Hasonló cikkek
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Poór Lili-díjával tüntette ki idén a Csíki Játékszín színésznőjét, Bartalis Gabriellát. A díjat „a kolozsvári színházban, majd a Csíki Játékszín társulatában kibontakozó, két évtizedes érzékeny és élménykeltő színészetéért” ítélték neki. A színésznővel pályafutása kezdeteiről, a csíkszeredai társulatról és a karaktermegformálás rejtelmeiről beszélgettünk.
– Meséljen arról, hogyan választotta ezt a hivatást.
– Minden kisfiú arról álmodozik, hogy űrhajós vagy tűzoltó lesz. A lányok meg ugye arról, hogy színésznők vagy hercegnők lesznek, ha felnőnek. Akad, aki kinövi ezt, és van olyan is, aki nem.
Valójában már kiskoromban kiderült, hogy van valami közöm a színpadhoz. Mindez az évek során be is igazolódott. Amikor 1989-et megelőzően pályaválasztás előtt álltam, a színin csak egy hely volt, ezért aztán készültem fizikatanárnak, gépészmérnöknek, és ilyen, ehhez hasonló elképzeléseim voltak. Végül 1992-ben felvételiztem Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem színművészeti szakára, ugyanis éppen abban az évben indították el ezt a képzést.
A főiskola ideje alatt is játszottam már a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, ugyanis annak idején úgy működött a színművészeti képzés, hogy a kurzusokat és még az elméleti órák nagy részét is a színházban tartották. Lényegében ott laktunk, így nyilván kicsit zárt világ alakult itt ki. Nagyon-nagyon izgalmas volt az a négy év. Nagy harcosok voltunk, és úgy éreztük, hogy megváltjuk a világot és a színházat. Értéket akartunk teremteni, és mindezt jól akartuk csinálni.
– Egyetemi éveit követően hol sikerült elhelyezkednie?
– Főiskola után azonnal szerződtettek a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz. Végül négy évet tevékenykedtem ott, elég jól megbecsült állapotban. Aztán jött a szerelem, és az Csíkszeredába hozott. Szerencsémre épp akkor alakult a Csíki Játékszín, hát ideszerződtem, és azóta is itt dolgozom.
– Színművészeti pályája során volt-e olyan személy, akinek munkássága mély benyomást keltett önben?
– Számos személy munkássága megihletett. Az első színész, akibe szakmailag beleszerettem, Bíró József volt. Vele mai napig úgy vagyok, hogy bármit tesz a színpadon, mindig lenyűgöz. Lenyűgöz, ahogyan megszólal, ahogyan létezik, ahogyan sugározza az energiát. Csodáltam Maia Morgensternt, aki szerintem egy istennő, egy csoda. A példaképség nálam soha nem működött úgy, hogy épp olyanná szerettem volna válni, hanem ezen a csodálaton keresztül lesni és lopni próbáltam, megfejteni a titkukat és azokat valahogy átkonvertálni a saját életembe. Persze ez nem sikerül teljes mértékben, de ezek olyan kis gyöngyszemecskék, amelyeket hozzá tudsz rakosgatni a saját kompozíciódhoz.
Őket követően jöttek a tanáraim. Csíky András, aki szintén egy megfejthetetlen titok számomra. Spolarics Andrea, akinek egy-egy hangsúlyát, egy-egy gesztusát mai napig felfedezem magamon. Miután elvégeztem a főiskolát, a nagy mesterem Vlad Mugur volt. Voltam olyan kiváltságos, hogy megadatott nekem az, hogy vele dolgozhassak, ezért nagyon hálás vagyok.
Ha most el kellene mondanom, hogy konkrétan mi az, amit egyiktől, másiktól tanultam, nem tudnám elmondani. Ezek a dolgok érzéki szinten működnek, és beleépülnek az ember agyába, zsigereibe.
– Hogyan kezd hozzá egy karakter megformálásához?
– Bután. Nagyon bután. Egyrészt nincs erre receptem. Arra gondolok, ha el kellene mondanom egy pályakezdőnek, hogyan kell ezt csinálni, nem tudnám. Megpróbálom kihegyezni az érzékeimet és kinyitni a kapukat, beengedni a szükséges információkat – mindezt nem feltétlenül intellektuálisan. Pályakezdésem idején nagyon intellektualizáló színésznek indultam, de meggondoltam magam. Azóta megpróbálom érzésből csinálni.
Amikor megkapom a szerepet, az olyan, mint egy kis mag, amit elültetek magamban. Végzem a napi rutint, de nem feledkezem meg róla. Főzöm az ebédet, teszek-veszek, viszem, hozom a gyerekeket, de mindeközben ott dolgozik, munkál bennem. Úgy tűnhet, mintha nem dolgoznék, nem foglalkoznék vele, pedig nem így van.
– Volt-e olyan szerep, karakter, amit nagyon szívesen játszott az évek során?
– Természetesen. Két igazán nagy kedvencem volt: a Barta Lajos Szerelem című darabjában Nelli és Kosztolányi Dezső Édes Annájában Vizyné. Szerettem még a Caragiale Karnebáljában a Mița szerepét, ami egy érdekes karakterszerep volt.
Sokszor nem az a nehéz a színpadon, amit nehéznek láthat a néző. Van úgy, hogy a több technikát igénylő szerepeket könnyebb megalkotni, hiszen olyankor segítségedre vannak a technikai elemek. Ha azonban kevés a technika, akkor többet kell dolgozni lélekből… Ez nagyon nehéz, mert az információt, a benned lévő érzéseket el kell juttasd a néző fele, szinte eszköztelenül. Ez tulajdonképpen egyfajta varázslás, és erre – ahogy említettem – nincs recept.
– Mit gondol a csíkszeredai társulatról, hogyan érzi magát ebben a közösségben?
– Nagyon jól. Régóta mondogatom, hogy ez egy rendkívüli csapat. Kissé tartok attól, hogyha az igazgatónk nyugdíjba megy, akkor mi lesz velünk, mert noha nem mindig értünk vele egyet, vagy időnként lázadunk ellene, azt hiszem, mégiscsak ő van a középpontban, és körülötte alakult ki mindez. A Csíki Játékszín egy nagyon családias, jó hangulatú, jól működő csapat, és a titok talán a társulat nagy elfogadókészségében rejlik. Ez egyfajta bölcsesség. Azok az emberek, akik ide szerződtek, mind hordozták ezt a bölcsességet vagy a hajlamot rá.
– Mit gondol a csíkszeredai közönségről?
– A csíki közönség hamarabb volt, mint a csíki színház. Ez egy érzékeny és lelkes közönség.
– Ön szerint a színészi tehetséget lehet tanulni, vagy ezzel születni kell?
– Nem egyenlő mértékben, de kicsit mindkettő. Azt hiszem, hogy fontos a munka, és nagyon fontos a tanulás, az odafigyelés, a nyitottság is, de a tehetség inkább egy isteni ajándék. Azt gondolom, hogy mindenki kap valamihez adottságot, csak meg kell találnia, hogy mihez. Akkor van baj, amikor olyan „tálentumot” akarsz használni, ami nem a tied.
Én úgy gondolom, hogy színészi tehetségem nem az én érdemem. Ez egy rendelkezésemre álló eszköz, amiért nagyon hálás vagyok, és remélem, hogy kellő megbecsüléssel használom.
– Hogyan fogadta az EMKE kitüntetését, a Poór Lili-díjat?
– Ott vagyok a látószögben, ami azt jelenti, hogy a munkám az előadásokon túl is említésre méltónak találtatott. Én azt gondolom, hogy ez nemcsak egy örömforrás, hanem megnyugtató visszaigazolás is. Mindenki vágyik az elismerésre, és azt hiszem, hogy valahol mindenki meg is érdemli. Én nagyon őszintén, igazán gyerekként tudtam örülni a díjnak.
Az én munkám nem megvalósítható a kollegáim, a családom és a közönség nélkül. Nélkülük én nem létezem…
Bartalis Gabriella
- 1992–1996: Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának hallgatója
- 1996–2000: a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze
- 2000-től a Csíki Játékszín színésze.
Előadásai
- Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi (Jelena Andrejevna, Szerebrjakov felesége) – 2015/2016
- Spiró György: Az imposztor (Hrehorowiczóvna) – 2015/2016
- Gimesi Dóra: Hamupipőke (Mostoha, az apa új felesége) – 2015/2016
- Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci (Méltósága) – 2014/2015
- Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely (Kvasnya, özvegy kereskedőnő) – 2014/2015
- Huszka Jenő–Szilágyi László: Mária főhadnagy (Simonichné) – 2014/2015
- Kosztolányi Dezső: Édes Anna (Vizyné, Angéla) – 2014/2015
- Oleg Presznyakov–Vlagyimir Presznyakov: Özönvíz előtt (Nő) – 2013/2014
- Budaházi Attila: Rózsa és Ibolya (a mostoha) – 2013/2014
- Ábrahám Pál–Földes Imre–Harmath Imre: Viktória (Sachi, házvezetőnő) – 2013/2014
- Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor (Anna Andrejevna, a polgármester felesége) – 2013/2014
- Caragiale: Karnebál (Miţa Baston) – 2012/2013
- Tolcsvay László–Müller Péter–Müller Péter Sziámi: Isten pénze (Dilberné) – 2012/2013
- Budaházi Attila: A halhatatlan herceg (Halál, Ló, Elátkozott Királylány, A Halhatatlanság Országának Királynője) – 2009/2010
- Szenes Iván–Nádas Gábor: Imádok férjhez menni (Mrs. Shuttleworth) – 2009/2010
- Urs Widmer: Nagykutyák (Wrage) – 2009/2010
- William Shakespeare: Hamlet (Gertrud királyné, Hamlet anyja) – 2008/2009
- Kacsóh Pongrác–Bakonyi Károly–Heltai Jenő: János Vitéz (mostoha) – 2008/2009
- Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert (Ranyevszkaja, Ljubov Andrejevna) – 2007/2008
- Dale Wasserman–Mitch Leigh–Joe Darion: La Mancha lovagja (házvezetőnő) – 2007/2008
- Italo Calvino–Budaházi Attila: A zöld madár (a zöld madár hangja) – 2006/2007
- Friedrich Schiller: Ármány és szerelem (Millerné) – 2006/2007
- Sheldon Harnick–Jerry Bock–Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn (Golde, Tejve felesége) – 2006/2007
- Eugčne Ionesco: Haláli játék (szereplő) – 2005/2006
- Barta Lajos: Szerelem (Nelli) – 2005/2006
- Molière: Sganarelle (Dorimène kacér leány, Sganarelle menyasszonya, majd felesége) – 2005/2006
- Carlo Gozzi: Turandot (rendezőasszisztens) – 2001/2002
- Ramón del Valle-Inclán: Vérkötelék (fogadósné) – 2000/2001
- Brandon Thomas: Charley nénje (Annie Spittigue) – 2000/2001
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819