Azt mondják, mielőtt leszületünk a földre, mindnyájan feladatokat vállalunk magunkra, és már ekkor eldöntjük, hogyan tekintünk majd az életre, amelyet ajándékba kapunk. Ha megpróbálunk eltávolodni eredendő céljainktól, és letérnénk utunkról, láthatatlan kezek, „véletlen” történések vezetnek majd vissza oda, ahol lennünk kell. Sajnár Zsuzsi Peruban találta meg önmagát, itt sikerült legyőznie a félelmet, ami elhitette vele, hogy álmai túlságosan távol állnak a valóságtól. Az Oka Wasi központban tevékenykedő sámáninassal eddig megtett útjáról beszélgettünk.
– 2015-ben életed gyökeresen megváltozott. Mesélj az azelőtti Sajnár Zsuzsiról.
– Tizenéves korom óta foglalkoztatott a lélek világa, az, hogy miért bomlik meg a belső egyensúly, és hogyan lehet helyreállítani azt, milyen módszer létezik a szív sebeire, és melyik a leghatékonyabb, és hogyan tudnék másokon segíteni. Mindeközben saját életutam tele volt korántsem következetes lépésekkel, mert a valóság az, hogy szaladtam valami elől, ami lehettem volna, és azelől is szaladtam, ami fájt. 2015 valóságos ébresztő volt számomra. Míg a munkám beteljesüléssel töltött el, magánéletem fájdalommal és kilátástalansággal volt tele. Azt hiszem, párommal elérkeztünk egy állomásra, ahonnan már kettesben nincs tovább. Két hétig szinte megállás nélkül sírtam, könnyeimet végül a szakítás szabadsága törölte le, és annak megtapasztalása, hogy létezik élet a hosszú távú kapcsolat után. Középiskolás korom óta először voltam szingli – elkezdtem hát ismerkedni azzal a Zsuzsival, aki hisz az álmaiban, kételkedés nélkül.
– Mit jelentett számodra a pszichológia és a jóga – a két terület, amivel behatóan foglalkoztál – a nagy utazás előtt?
– Mindkét szakmát szerettem, és mind a mai napig szeretem és gyakorlom őket. A pszichológia és a terápia útját szívemből választottam, és mindig is hittem abban, hogy jó szakember lehetek, hogy jelen tudok lenni pácienseim számára akkor, amikor szükség van rám. A jóga „házi szenvedélyem” volt, nem terveztem az oktatását, talán 4-5 év gyakorlás után kezdtem el gondolkodni az oktatói képzésen, miután néhány barátnőm megkért, hogy jógázzunk együtt, mondván hogy szólnak még barátoknak, akiket érdekel. Nagyon meglepődtem, amikor – azt hiszem, talán a harmadik jógás héten – közel negyven jógázni vágyó fiatal érkezett a kolozsvári Waldorf-óvoda kis kupolatermébe.
– Miért éppen Peruba sodortak az új szelek? Mi az, ami az eltervezett három hét után maradásra késztetett?
– A szakítás után hagytam, hogy történjen bármi, ami újat hozhat, az új szelek sodortak céltalanul, míg 2015 nyarán Peruba utaztam – három hét kirándulás volt a terv egy barátommal, aki Peruban dolgozott néhány hónapot. Az utolsó hetet egy sámáni terápiás központban töltöttük, ahol ayahuascával, Amazónia pszichedelikus hatású növényi főzetével gyógyítanak, a Shipibo indiánok hagyománya szerint. Három szertartáson vettem részt a hét alatt, és az élmény aligha önthető szavakba. Hallottam szívem hangját: határozott volt és erős, együttérző és elfogadó. Láttam a jövőt, különféle ajtók és ablakok megnyitásának következményeit, a villámgyorsan lepörgő pillanatokat. Megdöbbentő élmény volt. Ennyire közel még soha nem kerültem önmagamhoz. Olyan volt, mint egy szoros ölelés, meleg és biztató, maga a boldogság, és én nem akartam, hogy véget érjen. Döntöttem – Peruban maradok, és megtanulok az ayahuascával dolgozni, bármi lesz is. Felvállalom magam, még akkor is, ha mindenki hátat fordít nekem, ha senki nem fogja megérteni, miért döntöttem így. A valóság az, hogy – bár sok könnyet hullattam az elején – a szeretet mindent megold.
– Ott, sok ezer kilométer távolságban gyermeki megilletődéssel tapasztalod legtitkosabb, legféltettebb álmaid valóra válását. Hogyan tekintesz régi önmagadra és az akkori életedre?
– Úgy látom, életem összes állomását és az összes eddigi önmagamat, mint egy napról napra gyarapodó kirakóst, puzzle-t. Sokszor volt életemben zűrzavar, és a káosz értelmetlen labirintusnak tűnt, amiből nincs kiút, és hogy ennek vagy annak az elemnek egyáltalán nincs helye emlékeim között. Egy ideje viszont azt látom, hogy minden egyes elem pontosan beleillik a képbe, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz – ez már nem számít. Így vagyok teljes. Egyedül a félelem volt az, ami elhitette velem, hogy álmaim túlságosan is csak álmok, és semmi közük a valósághoz. Nyolc évvel ezelőtt, amikor először találkoztam az ayahuascával, a szertartás alatt egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennem: Dél-Amerikába utazni és bejárni a sámánok útját, majd megosztani ezt a tudást azokkal, akiknek szükségük van rá. Akkoriban pszichológusnak készültem, és beláttam azt a potenciált, ami ebben a gyógymódban van. Persze nem hittem volna, hogy jó néhány év múlva ez az álom beteljesülni látszik, és én nem is lehetnék boldogabb.
– Jelenleg sámáninasként tanulsz egy perui központban az esőerdő közepén. Egész pontosan mit fed ez a tevékenység? Milyen életmódot követel meg tőled? Mire világított rá?
– A központ, ahol dolgozom valóságos földi paradicsom, a trópusi esőerdő bősége és az Andok hegyvonulata veszi körül. Ebben a környezetben zajlik a tevékenység, amiről rengeteget lehetne beszélni, most megpróbálom dióhéjban megfogalmazni. Az ayahuasca a kecsua indiánok nyelvén nem jelent mást, mint a „lélek indája”. Az Amazonas medencéjében őshonos növényi alapanyagokból készült főzetet a sámánok „növényi tanítónak” is nevezik, ugyanis hitük szerint nemcsak méregtelenítő és gyógyító hatásokkal rendelkezik, amelyeket a nyugati tudomány is igazolt, hanem fogyasztása által kapcsolatot lehet teremteni egy láthatatlan világgal, a szellemek világával. A főzet legfontosabb összetevői a Banisteriopsis Caapi (ayahuascalián), amit a Psychotria nemzetségbe tartozó növénnyel, a Chacrunával kell összefőzni ahhoz, hogy az N,N – dimetiltriptamin (DMT) kifejthesse hatásait az agyban. A DMT-t ugyanis normális esetben lebontja egy MAO-A nevű enzim, amely semlegesíti a DMT-hez hasonló anyagokat. Az ayahuascaliánban található béta-karbolinok (harmin és harmalin) azonban blokkolják a MAO-A enzimet a szervezetben, így a DMT hallucinogén hatásai kiteljesedhetnek. Azok, akik tanulni szeretnének, vagy súlyos érzelmi-testi traumákkal küzdenek, növényi diétában részesülnek, ami a sámán által kiválasztott egy vagy több amazóniai gyógynövény fogyasztásából áll, az ayahuasca fogyasztása mellett, vagy akár anélkül. Egy analógia a diéta megértéséhez: tegyük fel, hogy az ayahuasca egy szuperszonikus űrhajó, amit diéta nélkül te vezetsz a sámán segítségével, míg a diéta alatt van egy egyszemélyes sofőröd az űrhajón.
A diéta szigorú szabályok szerint történik, számos tilalom és megkötés van, és a felelősség óriasi – erről a témáról talán beszélhetünk majd a későbbiekben részletesen. A lényeg az, hogy a diéta alatt a sámáninas megtanul ikarókkal dolgozni – az ikarók énekek, amelyek által a sámán irányítja a saját és a résztvevők, a páciensek ayahuascaélményét, betekintést nyer energetikai mezőjükbe, ahol pontosan beazonosítja a probléma gyökereit, és helyreállítja az egyensúlyt. Ez most egy nagyon rövid és vázlatos jellemzése volt a tevékenységünknek, interneten utána lehet olvasni, magyarul is rengeteg információ érhető el erről.
Ami engem illet, elsősorban személyes válságom gyökereit fedte fel az ayahuasca, és miután szembesültem sebeim eredetével, elkezdtem másként tekinteni önmagamra – legelső lépésben átértékelődött a saját magamhoz fűződő viszonyom, majd ezután a családommal való kapcsolat ment keresztül egy hatalmas változáson, melyért nagyon hálás vagyok, talán soha nem volt ennyire őszinte és közeli a kapcsolatunk. Szüleim és az öcsém mindig is mellettem álltak és állnak, és mindent megtettek azért, hogy hozzájáruljanak boldogságomhoz. Terapeutaként azt tapasztalom, hogy a potenciál, ami ebben az ősi gyógymódban rejlik, a legtöbb esetben hatékonyabb a modern nyugati módszereknél, és hatását meglepően rövid időn belül kifejti.
– Mesélj a kezdetekről. Milyen egy teljesen más földrészen, kultúrában, nyelvi közegben élni a mindennapjaidat?
– Peru hatalmas ország, tele földrajzi változatossággal – az Andok hatezer méter magas csúcsaitól Amazónia esőerdővel borított vadvilágáig a természet összes kincse és csodája megtalálható itt. A peruiak, függetlenül attól, hogy az ország melyik részén élnek, kedvesek, nyitottak és barátságosak, soha nem éreztem azt, hogy idegen lennék. Sőt kifejezetten szeretik a külföldieket, segítőkészek, és mindezt érdek nélkül teszik. Amit viszont nem sikerült még egy év ittlét után sem megszoknom, az a túlzott lazaság és kényelem, ami miatt senki sem pontos, a perui félóra simán felér egy európai órával… Tarapotóban, ahol élek (Felső-Amazóniában, ahol az Andok-hegység találkozik az Amazonas dzsungellel), kifejezetten vidám a hangulat, az emberek valósággal imádnak szórakozni. Semmi meglepő nincs abban, ha épp hétfő reggel 7-kor kezdődik a szabadtéri kumbiakoncert. A város ugyanakkor biztonságos, a házak, a lakások lakói nyitott ajtóval, ablakkal élnek, és kedvesen rád köszönnek, ha séta közben betéved hozzájuk a tekinteted. Ami a nyelvet illeti, a román és az olasz nyelvtudásomnak köszönhetően már az elején szinte mindent értettem, és különösebb erőfeszítés nélkül tanultam meg társalgási szinten használni a spanyol nyelvet.
– A tanulás mellett jógát is oktatsz a központban, ahol időd nagy részét töltöd. Az új ismeretek az ehhez fűződő viszonyodat is megváltoztatták?
– A jógarutinom a régi, már ami a rendszerességet illeti, viszont a hangsúly már nem azon van, hogy milyen nyakatekert pózt tudok kicsavarni magamból. Változott az önmagamhoz fűződő kapcsolatom, sokkal többre értékelem azt, ha a gyakorlás során sikerül teljes mértékben összhangba kerülnöm testemmel, lelkemmel. Elfogadóbb vagyok, és igyekszem nem azért jógázni, hogy magamnak vagy másoknak bizonyítsak: a teljesítmény már kevésbé motivál, a kitartás és a jelenben való létezés annál inkább. Saját gyakorlásom mellett az általunk szervezett elvonulások résztvevőinek is rendszeresen tartok jógaórákat és vezetett meditációt, hangsúlyt fektetve az ayahuasca által beindított gyógyulási és fejlődési folyamat kiegészítésére. A meditáció és a légzésgyakorlatok kifejezetten segítik a szertartások megélését, és az is fontos számomra, hogy a résztvevőink hazavigyenek magukkal néhány módszert, amit bárhol és bármikor gyakorolhatnak.
– Jelenleg két hónapos vakáción vagytok. A következő évre is ott maradsz?
– A vakáció lassan véget ér, és nagyon várom már a következő elvonulásainkat, a sok új embert – mindenki egy külön világ, akitől rengeteget tanulhatok. Boldogságomhoz az is hozzájárul, hogy közel egy éve új kapcsolatban élek, és párommal együtt dolgozunk ezen a projekten, amiben hiszünk, és aminek köszönhetően egymásra találtunk. Szóval itt maradok jövőre is, szeretettel várok bárkit, aki érzelmi problémákkal, traumákkal küzd, az élet értelmét keresi, vagy éppen spirituális fejlődésre vágyik.
– Hogyan nézel a jövőbe? Elképzelhető, hogy majd egyszer visszatérsz szülővárosodba, Marosvásárhelyre?
– Tudod, én soha nem mondom azt, hogy soha! Fogalmam sincs, mit hoz a jövő, ezért inkább arra figyelek, amit itt és most megtehetek, ami itt és most örömet okoz. Az igazság az, hogy életem új fejezete itt történik, magammal hoztam azt a Sajnár Zsuzsit, aki mindig is voltam, itt van velem az összes emlék és az összes változás, aminek köszönhetően az vagyok, aki vagyok. Ameddig szeretem az életem itt, és ameddig szükség van rám, addig itt maradok.
Egy hozzászólás
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Pingback: Peru – első rész: Tarapoto és Lima | E-mesék
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819