Főoldal / Ehejt / Bábmesék

Bábmesék

Hetedik bemutatóján van túl a gyergyószentmiklósi Halvirág Bábszínház: a Gyilkos-tó legendájának bábokra való adaptálását tátott szájjal, őszinte kíváncsisággal fogadták a gyermekek a Gyilkostón szervezett Népművészeti Sokadalom idei rendezvényén, július 24-én. A hagyományos bábelőadások, a paraván mögé rejtőző bábos által életre keltett figurák állnak a legközelebb a gyermeki világhoz – állítja Borsos Virág, a Halvirág Bábszínház megálmodója és létrehozója. 

 

– Hogyan lett bábszínész? Mi a Halvirág Bábszínház története?

– Sokáig kerestem az utamat, aztán a tízéves érettségi találkozómon kézbe kaptam a tíz évvel öregebb önmagamhoz írt levelemet, amiben ez állt: bábszínész vagyok. Akkor kezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, és később, amikor a kislányomnak olvastam az esti meséket, mindegyiket láttam magam előtt a színpadon. A három bakkecske volt a kedvence, és arra gondoltam, hogy bábokkal elő tudnám adni. 2012 februárjában került sor a bemutatóra az óvodában. A húszperces előadáshoz mindent egyedül állítottam elő, bábokat fakanálból, díszletfüggönyöket, dramatizáltam a mesét. Egy előadásról hazamenet találkoztam az utcán Tamás Boglár színművésszel, látva, hogy cipelem a paravánt, a kellékeket, kérdezte, mit csinálok? Amikor elmeséltem, ő is kedvet kapott hozzá, a következő produkciót decemberben már együtt mutattuk be Macskacicó címmel. A mostani előadásunk már háromfős, Tamás Gyopár is csatlakozott hozzánk, így már sokkal könnyebb: jobban ki lehet osztani a szerepeket, egyszerre három hanggal lehet játszani, szebben és több bábot mozgatni, színesebbé, varázslatosabbá tenni az előadást. A Halvirág elnevezés pedig egyszerű: Virág vagyok és a Halak jegyében születtem. Azóta már két virág is van a csapatban – Gyopár és Boglár –, én pedig maradtam a hal…

Megalakulásunk után, 2013-ban létrehoztuk a Halvirág Egyesületet, így pályázati forrásokból tudjuk finanszírozni a produkciós költségeinket. Próbálunk minél kevesebből megélni, de elég sok költségünk van: utazási költségek, a bábok és díszletek alapanyagai, fogyóanyagok, főleg amikor kézműves-foglalkozást tartunk a gyermekeknek.

– Azt gondolnám, hogy kevésbé van igény a klasszikus, paravános bábszínházra, mint azokra, ahol a színész is megmutatja magát, beszélget a gyermekekkel…

– Nem így van, a gyermekek imádják ezt a fajta hagyományos bábszínházat, amit mi csinálunk: az igaz, hogy ma már nagyon ritka, hogy a bábost nem látják, csak annyit, hogy bemegyünk a paraván mögé, és a végén kijövünk onnan. Mi a bábra építjük a varázslatot. Egy előadásunk alkalmával az oviban volt egy gyermek, aki nagyon sírt, és ahogy megkezdődött a mese, azonnal abbahagyta, de ahogy vége lett az előadásnak, folytatta tovább a sírást.

Az sem véletlen, hogy mi kimegyünk a gyermekek megszokott környezetébe, az iskolába, óvodába, mert azt tapasztaltam, hogy jobb így nekik, ha a saját környezetükben ismerik meg a színház világát, és nem egy sötét, nagy színházterembe jönnek be, ami elsőre ijesztő lehet.

Egy-egy előadás alkalmával megnézik, hogyan építjük fel a paravánt, utána a bábokat is kézbe veszik, kicsit játszanak, barátkoznak velük, és ha egy-két év múlva bejönnek a színház épületébe, már nem ijednek meg. Szándékos színházra nevelési háttérgondolat is van emögött. Kényelmesebb és ugyanakkor családiasabb is az óvodai előadás, nem kétszáz gyermek látja egyszerre, hanem csak harminc.

Amennyiben rendezvényre vagyunk hivatalosak, előadás után mindig bábkészítés a program, amit nagyon fontosnak tartok, hiszen elkészítik azt a bábot, ami kapcsolódik az előadáshoz, hazaviszik, és otthon újra eljátsszák a történetet.

– Legújabb produkciójuk a Gyilkos-tó legendájára épül. Mi indokolta a téma választását?

– Ez is egy többéves tervem, de mostanig kevesen voltunk hozzá. Most már hárman vagyunk, és könnyebben megvalósítható az előadás. Sok ötletelés előzte meg az elkészítését, nehéz volt kitalálni például azt, hogyan omlik le a hegyoldal, és mi hogyan történik, mert a legenda rövid, hozzá kellett fűzni még valamit. Véletlenül találtam rá a Súgó-barlang legendájára, és beleszőttem azt is, hogy arany csepeg a barlangban. Egy kicsit átalakítottam, meséssé, tündéressé tettem. A három tündér gyűjti be a kincset hétévente, de a manóknak sikerül ellopni a három veder aranyat a rablónak. A tündérek álmodják a Gyilkos-tó legendáját, ami a végén valósággá válik.

Az előadás elkészülte több hónapos munkafolyamat: megírtam a szöveget, ami a próbafolyamat alatt többször átíródott, majd következett a díszlet és a bábok elkészítése. Fakanálbábokkal dolgozunk, most először kasíroztam a bábfejeket, nem csak egyszerűen felöltöztettem a fakanalakat, így 8-9 órai munkába került egy-egy báb elkészítése, és sok báb van, hiszen a szentmiklósi vásárjelenetben több árus is van, a huszárok verbunkjához is „tömeg” kellett. A díszleteinket Bogi édesanyja, Tamás Anikó varrja és festi, a bábok ruháit is ő varrja. Az előadásaink zenéjét pedig Szabó Zsófia készíti. Ősztől óvodákban, iskolákban is tervezzük bemutatni a produkciót.

– A bemutatót követően újdonsággal készülnek a nyár hátralévő részére…

– Igen, augusztus közepén Bábudvar néven hatnapos, napközis tábort szervezünk, ahol a gyerekekkel bábokat készítünk, játszunk, és remélem, hogy hétvégére összeáll egy előadás közösen a gyermekekkel. Egy-két mesét előkészítek, amit majd eljátszanak, de ha van saját ötletük, kedvenc meséjük, elbábozhatják azt is. Húsz fővel szerettük volna indítani a tábort, de végül huszonöten vagyunk, hiszen ahogy meghirdettük, egy hét alatt beteltek a helyek, így növeltük a létszámot. A foglalkozás alatt a gyerekekkel drámapedagógiai játékok segítségével „elmegyünk” bábországba, bemelegítjük a testünket, hangunkat, bábot alkotunk saját testünkből, és különböző bábfajtákkal ismerkedünk meg.

– Két kislánya van, részt vesznek-e ebben a kreatív alkotói folyamatban, ami a bábszínészetet jelenti?

– Igen, első előadásom, A három bakkecske Eszter lányom kedvenc meséje volt, és azóta is folyamatosan inspirálnak ebben a munkában. Amikor a tündért és a manót terveztem a Gyilkos-tó legendája előadásunkhoz kapcsolódó kézműves-foglalkozáshoz, Hanga, a kisebbik lányom már eljátszotta velük az előadás történetét. Sokszor adnak ötleteket is, ők az első közönségem, véleményt is mondanak, amiből újabb ötleteket lehet meríteni.

 


Afrikában, Kínában és Indiában már nagyon régen is bábokkal elevenítették meg a különböző mondákat és vallási történeteket. Régi európai játék a betlehemi játék, a marionettbábu egyik főszereplőjéről, Máriáról kapta a nevét.

A reneszánsz korban kezdett elkülönülni a népi és az udvari bábszínház. A népi bábjátszás (betlehemezés, bábtáncoktatás) mellett egyik fő forma a vásári bábjáték.

Az évszázadok során szinte minden nemzet megteremtette a maga jellegzetes bábfiguráját. A bábjátszás hagyományos magyar alakjai Vitéz László és Paprikajancsi.

Olvasta már ?

Új energiákat hazahozni, nem a hírt, hogy odakint milyen jó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük