Hasonló cikkek
Kézdivásárhelyen születtem, 34 éves vagyok. A középiskolát a Bod Péter Tanítóképzőben végeztem el, ezután beiratkoztam a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetem textilmérnöki karára, ahol 2005-ben diplomáztam, majd egy évig a brassói George Barițiu Egyetem pedagógiai továbbképzésén tanultam.
Ekkor már évek óta óvónőként dolgoztam, először helyettesként, majd címzetes állásban. Több mint tíz évig tanítottam ugyanabban az intézményben, amikor egy igazságtalan megmérettetés eredményeként összevonták a katedrámat, és címzetes állást kényszerültem váltani. Úgy éreztem, hiábavaló volt az elmúlt évtized munkája, amit a gyermekek tucatjainak eredményei bizonyítottak. De ha nem pártatlan az elbírálás, és néhány ember kénye-kedve szerint történik a tények figyelembevétele nélkül, akkor a kisember tehetetlen. Teljesen összetörtem, hiszen mindig is óvónőként szerettem volna dolgozni, s a másik állás tanítói munka lett volna. A történtek után szükségem volt egy kis időre, hogy eldönthessem, hogyan tovább. Ezért családi javaslatra egy év fizetés nélküli szabadságot vettem ki, és Nagy-Britanniába költöztünk, hogy gyermekem még a román iskolakötelezettség előtt angol nyelvet tanulhasson autentikus közegben.
A számításaink remekül beváltak, egyrészt azért, mert nagyon könnyen ment a beilleszkedés, másrészt pedig azért, mert a váltással nem várt lelki nyugalom járt együtt, mihelyst nem aggodalmaskodtam folyton a mindennapi kenyerem miatt.
Hivatalos papírjaink intézése nem vett túlságosan hosszú időt igénybe, évek óta kint élő rokonaim segítségével néhány nap alatt munkavállalásra jogosult lettem, volt orvosi biztosításom, és kislányomat beiskoláztam. Itt az iskola 4 és 5 éves kor között kezdődik, és a szülő dönthet arról, hogy beíratja-e gyermekét, annak érettsége alapján. Az óvodát is előiskolának nevezik, de ez nem kötelező, és csak hároméves kor felett van rá bizonyos mértékű állami finanszírozás, kivéve a rászorulókat.
Tapasztalatom alapján Nagy-Britanniában a bürokrácia nagyobb, mint otthon, és az ügyintézés is lehet vontatott, viszont például olyan, mint nyelvi akadály, gyakorlatilag nincs, mert a hivatalnokok segítőkészek, emellett mindenhol tolmácsot biztosítanak.
Pár hónap alatt elintéztem tanulmányi okmányaim hitelesítését, így most már heti néhány órában állami gyermeknevelést vállalok. Saját magam osztom be a munka- és szabadidőmet, hogy a pénzkeresés és a szórakozás mellett nyelvtanulással is foglalkozhassam. A keresetem megközelítőleg a kétszerese az otthoninak, felénél is kevesebb munkaidőben, értelmetlen stressz nélkül.
Ebben az országban a pedagógusok sokkal lazábban értelmezik a tanítást, a gyermekre nem erőltetnek rá normákat, hagyják a saját ritmusuk szerint fejlődni őket, ami paradox módon azt is jelenti, hogy aki szorgalmasabb, ügyesebb, azt visszafogják, az egyenlőség és a diszkriminációellenesség jegyében. Végtelen türelem tanulható tőlük, amellyel hagyják, hogy kicsiny tanulóik játékosan felfedezzék a világot, viszont ez azzal is jár, hogy például a tantermek korántsem olyan makulátlanul tiszták, mint Erdélyben. A színekkel, az ízekkel, a tapintással stb. való szabad játék a mindennapok része egy óvodában, és elmarad az a poroszos fegyelem és a nagy tisztelet a nevelő iránt, ami otthon megszokott volt.
Nagyon tetszik Nagy-Britannia és azon belül is az az angol nagyváros, ahol élünk. Tetszenek a hatalmas parkok, az, hogy elvileg az ország bármely pontjáról egy órányi vezetéssel eljuthatok a tengerpartra, tetszenek az angol sütemények. Kedvelem a britek munkáltatói hozzáállását, a vezetőket például rendszeresen értékelik saját beosztottjaik, emiatt (is) elképzelhetetlen lenne a megfélemlítés a főnök részéről. Igazi demokrácia van, melyben egy jól teljesítő munkaerőt megbecsülnek, és nem személyeskedő érzelmek alapján golyóznak ki.
Hogy hazamennék-e? Eredetileg egyetlen évre terveztük az ittlétünket, ami augusztus végén jár le… Még előttünk áll a teljes nyár arra, hogy eldöntsem, szeptember elsejétől a romániai magyar tanügy alkalmazottja kívánok-e maradni, avagy az angolé leszek. A maradás mellett szólnak a fent említett érvek, viszont azt is szeretnénk, ha gyermekünk magyarul (is) megtanulná a betűvetést, ez nyilván akkor lenne a legkönnyebb, ha otthon kezdené az első osztályt.
Archívum – IV. évf., 24. szám, 2015. jún. 19.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819