Mindig volt egy olyan „világmegmentő” gondolatom, hogy az embereken segíteni kell. Próbából felvételiztem az orvosira, mert szerettem a kémiát és a biológiát, és sikerült bejutnom állami helyre, de csak az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy orvos akarok lenni. Akkor azt éreztették velem, hogy ez nagy dolog, pedig nem az. Így utólag visszatekintve sokkal fontosabb, hogy legyenek elképzeléseink és álmaink, és ne riadjunk meg az akadályoktól, se másoktól, se az időtől és az energiától, amit rá kell fordítani. Most visszatekintve és mindent összegezve azt mondhatom, hogy nem én választottam a szakmámat, hanem az választott engem.

Amikor körvonalazódott számomra a kisebbségi orvosok helyzete Romániában, valamint az, hogy hogyan folyik az orvosképzés, látva az otthon maradt rezidensek küzdelmeit, majd a hatodév utáni rezidensvizsga menetét, amelynek során a szakmaválasztás többek között attól függ, hogyan írok meg egy tesztet, eldöntöttem, hogy nem akarok otthon maradni. A rezidensvizsgát nagy egyetemi centrumokban szervezik, csak aznap derül ki, hogy melyik szakágazatban hogyan oszlanak el a helyek a megírt eredmény függvényében. Mindezek tudtában úgy döntöttem, teljesen felesleges lesz otthon próbálkoznom, mert egyrészt fogalmam sem volt, mit szeretnék igazán, másrészt jött a lehetőség, hogy menjek.

Utolsóéves egyetemistaként felvettem a kapcsolatot néhány budapesti professzorral: ebben nagy segítségemre volt, hogy a Tudományos Diákköri Konferenciának kétszer voltam főszervezője a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség aktív tagjaként, így volt lehetőségem bepillantani a magyarországi helyzetbe, ami nem sokkal jobb ugyan, mint a romániai, de maga az orvosképzés színvonalasabb.

Tapasztalat szempontjából és anyagilag is nulláról indultam Magyarországon, majd nagy összeg fejében honosíttatnom kellett a diplomámat – de ugyanez az eljárás minden európai országban.

Aneszteziológiás-intenzíves orvosként dolgozom, és nagyon szeretem, de hangsúlyoznom kell, hogy amikor kijöttem, ideggyógyász szerettem volna lenni, mert tetszett a neurológia ágazata. Később rájöttem, hogy az én személyiségem nem belgyógyászati beállítottságú, úgyhogy nekifogtam sürgősségizni – mellette mentőzést és háziorvosi ügyeletet is vállaltam, ugyanis pénzkereseti lehetőségként és mellékállásokként ezekre is lehetőség van, ha már megvan egy sürgősségi alaptapasztalat. Elsőéves kezdő orvosként háromszáz órákat dolgoztam, de ennek óriási hasznát vettem, hiszen segített abban, hogy megismerjem elsősorban önmagamat és az embereket, másrészt olyan alaptudást szereztem, ami bátorságot adott, hogy teljes nyugalommal kezeljem a „bajt”, avagy a sürgősségi szituációkat, és felelősséget is vállaljak a tetteimért. Orvosként ezeket nagyon fontosnak tartom.

Időközben rájöttem arra is, hogy az intenzív betegellátás az, amit igazán szeretek csinálni, és amiben örömemet is lelem, ez lett testhezálló: így kerültem másfél évvel ezelőtt a kórház intenzív osztályára.

Havonta legfeljebb 5-6 ügyeletem van, amelyek 24 órásak, ennek annyi az előnye a romániai rendszerrel szemben, hogy 24 óra aktív munka után jár egy szabadnap.

A munkám minden nap egy meglepetés: előző napon vagy aznap tudom meg, melyik osztályon fogok altatni – átlagosan napi 5-7 altatás van, ügyeletben ennek akár duplája is lehet. Az intenzív osztályon ügyeletben egy 12 ágyas osztályt kell ellátni, plusz az ügyeletben érkező betegfelvételekhez, valamint a kórházban is engem hívhatnak állapotromlásokhoz, újraélesztésekhez. Nagyon aktív munka, de nagyon szeretem.

Mindezek ellenére el kell mondanom, hogy csekély gyakorlati tudással jöttem ide. A marosvásárhelyi egyetemen románul folyt a gyakorlati oktatás, ami kisebbségiként, Hargita megyéből érkezve elég nagy gondot okozott, emellett a gyakorlati vizsgákat is románul kellett letenni. Természetesen ezzel mindenki szembenéz, bármilyen szakmát is válasszon. Az egyetemen a vizsgákat szigorúan vették, de úgy érzem, év közben nem sikerült azt az alaptudást megszerezni, ami elvárható lett volna, nyilván ez részben az én hibám is, az egyetemi évek alatt nem voltam az „hajtós” típus. A Magyarországon végzett kollegáimon látom, hogy sokkal nagyobb alaptudásuk van, én esténként tanulok, hogy tudjam pótolni a hiányosságaimat, de úgy gondolom, bárhová mentem volna, a szaknyelvet és a szakmám alapjait mindenképp újra kellett volna tanulni.

Az itteni beilleszkedés nem okozott problémát, ebben talán szerepe van annak is, hogy nincs erdélyi kiejtésem, ezért sokan nem is tudják, hogy honnan származom, amíg meg nem ismernek. De úgy gondolom, a mi korosztályunkban ez már nem okoz problémát, nagyon sokan megyünk külföldre, az elvándorlás normális dologgá, szinte európai szemléletté vált. Vannak ukrán, felvidéki és más kollégáim is, sosem ütköztünk társadalmi problémákba.

Az orvosképzésen belül lehet gyakorlatra vagy pénzkeresés szándékával külföldebbre menni, ezt mindenképp igénybe fogom venni, nem azért, mert könnyebb, hiszen a munka ugyanolyan nehéz mindenhol, ráadásul nyelvet kell tanulni, nehéz beilleszkedni – ezzel szembenézve meg kell tapasztalni, hogyan működnek máshol az egészségügyi rendszerek, és a saját szakmádon belül milyen a korszerű betegellátás. Úgy gondolom, már most akkora tapasztalatom van, amit otthon nem tudtam volna megszerezni, mert sokkal korlátoltabbak a lehetőségek. Itt a kezdőket egyből bedobják a mélyvízbe. Magyarországról is sokan mennek tovább, és megértem, mert nagyon küzdelmes itt is, de legalább vannak kezdeményezések, amelyekkel megpróbálják itt tartani az orvosokat: fizetésemelés, különböző ösztöndíjak stb. A betegellátás maga itt is az időseken és a fiatalokon múlik, hiányzik a középkorosztály, akik elvándoroltak a világ különböző tájaira.

Minden nehézség ellenére is tervemben van egyszer hazajönni, hiszen a honvággyal nem tudok, mit kezdeni: hiányzik a családom, hiányoznak az emberek és a hegyek, de ha az orvosképzést nézem, megfelelő munkafeltételekre lenne szükség, hogy a tudás, a tapasztalat érvényesülni tudjon: motiválni kellene a fiatal orvosokat, valamint ki kellene irtani a régi mentalitásokat, megszüntetni a hálapénzt; szükség lenne fejlesztésekre, több képzésre és több tudományos munkavégzési lehetőségre is – tisztában vagyok azzal, hogy ez nem fog rövid időn belül megtörténni, mégis hiszek benne, hogy megvalósulhat, hisz ez rajtunk, fiatal orvosokon is múlik.

The post „A munkám minden nap egy meglepetés” appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..

Az ünnepi alkalom egyben személyes kiértékelésre és köszöntésre is alkalmat ad. Jubileumi sorozatunkban a „belső szem” nyomán kívánunk ünnepi betekintést nyújtani: tanárokat, közreműködőket és diákokat kerestük fel körkérdésünkkel, betekintést engedve a folyamatokba. Villámkérdéseinkre ezúttal a reneszánsz együttes mesterkurzusának magyarországi oktatója, Csörsz Rumen István és a korrepetitorok közül Garai Zsolt reagált – válaszaikat egybeollóztuk.

– Milyen hangulatban indul Csíkszeredába? Eltelt egy esztendő, mióta a Csíkszeredai Régizene Fesztiválról interjúztunk. Mi történt az ön régizenei munkájában, kutatásaiban ez év alatt?

– Csíkszeredába mindig várakozással teli lélekkel indulunk. A szó nemes értelmében izgatottak vagyunk. Képtelenség persze előre eltervezni minden részletet, hiszen tudjuk, mennyire sokrétű együttműködés várható helyben a szervezőkkel, a kurzus hallgatóival, a zenésztársakkal. De ez így szép, így hiteles. Nem végrehajtunk valamit, hanem beleéljük magunkat.

– Véleménye szerint miben különbözik a csíkszeredai képzés más helyszínek mesterkurzusaitól?

– Szerintem nagyon jó a tanári csapat, továbbá már hagyománnyá vált, ami a jó szervezésben is kitűnik.

– Milyen tanulságokat fogalmazott meg magának a kurzusok tapasztalatai révén?

– Érdemes a fiatal generációval megismertetni a barokk muzsikát, valamint magas szinten tanítani és minél autentikusabb módon előadni azt.

Én már jó ideje nem tanítok másutt, mint a Régizene Nyári Egyetemen, tehát egy rutinosabb tanár nyilván körültekintőbben fogalmazna. Számomra bizony a közös kísérletezés adja az egész kamarazene savát-borsát, akár saját zenekarainkban, akár a kurzus során. Éppúgy magukkal ragadnak a legkisebbek első összefüggő dallamai, fellépései, mint az a kegyelmi állapot, amikor az egyre profibb kamaraegyüttes magától, önszabályozóan működik, hiszen a tagjai úgyis egymásra figyelnek már. Idén ismét műsorra tűzhettünk vokális darabokat is. Óriási ajándék a fesztiválnak a kóruskurzus megalapítása, szerintem ez egészen új távlatokat ad majd a közös munkának.

– Mit kíván a csíkszeredai képzés leendő résztvevőinek és kollégáinak?

– Kívánom, hogy használják ki az alkalmat, és vegyenek részt aktívan a kurzusokon, valamint folytassák kitartással és gazdagítsák továbbra is ezt a fesztivált.

– Melyik zenei művel köszöntené a X. éves évfordulót?

– Bach triószonáta.

Csörsz Rumen István névjegye itt.

Garai Zsolt névjegye itt.

A csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem jelentősége országos léptékű, s a tíz éves munka történelmi jelentőségű is: Romániában hiánypótló ez a képzés, hiszen a felsőoktatásban mindmáig nem létezik kimondottan régizenei szakirány, mely másutt Európában már régóta bevett gyakorlat. A Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Tanács és a Cultura Nostra Egyesület által szervezett Régizenei Nyári Egyetem indításának történetéről itt írtunk részletesen.

The post Garai Zsolt: Nagyon jó a tanári csapat appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..

Háromszorosan is jubileumi hangulatban zajlik idén Csíkszeredában a Régizene Fesztivál, és a nemzetközi oktatói palettáról mesterkurzusokat immár tizedszerre ajánló Régizenei Nyári Egyetem: az 500 éves reformáció emlékéve mellett a 450 éve az itáliai Cremonában született Claudio Monteverdi, valamint a 250 éve Hamburgban elhunyt Georg Philipp Telemann zeneszerzők évfordulói. A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében zajló régizenei képzés tízéves évfordulója ugyanakkor az eredmények kiértékelésére, mérlegkészítésre is alkalmat ad.

– A Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak néhány olyan jellemzője van, amelyek ezt a rendezvényt a romániai zenei élet élére teszik. Fontossági sorrendben véve, a leglényegesebb tényezője a fesztiválnak, hogy a Régizenei Nyári Egyetemmel „szövetkezik” – nyilatkozta a www.regizene.ro fesztiválhonlapnak Şorban Elena Maria kolozsvári muzikológus, aki visszatérő oktatója, valamint tolmácsa is a csíkszeredai képzésnek. Romániában ugyanis egyértelműen hiánypótló a csíkszeredai képzés: a felsőoktatásban ugyanis mindmáig nem létezik kimondottan régizenei szakirány, mely másutt Európában régóta bevett gyakorlat.

Tehetségek kibontakoztatására figyelnek

A tizedik kiadás beharangozójaként nemrégiben csíkszeredai sajtótájékoztatón foglalták össze a kurzus- és fesztiválszervezők a tapasztalataikat, ugyanakkor megvonva a tíz esztendő eredményeinek mérlegét is.

A Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK), a Hargita Megyei Tanács és a Cultura Nostra Egyesület által szervezett Régizenei Nyári Egyetem indításának történetéről megtudtuk: 2008-ban, amikor Ferencz Angéla átvette a HMKK vezetését, a fesztiválnak nem volt művészeti vezetője, keresni kellett a korábban lemondott László Ferenc tisztjére egy méltó utódot. Így történt, hogy a Kulturális Központ Filip Ignác Csabát, a mester egykori tanítványát kérte fel a Csíkszeredai Régizene Fesztivál művészeti vezetőjének. A választást csak megerősíti, hogy maga László Ferenc is őt bízta meg munkásságának folytatójaként, a régizene ügyének felkarolására. Lévén sok neves zenész megfordul évente Csíkszeredában a Régizene Fesztiválon, évekkel korábban megérett már annak az igénye, hogy fontos volna mesterkurzusokat is tartani a fesztivál ideje alatt. Rövid, de intenzív tervezési idő alatt összeállt a kurzusok rendje, amelyet Filip Ignác korábbi európai mesterkurzusok tapasztalatai alapján a HMKK munkatársaival igazított a helyi viszonyokhoz, és nevet is kapott az új intézmény: Régizenei Nyári Egyetem.

Növekvő igények és kínálat

Az első képzéstől folyamatosan növekvő nyári egyetem statisztikai adatairól Ferencz Angéla elmondta: 250 diák vett részt a mesterkurzusokon, ám köztük visszatérő diákok is vannak, így az intézmény összesen 420 oklevelet adott ki számukra. Az összesítés szerint a résztvevők mintegy fele Hargita megyéből, a többi résztvevő Románia más szegleteiből és Magyarországról érkezett.

Előző években írtuk:

Hamarosan rajtol Erdély legnagyobb régizene-fesztiválja

Családi meghívó a Csíkszeredai Régizene Fesztiválra

Először szólalt meg historikus klarinét a Csíkszeredai Régizene Fesztivál történetében

Csíkszereda az erdélyi régizenészek gyűjtőhelye is

Csíkszeredai Régizene Fesztivál: 2017-ben a reformáció emlékévének égisze alatt

– Ez egy több nyelven zajló nyári egyetem, magyarul, románul és adott esetben – előadótól függően – angolul, franciául, spanyolul zajlik – mutatott rá a kulturális központ menedzsere. Mint kiemelte, az évtized alatt számos együttműködést is jegyeztek, például azt az ösztöndíjas programot, amely a Románia Kormánya Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával közösen valósult meg, és amelynek keretében Románia területén élő, nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok juthattak ösztöndíjas képzéshez a csíkszeredai mesterkurzusokon. Remélik, az idei, elkövetkezőkben megjelenő kiíráson is sikerrel létrejön ez az együttműködés.

A diákok részéről egyre nagyobb az érdeklődés: míg az első évben közel harmincan, a legutóbbi nyári egyetemen már több mint hetvenen vettek részt. A kínálat is duplájára nőtt: míg 2008-ban hat, 2016-ra tizenkét mesterkurzust indítottak. Mivel minden mesterkurzuson főleg egyéni foglalkozások vannak, ezért korlátozott a résztvevők száma, és idéntől bevezették az eltérő költségvonzattal járó aktív és passzív hallgatói státust: a jelentkezők eldönthetik, hogy csak megfigyelő résztvevőként vesznek részt, vagy egyéni hangszeres gyakorlást is igényelnek.

– A tizedik nyári egyetemet szeretnénk méltóképpen megünnepelni: a fesztiválon is részt vesznek az egyetem diákjai, ez is egy bejáratott különlegesség, hogy egymással kapcsolatban áll a két rendezvény: a fesztivál koncertjei előtt is fellépnek a diákok, utcazenélni is szoktak, a kurzuszáró koncert pedig, amelyen bemutatkoznak a diákok, és megmutatják, hogy mit tanultak, a fesztivál hivatalos programjának a része – összegzett Ferencz Angéla.

A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium gyönyörű épülete tehát idén is várja a historikus régizenei tanulmányokat mesterszinten folytatni kívánó, 10 évet betöltött hallgatókat. E tanintézménnyel, valamint a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolával folytatott erős stratégiai partnerség pedig nagyon fontos, és nagyon erős biztonságot ad a nyári egyetem lebonyolításában, mind a teremhasználat, mind a hangszerek biztosítása tekintetében – hangsúlyozta a menedzser.

A kezdeményezők a tehetségek kibontakoztatását tartják szem előtt, és a tanítványok szakmai pályáját is követik: számon tartják, ki milyen külföldi ösztöndíj-lehetőséget kap a csíkszeredai képzéseknek köszönhetően, és hogyan sikerül régizenei projektekhez, együttesekhez csatlakozniuk – tette hozzá.

Ahol „Bach is másként szól”

A régizenét a XX. század elején „fedezték fel”: zenetörténeti érdekesség, hogy a történelem folyamán addig soha nem játszottak régizenét (kevés kivétellel), a korabeli közönség azért ment koncertre, hogy új művet halljon – emelte ki az idei képzés ismertetőjének bevezetőjeként dr. Filip Ignác Csaba.

Mint rámutatott, a két világháború között, majd a második világháború után kezdett ez a stílus divattá válni: elővették a korabeli hangszereket, kezdték „újraépíteni” a korabeli leírások alapján, és kiderült, hogy elég nagy a különbség eleve aközött is, ahogyan a zenét akkoriban értették, illetve ma értjük.

A csíkszeredai fesztivál és a képzés is a korabeli igény elve mentén szerveződik – például a fesztivál törzsközönsége is évről évre megtapasztalja a rendezvény teljes időtartamában, hogy hogyan hangozhattak a historikus hangszerek hangosítás nélkül.

Filip Ignác kiemelte: Romániában a régizene-mozgalom Marosvásárhelyen, Brassóban, Kolozsváron és Bukarestben jelent meg először, Csíkszeredában pedig az 1970-es években a Kájoni, majd a későbbi Barozda együttessel. A Mikó-várban már 1979-ben volt egy régizenekoncert, majd 1980-ban megtartották az első Régizene Fesztivált is.

A művészeti vezető felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában nem szerepel a zenei középiskolák oktatási programjában a középkor és a reneszánsz zene előadása. S míg iskolák nyíltak Európa-szerte, ahol régizenét oktatnak – például a bázeli Schola Cantorumon kizárólag régizene-oktatás folyik –, Romániában mindmáig nemcsak hogy nincs különálló régizene-egyetem, de külön szakként sem lehet választani. Ezt tanúsította a jubileumi képzést beharangozó sajtótájékoztatón jelen lévő Vizi Norbert XII. osztályos csíkszeredai zeneszakos hallgató is, jelezve, hogy rendszeresen vesz részt a nyári egyetemen, ahol „Bach is teljesen másként szól”.

Ajánlat 2017-re: abszolút nóvum – népszerű különlegességek

A fiatal és pályakezdő zenészeknek idén is neves előadóművészek és tanárok tartanak mesterkurzusokat Csíkszeredában. A régi korok zenéjét és a korhű, historikus előadásmódot ismertető mesterkurzusok is részben a fesztivál 2017-es fő témájához, az 500 éves reformáció emlékévhez illeszkedve az egyházi megújulással járó zenei hatásokkal is hivatottak foglalkozni.

Abszolút nóvum idén a mesterkurzusok sorában a tanárok és a diákok javaslatára meghirdetett kóruséneklés mesterkurzus. Vezetője Ványolós András énektanár és kórusvezető, aki a fesztivál visszatérő fellépője, ugyanakkor „a térség talán egyik legaktívabb és műfaji szempontból a legszínesebb kórusvezetőjének számít” – fogalmazta meg Fazakas Gabriella, aki a HMKK munkatársaként több éve programvezetője a régizenei egyetemnek és a fesztiválnak.

– Talán ebben az évben a legidőszerűbb e kurzus bevezetése, ugyanis az egyházi megújulásnak az egyik alappillére volt a kóruséneklés, de azon belül is az anyanyelven való éneklés – tette hozzá.

A különböző egyéni kurzusok mellett a nyári egyetem valamennyi hallgatója részt vehet a reneszánsz együttes foglalkozáson (kezdő és haladó hangszeres vagy énekes), valamint közös reggeli tánckurzuson.

Választható képzések:

ÚJ! Kórus – Ványolós András (Csíkszereda)

INGYENES! Régizene előadására alkalmazott zenekritika-kurzus – Şorban Elena Maria (Kolozsvár)

Reneszánsz együttes mesterkurzus (főtárgy) – Csörsz Rumen István (Budapest)

Furulya és fuvola – Széplaki Zoltán (Budapest)

Barokk hegedű – Vitárius Piroska (Budapest)

Ének – Palócz Réka (Budapest)

Ének – Kiss Noémi (Budapest), csembaló – Fülöp Mária (Bázel)

Lant és gitár – Kónya István (Budapest)

Viola da gamba és violone – Csata István (Kolozsvár)

Ütőhangszerek a régizenében, ütőhangszeres kamarakurzus: zenei játékok, rögtönzés, szólamszerkesztés – Kasza Roland (Budapest)

Reneszánsz és barokk táncok (min. 6 résztvevővel indul) – Szabó Anikó (Kolozsvár)

A nyári egyetem mesterkurzusainak, oktatóinak bemutatása a fesztivál honlapjáról érhető el: www.regizene.ro

Szakmai előadások – közönségre nyitottan

A nyári egyetem alatt az oktatáson kívül idén is lesznek szakmai előadások. Fodor Csaba magyarországi előadóművész Internetes források és digitális eszközök a régizene szolgálatában címmel tart előadást, Sam Chapman svájci lantművész az Alexander-technikát ismerteti meg a hallgatósággal. A romániai előadók közül a lamentációk műfaját Szabó András csíkszeredai zenetanár, a reformáció zenéjét Péter Éva kolozsvári egyetemi előadótanár ecseteli majd. A szakmai előadásokra nem szükséges előzetes bejelentkezés.

Jelentkezési határidő a Régizenei Nyári Egyetemre: 2017. június 12., hétfő éjfél (24:00 UTC+2).

A képzés díját érintő részletek megtalálhatóak a www.regizene.ro honlapon. Kiegészítő információkért, kérjük, írjanak a nyariegyetem@regizene.ro e-mail címre, vagy keressék a szervezőket az alábbi telefonszámokon: +40-266-372044 (vezetékes), +40-0746-244235 (mobil), illetve Csíkszeredában személyesen, a Temesvári sugárút 4. szám alatt.

The post Ünnepi kínálat a X. Csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetemen appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..

Janette Winterson

Minden diák vágyik egy kis odafigyelésre, iskolán kívüli közös programra az osztálytársakkal. Képzeljünk el egy igazán érdekes hétvégi kalandot, ahol maga a játék a kulcsfigura, és van egy képzeletbeli nagyító, amin keresztül megláthatjuk saját és társaink valódi problémáit, érzéseit. Erről a nagyon is valós kalandról, hétvégi képzéseikről beszélgettünk a Nagyító program egyik munkatársával, Marosfői Geréb Katalinnal.

– Nemrég ünnepelték a Nagyító program fennállásának tizedik születésnapját. Meséljen róla.

– Ezelőtt tíz évvel Szegedről jöttek ide szakemberek képzést tartani a témában, ami akkor nagyon megtetszett nekünk, és azóta iskolán kívüli képzéseket tartunk középiskolásoknak. Ez nem egy tipikus tanjellegű oktatás, hanem játékos formában történik, a játékot mint élménypedagógiai módszert választottuk.

Minden évben egy évfolyamnak fel tudunk ajánlani egy hétvégi képzést, kilencedikeseknek csapatépítő és kommunikáció, tizedik osztályban önismeret, tizenegyedikben párkapcsolati problémák, tizenkettedikben pedig pályaorientációs témában. Ezenkívül mindig figyelünk az osztály aktuális problémáira, és ha van igény rá, akkor ezeken is megpróbálunk segíteni. Ezekre a képzésekre minden évben újra kell pályázni, ami azt jelenti, hogy amennyiben egy osztály igényli a hétvégi képzést, egy motivációs levelet kell írniuk, ezzel is kifejezve azt, hogy valóban komoly szándék vezérli őket.

– Az elmúlt tíz évben összesen hány diákkal dolgoztak?

– Az elmúlt tíz év eredményeit számba véve öt középiskola 37 osztályának tartottunk képzéseket, ami megközelítőleg ezer tanulót jelent. Ebből összesen két olyan osztály volt, amelyik mind a négy szinten végigvitte a programot, de vannak olyanok, akik jelenleg a második vagy épp a harmadik szinten tartanak. A tőlük érkező visszajelzéseink összességében nagyon jók.

– Miért a Nagyító nevet kapta a program? Mit szeretnének górcső alá venni?

– Ahogyan a nagyító felnagyítja a tárgyakat, és alkalmassá teszi azokat a részletesebb vizsgálódásra, úgy a képzések által elsősorban magunkat is felnagyítjuk. Többek között önismeretet, kommunikációt, társismeretet tanulunk, hiszen lényeges, hogy az iskolatársak jobban megismerjék egymást különböző helyzetekben. Számomra ez a legérdekesebb, hogy egy hétvége alatt milyen sokat tud változni egy osztályközösség azáltal, hogy új szituációkban látják egymást, és a játékok által ki tudnak lépni azokból a tipikus szerepekből, amikben benne vannak (például bohóc, stréber, csendes, mindig késő stb.). Ekkor jönnek a nagy felismerések, hogy például egy stratégiai játéknál épp a tipikus csendes mondja meg a megfejtést. A nagy rácsodálkozásoknál jön képbe a nagyító szerepe, ugyanis a képzés végén a diákok már másképp látják egymást, természetesen pozitív értelemben.

– Hol szokták tartani a képzéseket?

– Mindenképp iskolán kívül, olyan közeli panziót szoktunk választani, ami alkalmas arra, hogy kis csoportokban is tudjunk dolgozni, egymástól elkülönülve. A játékok magukba foglalnak kis és nagy csoportos játékokat is, minden program egymás és önmagunk megfigyeléséről szól.

– Mit gondol, merre tart a mai fiatalság?

– A mai fiatalok nagyon érzékenyek, a Facebook például egy olyan érdekes visszajelző felület, ami alakítja az énképüket, a like-vadászattól kezdve egészen addig, hogy hogyan kommunikálnak egymással. Sajnos élet kontra Facebook, hogy online megosztod a világgal a vacsorádat, az új ruhádat, a félmeztelen képeidet, de a valóságban nem tudod „share”-elni az ételed, nem tudod megosztani a kenyered… Hogy mire utalok ezzel? Néhány éve egyik alkalommal étkezés közben a diákok felháborodtak egymásra, hogy „nem adok az én kicsi szalámimból, mert ez az enyém”, aztán ebből olyan konfliktus lett, hogy azóta az osztálylátogatások során külön kiemeljük, hogy a képzésekre mindenki úgy pakolja az élelmiszert, hogy azt meg kell osztani egymással, mert vele is meg fogják osztani a társai.

Egyszer kaptunk egy olyan visszajelzést egy kilencedikes fiútól, hogy: „Jó volt ez a hétvége, mert érdekes volt megtapasztalni, hogy alkohol és drog nélkül is remekül el lehet tölteni egy hétvégét.” Ekkor jöttünk rá arra, hogy valóban van értelme a munkánknak.

– Hogyan lehet olyan segítséget nyújtani, értékeket átadni a diákoknak, amivel majd később jobban tudnak boldogulni az életben?

– Az első az odafigyelés. Ha egy teljes hétvégés képzésről beszélünk, számít, hogy érezzék, hogy fontosak, hogy az időnket, az energiánkat rájuk szánjuk, és érdeklődünk, kérdezünk felőlük.

Úgy értékeket átadni, hogy fejükhöz vágunk dolgokat, prédikálunk nekik, már nem lehet, erre immunisak a fiatalok, de a szituációs játékok által megtaníthatjuk őket az önreflexióra, az ok-okozatok megfigyelésére, a felelősségvállalásra. Minden hétvége úgy kezdődik, hogy szerződést kötünk velük, amibe például beletartozik, hogy nincs alkoholfogyasztás, amit sajnos néha megszegtek, ekkor azonban megtanítjuk nekik, hogy vállalniuk kell tetteik következményét.

Mindenképpen az a fontos, hogy ne legyenek közömbösek, ami sajnos ennek a korosztálynak a jellemzője. Engem nagyon szokott zavarni, mikor valaki azt mondja a másiknak, hogy „én nem szólok bele, ez a te életed, csinálj, amit akarsz”. Ezzel úgy tüntetem fel magam, hogy gáláns vagyok, miközben ez nem a szeretet jele, hanem épp a közömbösségé, mert akár azt is engedem, hogy az illető rossz döntést hozzon. Ezt a fajta érzékenységet szeretném átadni a diákoknak, hogy ne legyenek közömbösek egymással, és ez sikerül is, hiszen kaptunk olyan visszajelzést is, amelyben a diákok elmondták, hogy egyénként jöttek, és egy osztályként távoztak a képzésekről.

– Melyek a mai kamaszok legfőbb problémái?

– Legfőképpen a kilencedikeseknél figyelhetők meg a beilleszkedési problémák, mivel a kamaszok nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással. Ha valaki bekerül egy skatulyába, onnan nehéz kitörni, a fiatalok be tudnak kövesedni ezekbe a szerepekbe. Nagyon érzékeny probléma a bizalom, az önbizalom kérdése. Ezért volt már példa arra, hogy a hangadókat tudatosan mellékszerepekbe tettük, és a csendeseket pedig főszerepbe helyeztük – ezek általában rácsodálkozást eredményeznek. Mindig próbálunk rámutatni a csoportdinamikai dolgokra. Csoportban dolgozni és emberekkel foglalkozni mindig élmény, főleg amikor látjuk, egyetlen hétvége alatt hogyan kovácsolódik, fejlődik egy osztály igazi közösségé.

Archívum: 2016. október 28.

NAGYÍTÓ PROGRAM

2006-ban indult el a Nagyító képzéssorozat.

2008-ban alakult a Prisma Egyesület, hogy a képzésekhez támogatásokat tudjanak szerezni, pályázni tudjanak különböző programokra, mert vannak olyan diákok, akiknek gondot jelent a hétvégi képzés költségének előteremtése.

Küldetésük:

A Nagyító program középiskolások iskolán kívüli, személyiség- és közösségfejlesztő képzése, mely az udvarhelyszéki középiskolás osztályokat célozza meg. Hétvégi, péntektől vasárnapig tartó, többszintű képzéseik témái az önismeret, a kommunikáció, a tolerancia, a pályaorientáció és a párválasztás. Programjaikat osztálykirándulások alternatívájaként kínálják, ahol a részt vevő serdülők személyiségfejlődése jótékony hatással van az osztályközösségre is.

http://nagyito.hu/

Programok:

Önismeret – Ki vagyok én? Mit érzek? Tényleg ilyen vagyok?! Mit gondolnak rólam a többiek?
Kommunikáció – Mit is mondtál? Tényleg úgy értetted, hogy… „Úgy” mondtad… Azért vettem fel ilyen ruhát, mert…
Párkapcsolat – „Hát én immár kit válasszak?”

Pályaorientáció – „Bár tudnám, hová…”

The post Helyezd nagyító alá osztályodat appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..

Janette Winterson

Minden diák vágyik egy kis odafigyelésre, iskolán kívüli közös programra az osztálytársakkal. Képzeljünk el egy igazán érdekes hétvégi kalandot, ahol maga a játék a kulcsfigura, és van egy képzeletbeli nagyító, amin keresztül megláthatjuk saját és társaink valódi problémáit, érzéseit. Erről a nagyon is valós kalandról, hétvégi képzéseikről beszélgettünk a Nagyító program egyik munkatársával, Marosfői Geréb Katalinnal.

– Nemrég ünnepelték a Nagyító program fennállásának tizedik születésnapját. Meséljen róla.

– Ezelőtt tíz évvel Szegedről jöttek ide, Székelyudvarhelyre szakemberek képzést tartani a témában, ami akkor nagyon megtetszett nekünk, és azóta iskolán kívüli képzéseket tartunk középiskolásoknak. Ez nem egy tipikus tanjellegű oktatás, hanem játékos formában történik, a játékot mint élménypedagógiai módszert használjuk.

Évente egy évfolyamnak fel tudunk ajánlani egy hétvégi képzést, kilencedikeseknek csapatépítő és kommunikáció, tizedik osztályban önismeret, tizenegyedikben párkapcsolati problémák, tizenkettedikben pedig pályaorientációs témában. Ezenkívül mindig figyelünk az osztály aktuális problémáira, és ha van igény rá, akkor ezeken is megpróbálunk segíteni. Ezekre a képzésekre minden évben újra kell pályázni, ami azt jelenti, hogy amennyiben egy osztály igényli a hétvégi képzést, egy motivációs levelet kell írniuk, melyet elküldenek nekünk, ezzel is kifejezve azt, hogy valóban komoly szándék vezérli őket.

– Az elmúlt tíz évben összesen hány diákkal dolgoztak?

– Az elmúlt tíz év eredményeit számba véve öt középiskola 37 osztályának tartottunk képzéseket, ami megközelítőleg ezer tanulót jelent. Ebből összesen két olyan osztály volt, amelyik mind a négy szinten végigvitte a programot, de vannak olyanok, akik jelenleg a második vagy épp a harmadik szinten tartanak. A tőlük érkező visszajelzéseink összességében nagyon jók.

– Miért a Nagyító nevet kapta a program? Mit szeretnének górcső alá venni?

– Ahogyan a nagyító felnagyítja a tárgyakat, és alkalmassá teszi azokat a részletesebb vizsgálódásra, úgy a képzések által elsősorban magunkat is felnagyítjuk. Többek között önismeretet, kommunikációt, társismeretet tanulunk, hiszen lényeges, hogy az iskolatársak jobban megismerjék egymást különböző helyzetekben. Számomra ez a legérdekesebb, hogy egy hétvége alatt milyen sokat tud változni egy osztályközösség azáltal, hogy új szituációkban látják egymást, és a játékok által ki tudnak lépni azokból a tipikus szerepekből, amikben az iskolában benne vannak (például bohóc, stréber, csendes, mindig késő stb.). Ekkor jönnek a nagy felismerések, hogy például egy stratégiai játéknál épp a tipikus csendes mondja meg a megfejtést. A nagy rácsodálkozásoknál jön képbe a nagyító szerepe, ugyanis a képzés végén a diákok már másképp látják egymást, természetesen pozitív értelemben.

– Hol szokták tartani a képzéseket?

– Mindenképp iskolán kívül, olyan közeli panziót szoktunk választani, ami alkalmas arra, hogy kis csoportokban is tudjunk dolgozni, egymástól elkülönülve. A játékok magukba foglalnak kis és nagy csoportos játékokat is, minden program egymás és önmagunk megfigyeléséről szól.

– Mit gondol, merre tart a mai fiatalság?

– A mai fiatalok nagyon érzékenyek, a Facebook például egy olyan érdekes visszajelző felület, ami alakítja az énképüket, a like-vadászattól kezdve egészen addig, hogy hogyan kommunikálnak egymással. Sajnos élet kontra Facebook, hogy online megosztod a világgal a vacsorádat, az új ruhádat, a félmeztelen képeidet, de a valóságban nem tudod „share”-elni az ételed, nem tudod megosztani a tízóraid… Hogy mire utalok ezzel? Néhány éve egyik alkalommal a közös étkezéskor a diákok felháborodtak, hogy „nem adok az én kicsi szalámimból, mert ez az enyém”, aztán ebből olyan konfliktus lett, hogy azóta az osztálylátogatások során külön kiemeljük, hogy a képzésekre mindenki úgy pakolja az élelmiszert, hogy azt meg kell osztani a másikkal, mert vele is meg fogják osztani a társai – ez is a hétvégéink jellegzetessége.

Egyszer kaptunk egy olyan visszajelzést egy kilencedikes fiútól, hogy: „Jó volt ez a hétvége, mert érdekes volt megtapasztalni, hogy alkohol és drog nélkül is remekül el lehet tölteni egy hétvégét.” Ekkor jöttünk rá arra, hogy valóban van értelme a munkánknak.

– Hogyan lehet olyan segítséget nyújtani, értékeket átadni a diákoknak, amivel majd később jobban tudnak boldogulni az életben?

– Az első az odafigyelés. Ha egy teljes hétvégés képzésről beszélünk, számít, hogy érezzék, hogy fontosak, hogy az időnket, az energiánkat rájuk szánjuk, és érdeklődünk, kérdezünk felőlük.

Úgy értékeket átadni, hogy fejükhöz vágunk dolgokat, prédikálunk nekik, már nem lehet, erre immunisak a fiatalok, de a szituációs játékok által megtaníthatjuk őket az önreflexióra, az ok-okozatok megfigyelésére, a felelősségvállalásra. Minden hétvége azzal kezdődik, hogy szerződést kötünk velük, amibe például beletartozik, hogy nincs alkoholfogyasztás, amit sajnos néha megszegtek, ekkor azonban rávezetjük őket arra, hogy vállalniuk kell tetteik következményét.

Mindenképpen az a fontos, hogy ne legyenek közömbösek, ami sajnos ennek a korosztálynak a jellemzője. Engem nagyon szokott zavarni, mikor valaki azt mondja a másiknak, hogy „én nem szólok bele, ez a te életed, csinálj, amit akarsz”. Ezzel úgy tüntetem fel magam, hogy gáláns vagyok, miközben ez nem a szeretet jele, hanem épp a közömbösségé, mert akár azt is engedem, hogy az illető rossz döntést hozzon. Ezt a fajta érzékenységet szeretném átadni a diákoknak, hogy ne legyenek közömbösek egymással, és ez sikerül is, hiszen kaptunk olyan visszajelzést is, amelyben a diákok elmondták, hogy egyénként jöttek, és egy osztályként távoztak a képzésekről.

– Melyek a mai kamaszok legfőbb problémái?

– Legfőképpen a kilencedikeseknél figyelhetők meg a beilleszkedési problémák, mivel a kamaszok nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással. Ha valaki bekerül egy skatulyába, onnan nehéz kitörni, a fiatalok be tudnak kövesedni ezekbe a szerepekbe. Nagyon érzékeny terület a bizalom, az önbizalom. Ezért volt már példa arra, hogy a hangadókat tudatosan mellékszerepekbe tettük, és a csendeseket pedig főszerepbe helyeztük – ezek általában rácsodálkozást eredményeznek. Mindig próbálunk rámutatni a csoportdinamikai dolgokra. Csoportban dolgozni és emberekkel foglalkozni mindig élmény, főleg amikor látjuk, egyetlen hétvége alatt hogyan kovácsolódik, fejlődik egy osztály igazi közösségé.

NAGYÍTÓ PROGRAM

2006-ban indult el a Nagyító képzéssorozat Székelyudvarhelyen.

2008-ban alakult a Prizma Egyesület, hogy a képzésekhez támogatásokat tudjanak szerezni, pályázni tudjanak különböző programokra, mert vannak olyan diákok, akiknek gondot jelent a szállásdíj és a kellékekre fordított jelképes összeg kifizetése.

Küldetésük:

A Nagyító program középiskolások iskolán kívüli, személyiség- és közösségfejlesztő képzése, mely az udvarhelyszéki középiskolás osztályokat célozza meg. Hétvégi, péntektől vasárnapig tartó, többszintű képzéseik témái az önismeret, a kommunikáció, a tolerancia, a pályaorientáció és a párválasztás/párkapcsolat. Programjaikat osztálykirándulások alternatívájaként kínálják, ahol a részt vevő serdülők személyiségfejlődése jótékony hatással van az osztályközösségre is.

http://nagyito.hu/

Marosfői Katalin: 0746 950901

Programok:

Önismeret – Ki vagyok én? Mit érzek? Tényleg ilyen vagyok?! Mit gondolnak rólam a többiek?
Kommunikáció – Mit is mondtál? Tényleg úgy értetted, hogy… „Úgy” mondtad… Azért vettem fel ilyen ruhát, mert…
Párkapcsolat – „Hát én immár kit válasszak?”

Pályaorientáció – „Bár tudnám, hová…”

The post Helyezd nagyító alá osztályodat! appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..

– Hogyan került kapcsolatba a sminkelés világával? Milyen lehetőségek vannak itthon e szakma elsajátítására?

– A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában végeztem képzőművészeti szakon, tehát nem álltak távol tőlem a színek, a formák, maga a festészet. Aztán a középiskola befejezése után a régi Ucecomban végeztem el egy nyolc hónapos fodrászkurzust. Bár mindig is a kreatív munka érdekelt, sokáig előkönyvelőként dolgoztam. A sminkeléssel való kapcsolatom  2008-hoz köthető. Ekkor jelentkeztem az Év Arca szépségversenyre, ahol megnyertem egy fotózást. Ezen a fotózáson ismerkedtem meg Both Gáborral, aki mára már a férjem. Gábor akkor Budapesten élt, és én kiköltöztem hozzá. Három évig hobbiszinten modellkedtem, ez idő alatt nagyon sokat tanultam a fotózás, a modellkedés és a sminkelés világáról. A különböző portfoliófotózásokon tanultam igazán bele a sminkelésbe. Beiratkoztam a Budapesti Sminkiskolába, ahol fél évig nagyon intenzív képzésben volt részem. Az alapokat autodidakta módon tanultam meg, akár magamon, akár a modelltársaimon kísérletezve, az iskolával és az ott szerzett tapasztalatokkal továbbfejlesztettem magam. Fejlődésemben nagy segítségemre volt Pintér Andrea smink- és maszkmesteroktató.

Ami az itthoni viszonylatokat illeti, leginkább városunkról és környékéről beszélve nem nagyon tudok létező sminkiskoláról. Ritkaságnak számít egy-egy sminktanfolyam is, ahol általában csak minimális tudást kaphatnak a résztvevők, például megtanulhatják, hogyan sminkeljenek a hétköznapokon, vagy miként készítsenek el egy esti sminket. Itthon sok esetben sminktanfolyamnak álcáznak termékbemutatókat, ami nem jó, hiszen annak ellenére, hogy a sminkeléshez használt alapanyagok kiválasztása nagyon fontos, mégis magát a technikát is ugyanolyan fontos lenne megtanulni. Éppen ezért annak, aki komolyan szeretne ezzel a szakmával foglalkozni, mindenképp javasolt külföldi oktatásban gondolkodni. Ha egy sminkes valóban jól dolgozik, akkor kereshet a szakmájával.

– Eddigi pályafutása során milyen típusú rendezvényekre, alkalmakra hívták el sminkelni, esetleg frizurát készíteni? Mennyire van kereslet a jó sminkesre?

– Számtalan rendezvényen megfordultam már. Leginkább esküvőkre, szépségversenyekre, bemutatókra, fotózásokra vagy videókészítéshez hívnak el. Vannak helyzetek, amikor konkrét elvárás alapján kell dolgoznom, mondjuk egy tematikus fotózáson, de olyan is van, amikor szabad kezet kapok. Akik számára újdonság a sminkelés, mindig sokkal lelkesebbek, rám bízzák magukat, szemben az olyan személyekkel, akik már rutinosabbak, gyakrabban használnak sminket – ők sokszor nagyon ragaszkodnak kialakult szokásaikhoz. Extrém fotózásokra is gyakran elhívnak, a téli időszakban például Csíkszeredában jártunk, ahol a Blága Tünde által tervezett, fenyőágakból készített ruha mellé kellett adventi színekből sminket készítenem. Ezenkívül mi is szoktunk extrém fotózásos napokat tartani, ahol egy megadott tematikára várjuk a jelentkező lányokat.

Egy éve hazaköltöztünk Budapestről Székelydályába, néhány alkalommal már sikerült közösségi napokat szerveznünk, ahol leginkább a gyerekek számára készítettem arcfestéseket. A gyerekek az egyik leghálásabb klienskört jelentik.

Ebben a szakmában az a legfontosabb, hogy kommunikáljunk a kliensekkel, akarjuk őket megismerni, hiszen azáltal megszépíthetjük őket, és az a legjobb, ha a végeredmény mindenkinek tetszik.

Itthon a hölgyek sokkal visszafogottabbak, természetesebbek. Budapesten azt tapasztaltam, hogy ezen a téren is sokkal bátrabbak, kísérletezőbbek, szeretik az erős, merész sminkeket. A kinti hölgyeknek több lehetőségük van rendezvényekre járni, ezért is sminkelik magukat gyakrabban. Itthon leginkább csak alkalmakra kérnek sminket a hölgyek, például kicsengetésekre, esküvőkre.

– Mitől lesz igazán szép egy smink?

– A természetesség híve vagyok, akkor is, ha magamat sminkelem, és akkor is, ha mást. Ebből a szempontból most a divat is kedvez nekem, hiszen idén abszolút trendnek az egyszerűség, a natúr színek számítanak. Az a szép smink, amire elkészítése után nem azt mondják, hogy „milyen szép a sminked”, hanem azt, hogy „milyen szép vagy”, hiszen a smink lényege az, hogy megszépítsen. Mindenkit ki lehet szépen sminkelni, a lényeg mégis az, hogy a smink őt tükrözze. Nekem a kedvenc sminktrendem egyébként az 50-es éveket idézi, azt gondolom, hogy akkor voltak igazán nők a nők.

– Milyen az ideális smink hétköznapokra? Milyen trükkök betartása segítheti a hölgyeket a tökéletes smink elkészítésében?

– Visszatérő hiba a hölgyeknél a szemöldök nem megfelelő formája vagy hangsúlyozása. A szemöldök keretezi az arcot, ezért nagyon fontos, hogy megfelelően legyen formázva, rendben tartva. A hétköznapi sminknél alapkellék a korrektor, hiszen a megfelelő termék kiválasztásával azt is elérhetjük, hogy ne kelljen alapozót használnunk, csupán csak korrektorunk segítségével fedjük el bőrhibáinkat, vagy használhatunk BB-, CC-krémet. A következő termékre, mégpedig/azaz a pirosítóra mindenképp szükségünk van, a lényeg, hogy ne használjunk belőle sokat, maradjunk természetesek. Szükségünk van még egy szempillaspirálra és egy szájfényre, esetleg egy natúr színekből álló szemhéjpúderre. Egy praktikus és jó hétköznapi smink lényege, hogy minimális termékhasználattal kihozzuk a legjobbat magunkból.

– Volt eset, hogy férfit kellett kisminkelnie?

– Leginkább a férfi modellek esetében van szükség sminkelésre. Ilyenkor fontos a megfelelő alapozás, az árnyékolás, a csontosítás, hogy minél férfiasabb legyen az arc.

– A sminkelésen és a frizurakészítésen kívül autodidakta módon tanulta meg a fényképretusálást, valamint a weboldalkészítést. Ezenkívül natúr kozmetikumok készítésével is foglalkozik. Mit tudhatunk ezekről a termékekről?

– Ahogy a sminkelés elkészítésében, úgy a termékeim tekintetében is a természetességre törekszem, szem előtt tartom a minőséget. Az általam készített „kencék” teljesen természetes alapanyagokból készülnek. Leginkább arc- és kézkrémeket, tusfürdőket és testápolókat készítek. Nagyon nehéz megtalálni a természetes alapanyagokat tartalmazó sminktermékeket, de bőrünk védelmének érdekében ez mindenképp szükséges.

BOTHNÉ JAKAB TÜNDE

1987. május 22-én született Székelyudvarhelyen.

Középiskolai tanulmányai után az UCECOM Spiru Haret végzett fodrászkurzust. 2012-ben fejezte be a Budapesti Sminkiskola sminktanfolyamát.

2015-ben költözött haza férjével, Both Gábor fotóssal Székelydályába, ahol számos közösségi tevékenységet szerveztek már.

Eddigi pályafutása során sminkelt már esküvői rendezvényeken, kiállításokon, fotózásokon, videókészítéseknél, vállalt extrémsmink-készítést is.

Autodidakta módon tanulta meg a sminkelés alapjait, a fotóretusálást és a weboldalkészítést. Munkája mellett hobbiként természetes alapanyagok felhasználásával különböző biokozmetikumokat készít.

Weboldala: www.jakabtunde.com

The post A smink akkor szép, ha természetes appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..

A pótérettségit követően az oktatási miniszter a fellebbezések utáni jegyváltoztatásokról szólva az értékelő rendszer hiányosságait és hibáit részletezte, ezek fő okaként a felkészült, állandó értékelői testület hiányát jelölve meg. Azt elismerte, hogy bizonyos határok között változhat az értékelők pontozása, hiszen létezik szubjektív eleme is az értékelésnek, azt viszont nem tartotta elfogadhatónak, hogy három pont különbség is legyen az eredeti és az újrajavításkor adott jegy között. Ezért szükség van a tanárok továbbképzésére és egy jól képzett, stabil értékelői testület létrehozására – hangsúlyozta. A miniszter ehhez kapcsolódva a didaktikai mesteri képzésről is beszélt, kiemelve, hogy az oktatási rendszer alapproblémájának a pedagógusi alapképzés megoldását tartja. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy az egyetemek – látva a kérdés fontosságát – mindent megtesznek azért, hogy 2017-től be lehessen vezetni egy korszerű, minőségi didaktikai mesteri képzést, amely a tanárok következő nemzedékeit pedagógiai, pszichológiai és módszertani szempontból sokkal jobban felkészítené.

A tanév és az oktatáspolitika újdonságairól

Mircea Dumitru oktatási miniszter nyilatkozata szerint a közoktatásban minden területet átfogó, strukturális változásokra van szükség, ennek legalább az alapjait kívánják lerakni a most következő új tanévben.

– Az iskola a tanulókért van, és elsősorban róluk kell hogy szóljon, természetesen nem elhanyagolva a tanárokat sem, akik az ő személyiségfejlődésükért felelősek – hangsúlyozta a miniszter.

Ebben a vonatkozásban az augusztus 10-én miniszteri rendelettel jóváhagyott diákstatútumról, a XI. és XII. osztályosoknak juttatott ingyenes tankönyvekről, az ingázás költségeinek teljes megtérítéséről, a szegregálás törvényi kereteinek újraértelmezéséről, a szakoktatás fejlesztéséről és az oktatásmenedzsment professzionalizálásáról szólt. Ez utóbbi kapcsán a tisztségviselő azt is kijelentette, hogy közel tízévnyi politikai befolyásoltság után ideje, hogy szakmai szempontok érvényesüljenek az igazgatói kinevezések során. Ennek érdekében októberben igazgatói versenyvizsgát szervez a minisztérium, amelynek módszertana már elkészült. Ennek értelmében két próbából áll majd a megmérettetés: egy október 12-én szervezett egységes, országos írásbeliből, és egy október 13–november 11. között sorra kerülő, megyei szintű interjúból, amelynek során a jelentkezők szakmai önéletrajzát is értékelik. A megyei szintű próbára az objektivitás érdekében szigorú minisztériumi jelenlétet és megfigyelést ígért a miniszter. Arról is tájékoztatott a tisztségviselő, hogy számos panasz érkezett a minisztériumba, főleg az igazgatók kinevezésével kapcsolatban, ezért a közeljövőben minisztériumi ellenőrző csoportok érkeznek a megyékbe a főtanfelügyelők tevékenységének monitorizálása és értékelése céljából, de az akció objektív és demokratikus lesz.

A sajtótájékoztatón Monica Cristina Anisie államtitkár részletesen bemutatta a minisztérium által hozott változtatásokat, a tanév szerkezetétől kezdve az országos értékeléseknek, valamint a tanárok véglegesítő vizsgájának időpontjáig. Amint mondta, a tanév szerkezetét úgy alakították, hogy optimálisabban lehessen megszervezni az országos értékeléseket és a versenyeket, ugyanakkor rugalmasabban lehessen megszervezni az Iskola másként programot. Az egységes értékelések naptárát is optimizálták annak érdekében, hogy ne legyenek átfedések, és könnyítsenek a szervezésen. Ennek szellemében az érettségi július 24-én, a pótérettségi augusztus 21-én fejeződik be, a nyolcadik osztályt végzettek felvételije egy szakaszban zajlik, amelyet a sajátos esetek megoldása követ. A felvételi jegy kiszámítása is másképp történik majd: az V–VIII. osztályok általánosa nem 25, hanem 20 százalékot nyom a latban, ezzel is növelve az egységes értékelés jelentőségét. A tanárok véglegesítő vizsgája sem nyáron lesz, hanem áprilisban, a tavaszi vakáció idején. A tanárok körében a lepozitívabb fogadtatást az a bejelentés aratta, hogy az iskola szintjén működő bizottságok számát 24-ről 7-re csökkentik.

– A tanároknak nem papírokat kell gyártaniuk, hanem az órákra való készüléssel és az órák megtartásával kell foglalkozniuk. El kell érniük, hogy ne legyenek unatkozó diákok az iskolában, meg kell érteniük, hogy motiválni kell a tanulókat, hogy azok szívesen járjanak iskolába – érvelt az államtitkár.

A két tisztségviselő ugyanakkor az önkormányzatokat is felszólította arra, hogy – a minőségi oktatás érdekében – hatékonyabban járuljanak hozzá az iskolák anyagi alapjainak biztosításához.

Jóváhagyott diákstatútum, készülő etikai kódex

Monica Cristina Anisie államtitkár arról is tájékoztatta a közvéleményt, hogy 2016 végéig jóváhagyják a közoktatás etikai kódexét, ami az augusztus 10-én miniszteri rendelettel jóváhagyott diákstatútummal együtt lényeges meghatározója lesz az iskolák belső világának. A Tanulók Országos Tanácsával és más diákszervezetekkel közösen kidolgozott statútum öt fejezetben tárgyalja az oktatási, gyülekezési, szociális, a támogatásokhoz és jutalmakhoz való és egyéb jogokat, de a kötelezettségeket is előírja a tanulók számára. A dokumentum kimondja, hogy a diákot nem érheti az iskolában diszkrimináció faji, etnikai, nyelvi, vallási, nemi, világnézeti, állampolgári hovatartozása, szexuális irányultsága és szociális háttere miatt, de amiatt sem, hogy milyen betegségekben szenved, vagy milyen értelmi képességgel rendelkezik. A jogállás azt is leszögezi, hogy a mozgássérültek, a fogyatékkal élők számára biztosítani kell a megfelelő feltételeket a tanuláshoz. A dokumentumban az is szerepel, hogy  a tanulók ingyenes tankönyvekre, továbbá orvosi, pszichológusi és logopédusi ellátásra jogosultak, a középiskolás  diákoknak pedig joguk van tüntetni, ha ezt órák után teszik. Újdonság, hogy a diákok adatokat igényelhetnek az iskola vezetőségétől vagy más hatóságtól, félévenként név nélkül minősíthetik a tanárok munkáját, megóvhatják a jegyeiket, ilyenkor két másik tanárnak újra kell javítania az írásbeli dolgozatukat. A dokumentumra hivatkozva a tanulók felelősségre vonhatják az oktatási intézményeket, ha azok nem tartják tiszteletben a statútumban foglaltakat. Az iskola vezető tanácsában a 18 évet betöltött tanulóknak szavazati joguk lesz az őket érintő kérdésekben, és a vezetőségnek minden fontosabb intézkedés előtt tanácskozniuk kell a diák- és szülői szervezetekkel.

Ami a tanulók kötelezettségeit illeti, a felsorolás sok más mellett a következőket tartalmazza: látogatniuk kell az órákat, meg kell téríteniük az általuk okozott anyagi kárt, vigyázniuk kell az iskolában kapott tankönyvekre. A tanulók nem vihetnek be az iskola területére cigarettát, alkoholt, drogot, petárdát, pornográf, valamint vallási és politikai propagandaanyagokat. A mobiltelefonokkal kapcsolatban a dokumentum kimondja, hogy órák alatt és vizsgán a diákok nem használhatják azokat, csak tanári engedéllyel, nevelési céllal vagy sürgősségi esetben használhatók a készülékek, de tilos elvenni tőlük azokat. Az is a kötelezettségek közé tartozik, hogy a diákoknak viselniük kell az iskola megkülönböztető jegyeit, de ha nem viselik azokat, nem tilthatók ki az órákról.

A dokumentum felsorolja, hogy a hiányzásokat szigorúan szankcionálják: tíz igazolatlan hiányzásért kezdeményezhetik a magaviseleti jegy levonását, 20 igazolatlan hiányzásért figyelmeztetés jár, 40 hiányzás felett elbocsátható a XI. és XII. osztályos diák. A statútum azt is tartalmazza, hogy a szankciókat csak akkor lehet alkalmazni, ha előzetesen írásban értesítették a diákot és a szülőt a kihágásokról, ugyanakkor a szankciókat a tanulónak és a szülőnek is joga van megfellebbezni. A jogállás szerint tilos a fizikai fenyítés, és nem lehet egy diákot a közösség előtt megbüntetni, ugyanakkor egy tanuló hibájáért nem büntethető az egész osztály. Magaviseleti jegyet nem lehet levonni az ingyen kapott tankönyv megrongálásáért, ehelyett a diák köteles új tankönyvet beszerezni, vagy megtéríteni annak árát.

Tanári és diákvélemények a statútumról

A diákstatútumról tanároktól és diákoktól érdeklődtünk. Len Csabának, a Bod Péter Tanítóképző nemrég kinevezett igazgatójának véleménye szerint, ami a törvényt illeti, Európa egyik legszebb tanügyi vonatkozású törvénye is lehetne, legalábbis a betűje szerint.

–  Nekem viszont a szellemével, valamint a gyakorlatba ültethetőségével van bajom. Először is a mai liberális politikai-ideológiai divathullámot meglovagolva túlságosan is a jogokra teszi a hangsúlyt, és kevésbé a kötelezettségekre. Márpedig minden józan ember tudja, hogy ahol jogokat emlegetnek, ott kötelességeknek is lenniük kell. Ez az aránytalanság nyomban kidomborodik, mihelyt a szankciókról van szó, hiszen a jogállás gyakorlatilag minden hatékony fegyelmező eszközt kivesz a tanár kezéből. Ha például a gyerek zavarja az órát, a tanár nem tehet semmit, a diákot nem lehet kitenni óráról, ha mobiltelefonozik, nem veheti el a telefonját (lásd 15. cikkely, e. pont). Másodszor: a törvény több ponton is skizofrén, azaz maga a törvényhozó sem tudja, hogy mit akar. Ez a tudathasadás jól tükröződik azon passzusok esetében, amelyek egyszerre adnak és vesznek el valamit, vagyis egyetlen mondat keretében rendelnek el egy magatartást, és ki is oltják azt. Erre a legjobb példa a III. fejezet 14. cikkelyének a. pontja, amely kötelezettségként írja elő az intézmény azonosító jegyeinek (egyszerűség kedvéért: az egyenruhának) viselését, miközben sietve leszögezi, hogy „az azonosító jelek hiánya nem képezheti az iskola területére való belépés megtiltásának alapját”.  Tehát nesze semmi, fogd meg jól! Az ingyenes tankönyvek lehetőségének lebegtetése nem teljesen új keletű, az elmúlt tíz évben, ha emlékeim nem csalnak, már többször felmerült. Ezért csak annyit mondhatok: hiszem, ha látom, hogy megérkeznek. De mindaddig, amíg nem futja ennél kevesebbre sem (pl. tisztességes mosdókra, illemhelyek felszerelésére, vécépapír, szappan és kéztörlő vásárlására, amit ugyancsak előír a törvény), addig én ezt is csak fenntartással tudom fogadni. Azt kívánom, hogy tévedjek – fejtette ki véleményét az igazgató.

Mike Bernadettnek, a kézdivásárhelyi Református Kollégium XII. osztályba lépő diákjának elmondása szerint XI. osztályban több iskolatársának nem volt lehetősége megvásárolni mindegyik tankönyvet, így ők nehezebben tudtak készülni órákra. Sokan az előző tizenegyedikesektől vásároltak olcsóbban tankönyveket, idén már meg is jelentek a hirdetések a Facebookon a könyvek „bérbeadásáról”.

– Úgy gondolom, nagyon időszerű volt az ingyenes tankönyvekről szóló rendelkezés bevezetése, mert nem szabad az anyagi háttértől függjön az, hogy a diákok azonos feltételek mellett tanulhassanak, egyenlő feltételeket kell biztosítani a tanuláshoz. Átolvastam a kötelezettségeket, a jogokat és a büntetéseket is, de nem tapasztaltam sok változást a létező iskolai rendszabályzathoz képest. Az erőszakos magatartás egyénre szabott büntetése, a mobiltelefonozás korlátozása, a tudatmódosító szerek kitiltása az iskolából, valamint az egyenruha vagy más megkülönböztető jegy viselése mind pozitívan járulnak hozzá az iskolai rend fenntartásához. Ezekkel teljes mértékben egyetértek – fejtette ki a diáklány.

Barta Enikő tanítónő az ingyenes tankönyvekhez, valamint az orvosi, pszichológusi és logopédusi ellátáshoz, az ingyenes könyvtárhasználathoz való jog kapcsán kifakadt: a tanulóknak joguk van az ingyenes tankönyvekhez, csak éppen nem biztosítják azokat; joguk van pszichológushoz és logopédushoz járni, de jelenleg nincs minden iskolának saját szakembere, így azok vándorolnak egyik iskolából a másikba; joguk van a könyvtár ingyenes használatához, de éppen a múlt tanévben lett félnormás iskolájukban a könyvtárosi állás, így hetente csupán 2-3 nap tarthat nyitva a könyvtár.

– Idén is megoldatlan magyar tagozaton a tankönyvek ügye. Harmadik és negyedik osztályban a megváltozott tantervekhez még mindig nem készültek el az új könyvek, így mi állítunk össze anyagokat az órákra, vagy régi tankönyveket használunk – tette hozzá.

Összefoglalva: ha a nyilatkozatokat hallgatjuk, és a dokumentumokat olvassuk, úgy látjuk, pozitív változások történnek az oktatásügy területén, ha azonban a pedagógusokat kérdezzük, azt tapasztaljuk, ők szkeptikusak, mert a valóság cseppet sem rózsaszín. Kevés a pénz, így a papíron szereplő jogok nem sokat érnek, mert sokat közülük nem lehet alkalmazni.

A tanév szerkezete

A 2016–2017-es tanév 35 hétből, 169 tanítási napból és két félévből áll.

Az első félév 2016. szeptember 12-én kezdődik és 2017. február 3-ig tart, a második pedig 2017. február 13-án kezdődik és 2017. június 16-án ér véget. Az elemi tagozatosok 2016. október 29–november 6. között is vakációznak. A középiskolás végzősök 2017. május 26-án, a nyolcadikosok 2017. június 9-én fejezik be a tanévet.

Iskola másként program

Az iskolák maguk dönthetik el, hogy az ötnapos Iskola másként programot a minisztérium által javasolt periódusok közül melyik időszakban szervezik meg.

Javasolt időszakok:

• november 21–december 2., 2017. február 27–március 31. és május 15–június 9. (az óvodások és elemi tagozatosok számára)
• október 17–december 2., 2017. február 27–március 31. és május 15–június 9. (felső tagozatok, líceumok, szakiskolák és poszlíceumok számára)

A diákstatútum elérhető itt.

The post Az oktatásügy újdonságairól appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..

– Hargita megye első hegyimentőcsapata 1977-ben alakult Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában, majd Maroshévízen. Székelyudvarhelyen a 80-as években indult útjára az első ilyen jellegű csapat. Milyen tevékenységek tartoznak feladataik közé? Mekkora területen kell szolgálatot teljesíteniük?

– A hegyimentő-szolgálat legfontosabb feladatai közé elsősorban a hegyimentés koordinálása tartozik. A székelyudvarhelyi székhelyhez jelenleg tizennégy személy tartozik, ezekből ketten hivatalos alkalmazottak, a többiek önkéntesek. Az a terület, amelyet nekünk kell felügyelni, a következő: a Vargyas-szoros, a Madarasi Hargita területe, a Szarkakő, továbbá Budvár hegye és a Rez-tető. Ehhez a területhez megközelítőleg háromszáz kilométer turistaútvonal, közel százhuszonöt barlang, valamint kétszáz kilométer kerékpárút tartozik. Bázisunk a Madarasi Hargitán található, ahol télen, december tizenkettedikétől március végéig állandó, nyári időszakban pedig hétvégi szolgálatot teljesítünk. A balesetmentes, csendesebb időszakokban folyamatosan körbejárjuk a területeinket, hogy megfelelő körülményeket biztosíthassunk a turisták, a hegymászók, a hegyikerékpárosok számára. A megfelelő karbantartással lecsökkenthető az esetleges balesetek száma. Télen jóval több a baleset, nagyobb a forgalom is a hegyekben. Tevékenységeink közé tartozik a különböző táborok szervezése is, mint a téli sítáborok, valamint a nyári ifjúsági táborok. Közreműködünk az országos és a Hargita megyei csapatokkal, a csendőrséggel, a tűzoltókkal, a mentősökkel; igyekszünk mindenben segíteni egymást.

– A hegyimentők tevékenysége példaértékű, rendkívüli akaraterőt, kitartást igényel. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy valakiből hegyimentő váljon?

– Az utánpótlás képzése, a vizsgáztatások szintén fontos szerepet töltenek be, hiszen megfelelő utánpótlás nélkül nem lehetne fenntartani tevékenységeinket. Amennyiben valaki csatlakozni szeretne csapatunkhoz, akár önkéntesként is, tizennyolc éven felülinek kell lennie. Maximális korhatár a harmicöt év. A székelyudvarhelyi Aquila Sportklub keretében folyamatos edzéseket tartunk. A jelölteknek részt kell venniük ezeken a képzéseken. Nem elhanyagolható azonban az elméleti tudás sem: egy hegyimentősnek ismernie kell Románia hegyeit, beszélnie kell a román nyelvet, továbbá jártasnak kell lennie a túrázásban, a hegymászásban, kitünően kell tudnia sízni.

A betanítási időszak két évig tart, ez idő alatt a jelölt önkéntesként vehet részt a hegyimentőcsapat tevékenységeiben, így megfelelően megismerkedhet a turista- és a sziklamászó-útvonalakkal. A két év elteltével – pozitív elbírását követően – az Országos Hegyimentő Szövetségnél kell különböző képzéseken részt venni. Ezek a képzések kezdő vagy haladó szintűek, nyári és téli időszakban is el kell végezni őket. Ezután következik egy ötnapos vizsga, ahol a jelöltek mind elméleti, mind gyakorlati tudásukról példát adhatnak. Nagy hangsúlyt kap a sziklamászás is, éppen ezért fontos, hogy a felkészülési időszakban a lehetőségekhez mérten legkevesebb heti két alkalommal sziklát másszon az önkéntes, a hétvégéket pedig a hegyekben töltse.

– Milyen szinten támogatott a hegyimentő-szolgálat? Léteznek olyan nehézségek, amelyekkel jelenleg is küzdenek?

– Az egyik nehézség, amellyel szembe kell néznünk, az az utánpótláshiány. Bár minden évben vannak érdeklődők, akik szeretnének csatlakozni csapatunkhoz, de a legtöbben még túl fiatalok ahhoz, hogy részt vehessenek képzéseinken. Ettől függetlenül nagyon örülünk minden jelentkezőnek, és igyekszünk minél több olyan programot, rendezvényt szervezni, ahol a fiatalok kipróbálhatják a hegymászást, a sziklamászást vagy a sízést. A legnagyobb probléma, mint sok más területen, az anyagi támogatás hiányából adódik. Amint már említettem, azt a hatalmas területet, amely a székelyudvarhelyi csapathoz tartozik, tizennégy ember fedi le, amelyből tizenketten önkéntesek, tehát ezek a személyek önszántukból, fizetség nélkül végzik napról napra a munkájukat. Sokuknak a hegyimentős tevékenységek mellett munkahelyük van, emiatt előfordul olyan szituáció is, hogy nagyon nehezen sikerül embereket mozgosítani egy-egy tevékenységhez, akár mentéshez is.

A másik nagy probléma szintén az anyagi támogatás hiányából fakad, ez pedig a Madarasi Hargitán található menedékházhoz kapcsolódik. Éppen az alkalmazotthiány miatt nincs az év minden szakaszában megfelelő létszám az állandó szolgálatra, amire nagy szükség lenne, hiszen csak gondoljunk bele abba, hogy nekünk, Székelyudvarhelyről mennyi időbe telik feljutni a helyszínre és megtalálni a sérülteket, ha a Hargitán történik egy baleset.

Támogatásokat ugyan kapunk a helyi és a megyei tanácstól is, de ahhoz, hogy megfelelően el tudjuk látni feladatainkat, szükségünk lenne további támogatókra. Célunk az, hogy több alkalmazottal rendelkezzünk, és létrehozzunk egy helyi hegyimentő-közszolgálatot a székelyudvarhelyi önkormányzattal közösen. A legideálisabb a mi esetünkben a hat-nyolc személy lenne, de az is lehet, hogy még ez a létszám is kicsinek bizonyulna. Mindenképp szükséges lenne állandó szolgálatot létrehozni a Madarasi Hargitán található bázisunkon, nyári időszakban pedig a Vargyas-szoros környékén is. A jelenlegi költségvetés 20 ezer lej, amelyet a csíkszeredai központnak kell szétosztania a négy Hargita megyei csapatnak. Ebből a keretből kell megoldanunk a járműveink fenntartását, a kiszállási díjakat, a képzéseket, a felszereléseinkről már nem is beszélve.

– Volt már példa arra, hogy a megfelelő támogatás hiánya miatt nem tudtak megfelelően kezelni egy mentést?

– Éppen a menedékház nyári időszakos szolgálata miatt történt egy incidensünk: egy hatvanhét éves hölgyhöz kellett kimennünk segíteni, akinek túrázás közben kiment a bokája, és társai kénytelenek voltak segítséget kérni. A 112-es vészhívó tárcsázása után rögtön értesítettek bennünket. Mivel a csapat nem tartózkodott a Hargitán, ahol a baleset történt, ezért a hölgyet csak három és fél óra elteltével sikerült mentőbe helyezni és kórházba szállítani. Ha megfelelő mentőszolgálat lenne a helyszínen, a mentési idő akár egy órára is lecsökkenhetett volna. Szerencsére ebben az esetben nem történt komolyabb baj, és a sérültet is sikerült időben ellátni.

– A nehézségek ellenére ön nyolc éve a székelyudvarhelyi hegyimentőcsapat vezetője. Mit szeret leginkább a munkájában?

– Közel huszonöt éve hegyimentős vagyok. Sziklamászóként kezdtem, akkor ismerkedtem meg olyan személyekkel, akik az akkori hegyimentőcsapathoz tartoztak. Első perctől megtetszett ez a munka. Én mindent szeretek a munkámban, büszke vagyok arra, hogy hegyimentős lehetek. Minden mentés egy-egy kihívás, mindig tartogat valamilyen érdekességet, és nagyon jó érzéssel tölt el, ha másokon segíthetek.

Az első hegyimentőcsapat 1977-ben alakult Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, majd Maroshévízen.

Székelyudvarhelyen az 1980-as évektől kezdődően indult el hegyimentő-szolgálat. A jelenlegi csapatot tizennégy személy alkotja, ebből ketten hivatalos alkalmazottak, tizenketten pedig önkéntesek.

A hegyimentő-szolgálat feladata a hegyimentés koordinálása, a képzések, valamint a vizsgáztatások lebonyolítása.

The post „Büszke vagyok arra, hogy hegyimentős lehetek” appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..

A négy partnerintézmény által megvalósítandó, kétéves projekt célja, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a nevelőotthonban nevelkedő – különösen a speciális nevelési igényű – fiatalok ottani tartózkodásuk alatt minél hatékonyabb fejlesztő támogatást kapjanak annak érdekében, hogy a társadalom felelős, kezdeményező, kreatív és vállalkozó kedvű állampolgáraivá váljanak. Így növekedne az intézményekből kikerülő fiatalok foglalkoztathatósága, társadalmi integrációja, és nagyobb eséllyel tudnának belépni a munkaerőpiacra.

A projekt elérkezett a képzési és tesztelési időszakba, amely során az intézményekben dolgozó szakemberek tovább képezhetik magukat, elsősorban az élménypedagógia módszertanában, és a tudásukat gyakorlatba is ültethetik a gyerekekkel való munkában.

Az első képzés február 10–14. között zajlott Magyarországon, Galyatetőn, a Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon, valamint a Dévai Szent Ferenc Alapítvány 23 szakembere számára. A résztvevők elméletben és gyakorlatban is megismerkedtek az élménypedagógia alapjaival. A jelenlévők számos tevékenységen – például hangulatformáló, csapatépítő játékok – vettek részt, és sok elméleti tudást – többek közt a komfortzónából való kimozdulás tudatosítása, a visszajelzés fontossága, a csoportdinamika alakulásának megismerése – is gyűjtöttek tarsolyukba, amelyeket otthon lelkesedve próbálnak majd ki a gyerekekkel, fiatalokkal. Így közvetett módon mint multiplikátorok járulnak hozzá az intézményekben nevelkedők személyiségfejlődéséhez.

A második képzésre március 10–13. között került sor Romániában, Szovátán, az Outward Bound Ifjúsági Központban, ahol a résztvevők beszámoltak az elmúlt hónap történéseiről, tapasztalataikról, hiszen azóta többen kipróbálták azokat a játékokat és módszereket, amelyeket februárban sajátítottak el. A saját élmény hozzájárul feltöltődésükhöz, önbizalmuk növekedéséhez, sikerélmények megtapasztalásához, konfliktushelyzetek könnyebb és hatékonyabb kezeléséhez. Saját bőrükön tapasztalták meg, hogy mit jelent kimozdulni a komfortzónából, és ez milyen személyes fejlődéshez vezet. Számos résztvevő új dolgokat tapasztalt meg saját magával kapcsolatban, és ezt a felfedezést a személyes és a szakmai életben egyaránt hasznosítani tudja.

A résztvevők tettre készen, fellelkesedve tértek haza, és elmondásuk szerint várják a képzés folytatását, hiszen áprilisban újabb kihívás elé állnak: a nevelők ötnapos programot kell levezessenek a két otthon fiataljaival, az eddig felhalmozott tapasztalatot felhasználva. Az Élményakadémia és az Outward Bound Románia trénerei csak facilitátorként lesznek jelen.

A Tavaszi szél projekt szakmai képzését a magyarországi Élményakadémia és az Outward Bound Románia trénercsapata biztosítja. Mindkét szervezet hasonló misszióval rendelkezik, és küzd annak érdekében, hogy minél szélesebb körben nyújtson fejlődési lehetőséget társadalmunk tagjai számára. Mindezt a természetben zajló és kihívó jellegű programok segítségével valósítja meg, amely nem mindennapi élményt és ezen élmények feldolgozását, tanulságok levonását kínálja a résztvevőknek.

A projektről bővebb információkat az Élményakadémia honlapján olvashatnak: http://elmenyakademia.hu/tavaszi-szel-nevelokepzo-program/

The post Élménypedagógia gyermekotthonokban nevelkedő fiataloknak appeared first on Morfondír.ro - Székelyföld. Jelen. Jövő..