Hasonló cikkek
Jubileumi villáminterjú-sorozatunkban a „belső szem” nyomán kívánunk ünnepi betekintést nyújtani a Régizenei Nyári Egyetem életébe. Ez a tíz esztendős munka kétségkívül történelmi jelentőségű: Romániában a zenei felsőoktatásban mindmáig nem létezik régizenei szakirány, mely másutt Európában már régóta bevett gyakorlat.
A július 9-én megnyíló tizedik képzési évben – mintegy visszapillantó és keresztmetszet gyanánt – tanárokat, közreműködőket és diákokat kerestünk fel körkérdésünkkel. Aki ezúttal válaszolt: Csata István, a viola da gamba és violone mesterkurzus oktatója.
Az idei kurzusán Tobias Hume, a gambatabulatúra olvasása és a gambaconsort a téma azzal a céllal, hogy ezzel is ösztönözzék és gazdagítsák a kezdő gambások zenei élményét. Emellett természetesen más szerzők előre megtanult vagy a kurzus ideje alatt választott kamara- és egyéni műveivel is foglalkoznak. A kurzus munkanyelve: magyar, román, angol.
A Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Tanács és a Cultura Nostra Egyesület által szervezett Régizenei Nyári Egyetem indításának történetéről itt írtunk részletesen.
A sorozat első része itt olvasható.
– Milyen hangulatban és várakozásokkal indult Csíkszeredába az idén tízéves csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem oktatójaként?
– Minden évben várjuk ezt az eseményt, részemről ez idén is így van. Jó csapat szokott összegyűlni, mindenki szívből teszi, amit tesz (tanár, diák egyaránt), ezért minden évben nagyon jó a hangulat.
– Véleménye szerint miben különbözik a csíkszeredai képzés más helyszínek mesterkurzusaitól?
– Elsősorban a helyszín, ami mássá teszi. Számomra azért is fontos ez a kurzus, mert én is Csíkszeredában nőttem fel, a fesztiválnak, valamint az akkori fesztiváloknak köszönhetően kerültem kapcsolatba a régizenével. Akkor még sajnos nem voltak kurzusok, így a fiataloknak maradt a a koncertek hallgatása, aki ennél többet szeretett volna, az más úton kellett keresse a boldogulást.
– Milyen tanulságokat fogalmazott meg magának a kurzusok tapasztalatai révén?
– Az ember mindig tanul, különösen ha emberekkel foglalkozik. Régizenét tanítani azért rendkívüli, mert sokat foglalkozunk olyan természetes önkifejező dolgokkal, amelyek ugyan bennünk élnek és vannak, mégsem tudjuk érvényre juttatni azokat. Gondolok itt a „beszédszerű” zene eszközeire, artikulációkra stb. Magyarán az ember a mai rohanó világban elfelejt ember lenni, hogy egy példát említsek: egy szerelmes verset igazán meggyőzően és hitelesen egy szerelmes művész tud előadni, vagy legalábbis olyan, aki már volt szerelmes, de millió példát mondhatunk a bánat, a csalódás, az életútkeresés stb.
– Ossza meg, kérem, az oktatóként megélt élményei közül a legkedvesebbet.
– Mivel én viola da gambát tanítok, és sajnos ez a hangszer még nem annyira elterjedt hazánkban, így mindig kevés gambás diákom volt. Két évvel ezelőtt, amikor csak egy gambás volt (a többi csellista és nagybőgős), hirtelen négy gambás konszortot is tudtunk játszani, mert kiderült, hogy egy tanár kolléga és egy volt diák, aki abban az évben kísérőként vett részt a kurzuson, mindannyian szeretnének konszortozni. Ez volt az első gambakonszort a kurzus történetében.
– Kapcsolatban van a volt diákokkal?
– Sok volt diákom most Kolozsváron egyetemista. Természetesen tartjuk a kapcsolatot, és jó látni, hogy fejlődnek és haladnak előre.
– Mit kíván a csíkszeredai képzés leendő résztvevőinek és kollégáinak?
– Kívánom, hogy minél többen részt vegyenek a kurzusokon, mert ez kiváltsága mind a régiónak, mind a városnak. Ennek a tulajdonképpeni hozadékát néhány év múlva fogjuk igazán látni. Kívánom, hogy a szervezők tudják és akarják tovább csinálni, mert ez kulcsfontosságú, és nagyon jól kézben tartják a dolgokat, fejlesztik és bővítik minden évben.
– Melyik zenei művel köszöntené a X. évfordulót?
– Tobias Hume: Loves Farewel, XVI. századi angol gambamuzsika.
CSATA ISTVÁN
A csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában kezdte zenei tanulmányait, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia nagybőgő szakán szerzett előadóművészi diplomát. Jelenleg a kolozsvári Transilvania Filharmónia tagja.
A régizenével és a viola da gambával autodidakta módon ismerkedett meg, majd Ilse László-Herbert irányítása alatt kezdett kibontakozni. Mesterképzőn vett részt a genfi (Svájc) zeneakadémia régizene szakán, ahol viola da gambát Guido Balestracci osztályában, basso continuót Pierre-Alain Clerc osztályában tanult.
Részt vett különböző mesterkurzusokon kamarazene- és szólórepertoárral Bruno Cocset, Hervé Douchy, Mira Glodeanu, Jan De Winne, Françoise Lengellé vezetésével. Közreműködött hazai és külföldi régizene-együttesekkel, például a következőkkel: Ausonia (Brüsszel), Il Gardellino (Brugge), Chanterelle (Kolozsvár).
A Fonte di Gioia barokkzene-együttes alapító tagja. Számos hazai és külföldi koncertmeghívásnak tesz eleget egyéni és kamarazene-produkciókkal.
A nyári egyetem programja itt olvasható.
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819
Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/morfondi/public_html/wp-includes/formatting.php on line 4819