Hasonló cikkek
A marosvásárhelyi András Lóránt Társulat egy színes projekttel szeretné felvirágoztatni az egykori ortodox zsinagóga épületét. A Tánc és Kortársművészetek Háza nevet viselő projekt egyik célja a társulat bővítése, fenntartása és népszerűsítése, mindemellett elképzeléseik között szerepel a táncoktatás, a képzőművészeti kiállítások szervezése, és teret kap a zene is.
Az államilag nem támogatott társulat vezetője, András Lóránt mesélt a megalakulásról, a nehézségekről és céljairól.
– Versenytáncos voltál, színész alapképzésben részesültél, zenével is foglalkoztál, sőt a képzőművészet is közel áll hozzád. Mi sodort Marosvásárhelyre?
– A középiskola elvégzése után Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem színművészeti karán folytattam tanulmányaimat. Ezt követően hat éven keresztül tanítottam táncot az egyetemen, színészként dolgoztam a színházban, és koreográfiákat készítettem. 2002-ben felhagytam a tanítással, eljöttem a színháztól is, majd szabadúszóként léteztem 2010-ig, ami azt jelenti, hogy több színházban is dolgoztam, főleg román nyelvűekben. Hat éve megkerestek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemtől, akkor indították a koreográfia szakot, és felkértek tanítani. Láttam benne fantáziát, főleg hogy ebben az országban addig a pillanatig táncterületen nem volt felsőoktatás. Megtiszteltetésnek éreztem, volt hozzá kellő energiám is, és úgy éreztem, talán a szükséges szakmai tapasztalattal is rendelkezem hozzá. Ilyen út vezetett engem Marosvásárhelyre.
– Két évvel ezelőtt megalakult az András Lóránt Társulat, amelynek te vagy a vezetője. Milyen elgondolásból kapta ezt a nevet a társulat?
– Bár nagyképűnek tűnik, hogy egy ember magáról nevez el egy társulatot, a tánc világában azonban ez egy elég gyakori jelenség. Azok a koreográfusok vagy táncosok, akik úgy gondolják, hogy már kialakult egy egyedi stílusuk, módszertanuk, és azt képviselni tudják, át tudják adni másoknak, gyakran alapítanak egy társulatot, amelyet a saját nevükkel fémjeleznek. Túl sok időbe telne egy új brandet berobbantani a köztudatba. Ha létezel a szakmai köztudatban mint alkotó, akkor miért ne használnád ezt ki erre is? Ettől függetlenül sokat gondolkodtunk a társulat nevén, és végül közös megegyezés alapján született ez az elgondolás.
– A társulat megalakulása is közös terv volt, vagy a te álmodat váltottad valóra általa?
– Ez a társulat egyfajta szükségszerűségből alakult meg. Mivel felsőfokú képzés nem volt ebben az országban, és táncszínházi társulatok sem léteznek, így felmerült a kérdés, hogy mi lesz az itt tanuló emberekkel? Többségük kap munkát, ahogyan én is kaptam szabadúszóként, de nincsenek intézmények, amelyek szerződtetnék őket, mint például a színészeket. Mindemellett az itt végzett generációk számára természetesnek tűnt, hogy ők a munka területén is együtt szeretnék folytatni az útjukat. Fontos megemlíteni, hogy a társulatot végzett koreográfus hallgatók
alkotják, továbbá rendszerint csatlakoznak hozzánk a főiskolások is, emellett bárki tagja lehet a csapatnak, egy előadás vagy projekt erejéig is. A társulatnak nincs etnikai vonzata, csak a véletlennek köszönhető, hogy a társulat alaptagjai jelenleg magyarok, általában más nemzetiségűek is vannak köztünk. Egyik célunk többek között az, hogy nemzetközi társulattá váljunk.
– Milyen nehézségekkel szembesülnek a társulat tagjai?
– Ehhez a szakmához nagy fokú elszántság kell. A tánc, a test folyamatos edzésben tartása, a szintek megtartása borzasztó nagy feladat, és mindemellett még a megélhetés is kihívást jelent. A táncosélet nem olyan, mint a filmekben, nagy áldozatokkal jár
magánéletileg és más vonatkozásban is. Ezeket az áldozatokat annak is meg kell hoznia, aki itt marad a csapatban, ugyanis ez nem egy államilag támogatott társulat, itt akkor van pénz, ha megtermeljük magunknak. Nálunk van egy olyan alapszabály, hogy az emberek nincsenek a társulathoz láncolva, sőt minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a csapat tagjai máshol is dolgozhassanak, minél magasabb szinten és minél ismertebb emberekkel.
– Két éve vált ez az épület a székhelyetekké, azonban sokáig nem volt fűtésetek. Sikerült ezt korrigálni?
– Annyit sikerült megvalósítani, hogy november végétől a legfelső szinten, ahol a színházrész van, majdnem a teljes területen van fűtés. A kivitelezés maga elvileg megtörtént, de még rengeteg
kifizetnivalónk van. Szerencsére már tudunk próbákat és előadásokat is tartani az épületnek ezen az emeletén, és ha majd lesz lehetőségünk rá, akkor az épület többi részével is foglalkozunk.
– Milyen céljaitok, projektjeitek vannak 2017-re a társulat és az épület szempontjából?
– Az egyik nagy célunk az, hogy infrastrukturálisan legyünk kompatibilisebbek, továbbá társulatunk bővítése is a nagy célok egyike. Számomra fontos a tagok számának bővítése, de még fontosabb a jelenlegiek megtartása. Szeretnék a társulati tagoknak valamilyen fizetéskeretet biztosítani, hiszen az eladott jegyek árából nem lehet fenntartani egy társulatot. Jobban ki szeretnénk építeni a pályázatok, a támogatók és a szponzorok rendszerét, a társulat marketingrészét is meg kellene erősíteni. Persze a legfontosabb az, hogy továbbra is játsszuk az előadásainkat, egyre jobbak legyünk szakmailag, és lehetőleg minél biztonságosabb körülmények között tudjunk létezni.
– Az épület mindhárom szintjén tánccal szeretnétek foglalkozni?
– 2014-ben a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközségnek leadtunk egy olyan projektet, amelynek neve Tánc és Kortársművészetek Háza. A társulat valójában egy nagyobb projekt egyik vékony szelete. Azt szeretnénk, hogy olyan kortárs művészeti ágak kapjanak itt teret, amelyek szakmailag nagyon komolyak. Egy szakmailag elit intézményt szeretnénk létrehozni, ami erőteljesen a tánc dinamikája köré íródik, a máról szól, és kiszorul az állami intézmények keretéből.
A projekt egy másik nagy szelete az oktatás lenne, ezen belül a civilek oktatása is helyet kapna, de mindaddig, amíg nem tudunk kellő körülményeket biztosítani a tanításhoz, az egész projekt tovább tolódik. A jövőbeli tervek része az is, hogy a zene uralja majd a középső szintet, az alsó szintnek pedig ipari jellege van, a tér kialakítása itt képzőművészeti vonatkozású dolgok számára lenne tökéletes.
– Sikeretek egyik kulcsát talán a látványos, sokszor megrendítő plakátjaitok jelentik. Ki foglalkozik ezzel a résszel?
– A társulat alapító tagjai között első pillanattól jelen volt Hodgyai István (Hotdog) dizájner is, aki ugyanolyan fontos tag, mint bármelyik táncos. A kezdetektől fogva ő a társulat arculattervezője. A plakátjaink főként az ő tehetségét, művészetét és világlátását tükrözik, de a tervezést is közösen alakítjuk. Első perctől nagyon komolyan vettük, fontosnak találtuk, hogy a társulatnak legyen egy sajátos arculata.
– Általában mindegyik darabotoknak más a rendezője, hogyan lehet ezt egyensúlyban tartani?
– Mivel ennek a társulatnak a tagjai koreográfusok, tulajdonképpen bárki képes előadásokat rendezni, és ez így is történik, rajtam kívül már mindenki rendelkezik általa készített darabbal – ugyan a társulat vezetője vagyok, de az adminisztrálás túlságosan elrabolja az időmet.
– Sosem tartottatok attól, hogy a közönség nem érti meg a darabjaitokat?
– Nem. Biztos vagyok benne, hogy mivel a földrajzi tér ezen szegletének nincs különösebb kulturális háttere, az emberek nem láttak ilyen jellegű előadást, ez sokaknak újdonság. Ettől függetlenül ezek a darabok sokkal érthetőbbek, mint sok minden más, mivel a tánc az érzések szintjén közöl. A probléma abból adódik, hogy a társadalom hozzá lett szoktatva ahhoz, hogy mindent elmagyaráznak neki. A néző attól ijed meg, vagy azt furcsállja, ha az ő szubjektív olvasata eltér a mellette ülő olvasatától.
Számomra egyetlen cenzúra létezik a társulaton belül, éspedig az, hogy függetlenül attól, milyen darabot tűz ki célul az adott táncos, annak számára személyes vonzatúnak kell lennie. Megpróbálom kötelezővé tenni mindenki számára, hogy csak erőteljesen személyes problematikájú dolgot vigyünk a színre. Kizárólag a személyes probléma feldolgozását tekintem igazán művészetnek. Az összes többi végrehajtás, és nem művészet. Egyébként minden alkotó, amikor valamit színpadra visz, vagy valamilyen problémát feszeget, tulajdonképpen tükröt mutat a világnak, hogy az ember gondolkodjon el rajta, vagy épp szembesüljön vele. Ez minden előadásunknak sajátja.
ANDRÁS LÓRÁNT TÁRSULAT
A marosvásárhelyi társulat 2014 őszén alakult András Lóránt és az akkori koreográfiát végző diákok közös ötletéből. A megalakulást követően a közösség a vezetőjük nevével fémjelezte munkásságát. Azóta saját székházzal, látványos plakátokkal és komoly munkásságuknak köszönhetően nagy hírnévvel rendelkeznek.
András Lóránt, a társulat vezetője lövétei származású művész. Jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, és a saját nevével ellátott társulat vezetője.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819