Hasonló cikkek
Puha, kedves, egyszerű. Talán így lehetne röviden leírni András Adél alkotásait, amelyek a Waldorf világában gyökereznek ugyan, de mégis egyedi lények.
– Mi mindennel foglalkozol?
– Nem dolgozom egyebet, az Öltészetemnek és a pozsgáknak élek, de ez nem jelenti azt, hogy ne kéne a játékkészítésen kívül mással is foglalkoznom. Bár úgy lenne! Legalább annyi időt töltök a rendelések lebonyolításával, a közösségi oldalak kezelésével, vásározással, mint amennyit a játékaim kitalálásával és elkészítésével. Sokat foglalkozom ezek mellett a blogom szerkesztésével is, itt ugyanis nem a kész termékeimen van a hangsúly, hanem inkább az azok mögött húzódó elméleti és gyakorlati háttéren.
– Hogyan jött a kézművesség az életedbe?
– Hatéves korom óta festő akartam lenni, és hosszú évekig engedelmeskedtem is ennek a vágynak – művészeti iskolába jártam, az egyetemen pedig ugyancsak festészetet tanultam. Ahogy közeledtem tanulmányaim végéhez, ez az „akarás” valahogy egyre alább hagyott, majd elveszett – nem ez volt az, amit kerestem.
Aztán 2010-ben édesanyám Waldorf-csoportjában voltam óvónéni-segéd. Ez idő alatt sok mindent készítettünk a gyerekekkel közösen: nemezeltünk, festettünk, szőttünk, agyagoztunk, és én ezt nagyon élveztem. Itt értettem meg, hogy a Waldorf-pedagógia számomra már nem pusztán pedagógia módszer, hanem egyfajta életszemlélet is. Amikor óvónéni-segédeskedésem véget ért, úgy éreztem, hogy ezt valamilyen formában tovább kell vinnem, így született meg az öltészetem.
Egyáltalán nem volt döntésszerű az, hogy én kézműveskedni fogok, egyszerűen csak abban a szellemiségben akartam játékokat készíteni, amely lassan felforgatta és átformálta a magamhoz, illetve az élethez való hozzáállásomat.
– Mit készítesz legszívesebben?
– Talán a babákat szeretem a leginkább készíteni, főként megrendelésre, mert akkor tudom, hogy milyen korú gyereknek, fiúnak vagy lánynak ajándékozzák, és így szem előtt tarthatom a gyermek életkori sajátosságait. Például egyévesnél kisebb gyereknek „rongyibabát” készítek puha, rágható anyagból, hogy könnyen meg tudja fogni, befalni, de nem utolsó szempont az sem, hogy mosható legyen. Két-, hároméves gyerekeknek manóbabát varrok, ez már kicsit nagyobb, van szeme, haja és kitömött teste. Négy-, ötéves gyerekeknek már olyan baba készül – még mindig puha, gyúrható anyagból –, amelynek keze, lába és hosszú haja van, de még nem öltöztethető. Ezeket a babákat már a gyermek képmására is lehet készíteni, például ha a kislány vagy a kisfiú, akinek szánják, barna hajú és kék szemű, akkor a baba is ilyen. Az öt éven felüli korcsoportnak már jöhet a nagy, öltöztethető, fésülhető Waldorf-baba.
– Honnan ihletődsz?
– Van néhány könyvem, amelyekből még az elején dolgoztam. Ha új játékot készítek, ma is az azokban szereplő szabásmintákhoz hasonlóakat keresek, majd ezeket alakítom át az öltészet stílusára vagy saját elképzeléseim szerint. Sok mindent tanultam édesanyámtól, ha valamivel elakadok, általában ő szokott kisegíteni mind gyakorlati, mind elméleti jellegű tanácsokkal és javaslatokkal, ő a fő forrásom ebben a témában. Inspirál továbbá az év, valamint azon belül az ünnepek ritmusa is, ebben a körkörösségben próbálom időről időre megtalálni a magam irányait. De leginkább talán mégis az óvodai élet nyűgözött le, a csoport napi ritmusa, a foglalkozások jól kigondolt ütemezése – hogy a gyerekek mindig tudják, mit fognak csinálni, és mégis jólérzik maguk ebben, hogy különböző tevékenységeket mindig szabad játék váltja fel, hogy minden nap van mese, körjáték. Azzal, hogy ott lehettem – és néha lehetek ma is –, átformálódott a gondolkodásom, le tudok lassítani, oda tudok figyelni egészen kicsi, jelentéktelennek tűnő dolgokra is. Ez az állapot az, ami a leginkább inspirál.
– Milyen anyagokat használsz?
– Természetes anyagokat használok: leginkább lenvásznat, gyapjúfilcet, posztót, gyapjút, gyapjúfonalat, fadarabokat, kavicsokat, tobozokat, csonthéjas terméseket, de még sorolhatnám. Amit tudok, én magam gyűjtök be. Turkálni is szoktam bizonyos szöveteket, de méteráruboltból is vásárolok, nagyjából mindent megtalálok itthon. A gyapjút, azt vásárolom, általában fehéret és szürkét, egy kedves ismerősöm szokta elhozni nekem Barótról. Egy részét textil- vagy ruhafestékkel színezem házilag, de próbálkozom a növényi festéssel is. Ez a projektem – nagyrészt időhiány miatt – el-elakad, de azért mindig van céklával, vöröskáposztával, fehér- és vöröshagymával festett gyapjúm is.
– Az AdélÖltészete mellett részt veszel egy másik projektben is. Mesélj nekünk a pozsgákról!
– Néhány évvel ezelőtt kezdődött, két különböző irányból. Az egyik a Morgod, a másik az AdélÖltészete. Mindig kíváncsiak voltunk arra, hogyan lehetne egymáshoz illeszteni ezeket a nagyon is különböző anyagokat – a fát és a textíliákat –, próbálkoztunk több-kevesebb sikerrel, mígnem úgy döntöttünk, hogy kezdeményezéseinkből érdemes valami nagyobb, komolyabb dolgot is kihozni. Így született meg a Pozsga.
Van egy iráni történet a 13. századból Szímurgról, a madarak királyáról, aki Kína közepén elhullatja egyik tollát. A madarak útnak indulnak felkutatni őt. Tudják, hogy a Szímurg jelentése harminc madár, és hogy a madárkirály vára a földet körülölelő, Kafnak nevezett hegyláncon van. Útközben többen odavesznek, lemorzsolódnak, egy részük mégis átkel a hét völgyön, illetve a hét tengeren. Végül – szenvedéstől megfogyatkozva és megtisztulva – harmincan érik el Szímurg hegyét. Amint szemügyre veszik magukat, azt találják, hogy ők Szímurg – egyenként és külön-külön is.
A pozsga magyarul elsősorban az egészséges arc pirosas elszíneződését jelenti, de önmagában véve – az arc körülménye nélkül – pozsga mint olyan nem létezik. A pozsga kicsit olyan, mint Szímurg – elválaszthatatlan a körülményektől, melyek megelevenítik, az arctól, melyen megjelenik. Megfoghatatlan, mégis jelenvaló. Azt szeretnénk, ha a mi Pozsgáink is ilyenek lennének: nem végtermékek vagy puszta tárgyak – hanem olyan lények, akik a keresés, az áldozatok, az önreflexió révén válnak önmagukká.
– Hogyan készülnek a pozsgák?
– Legalább egy napot vesz igénybe egy komplexebb játék elkészítése. Kitaláljuk, részletesen megbeszéljük, hogy milyen legyen, aztán Zsolt – a Morgod kitalálója – elkészíti a játék faelemeit, majd áthozza azokat hozzám. Egy kávé mellett megnézzük, hogy ráilleszthető-e az anyag úgy, ahogyan elképzeltük, ha nem, akkor hazaviszi, és alakít rajta, ha pedig rendben van, nálam hagyja. Saját ötlet szerint szoktam készíteni szabásmintát, mindenikhez külön-külön. Ezután jön a fotózás, majd a termékfotók és -leírások feltöltése a Breslóra, a Facebookra, a Pinterestre.
– Általában kik vásárolják játékaidat, kiknek készülnek?
– Játékaimnak elsősorban a gyerekeket kell megszólítaniuk, nekik készülnek, az ők igényeinek próbálok megfelelni. De úgy érzem, sikerült megtalálnom a hangot azokkal a szülőkkel is, akik odafigyelnek arra, hogy gyerekeik mivel hogyan játszanak, akik szívesen vesznek részt az elkészítés folyamatában már azzal is, hogy jelzik elképzeléseiket, gyermekük kedvenc színeit, érdeklődnek, hogy például hároméves gyereküknek melyik játék lenne a megfelelőbb. Ennek a fajta viszonynak különösen örülök, mert így közvetlenebb kapcsolatba kerülhetek velük, sok pozitív visszajelzést kapok tőlük, ami nagyban megkönnyíti munkámat.
Ami a Pozsgát illeti, ott még nem alakult ki a stabil vásárlókörünk, mivel csak március elején indítottuk útjára a projektet. Pillanatnyilag a Breslo portál internetes üzletében, illetve a Kolozsváron működő Oranjerie nevű boltban lehet megvásárolni termékeinket. Mindenképp szeretnénk kipróbálni magunkat majd az Etsyn, és céljaink között szerepel az is, hogy az ország nagyobb városaiban stabilan megtalálhatók legyünk kézműves- és játékboltokban.
– Milyen jövőbeni terveid vannak?
– Hosszú távú terveim közé tartozik, hogy elvégezzem itt, Kolozsváron a Waldorf-képzést, jelenleg azonban az állít a legkeményebb kihívás elé, hogy öltészetem mellett úgy tudjak foglalkozni a Pozsgával, hogy egyik se menjen a másik rovására.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819