Hasonló cikkek
A Történelmi Vitézi Rend székelyföldi törzse, a kézdivásárhelyi állomány kezdeményezésére vitéz Mező Ferenc tartalékos zászlósnak avatott emléktáblát október 11-én 11 órakor a kézdivásárhelyi református temetőkertben. A 24. honvéd határvadász zászlóalj 1944. szeptember 3-án Kászonjakabfalva fölött elesett katonája hősiességéért post mortem az egyik legrangosabb katonai kitüntetést, az 1942-ben létrehozott Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet kapta meg, aminek rajta kívül még csak huszonegy magyar katona a tulajdonosa.
A nagyszabású rendezvényen részt vett Szarka Gábor konzul, a csíkszeredai magyar főkonzulátus részéről, Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Derzsi Gyula, Kézdivásárhely alpolgármestere, vitéz Lázár Elemér, a Történelmi Vitézi Rend országos törzskapitánya és Kézdi-, Csík-, Udvarhely-, Maros- és Bardoc-Miklósvárszék, valamint Szováta-Sóvidék és Régen több mint száz vitéze. Az ünnepségen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Székely Nemzeti Tanács is képviseltette magát. Az emléktáblát vitéz Pakó Benedek nyugalmazott kanonok és Beder Imre református lelkész szentelte és áldotta meg, előtte pedig a Történelmi Vitézi Rend zászlói, illetve Vetró András, a 15. székely határőr gyalogezred szakaszparancsnoka és egyik katonája álltak díszőrséget. Az ünnepi hangulatot emelték a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának fúvószenekara által előadott himnuszok, katonadalok és gyászindulók, valamint a Molnár Józsiás Általános Iskola régizene-együttesének a Pillanatok a magyar történelemből című műsora.
Az ünnepség szónokai az idén a két világháború emlékére sorra kerülő fontos rendezvények között említették a 70 éve meghalt vitéz Mező Ferenc tiszteletére szervezett emléktábla-avatást. Felidézték az 1944 őszi székelyföldi tragikus történéseket, az Ojtozi-szorosban, az Úz-völgyében és a Gyimesekben folyt kegyetlen harcokat, amiknek során a 24-es honvéd határvadász zászlóalj katonái megpróbálták visszaverni a hatalmas túlerővel támadó szovjet csapatokat. Hangsúlyozták: az egymás mellett harcoló magyarországi és székely katonák tömegével estek el az akkori magyar határokat védve, sokuknak a sírja évtizedekig ott domborult jeltelenül az erdők mélyén, mert a kommunista diktatúra éveiben felkutatni sem lehetett, nemhogy emlékjelet állítani azokon. Ezalatt csak a Kárpátok fenyői őrködtek a hősök örök álma felett, hiszen a vidék lakói csak titokban emlékezhettek meg róluk. A családi szájhagyomány azonban megőrizte azt, amit a hatalom el akart felejtetni, az áldozatok hőstetteit az itt élő székelyek továbbadták gyermekeiknek és unokáiknak – részletezték a beszédek.
Mező Ferenc hőstette és sokáig ismeretlen nyughelye
1944. szeptember 2-án reggel a Kászonjakabfalvától 4-5 kilométerre lévő 24. határvadász zászlóalj parancsnoki harcálláspontját már majdnem bekerítették az oroszok, ezért a zászlóalj megkezdte a visszavonulást Katrosára. Szeptember 3-án az erősen fogyatkozó zászlóalj Ozsdolánál váltakozó erejű harcot vívott a támadó orosz gyalogsággal. Kászonjakabfalva fölött, a falutól délre, az 1051 méteres Nyír-ponk és a Katrosa közötti térségben a 24. határvadász zászlóalj géppuskás századának egy szakaszát rendelték védőállásba.
A nap folyamán a támpontszerű vonalat több ízben érték támadások a túlerőben lévő szovjet lovasság és lövész gyalogság részéről. Ezeket a védők minden esetben visszaverték. Mező Ferenc tartalékos zászlós, a géppuskás szakasz parancsnoka – miután a tűzgépeik harcképtelenné váltak, a lőszerük elfogyott, irányzói és kezelői pedig egymás után estek el vagy sebesültek meg a nehéz gyalogsági tűzben – maga feküdt a még egyetlen üzemképes géppuska mögé. Már több sebből vérzett, de még mindig sikeresen verte vissza az újra és újra rohamozó szovjet gyalogságot. Végül az egyik tüzelőállásban a pisztollyal és kézigránáttal vívott közelharcban esett el, mert sebesült, halott bajtársait, fegyvereit – esküjéhez ragaszkodva – nem hagyta el. Holtteste az ellenség kezére került. Éjszaka a tiszti legénye a szovjet harci előőrsök között átkúszva kilopta azt, és szekérre téve Kézdivásárhelyre szállította, ahol eltemették – idézte fel Mike Bernadett, a kézdivásárhelyi Református Kollégium tizedik osztályos tanulója a tartalékos zászlós hőstettét, Illésfalvi Péter–Szabó Péter–Számvéber Norbert Erdély a hadak útján című könyve alapján. Azt már a családi szájhagyomány alapján mondta el Mike Bernadett, hogyan lett Mező Ferenc végső nyughelye anyai nagyapjáéknak, v. Laczkó Áronéknak a kriptája, amiről sokáig senki nem tudott: „A hivatalos adatok között az szerepel csak: Mező Ferenc tartalékos zászlóst Kézdivásárhelyen temették el. A mi családunk azonban mindig tudta, hogy Mező Ferenc a családi kriptánkban, a Laczkó-kriptában nyugszik.
A családi szájhagyomány azt is megőrizte, hogyan teltek a hős Mező Ferenc utolsó órái. Ezt az én nagyapám, vitéz Laczkó Áron így adta tovább nekem: Kászonjakabfalván rettenetes pusztítást végeztek az oroszok. Mező Ferenc tüzelőállása előtt halomban álltak a halottak, és ő tudta: neki is a halál lesz a sorsa. Akkor a kezét rákötötte a géppuskájára, hogy holtában is lője az ellenséget. Az oroszok elrettentésképpen holttestét kitették közszemlére Kászonjakabfalva központjába, nem engedték eltemetni. Onnan lopta ki a tiszti legénye, és hozta Kézdivásárhelyre, mert ismerte a menyasszonyát, Bene Arankát, akinek édesanyját, Bene Albertnét, Laczkó Ágnesnek hívták. Mező Ferencet tehát Bene Aranka családjának a kriptájában, a Laczkó-kriptában temették el, a kézdivásárhelyi református temetőben. Mező Ferencet a Laczkó-család rokonának fogadta, és az eltelt évtizedek során mindig megemlékezett róla.”
Párhuzamos katonasorsok
A kézdivásárhelyi v. Laczkó Áron mindent megtett azért, hogy a szülőföldjétől távol elesett Mező Ferenc tartalékos zászlós sírját ismertté tegye, és méltó emlékjelet állíttasson neki. Tette ezt azért, mert édesapja, dr. Laczkó László ügyvéd is II. világháborús hős volt: ő is otthonától távol védte a magyar határt az előrenyomuló szovjet egységekkel szemben, és a Tisza mentén, a prügyi templomtoronyban találta szíven egy szovjet mesterlövész golyója. Hőstettéért dr. Laczkó László zászlósnak a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadi szalagon, karddal kitüntetést adományozták, amiről azonban családja csak későn, a rendszerváltás után, 2013-ban értesült. A hős zászlós halálának körülményei is sokáig ismeretlenek voltak, míg fiának, v. Laczkó Áronnak – aki édesapja halálakor alig volt több mint féléves – a bajtársak elbeszélései és naplói alapján a Prügy melletti Tarcalon sikerült felkutatnia sírját. A Történelmi Vitézi Rend 2014. szeptember 5-én Prügyön emléktáblát avatott dr. Laczkó Lászlónak is.
V. Laczkó Áron elmondta: immár lelke megnyugodott, mivel a két háborús hősnek, édesapjának és Mező Ferencnek sikerült illő végtisztességet adni és hőstettükhöz méltó emlékjelet állítani.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819