulmányok 2007-ből és 2008-ból

 

Érdekeltek Benczúr anyagszerűség-ábrázolásai, ezért festegettem néhány csendéletet ebben a témában, de még mindig a grafika állt közelebb hozzám. Egy idő után rajzolás és szobrászkodás közben viszont már kezdtem érezni, hogy a színeknek nagyobb a kifejezőereje, és valahogy csak vonzódom a festészet iránt. Rájöttem, a lustaságom az, ami gátol ebben. 12. osztály végén eldöntöttem, hogy hagyom magam provokálni a festészet által, és elővettem a kis reprodukciós gyűjteményemet Benczúr Gyula és más 19. századi magyar festők munkáival. Elkezdtem figyelmesebben tanulmányozni őket. Nem voltak szavak, amikkel ki tudtam volna fejezni a Benczúr Gyula anyagszerűség-ábrázolásai iránti csodálatomat. Ez győzött meg engem a festészetről, de a grafikáról sem mondtam le teljes mértékben, Zsögödi Nagy Imre tussal készített portrérajzait tanulmányoztam. Tetszett, ahogy néhány vonallal, vastag és vékony vonalak helyes egymás mellé helyezésével eléri a tömeg ábrázolását, az illető karakterét és a fény-árnyék hatást anélkül, hogy ezekre külön figyelmet fordítana.

– Egyetemi évei alatt mi volt a legemlékezetesebb?

Életem első díja. A Juventus Pro Arte Transsylvaniae 2011-ben pályázatot hirdetett fiatal képzőművészek számára, ahol az első díj 2000 lej volt. Részt vettem a pályázaton, de nem reménykedtem a díjakban, hiszen minden eredményhirdetés kudarc volt számomra. Én aznap este az utolsó 10 lejemmel elmentem vásárolni, és tudtam, hogy legalább két hétig több nem is lesz, mint ahogy általában nem is volt, úgyhogy bele is törődtem a gondolatba. Már fizetni akartam, amikor megszólalt a telefonom. Nem tudtam, ki hív, de felvettem. Akkor közölték velem, hogy megnyertem az első helyet – azt az örömet nem lehet szavakkal leírni, rám zúdult a biztonságérzet.

Abban az időben szerettem volna még díjakat nyerni, de idővel beláttam, hogy ezeknek nincs semmilyen jelentősége az alkotás minőségére nézve, egy művésznek soha nem ezt kell szem előtt tartania, nem a másoknak való megfelelés kell legyen az ösztönzőerő.

mathe laszlo3
A Juventus Pro Arte Transsylvaniae I. díjas alkotása 2011-ben

– Milyen témájúak a festményei?

Festményeim a társadalomról szólnak, annál is inkább magáról az emberről és annak mindennapjairól. Nem szeretem a nagyon elvont dolgokat, mert a munkáim elsősorban hétköznapi emberekről és hétköznapi embereknek szólnak, igyekszem helyet foglalni a szegényebb és ezáltal ártatlanabb társadalmi réteg mellett. Az elvont témák – amelyek ma nagy divatnak örvendenek a kortárs képzőművészetben – olyanok, mint az emberi identitásról és az univerzumról szóló modern témák, nincsenek segítségemre, mert nagyon távoliak, és elterelik a figyelmet magáról a lényegről, az emberről és az egyszerűségről.

– Mit szeretne képeivel kifejezni?

Általában a társadalmi problémákra igyekszem felhívni a figyelmet. Ikarosz az emberi képesség nagyságát szimbolizáló elem a festményeimen, ami hanyatlásnak indul, sőt már el is vész a modern rabszolga-társadalom következményeként. Véleményem szerint az ember sokkal többre képes, mint az a foglalkozás, amit pénzjutalomért végez. Mindenkiben ott van egy Ikarosz, de ezt az információáradat és a reklámok elnyomják, az embernek nincs ideje saját gondolataira, mindent úgy csinál, ahogy mások is teszik. Munkáimmal nem kifejezni szeretnék, mert kifejezni akkor is lehet, ha a mű üres. Én érzelmeket festek, megérinteni szeretném az embereket, hatással lenni rájuk, megmutatni azt a világot, amit én látok magam körül.

mathe laszlo5

– Milyen alkotói utat járt be eddig? Hogyan fogadta a közönség a munkáit?

Sok mindenkitől kapok pozitív visszajelzést, köztük tanáraimtól is, ettől eltekintve az egyetem által szervezett kiállításokra vagy bármiféle rendezvényre általában nem vagyok hivatalos. Eddig két díjat kaptam, az első a Juventus Pro Arte Transsylvaniae I. díja 2011-ben, a második egy esztergomi Sissi-portré-festő pályázat II. díja. Ami az egyetem elismerését vagy támogatását illeti, azt kell mondanom, hogy Kolozsváron kitaszított festőként kell meglennem, mégis teljesen pozitív hozzáállással tudok dolgozni, és ez köszönhető az erdélyi magyar művészközösségnek, a Barabás Miklós Céhnek, akik elismeréssel vannak a munkáim iránt. Furcsa módon az erdélyi magyar művészek általában mind tudnak a fiatalabb, feltörekvő művészekről, és követik tevékenységüket, ellenben a román művészközösségeknél még nem tapasztaltam hasonló jelenséget. Már nem egyszer megtörtént, hogy olyan idős képzőművészekkel találkoztam, akikkel azelőtt még soha, és már a bemutatkozásunkkor gratuláltak a munkáimhoz. Ez ad egyfajta biztonságérzetet, az ember tudja, hogy számítanak rá, és elismeréssel követik tevékenységét. Ez szerintem többet ér bármiféle díjnál.

mathe laszlo6

– Mire van szüksége az alkotáshoz?

Időre, nyugalomra és anyagokra.

– Mikor van kész egy festmény?

Egy kép akkor van kész, amikor már keretben van, és lóg a falon. Nekem mindig gondot okoz, amikor el kell döntenem, hogy már be van-e fejezve egy festmény, vagy sem. Ilyenkor egyszerűen csak leállok a folytatással.

– Mi zajlik önben festés közben? Milyen érzéssel tölti el az alkotás?

Az alkotás számomra létkérdés. Gyerekkoromban is sokszor probáltam elképzelni, milyen lenne ha nem festenék vagy rajzolnék – ez lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Mindig kellett valamit rajzolnom, nem tudtam másként élni. Ez olyan érzés, mint amikor nagyon éhes vagy, és már nagyon várod, hogy megegyél valamit. Miután eszel, megnyugszol és feltöltődsz. Festés közben mindig tele vagyok energiával, amit felturbózok egy kis zenével. Nem tudom elviselni mások zaját miközben dolgozom.

Melyik kiállítása volt a legemlékezetesebb?

Természetesen a legelső egyéni kiállításom a legemlékezetesebb, amit Kolozsváron, a Minerva Házban szerveztek meg 2013-ban. Itt nagy meglepetés ért, amikor megláttam azt a hatalmas tömeget, ami be sem fért két terembe, egyesek már csak a bejáratnál várták, hogy megnézhessék a kiállítást. Nem számítottam ekkora tömegre, ez még nagyobb kedvet adott a folytatáshoz, és emlékezetessé tette az eseményt.

mathe laszlo8

– Hol találkozhatunk legközelebb munkáival?

A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház kistermében nyílt egyéni kiállításom, ami február 16-ig látogatható.

– Mit vár az élettől? Mi az, amit a legjobban el szeretne érni?

Nincsenek hosszú távú terveim, nem feltétlenül szeretnék karriert, az úgy is jön, ha az ember kitart amellett, amit szeret. Karrier helyett inkább otthont szeretnék építeni, ahol nyugodtabban dolgozhatok, és élhetek a természet közelében. Ez az, amit a legjobban el szeretnék érni. Szeretem a falu csendjét, és ez nagyobb érték, mint a városi káosz. Távol szeretném tartani magam a beton- és aszfaltrengetegtől. 

                                                                                   


mathe laszlo7MÁTHÉ LÁSZLÓ

1990. február 14-én született Kézdivásárhelyen.

A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium rajz tagozatára járt, középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti  Líceumban végezte.

A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem festészet szakán részesült egyetemi alapképzésben, majd ugyanezt a szakot mesterképzővel zárta. Jelenleg másodéves doktorandusz hallgató ugyanitt.

2013-tól tagja a Barabás Miklós Céhnek.

Több művésztelep, szimpózium, szakmai tevékenység rendszeres résztvevője.

 

Díjak és ösztöndíjak

2014 – A Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja

2014 – A New York-i Pillangó Alapítvány ösztöndíja

2014 – Erasmus-ösztöndíj (franciaországi tanulmányok)

2013 – A Mudrák Béla által meghirdetett Erzsébet királyné-portré festésére kiírt pályázatának II. díja

  1. június 7. – az Expo Maraton elnevezésű rendezvény díjai:
  • A legjobb kiállításnak járó díj
  • A kolozsvári Német Kulturális Központ díja
  • A romániai Finn Nagykövetség díja

2012–2013 – a  budapesti Pro Professione Alapítvány tanulmányi ösztöndíja

2012 – Az Erdélyi Művészet folyóirat által erdélyi fiatal képzőművészeknek meghirdetett, Juventus Pro Arte Transsylvaniae elnevezésű pályázatának I. díja

 

Csoportos kiállítások

2017

  • A Barabás Miklós Céh országos kiállítása, Szépművészeti Múzeum (Bánffy-palota), Kolozsvár

2015

  • Metamorphosis Transylvaniae, Zsinagóga Galéria, Eger, Magyarország
  • Metamorphosis Transylvaniae, Műcsarnok, Budapest, Magyarország

2014

  • A Barabás Miklós Céh értékfelmérő kiállítása a kolozsvári Minerva Házban, Románia

2013

  • Kiállítás a kolozsvári Minerva Házban
  • Sepsiszentgyörgyi Festőiskola című kiállítás a sepsiszentgyörgyi Míves Házban
  • Kiállítás a budapesti tehetségnapon, Magyar Tudományos Akadémia
  • Erzsébet magyar királyné születésének 175. évfordulója alkalmából szervezett Sissi-portré-festő pályázat – a kiválasztott képek kiállítása, Prímás Pince, Esztergom
  • A Barabás Miklós Céh kolozsvári tagjainak értékfelmérő, csoportos tárlata, Minerva Művelődési Egyesület

2012

  • Portré című kiállítás, Apáczai Galéria, Kolozsvár
  • Színhangzat című kiállítás, Apáczai Galéria, Kolozsvár

2011

  • Család című kiállítás, Apáczai Galéria, Kolozsvár

2010

  • Magyar Festészet Napja, Olof Palme Ház, Budapest
  • Ütő Gusztáv Válogatás című kiállítása, Lábas Ház, Sepsiszentgyörgy

2006, 2007, 2008

A sepsiszentgyörgyi Telep elnevezésű táborok kiállításai, Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy

 

Egyéni kiállítások

2014

  • szeptember 26. – Kézdivásárhely, Erzsébet terem

2013

  • április 10. – Kolozsvár, Minerva Ház
  • május 17. – A kolozsvári képzőművészeti egyetem által megszervezett Expo Maraton elnevezésű rendezvény kiállítás

Olvasta már ?

Hajnal Renáta: a testépítés új értelmet adott az életemnek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük