SHARE

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) székelyföldi helyszíneinek tizenöt évvel ezelőtti létrehozásával a romániai magyar nyelvű felsősoktatási intézményhálózat a székelyföldi régió bevonásával egészült ki. Székelyföld mint önálló régió megjelenítésének utóbbi években tapasztalt felerősödése nemcsak politikai, de tudománypolitikai vetülettel is rendelkezik. A regionális identitás a kulturális rendezvények neveiben, a tudományos konferenciák szervezési elvében is tetten érhető, utóbbira példa a Székelyföldi IT&C és Innovációs Konferencia vagy a 2017 áprilisára tervezett Székely Tudományos Kongresszus elgondolása. A helyi tudományos humán erőforrás fejlesztését segítik a kutatói ösztöndíjak és más tudománypártoló kezdeményezések is, ezek egyik prominens képviselője a gyergyóremetei gyökerekkel rendelkező, egyesült államokbeli Balás András egészségügyi informatikus, akivel székelyföldi tevékenységéről és társadalomjobbító elképzeléseiről beszélgettünk.

 

– Október 27-én a Sapientia EMTE csíkszeredai karán bemutatták a Pro Scientia Siculorum Egyesületet, melynek társalapítói között szerepel. Meséljen a kezdeményezésről, az egyesület célkitűzésiről.   

– A cél az, hogy összefogja a Székelyföldhöz kötődő kutatókat, hogy közös gondolkodásra késztesse őket a haladás érdekében, hiszen ha sokféle tudományág képviselői vannak együtt, az általában nagyon stimuláló tud lenni, és jó gondolatok születnek belőle. Az ehhez vezető első lépés egy beszélgetés volt. Úgy tudom, hogy a szervezetet azóta már be is jegyezték, de további részletekről még nem értesültem.

A sajtóban közölt tudósítások az egyesület alapításának szándékai között kiemelték a kutatások és fejlesztések vidékre hozatalát, amelyek hosszú távon Székelyföld gazdasági fejlődését segíthetik. Egészségügyi informatikusként egy olyan szakterületet képvisel, melynek romániai intézményes megalakulása csupán 2-3 évtizedes múltra tekint vissza, s jobb társadalmi hasznosítása tömegek életminőségén változtathatna. A svéd Health Consumer Powerhouse által készített 2015-ös felmérés szerint a romániai egészségügyi rendszer az összes európai ország közül az egyik leggyengébb. Miben lát fejlesztési lehetőséget helyi szinten?

– Az egészségügyi informatika hagyományosan a számítógépes információs rendszerek egészségügyi alkalmazásával foglalkozik. Számos olyan számítógépes rendszer létezik már, amely egyre hatékonyabban segíti a betegellátást, és van néhány olyan irány, ahol az eredmények már nagyon jól látszanak, erre lehet példa az ún. emlékeztető. Ha a betegről szóló információkat elektronikusan tárolják, akkor emlékeztetőket lehet készíteni, ezek jelentősen javítják az előző beavatkozások sikerét. De lehet említeni mást is: amikor a gyógyszereket ellenőrzik, az adatok bevitelénél a számítógép kimutatja, hogy az adagolás más gyógyszerrel mennyire kompatibilis, és figyelmeztet, ha valami nem megfelelő. Számtalan lehetőség létezik, bár ezek hátulütője vagy nehézsége, hogy az információs rendszerek rendkívül költségesek, s ez nehézséget okozhat a bevezetésben, de meggyőződésem, hogy ezeket a programokat Erdélyben és Romániában is fejlesztik majd.

A saját kutatásaimban az elmúlt tizenöt évben inkább egy olyan irányba fordultam, hogy hogyan lesznek a tudomány eredményei jobban átültethetők a gyakorlatba, és hogyan tudnak a kutatók olyan projekteket tervezni, melyeknek gyakorlati haszna van. Az egyik ilyen cikkem arról szólt, hogy milyen sokáig tart, amíg egy tudományos eredményt gyakorlatba ültetnek, ezt Barack Obama, az Egyesült Államok korábbi elnöke is idézte Chicagóban. Ez egy nagyon jelentős kérdés, ami Amerikában és persze Romániában is probléma: rengeteg olyan dolgot fedeztek már fel, amely hozzáférhető, de az egészségügyi ellátók vagy nem tudnak róla, vagy, ha tudnak is, a lehetőségek nem adottak ahhoz, hogy hasznosítani tudják azokat.

– Igen, azt hiszem, az lenne a kutatói ideál, hogy eredményeik ne egy zárt világot képezzenek, hanem a társadalom előrejutását szolgálják. 

– Azt azért hozzátenném, hogy ennek az éremnek két oldala van: az egyik azokat az eredményeket jelképezi, amelyek működnek, és hasznosításra várnak, de mégsem hasznosítják őket – sok ilyen eredmény van. Az éremnek a másik oldala, hogy nagyon sok kutatási eredmény egyszerűen nem igaz, sokszor olyan hibák tömkelege halmozódik fel a közleményekben, hogy azt nem lehet, de nem is lenne szabad felhasználni, mert nem a valóságot tükrözik. Nemrégiben publikált amerikai és német statisztikák szerint az élettudományokban elért tudományos eredmények 50-90 százalékát nem lehet megismételni, tehát nem felelnek meg a tudományosság kritériumának. Amikor a gyakorló orvosokat és az egészségügyi alkalmazottakat a tudományos eredmények hasznosítására biztatjuk, azért azt is be kell látni, hogy mindent nem lehet bevezetni. Sajnos a kutatóknak is fel kell nőni a feladathoz, hogy munkájukat az eddigieknél hatékonyabban végezzék.

– Tudománypártolása a régióban nem ismeretlen, a Székely Előfutár Alapítvány létrehozójaként évek óta segíti fiatal kutatók szakmai érvényesülését.

– A Székely Előfutár Alapítvány egy diákokat, fiatalokat segítő kezdeményezés, amely minden évben többféle projektet vállal. Az egyik az, hogy évente pályázatot hirdetünk, amire fiatal kutatók jelentkezését várjuk, s a kiválasztottak anyagi támogatást kapnak a kutatás beindításához, végzéséhez. Ezt a pályázatot tíz éve minden évben meghirdettük, a tizedik évi eredményeket még nem tettük közzé, de már nagyon közel vagyunk hozzá. Az alapítványnak más projektjei is futnak, jelenleg egy középiskolai, gimnáziumi kezdeményezésünk is van, amiben a vezetői képesség fejlesztését próbáljuk támogatni egy-egy klub keretében. Ezt Bosznia-Hercegovinában kezdtük el, de a jövőben szeretnénk Székelyföldön is beindítani, iskoláknak támogatást adni, hogy ők is előreléphessenek ebben. Amikor a diákok továbbjutásáról, sikeréről, az oktatási intézményekbe való felvételéről, de akár a saját otthoni közösségükben való érvényesüléséről van szó, az nemcsak azt feltételezi, hogy az iskolai órákon figyelnek, a tanultakat megjegyzik, hanem a vezetői képességeket is, hogy hogyan tudnak koncepciókat kialakítani, és másokat vezetni egy közös siker érdekében. Az alapítványnak ez a munkája, a jelenlegi kezdeményezés viszont másról szól.

– Gyergyóremetei díszpolgársága, a kisvárosokba és falvakba elvitt könyvbemutatói és tudománypártolása arra engednek következtetni, hogy szülei származása mély nyomot hagyott életében, s ma is aktív kapcsolatot tart fenn e közösségekkel. Milyennek látja a gyergyói vagy a székelyföldi magyar közösségek életét amerikai szemmel nézve?

– A mi családunkban az erdélyi hagyomány és a székely származás tudata erőteljesen jelen van, bennem is mindig megvolt. Apám nagyon aktív volt a székely történelem kutatásában, annak idején, az 1860-70-es években nagyhatású könyveket írt, a gyergyóremetei művelődési házat róla nevezték el. Amikor az orvosi egyetemre jártam, és az ottani diáklapot szerkesztettem, sokszor jelentettem meg erdélyi témájú cikkeket, és sokszor utaztam Erdélybe, azóta is 3-4 évente visszajárok. Ilyenkor ugyan csak pillanatfelvételeket látok Erdélyből, de a fejlődés szemmel látható, az emberek anyagi helyzete lényegesen jobb,  szabadsága nagyobb, és úgy látom, hogy a magyar kisebbség megbecsültsége és lehetőségei is javultak, persze azért még van egy csomó megoldandó probléma, amin dolgozni kell. Én azt gondolom, hogy bár vannak visszaesések és rosszabb periódusok, de az általános tendencia javulást mutat.

Két dolgot emelnék ki: az első, hogy a helyi szintű, magyar nyelvű felsőoktatáshoz való hozzáférésnek bővülnie kell. Tulajdonképpen hatalmas fejlődést észlelek, a Babeş−Bolyai Tudományegyetemnek most már kihelyezett tagozata működik Gyergyószentmiklóson, az EMTE megjelent Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron, ami egy nagyszerű lehetőség, de tovább kellene bővíteni az intézményhálózatot, hogy minél több diák hozzáférjen a felsőoktatáshoz. Amerikában van egy olyan oktatási forma, a community college, ami a Székelyföldön hiányzik – ez egy kétéves képzés, ugyanis a diákok gyakran nem engedhetik meg maguknak a hosszabb távú tanulást. A community college oktatási forma nagyon olcsó (arról is szó volt, hogy ingyenessé teszik), és lényegesen megemeli a társadalom képzettségi szintjét. A képzettség kulcs a sikerhez a mai világban. Elfogadhatatlan, hogy valakitől elzárják a képzés lehetőségét, vagy egyáltalán nem adják meg erre a lehetőséget. Mindent meg kell tenni azért, hogy az emberek képzettségi szintje emelkedjen.

 


andrew-balasBALÁS ANDRÁS (E. Andrew Balas)

1951-ben született Budapesten, szülei révén gyergyóremetei származású.

1977-ben doktorált a budapesti Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán.

1983-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) alkalmazott matematika szakán szerzett magiszteri fokozatot.

1988-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba.

1991-ben orvosi informatikából szerzett PhD fokozatot az egyesült államokbeli Utah Egyetemen.

Akadémiai pályafutása során a Columbia városában lévő Missouri Egyetemhez, a Saint Louis Egyetemhez, a Virginia állambeli Norfolk Old Dominion Universityhez kötődött, jelenleg az augustai Medical College of Georgia professzora és dékánja.

Fő kutatási területe azokat a módszereket érinti, amelyek befolyásolják az egészségügyi rendszerben hozott döntéseket és a gyógyítás eredményességét, e területen számos számítógépes fejlesztés köthető nevéhez, amellyel az orvosi ellátás hatékonyságát növelték.

Dolgozott az Amerikai Egyesült Államok szenátusának egészségügyért felelős albizottságának.

Az Amerikai Orvosi Informatikai Szövetség (American Medical Informatics Association – AMIA) bíráló bizottságának elnöke.

2006-ban létrehozta a székelyföldi kutatókat támogató Székely Előfutár Alapítványt.

2010 óta Gyergyóremete díszpolgára.

NO COMMENTS

LEAVE A REPLY

11 + 7 =