Hasonló cikkek
Az esküvőszervezés még kívülről szemlélve is igen összetett feladatnak tűnik. Bár a teendők nem bonyolultak, a sok apró részlet kidolgozása, egységbe szervezése igénybe veheti az ifjú pár és családjuk idejét és türelmét. Hogy az ünnepi alkalom mégse ennek jegyében teljen, a feladatok egy részét egy kívülálló személyre bízzák, így válhat a nagy nap egyik igen fontos mellékszereplőjévé (mégse fosszuk meg a menyasszonyt és a vőlegényt fontosságuktól) a vőfély vagy a lakodalmi szószóló. Az Udvarhelyszék területéről megkeresett két szószóló azonban már biztosan főszereplői ennek az írásnak.
Mikor a szakma vagy inkább szerepkör hagyományait firtatjuk, mind a parajdi Molnár József, mind a székelyudvarhelyi Sarkadi Zoltán a régi időkre tekint vissza. Sarkadi Zoltán az 1800-as évekre vezeti vissza a vőfélyek, szószólók szerepének kialakulását, és mindketten elmondják, ekkor még a család egyik tagja, egy közeli szomszéd volt az, akit erre a feladatra felkértek. A szószólófogadás szokásának kezdetét megközelítőleg az 1960‒70-es évekre tehetjük.
A hagyomány éltetése
A Parajdon élő Molnár József úgy tartja, a szószólók fogadása a csíkszékiek köréből, Szereda környékéről terjedt át Udvarhelyszékre (Székelyudvarhely, Szentmihály, Alsóboldogfalva és környékük), ahol körülbelül tíz ember foglalkozik ezzel.
Földrajzi határok nem állnak közéjük, hiszen éppen abban látják a különbséget saját maguk és elődjeik között, hogy egy-egy felkérés kedvéért messzire is elutaznak, s még abban, hogy lakodalmas gazdaként vállalt szerepük saját döntésükkel kezdődött. Ennek a szerepfelvállalásnak a nevében évente legalább egyszer összeülnek (tavaly két alkalommal is sikerült), hogy feleségeikkel közösen találkozzanak társaikkal, együtt mulassanak. Bár ezekre a mulatságokra az idősebbek nem járnak, így is szép számban érkeznek, és arra is alkalmat kerítenek, hogy a fiatalokat beavassák. Mint azt Molnár József elmondta, ilyenkor a vadászszokásokhoz hasonlóan járnak el, az asztalon fekvő újoncoknak veréssel hozzák meg a kedvüket a „szolgálathoz”. Közösségük nem csak befelé fordulva működik. A környék lakodalmas gazdái tavaly november végén részt vettek a VII. Kárpát-medencei Vőfélytalálkozón, amelynek a magyarországi Földes szolgált helyszínéül, hiszen egy határral odébb ezek a közösségek nagyobb múltra, erősebb kiépítettségre tekintenek vissza.
Ehhez a szolgálathoz, szerephez mindenki magának keresi meg a saját szövegkönyvet, azokat a fordulatokat, amelyek leginkább illenek hozzá. Hagyományos keretek között képzelik el ezt a hivatást, de ezeket a kereteket egyéni módon kívánják követni, anélkül, hogy feleslegesen utánoznák egymást. Molnár József például a régi könyvekben, régi székely naptárakban keres inspirációt: verseket, rigmusokat ír újra, ezekből szerzi be szószólói monológjainak alapját, s eközben újít a már meglévőkön.
A modern elképzelés
Sarkadi Zoltán elmondása szerint ő egy másikféle-fajta útra talált rá miközben hasonló szerepet vállalt. Leginkább a ceremóniamester megnevezést tartja találónak saját szerepére. Persze ismeri és elismeri a hagyományosabb elképzelés szerint munkálkodókat is, de ő attól eltérően improvizatív, inkább személyre szóló „műsorban” talált rá arra a módra, ahogyan egy lakodalmi ünnepséget levezethet.
A búcsúztatókkal, kikéréssel kezdődő; játékokkal, búcsúzással végződő ünnepi menetet ő is követi, ám ezekhez saját maga keres ötleteket, ír szöveget. Ezzel természetesen nincs egyedül, tapasztalatai szerint még jónéhányan választanak ehhez hasonló módszert, és a beöltözéstől a mesemondásig terjed a választék az egyéniesített lakodalmas gazdálkodásban.
A ceremóniamestertől azt is megtudtuk, a személyes felkészülés mellett már arra is volt kísérlet, hogy képzést indítsanak ezeknek a szószólóknak, ám a 3-5 évvel ezelőtt megvalósított kezdeményezés végül nem volt hosszú életű. Ennek okát Sarkadi Zoltán abban is látja, hogy ez a szerep nem tanítható. Természetesen el lehet sajátítani bizonyos szövegeket, fordulatokat, fel lehet készülni egy-egy ilyen alkalomra, de az ehhez szükséges adottság nem pótolható ezek által.
És valóban nem nehéz belátni, hogy egy ünnep levezetése nem pusztán egy sorrend követésében és a részletekre való odafigyelésben merül ki, hanem talán abban, hogy a sokadik alkalom után is meglássuk benne az ünnepet, a fiatal házasok örömét.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819